Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-24 / 8. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. február 24. 8-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Vv T* Előfizetési árak: Egész évre Félévre ...................... Ne gyedévre Tanítóknak egész évre .. 8 korona. 4 „ 2 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTH1 SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYl-UTCZA 20. SZÁM. ^ („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ...... Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ......— Nyilttér sora 40 fillér. __ Tá rsadalmi harc az igazságért. Budapest, 1912. február 22. Ellentétes világnézetek elemi erővel vívnak ma élethalálharcot a világnak már majdnem minden részében. Küzdenek egymással az igazságot megközelitő vagy azt megközeliteni gondoló felfogások és hol zászló, hol meg cégér gyanánt egy szó áll a küzdők előtt: igazság! Mi az igazság, mi az igaz, mi a helyes és főleg általános emberi szempontból mi az absolut jó? Nagy kérdések, a miket a könyvtárak egész tömegei, nagy gondolkodók, filozófusok, az aestetika, ethika és a többi abstrakt tudományok nagy irói is csak megközelitőleg tudtak boncolgatni s a legnagyobb emberi lángelmék is csak a hozzávetőleges siker gyönge mécsesével voltak képesek úgy, ahogy megvilágítani. Ma már nem csupán vita ez és nem maradt benn pusztán a tudósok és gondolkodók kódexeiben. Harc lett belőle, amely kicsapott eddigi medréből s benne van már az egész társadalomban. Ennek a harcnak első és legnagyobb káros szimptómája az, hogy bár a küzdő felek mindegyike egy közös célt keres, mégis az egyik azt támadja a másikban, ami eddig egyedül volt képes nyújtani mindazokat a nagy dolgokat, amik általános emberi szempontból jók, igazak és helyesek, — a vallást, a hitet, az Istent. Azt a legnagyobb pozitívumot támadják tehát a világnézetek csatasoraiban az ui, második helyen állók, a mi helyett még csak hasonló jót, igazat, nagyot és magasztosai sem képesek még elvileg sem nyújtani. A magyar társadalmat érdeklőleg ez a harc ma a konzervativ-klerikalizmust képviselő Szt. Imre-kör és a szabadkőműves és szabadgondolkozó irányú Ga- lilei-kör között folyik a legnagyobb mértékben. Itt konkludál a harc ereje s a paralell csatározások mintegy ennek keretéhez számíthatók. Ifjú erők és szenvedélyes, de komoly fegyverei a tudásnak mérkőznek itt össze. A harcot, mint a világon általában a szabadkőművesség indította az Egyház ellen, úgy itt is e csapat kezdte meg Galilei-kör név alatt s a tudomány és igazságért jelszóval ugyan, de teljesen leplezhetetlenül a magyar konzervatizmus és klerikalizmus ellen, vagyis az anyagi és erkölcsi hatalom ellen, amely természetesen nem habozott igazságaiért sikra szállani a támadókkal. A Szt. Imre-kör ellensúlyozandó azt a hatást, amelyet a Galilei-kör nem épen válogatott és nem mindig nivós közönség előtt megkezdett, tudományos, filozófiai munkát kezdett meg egy minden izében tudományos, intelligens közönség előtt, megcáfolva igy a Galilei-kör azon vádját, mely szerint a klerikalizmus csak templomi szószékből, jámbor, de tudatlan közönségnél képes igazságaival boldogulni. Aki végignézi a két kör közönségét s aki végighallgatja azok előadásait az látja csak igazán, hogy nem a Galilei- kör, hanem a Szt. Imre-kör az, a mely a tudomány igazi magaslatán áll, amig a Galilei-kör bizony csak a tömegszenvedélyre alapítja olcsó sikereit -s -aztán lapjában ezekről zeng magának valótlan, de hasznos és kellemesen csengő dics- himusszokat. Tudjuk, hogy a sajtó nemcsak nálunk, hanem mindenütt majdnem teljes mértékben zsidó kézen van. S ha figyelembevesszük azt, hogy ma a legnagyobb erkölcsi hatalmak egyike a sajtó, fogalmat alkotunk magunknak arról a propagandáról, amit ez tanai mellett kifejt. Csöndben, de komolyan megy egyenes utján a Szent Imre-kör munkája. Ez a kör egy nyilvános filozófiai kurzust alapított, amelynek keretében állandóan a filozófiai, ethikai, theologiai és általában a tudományos világ nagyjai tartanak óriási közönség látogatása mellett tudományos előadásokat. Ilyenek voltak az utóbbi két heti és pedig főleg a február 8-iki és 15-iki előadások, amelyeknek szónoka nagynevű hittudósunk dr. Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök volt. Egyik előadásában a „Vallás és erkölcsiről, a másikban „Az evolúcióról“ tartott magas nivóju, tudományos értekezéseket. A vallás ellen indított háború ma a Quitt. Irta: Auróra. Vinter, a szép, csinos külsejű Vinter, nagyon szeret e a feleségét és eddig még soha sem jutott arra a tapasztalatra, hogy a feleségén kivül még más nő is érdekelhetné. Egy idő óta azonban változott a világ. Vinter úgy érezte, hogy az a varázs, amely eddig odaláncolt az asszonyhoz — kezd szerte foszlani. Igyekezett leküzdeni eddig ismeretlen vágyait s komolyan leszidta önmagát, hogy alig rendelkezik annyi energiával, hogy ezeket az uj, tolakodó vendégeket magától elhárítsa. És olyankor, mikor a felesége szeretettel közeledett hozzá, úgy érezte, hogy most meg kellene mondani neki, hogy ő egy aljas, egy nyomorult teremtése az Istennek, most nem szereti .őt és soha sem is szerette. És az asszony, aki imádta férjét — észre is vette, hogy a férje nagyon különösen viselkedik. Nem éppen rossz hozzá, de szótlan, szomorú, lehangolt. Igyekezett is résen lenni, hogy mielőbb kipuhatolja e hirtelen változásnak az okát . . ,. Éppen kapóra jött, hogy Vinternek, bizonyos üzleti ügyben el kellett utaznia, az asz- szony ezt természetesnek is találta. Csak amikor a bucsuzás pillanata bekövetkezett, döbbent meg nagyon, mert azt a bucsucsókot nagyon is hidegnek találta. Mintha az a csók nem a szeretet, hanem a palástolatlan, csúnya modort fejezte volna ki. Igen, érezte, hogy amikor a férje megcsókolta egész testében remegett. És képzeletében már látta is, hogy a férje megcsalja. Látta, mint fonódik az a2 ölelő kar,- — amelyben annyi álmot szőtt, amely annyiszor ringatta őt a' boldogság édes mámorában 4- egy teljesen idegen nőnek derekára. Látta,; hogy az az édes ajak, — amely megizleltette* vele az Istenek legédesebb nektárját — mint tapad egy idegen, egy hozzá méltatlan alak ajakára . . . A keze ökölbe szorult s olvan hatalmas ütést mért az asztalra, hogy saját maga is megijedt tőle. De azután nevetett egy kicsit, olyan szomorúan fanyar nevetéssel mint aki még nincsen egészen tisztában azzal, hogy mit fog tenni. És amint nevetett, mintha azok a képek újra fölbukkantak volna képzeletében. Igen, újra, meg újra föltűntek előtte és már nem is akartak többé eltűnni. Most már azonban figyelmesen szemlélte őket. Látta, hogy férjének kedves partnere egy eleven, életvidám, nagyon csinos kis nőcske. Kicsit sovány, kecses, kicsit kihívó és nagyon fürge. Szóval: éppen az ő ellentéte mindenben: szokásban, szerelemben. — Hát ezért ? ezért nélkülöz engem ? Rám unt, utál, elhanyagol, ezért a senkiért, ezért a semmiért! . . . — Jó, — mondotta durcásan — de várj csak, ezt megkeserülöd! Véletlenül a tükörbe nézett és amint meglátta önmagát, egy teljesen idegen arcot pillantott meg. Oda akart futni, azt hitte, hogy az az alak az ő riválisa. De amikor közelebb ért a tükörhöz, szégyenkezve látta, hogy az az ismeretlen alak saját maga. Ez a véletlen azonban éppen jól jött, mert a tükör hűséges segítő társ. Élkezdett vele beszélgetni egy kicsit. Azt mondta neki, hogy ő csinos, szép még nagyon és hozzá még kívánatos is. Kár volna még ilyen fiatalon lemondani mindenről. Aztán meg nemcsak, hogy mondta, hanem mutatta is, mert amint vizsgál- gatta önmagát, tényleg arról győződött meg, hogy minden úgy van, minden igaz. Aztán egy teljesen uj alakban mutatta be saját magának a kedvenc tükre. Szép volt, valósággal szép volt igy az asszony, mint egy prédát leső párduc, mint a himét féltő oroszlán. Egy ilyen asszonyt megcsalni igazán vétek, igazán bűn. Aki ezt teszi, ő is megérdemli, hogy őt is felszarvazzák a legelső emberrel, aki az asszonynak útjába kerül. Ezt is a tükör mondta. És az asszony igazat adott neki s nyomban el is határozta, hogy a legelső emberrel, aki útjába kerül, megfogja csalni az urát. — És ez nem is olyan nehéz dolog, különösen akkor, amikor ezt egy asszony bosszúból teszi, mikor erre nagy oka van. Igazán, nem is olyan nagyon nehéz dolog egy kicsit kacérnak, egy kicsit kikapósnak lenni, bármennyire is legyen valaki csendes vérmérsékletű. Aztán, alkalom is van rá elég, portéka is van raktáron bőven.
