Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-23 / 48. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. november 23. 48-ik szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 8 koronaFé lévre .........................................................4 „ Negyedévre .......................................... 2 „ Tanítóknak egész évre.....................................5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. == Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KŐLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) = Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ----_____________Nyilttér sora 40 fillér.______________ Ro mánia és Hazánk. Mig Tisza és Lukács teljes hidegvérrel doboljak ki az ellenzéket a parlamentből és a mellett folyton azon sopánkodnak, hogy miért nem tart össze minden magyar, eddig csakugyan olyan események küszöbére kerültünk, melyek minden magyar ember összetartását és ennek lehetővé tétele érdekében az akadályt képező Tisza és Lukács urak sürgős eltávolitását parancsoló szükséggé teszik. A monarchia gyámoltan szinte gyáva magatartásu Szerbiával szemben, arra enged következtetni, hogy nem érzi magát a többi európai államok magatartása miatt elég biztosnak és erősnek a Balkán népek mögött álló Oroszországgal szemben. A monarchia egyik biztos szövetségessé Románia volt. Most az a riasztó hir jön, hogy Oroszországból erősen dolgoznak azon, hogy Romániát mellőlünk eltérítsék azon Ígérettel, hogy a monarchia elleni sikeres háború esetén Erdély- lyel és Magyarország románlakta részeivel kárpótolják. Kétségtelen, hogy e terv nem valósítható meg azonnal még sikeres háború esetén sem, de amennyiben a román közvélemény ennek megnyerhető volna, még talán a szerb aspirátióknál is nagyobb veszedelmet jelentene hazánkra nézve, már pedig a terv tetszetős Romániára nézve és igy a közvéleményben könnyen talajra találhat. A monarchia és hazánk fennmaradásának létfeltétele az, hogy a szláv ellen ellensúlyozható legyen, úgy a monarchián kívül, mint belül, nehogy túlerejével elnyomhasson bennünket. Ez a dolog eddig aránylag könnyű volt, mert a különböző szláv törzsek alig éreztek közönséget különösen a déli és északi szlávok egészen külön állónak tekintették magukat. Ez azonban újabban megváltozott. A Szokol egyesület minden szlávot magába foglel és a szerbeknek minden törekvése meleg támogatásra talál Prágában. A monarchián kívül egyetlen szerencsénk az oroszok és lengyelek közötti gyűlöletben és kiegyenlithetlen ellentétben van. Ez akadályozza az összes szlávok egyesülését és szilárd támaszunk Oroszországgal szemben. A monarchia szlávjait hozzánk kapcsolja továbbá a hitbeli külömbség. A katholikus hithez való tartozás ellentétet teremt a tulnyomaszthatós hitü monarchia kívüli szlávval szemben, de sajnos ezt újabban a nemzetiségi eszme háttérbe szorítja. A monarchián belől a nem szláv lakosság összetartásában van az egyetlen eszköz. A magyarok és németek ezt az ez egymás rontottságot már rég felismerték, dacára a 48-as politikának és ez lett a Deák-féle duclismus alapja. Kérdés azonban, hogy e két faj képes-e az egyre öntudatosabbá váló szláv elemmel szemben az egyensúlyt fenntartani. Mindenesetre biztosabb lesz a dolog ha egy harmadik nem szláv elemet a románokat is bevonják az actióba. A románok száma Magyarországon és Bukovinában több mint 3 millió tehát nem megvetendő segitség. Sajnos a mai magyar nemzetiségi politika ezeket teljesen a szlávok, a tótok és szerbek karjaiba kergette és ez a hangulatot Romániában is erősen a monarchia ellen irányította. A Balkán háború nyomán megnövekedett szláv önérzet talán reá fog kényszeríteni bennünket hogy a románokat magunk mellé vegyük, mint állam és birodalom fenntartó elemet. Biztosítsuk nyelvük és kultúrájuk fejlődését, hogy jól érezvén magukat a monarchiában, a monarchián kivül lakó fajrokonokkal együtt támogassanak bennünket azon küzdelemben, amely előreláthatólag a szlávok és mi közöttünk most már meg fog indulni. Azt írják a lapok, hogy egy omticai román államférfi Tisza Istvánnal együtt akarja a magyar és román barátságot megcsinálni. Ellenzéki ember ezen természetesen nevet, ismerve Tisza István egyéniségét, amely mindenre inkább alkalmas mint békecsinálásra. Egy előnye azonban volna a Tisza István vállalkozásának. Ha ő a sovén magyar elismeri a szükségességét a románokkal való kiegyenlítésnek akor legitimálva lesznek azok, kik ezt megtudják és megfogják csinálni, a kiket eddigi lépéseikben csak az akadályozott, hogy épen Tisza István sajtója hazaárulózta le rögtön a mint egy barátságos szót a románokkal szemben kimondottak. A Katholikus Népszövetség 1912-ben.*) Nagy erők és indulatok titáni mérkőzése tette a világtörténelem számára feljegyzésre érdemessé az elmúlt esztendőt. Izgalmak, meglepetések, históriai események után sóvárgó korunkat bőkezően elégítették ki a nyugat, a kelet s a dél egyaránt. A változások, az eredmények, amily váratlanok, ép oly csodálatosak vol- ták. Az emberiség nagy testében rejlő erők, amelyeket a haladás felfokozott és megnyilatkozásukban intenzivebbekké tett, láthatóan vagy rejtve, kiszámítható bizonyossággal, vagy meg- lepetésszerüleg, de mindenképen hatalmasan működtek nemcsak az ismert világ külső képének az átalakításán, hanem az emberi élet belső tartalmának a kicserélésén is. Mind a két téren nagy, de nem is mindenben örvendetes eredményeket érnek el. Az annyiszor emlegetett s a közcsodálkozás tárgyául oda állított technikai haladás szinte felmérhetetlen vagyontömegekhez és kevéssel előbb még el nem képzelhető kényelemhez juttatott ugyan egyeseket, de az idevezető utat a betegek, az elnyomorodottak, a kifosztottak, az elnyüttek ezrei szegélyezik s a legnagyobb jólét kapujában mementoul az éhség s a lázongó nyomor réme is ott tanyázik. A megelégedettség ritkább lakója ma városnak, falunak, mint valaha, mert meg lett ingatva az embérek lelke, értéktelennek deklarálva az erkölcsök, amelyekből régen nyugalom és béke sarjadzott ki még mostoha viszonyok között is. Avultnak, betegnek pusztulásra érettnek van kikiáltva a társadalmi rend minden tartó oszlopa. Az uj rendet illetőleg azonban primitív ábrándoknál egyébbel nem tudnak előállni s igy egy romboló, de építésre képtelen szellemi és szociális forradalom felé hajtják az emberiséget. Pedig a forradalmi erőszak előre kudarcra van kárhoztatva. Csak a múlt hagyományait, a jelen értékeit érdemük szerint megbecsülő haladásnak, a természetes evolúciónak lehet sikere. Vallásos világfelfogással és szociális igazságérzettel kell tehát itt a kiegyenlítő, a békítő, a gyógyító munkához fogni. Legyen változás, mert ez az élet, legyen haladás, mert ez mindnyájunk vágya, legyen fogalmak, felfogások ki- cserélődése vagy tökéletesítése, mert ez felel még az igazságnak, de a változások ne járjanak jogsértéssel, a haladás útja ne vezessen a múlt és jelen értékeinek romjain és a munka nyomorékjainak testén keresztül, az uj fogalmak ne legyenek hamisak s ne vigyék vissza az emberiséget régen elhagyott alacsony szellemű régiókba. Hogy azonban a vallásos gondolkozást és a szociális igazságérzetet társadalmat *) Jelentés az 1911. okt. 1-től 1912. nov. 1-ig terjedő szövetségi évről. Előterjesztetett 1912. nov. 17-én, a Budapesten tartott évi rendes közgyűlésen. VIKTÓRIA szá » ÉTTERME SZATMÁR. 3------Ki tűnő magyar konyha! VIDÉKIEK TALÁLKOZÓ HELYE! Figyelmes kiszolgálás! — Mérsékelt árak! f MINDENNAP FRISS TIZ-ÓRAII Szives pártfogást kér tisztelettel Demkő Mihály, vendéglős.
