Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-19 / 43. szám

V. 43. szám. szülőnek kell legerősebben megállania he­lyét, kinek gyermeke legvásottabb. Legtöbbször ugyanis maga a szülő az oka gyermeke rakon- cátlanságának. Ez ugyan érthetetlennek látszik, de mindjárt megértjük, ha meggondoljuk, hogy a szülők legnagyobb részének fogalma sincs a nevelésről. Tehat elsősorban a szülőknek kell megtalálniok a helyes utat. Más szóval először a szülőket kell arról fölvilágosítani, hogy mi­képen lehet és kell helyesen nevelni. A felnőttek oktatásával foglalkoznak is országszerte, de ennek célja jobbára ismeret- terjesztés. A felolvasások, szabad előadások so­rán értesül a közönség, hogy kell gazdálkodni, építkezni, az egészséget ápolni, alkotmányos jogaik gyakorlásából bő ismereteik vannan, de a nevelésről nem esik szó. Pedig sok szülő nem ismeri sem a szoktatás, sem a példaadás mibenlétét, fogalma nincs, hogy mi az a kö­vetkezetesség, ennek folytán nincs tékintélye gyermeke előtt. Amit aztán a szülök gyenge­sége kicsiráztatott, azt az erkölcsvilágot erőtel­jessé, virulóvá teszi az utca és a társaság. A kamaszkor emez erkölcsvirágai természetesen nem hozzák meg a kívánt jó gyümölcsöt. Itt kell keresniük a baj gyökeret azoknak is, kik­nek kedvenc szólás formájuk : Úgy szép a pa­raszt, ha buta. Bizony ma nem is tapasztalható a népnevelés, oktatás jó eredménye, mert ép­pen akkor marad magára az ifjú, mikor legna­gyobb szüksége volna a helyes vezetésre. Ta- nultságánál fogva van annyi tudománya, hogy a maga jogait megkövetelje, de hiányos nevelt- sége miatt nincs meg benne a becsületesérzés, hogy kikövetelt javai ellenében kötelességét lelkiismeretesen elvégezze. Így nő ifjúvá, lesz belőle ember, de ezek a téves ¡eszmék, fogal­mak, miket kamaszkorától kezdve szerzett, bele­csontosodnak. Nem is hallja senki, hogy a kö­telesség pontos végzését a mai munkásember virtusnak tartaná, de jogainak kivívásáért kész körömszakadtáig küzdeni. Pedig jog és köte­lesség édes testvérek. Hogy a mái áldatlan viszonyok hova fej­lődhetnek, azt senkisem tudja, de hogy ez so­káig nem fokozódhat, az bizonyos. A jobb kö­rülmények megalapozására szolgáló társadalmi tevékenységnek föl kell vennie a harcot a ka­maszerkölccsel szemben is és kitartóan küzdeni ellene. A javitónevelést a szülőknek önmagukon kell kezdeniök. Akár szabad líceumokba, akár olvasókörökben, vagy mondjuk szülői értekez­leteken módot kell nyújtani a szülőknek, hogy Vili. Egy este az asszony különösen erősza­koskodott. Erővel be akart hatolni a férfi lei­kébe. Tudta, hogy ott ismerné meg igazán. Ha magáévá tudná tenni a lelkét, akkor az övé volna örökre, visszavonhatatlanul. A férfi ügyesen védekezett a támadás ellen. Azután látta, hogy az asszony reá nézve idegen. Mindig idegen volt és kell, hogy min­dig az maradjon. Az asszony hosszú szüneteket tartott a kérdezősködései között. Lélegzetet és erőt lát­szott gyűjteni. A férfi minden kérdésnél niegközelithetet- lenebb lett. Néha csak hosszú szünet után vá­laszolt. A feleletei rövidek és szórakozottak voltak. Végül az asszony nem birt tovább magával. Haragos szavakba tört ki. A hangja hangosabb és hangosabb lett, amig csaknem kiabált: — Nem mondasz nekem meg semmit. Itt ülsz mellettem minden este és mégis sok millió mérföldnyire vagy tőlem. A férfi letette a könyvet és kivette a pi­pát szájából. A pipát gondosan elhelyezte az asztalon: — Mit akarsz tőlem tulajdonképen? — kérdezte. Ez a kérdés felbőszítette az asszonyt. Hogyan tudta volna kifejezni mindazt, amit gondolt ? Keservesen zokogva ment ki a szobából. A férfi ülve maradt és utána nézett. Nem nvult sem a könyvéhez, sem a pipájához. Nem szólt egy szót sem De a lelke mélyén a hallgatást egy ijesztő, bántó zűrzavar váltotta föl. belepillantsanak a nevelés boszorkánykonyhá­jába, hogy ne kelljen nekik találomra nevelni, vagy visszagondolni saját gyermekkorukra, hogy maguk is csak ilyenek voltak, vagy egyáltalán nem törődni mitsem a gyerekekkel, hisz felnő az úgyis. A szülők tervszerű közreműködése megszüntetné a kamaszkor csintalankodásait, szelidebbé válnának az iskolahagyott gyerme­kek s nem kellene oly gyakran boszankodnuk, sokszor pirulnunk a kamaszok éretlenségei miatt s a rossz példa eltűnésével megszűnnék az a romboló hatás, mely oly károsan ellensúlyozza a nevelés-oktatás kellemes eredményeit. Verrasztó János. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG.___________ HÍREK. Szüret. A magyar kalandáriumba két gyönyörű magyar ünnepet kellene beiktatni s helyettük elengedném a többi ünnepeket: az aratás és a szüret két hangulatokkal, ősi tradíciókkal telt megszentelt napját. Kelet bölcsei a japánok nagy természet imádata már régen megérezte, az igazi ünnepek jelentőségét s a cseresznye virág­zás ünnepét szentelte meg, mikor a tavasz és megujjulás nagy érzését mindenki érzi. Nekünk ilyen két napunk lehetne az ara­tás és a szüret. Mennyi szent hagyomány, poé- zis, igaz hangulat fűződik a magyar szüretek emlékéhez. Badacsony ormain valamikor or­szágra szóló híres vigasságok között teltek meg a hordók és a csebrek. Talán sehol a világon nincs oly méla mélységes hangulata az ősznek, mint minálunk. A dércsipett piros lombu ve­nyigék felett a magyar őszök mélázó hangula­tába, oly igazán magyar lélekből fakadó har­móniával árad ilyenkor az életöröm. A szüreti vigasság, magyar vigasság. Köd és enyészet borong a szőlőhegyek ormán s vérforraló ma­gyar borok gerezdje éretten mosolyog a tőkék tövén. Fenn az ormokon köd és mélaság, lenn a völgyben muzsikaszó, vidámság a teli hordók körül. Olyan régi kurucos hangulata van a szü­reti nagy füzeknek, amelyeket a hegyek közt gyújtanak s a puskaropogás, muzsikaszó, mind valami néplélekből fakadó életöröm áradása, amely mégis mélabus, mint az ősz és a magyar vigasság és mosolygó, mint a magyar bánat. Lassankint a mai kufár Szellem ebből a naey szimbolikus magyar őszi ünnepből is egy­szerű gazdasági aktust formált. Ipari módon, hangulat nélkül préselik a bort a hegyek alján, ott a hol van mit s oly kevesen vagyunk, akik megsiratjuk a vidám szüreti .borok hangulatát. És bár igazuk van a reálisan számitó em­bereknek, mégis kár kiölni a néplélekből fa­kadó régi hagyományokat. Ezek az ünnepek tették széppé és vigasztalókká az életet, mit ér a haszon, a gazdagodás, a tülekedés, ha kivész, megsavanyodik a kedély, nincs öröm és hangulat. Túl okosok, számítók vagyunk, de a régiekben több életbölcsesség volt, ők tudtak ürülni és szépen élni, mi csak tülekedni tudunk. —a. Kitüntetés. Ő császári és apostoli királyi Felsége által a tűzoltás terén érdemeket szer­zett tűzoltók jutalmazására alapított tűzoltói diszéremmel a miniszterelnök utján Demidor Ignácz városunk tűzoltó főparancsnokát is ki­tüntette. Kálvineum-est Nagykárolyban. Doma­hidy Elemér főispán azon fáradozik, hogy de­cember hó 1-ső napján Nagykárolyban Kálvineum- estélyt rendezzenek. Városi közgyűlési Nagykároly r.-t. vá­ros képviselőtestülete 1912. október hó 20. nap­ján délelőtt 10 órakor a városháza tanácster­mében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgy- sorozata : 1. Előterjesztés az árvapénzek keze­lésére vonatkozó szabályrendelet módosítása tárgyában hozott 147—1912. kgy. sz. véghatá­rozat módosítása iránt. 2. A vásárvámjognak városi házi kezelésbe vétele ügyében újabb ha­tározat hozatal s vásárvámjog társtulajdonossal megkötött egyezség jóváhagyása. 3. A debreceni kereskedelmi és iparkamara megkeresésére a vasúti menetrend megjavítására vonatkozó ja­vaslatok és kívánságok kérdése iránt. 4. Bérczy János anyakönyvvezető helyettes kérelme a be­szedett anyakönyvi kivonati dijak egy részének részére leendő kiutalása iránt. 5. A városi szer­vezeti szabályrendelet 155. §-ának az 1912. évi LVIII. t.-c. 14. §-a s a törvény kiegészítő ré­szét alkotó c. melléklet és a 18. §-a értelmé­ben leendő módosítása s ezzel kapcsolatban Andó Ferenc, Orosz Károly és Serly Ignác Írnokok kérelme a X. fizetési osztályba leendő besoroztatásuk iránt. 6. A város házipénztári s a községi közmunkára vonatkozó 1913. évi költségvetésének megállapítása s |a költségve­téssel kapcsolatos ügyekben határozat hozatal. 7. Javaslat a városi hatóság kezelése alatt álló alapítványok jövedelme 10 százalékának az ala­kítandó tartalékatap javára leendő levonása tár­gyában. 8. A magyar városok országos kongresz- szusának megkeresése, a) a helyi bizottság meg­alakítása, b) a kongresszusi tudósitó kijelölése s c) eddig a r.-t. városok polgármestereinek egyesülete javára fizetett tagdijaknak 1912. év­től kezdve a kongresszusi szervezet javára fi­zetése iránt. 9. Bejelentés a polgári és elemi iskola s az I. számú óvoda építése ügyében s ezzel kapcsolatban javaslat a törzsvagyon alap pénzkészletének kamatmegtérités mellett előleg­ként leendő igénybevétele iránt; Bede Antal és Jakabffy Gábor építési vállalkozók kérelme munka előleg összeg kiutalására vonatkozólag. 10. A nagykárolyi Titelbank értesítése a villa­mos telep I. kibővítése céljaira felvett folyó­számla kölcsön kamat-százalékának felemelésé­ről. 11. A vasút melletti vízlevezető árok elké­szítése tárgyában intézkedés és határozat. 12. A kórházi bizottság javaslata a kórházi ápoló lakbérének felemelése iránt. 13. A róm. kath. egyházközség elnökének bejelentése a zárdate­lekből kisajátított területért megállapított kárta­lanítási árnak el nem fogadásáról. 14. Az épí­tési bizottság javaslata a Hunyadi-utcai 33. sz. telek s a Gózson-utca déli oldala szabályozási vonalának megállapítása tárgyában. 15. Bodnár Erzsébet és Piroska illetőségi ügye. 16. Gulyás János illetőségi ügye. 17. A Hunyadi-utca 23. sz. telekből utcaterülethez csatolt 8'8 m2 terü­let kártalanítási árának megállapítása. 18. 1912. szeptember 17-én tartott pénztárvizsgálat ered­ményének bejelentése. Helyettes lelkészi megbízás. A Mat- laszkovszky Miklós halálával megüresedett vál- laji plébániai ideiglenes adminisztrálására Ku- liffay Mihály beregszászi segédlelkészt küldötte ki az egyházmegyei hatóság. A miniszterelnök köszöneté. Szatmár- vármegye törvényhatósága múlt havi közgyűlé­séből a kormánynak és a miniszterelnöknek bi­zalmi felíratott küldött, amelyben a törvényha­tóság bizalmát és elismerését fejezte ki a par­lamenti rend helyreállításáért. Lukács László miniszterelnök a feliratra e következő választ küldte a vármegye törvényhatóságához: „Igaz örömmel vettem Szatmárvárme- gye közönségének folyó évi szeptember hó 5-én tartott rendkívüli közgyűlésében 1571. bjkvi szám alatt hozott határozatát, amellyel kimondotta, hogy a parlament munkálkodá­sának biztosítására irányuló eljárást helyesli és a kormány iránt teljes bizalommal visel­tetik. Őszinte megelégedéssel tölt el a vár­megye közönségének ezen határozata, mert újabb bizonyítéka annak, hogy az ország hazafias érzelmű, higgadt gondolkodású pol­gárai a nemzet fejlődése érdekében elkerül­hetetlenül szükségesnek tartott eljárás helyes­ségét átérezték. Budapest, 1912. okt. 10. Lukács László s. k., miniszterelnök.“ A Nagy károlyi Protestáns Társaskör f. hó 20-án, vasárnap este 8 órai kezdettel tánc­cal egybekötött felolvasó estélyt rendez, mely­nek műsora a következő: 1. Élnöki megnyitó, tartja: Kürthy Károly vallástanár, köri elnök. 2. Szavalat: Dénes Tériké. 3. Felolvasás: Ré- dei Károly ág. ev. lelkész. 4. Szavalat: Kaizler Imre pénzügy igazgatósági tisztviselő. 5. Czim- balom szóió : Kürthy Etuska. Műsor után tánc. Belépti dij 1 korona. 3-ik oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents