Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-03 / 5. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 5. szám. bánthatja az ellenkező érzelmű (násik község lakosságát és nem akadályozhatja meg utonállás segítségével szavazati jo­gainak gyakorlásában. Barkóczy áthelyezése. Kellemetlen meglepetésben részesültek Ma­gyarország katholikusai a múlt hét szombatján, mikor azt olvashatták a lapokban, hogv a kultuszminiszter Báró Barkóczy Sándort az V-ik ügyosztály vagyis a középiskolák éléről áthe­lyezte. A meglepetés annál nagyobb volt, mert ezt az a Gróf Zichy János cselekedte, aki a ma­gyar katholiczizmus egyik vezére gyanánt sze­repel, aki éveken át a néppárt elnöke volt, aki ma is elnöke az országos katholikus szö­vetségnek és akit az ország katholikusai párt­különbség nélkül tiszteltek meg a legutóbbi választáson három kerületben is bizalmukkal. Nem csoda tehát, ha ma az egész katho­likus táborban úgy beszélnek Gróf Zichy Já­nosról, mint egy árulóról, tgri választói bizal­matlanságot szavaznak neki és azt üzenik, hogy félrevezette őket, mikor mint katholikus jelölt nekik bemutatkozott. Az ünnepelt katholikus vezérfiu kap most az ország minden részéből olyan titulosokat, melyeket alig ha tesz az ab­lakába és a melyek kétségtelenül mutatják, mint törhet össze egy férfiú éveken át össze­halmozódott prestige-e egy nap alatt. Az ember csodálkozva kérdi, miért tette ezt Gróf Zichy János? Opportunitásból ? Éhez nagyfokú börnirtság kellene és éppen azért, mint okos emberről nem tételezzük fel, nagyon jól tudhatta ő, hogy ezzel elveszti az évek fá­radságos munkájával és küzdelmével szerzett tekintélyét a katholikus közvélemény előtt a nélkül, hogy a másik tábor ezt egy nehány napig tartó tapsoláson kivül mással honorálná. Avagy arra gondoljunk, hogy megijedt a szabadkőművesektől. De hisz újabb időben a magyar parlamentben minden szabadkőműves támadást, oly impozáns erővel sikerült vissza­verni, a kormánypártban a klerikális elem oly előhaladást tett, hogy éppen Gróf Zichy János­nak, ki Bécsben is erős támasszal birt, legke- vésbbé volt oka félni. Bármi volt is az ok, kétségtelen, hogy egy bűnös, hibás eljárás volt nem csak Gróf Zichy János személye részéről, kinek katholi­kus múltjával ez össze egyeztethetetlen, hanem a kormány részéről is. A kormány nehéz par­lamenti küzdelem, talán választások előtt áll. Ily Helyzetben egy ilyen arculcsapás a magyar katholikus közönségnek, melynek tábora ma már elég jelentékeny felette kockáztatott és ve­szedelmes dolog. Ma kétségtelenül még a nép­pártiak is közelebb állanak a kormányhoz, mint a Justh-párthoz, nem fogja őket azonban a Barkóczy-ügy esetleg arra bírni, hogy az obstrukcióhoz csatlakozzanak miután a mai kormánytól a magyar katholicizmus számára jót már nem várhatnak ? A kormánypárt kebelében egy szépen fej­lődő katholikus fractio keletkezett, melynek fej­lődése már szinte irigységgel töltötte el a régi katholikus pártot, a néppártot. A kormány és Gróf Tisza István konzervatív politikájának nagy támasza volt ez a fractió és a jövőre nézve reményt nyújtott, hogy e konzervatív po­litika a fejlődő katholikus táborban is fog tá­maszt találni. Ez a fractio a Barkóczy áthelye­zése után nem tarthatja magát, mert nem akad többé katholikus érzelmű egyén, ki Gróf Zichy János bármely hívében megbízzon. A néppárt ellenben jó üzletet csinál az áthelyezéssel, mert az elégedetlen kormánypárti katholikusokkal az ő tábora fog gyarapodni és minnél nagyobb actiót zudit a Barkóczy-ügy kapcsán, annál job­ban ki fogja tudni aknázni a helyzetet a maga javára. Színház. Érthetetlen az a közöny, amellyel a nagy­károlyi közönség a színház iránt még mindig viseltetik. A közönségnek épen az a része lá­togatja legritkábban a színházat, amelynek anya­gi helyzeténél fogva szinte erkölcsi kötelessége volna a színház támogatása; tehát anyagi okokra nem vezethető vissza ez a körülmény. Maga­sabb igényeket sem lehet vidéki színtársulattal szemben támasztani, mint a milyeneket ez a társulat kielégíteni képes. Neményi, aki nem­csak kitűnő színész, hanem elsőrangú színigaz­gató is, a legnagyobb igyekezettel törekszik arra, hogy megfeleljen a megválasztatásában iránta megnyilvánult bizalomnak. Törekvésében támogatja egy jól összeválasztott szinészgárda, amelynek akármelyik tagja kiállja a kritikát. A műsor nemcsak változatos, hanem tartalmaz minden figyelemre piéltó újdonságot is. Az elmúlt héten bemutató nem volt. Ézért az előadásokról és szereplőkről csak általános­ságban emlékezünk meg. Az előadások össz­hangja most is alig hagyott hátra kívánni valót. A rendezés kifogástalan, a díszletek szépek voltak. A zenéről is csak dicsérettel emlékez­hetünk meg. Ami a szereplőket illeti, Komáromy Gizi, a társulat primadonnája az elmúlt héten bril­lírozott sokoldalú tehetségével, amely különösen érvényesült a „Kis gróf“-ban. * Azt hisszük, hogy Komáromy, mint vidéki primadonna, ritkítja párját. Kedves és tehetsé­ges színésznő, akinek nemcsak szép és értékes hangja van, hanem tud is énekelni, gyönyörűen táncol és mindezeken felül csodálatraméltó ele­ganciát és kecsességet fejt ki a színpadon. Utolérhetetlenül bájos volt Füzes Lenke is, akinek szép éneke és kecses tánca nagyon tetszett.. Miklós Dóra is sikert aratott a „Luxem­burg gróf“-jában. A drámai művésznők közül Sárváry Nusi a „Szerelem gyermekéiben és a „Hölgyek örömé“-ben lépett fel az elmúlt héten. Az előb­biben játszott szerepe olyan volt, amely egy kész művésznő képességeit is próbára teszi. Sárváry Nusi ezt a próbát szép sikerrel állotta ki. Előadási modora kellemes, megjelenése impozáns, a színpadon biztosan mozog. Sze­repének szenvedélyes jeleneteit is hatásosan, amellett túlzás nélkül játszotta meg. A „Höl­gyek öröméiben kisebb szerepét művészi gond­dal és szép sikerrel játszotta. Toalettjei is Íz­lésesek. Spóner Ilonka bájos megjelenésével és művészi játékával e hétéit is nagy tetszést ara­tott. Nentényinének a „Hölgyek örömé„-ben csak kis szerep jutott, de azt igazán kedvesen játszotta. Tetszett a közönségnek Salgó Loncy játéka is. A férfiak közül Gáspár Jenő, Ernyei, Kun, Csáky értek el jól megérdemelt sikert. Stella is jó volt a „Hölgyek örömé“-ben Heti műsor: Ma: „Kis gróf“, szombaton : „Testőr“, vasárnap d. u. : „Luxemburg grófja“, este: „Bátor katona“ (bérletszünet), hétfőn: „Muzsikus leány“ (páratlan), kedden : „Princ“ (páros) (piros szinlop), szerdán : „Bátor ka­tona“ (páratlan), csütörtökön : Shakespeare „Othelló“-ja Fáy Szeréna és Bakó Lajos ven­dégfellépésével (páratlan), pénteken : Shakes­peare „ Lear király“-ja (páratlan), szombaton : „Bátor katona“ (páros), vasárnap d. u.: „Czi- gányszereiem“, este: „Iglói diákok“, (bérlet­szünet.) S—r. HÍREK. Lapunk vidéki előfizetőit tisztelettel felkérjük, miszerint előfizetési hátralékai­kat beküldeni, előfizetésüket pedig megújí­tani szíveskedjenek. Mindennemű pénzküldemények és ér­tesítések az „ÉSZAKKELETI ÚJSÁG“ címére küldendők. Személyi hir. Csaba Adorján vérmegyénk főispánja hivatalos ügyekben Budapestre uta­zott, innen Tátralomniczra megy s csak február 6-án tér vissza. Főpásztorunk elutazása. Megyéspüs- pö'xünk január 29-én mintegy kétheti tartózko­dásra Budapestre a Császárfürdöbe utazott. kény lelket, akkor mindig eszembe ötlik egy régi, nagyon régen tapasztalt föltevés. De most már késő ! Igen, már késő van nagyon ! . . . Ilyenek maguk asszonyok, akik csak puszta hiúságból, kacérságból, fürtből, vagy tudja Is­ten, miből teszik, de utaznak arra, hogy minél több rajongót csoportosítsanak maguk köré. — De Pista, eszküszöm ! igen esküszöm, hogy maga az egyedüli a férjemen kivül, aki­vel az életben komolyan szóba álltam. Maga az egyedüli, aki megértett engem. Ne csodál­kozzék rajta, maga rokon lélek. Igen a maga lelke egészen az enyém. Tudja, maga egy hézagpótló az én nyomorúságos, küzdelmes életemben s mondhatom, azok az órák, amiket maga nekem, én magának szenteltem, azok az órák lesznek életemnek legboldogabb emlékei. Nem szégyenlem bevallani s nem is fo­gom soha ezeket az emlékeket az életem köny­véből kitörölni, annál is inkább nem, mert tudom, hogy mit fizettem én ezekért az édesen fájó emlékekért, s jól tudom azt is, hogy meny­nyibe kerültek ezek az emlékek magának. — Oh semmi, igazán semmi. Nem is ér­demes erről beszélni — mondta a fiú. Vigasz­talódjék Irén. Maga nem tartozik nekem sem­mivel. Ha adósságról van szó, csak én lehetek adósa, — magának. — Tudtam — mondta az asszony — hogy ezt felrója neken). De hig zje el, nem tehetek róla. Nekem a lelke kell. Igen, a maga tiszta, szennynélküli lelke. Én magában azt szeretem, ami eszményi van benne. Ha néha mégis elra­gadott a szenvedélyem, megcsaltam magát. Igen, megcsaltam. Értse meg jól s nézzen kö­rül egy kissé — es mérlegelje józan ésszel a helyzetet. — Mit tehet, egy ilyen magam fajta, sze­gény ördög, aki oda van dobva az életbe ? Aki martalékul van kidobva az éhes világba? Akit. . . akit a' saját férje toszit az örvénybe . .. — De Irén, én nem értem magát. Én... én soha sem kértem erre, én soha nem is gon­doltam erre. Én' szeretem magát. Úgy szere­tem, mint egy bolondos diák a kis csitri varró leányt... Én nem gondoltam bűnre soha ! Kár úgy kétségbe esnie. — Igazán ? Maga soha sem gondolt arra, hogy ennek az idillnek még csattanós vége is lehet ? — Nem, esküszöm, hogy nem ! — Kár ! Igazán kár! Mert lássa, ez sérti hiúságomat. Node, ne búsuljon, mert én már régen tisztában voltam ezzel és réges-régen csalom én már. .. — Kit ? Az urát ? Irgalmas Isten ! És én ... — Oh, dehogy! Csak ne ijedjen meg. Dehogy az uramat. Az uramról itt nincs szó. Az uram csak olyan harmadik, negyedik, tu­dom is én hányadik; olyan tizedik személy. — Hát kit csal akkor ? — Oh, bamba ! Hát magát, magát, aki nekem adta mindenét, amije még volt; a lel­két, a szivét, a hitét... Magát, aki felkeltette bennem a szunnyadó vágyakat; magát, a meg­testesült Plátót. — Ha igazán igy van — mondta a fiú — bocsásson meg, hogy vétkeztem maga ellen. De lássa, most már bevallom : én álszenteske­désből, vagy félénkségből; vagy tudja Isten miből, de hazudtam eddig mindent, mindent. Én azt akartam, hogy maga . . . igen, hogy maga . . . — Mit, hogy maga? — Hogy maga fosszon meg enigem az illúzióktól. Mert lássa, én nem akartam magát ezektől megfosztani. — Helyes — mondta az asszony — ak­kor ezután más valakit csalok meg veled . . . : Gallérok gözmosása: ifÓlAf* Hí11 Kézimunkák, glassé keztyiik, tükörfénnyel hófehérre *mIJ wljvl m €U Bútorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szóm a r, kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents