Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-05 / 41. szám

IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. október 5. 41-k szám. Északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 8 korona. Fél évre .........................................................4 ,, Negyedévre .......................................... 2 „ Tanítóknak egész évre ....................................5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyiittér sora 40 fillér. _______ Az uj pártalakulás. A fényes sikerű nagykárolyi beszá­moló legérdekesebb jelensége gróf Ap- ponyi Albertnek a banketten elhangzott beszéde volt, amelyet a közvélemény egy uj pártalakulás körvonalozása gyanánt fogott fel. Gróf Apponyi Albert a 48-as pártnak egy uj irányt jelölt meg és az egyik 67-es pártnak, a néppártnak lelen- levő vezére gróf Zichy Aladár sietett ezen uj irányt helyesnek elismerni s ez által mindjárt mintegy pártjának készségét az uj alakulásban való részvételre kijelenteni. Apponyi szavai abban kulmináltak, hogy a 48-as állás mereven fenn nem tartható. Az elvek is kivannak téve a fejlődés törvényének s 1848 óta 64 év, tehát oly hosszú idő telt el, mely az akkori elvek n szükségszerűen kellett, hogy változzon. Apponyi fenn kívánja tartani a 48-as elveket, mint ideálokat, mely felé törekednünk kell, de nem kí­vánja fenn tartani, mint programmot, melyet a gyakorlatban azonnal, mihelyt erre mód és alkalom kínálkozik, meg­valósítani kelljen. Ezen álláspontnak inkább a kifeje­zése uj, mint maga az álláspont, mert hiszen a koalíciós időszak alatt a 48-as párt tényleg ezen az alapon kormány­zott. A 48-as programúiból semmitsem törekedett megvalósítani, hanem anélkül, hogy kifejezte volna, ténylegesen reá he­lyezkedett a 67-es alapra s ezen működött. A koalíció alatt a 48-as párt tehát nem volt őszinte. Élvezte a 48-as név­nek és programiénak a népszerűségét, amely népszerűség kapcsolatban a kor­mányhatalommal elnyomott minden más pártot, pedig voltaképen nem a 48-as pártnak, hanem az elnyomott 67-es pár­toknak elvei érvényesültek. Szóval egy személyi, egy érdekpolitikát űzött a 48-as párt, amellyel természetesen erkölcsileg teljesen lejáratta a koalíciót és elsősor­ban önmagát. Gróf Apponyi Albert szavai most sem egészen világosak, mert azt, hogy a 67-es alapot legalább is mint kiinduló pontot formálisán elfogadja, határozottan nem mondta ki. Tudjuk, hogy ezt ne­héz megtenni, mert a korlátolt felfogású magyar és főleg 48-as közönségnél a fősuly a független és 48-as elnevezésen fekszik. Ezen elnevezés alatt sokkal köny- nyebb a 48-as választóközönséget a Reichsrathba bevinni, mint ezen elneve­zés feladása mellett 67-es alapon egy legmesszebbmenő magyar nemzeti poli­tikának is megnyerni. Már pedig, ha nem akarjuk a koa­líció által elkövetett bűnöket és erkölcs­telenséget megismételni s ez által ma­gunkat egy újabb szégyenteljes bukás­nak kitenni, akkor Őszintén és egyene­sen kell beszélnünk és olyan program­mot adnunk, amely megvalósítani tudunk és akarunk is. Miután ma már kétségtelen, hogy úgy a király, mint a velünk államkö­zösségben lévő Ausztria elég erősek arra, hogy a 48-as elvek megvalósítását be­látható időben megakadályozzák és ezen felül a magyar állampolgárok nagy része sem hive ezen elveknek, kétségtelen, hogy egy kormányképes pártalakulás csakis 67-es alapon jöhet létre. Ezt azonban kifejezetten ki kell mon­dani ; kétszínű játékot űzni nem szabad, vagyis a 48-as pártnak, ha az uj ala­kulásban részt vesz, elsősorban meg kell szűnni 48-asnak lenni. A 48-as elveket, mint távoli ideálokat fenntarthatja, hiszen nincsen az országban magyar ember, még talán Tisza István sem, ki ezen el­veket, mint ideálokat magáénak ne vallaná. Ilyen feltételek mellett a 48-as párt­nak csak egy része nyerhető meg az uj alakulás számára. Intranzingens elemek, mint Justh Gyula, továbbá a pártnak nagyszámú üresfejü stéberje, akik saját egyéniségükkel nem érvényesülhetnek, hanem csupán egy üres jelszavak után induló és nem gondolkodó tömeg által juthatnak szerephez a magyar politi­kai életben, nem mondhat le és bizonyára nem is fog lemondani a 48-as név nép­szerűségéről. A függetlenségi párt értel­mesebb elemei, főleg a Kossuth-pártiak azonban bizonyára elvállalnák a 67-es alapot. A néppártra nézve az egyetlen kér­dés, hogy a keresztény konservativ po­litika kellően érvényesülne-e az uj párt­ban, mert a keresztény socialismus, va­gyis a kereszténység demokrácia korszaka még egyáltalán nem jött el Magyaror­szágon, ahol még a liberális demokrá­cia is csak tengődik. Az uj párt aligha lehetne más, mint konzervatív, keresztény és agrár irányzatú, miután mind a há­rom irányban Magyarországon utóbbi időkben olyan óriási előhaladás és szer­vezkedés történt, hogy ezen irányok túl­ereje ma már úgy az ellenzéken, minta kormánypárton láthatólag érvényesül. A függetlenségi pártnak is az a része, mely a 67-es alaphoz húz, ezen irányzatok híveiből áll s igy a néppárt csatlakozá­sára nézve a személyi garanciák telje­sen fenállanak. Andrássy csoportjánál ellentét van a vezér és a párttagok közölt, amennyi­ben mig a párttagok konzervatív szel­lemű mágnások és földbirtokosok, addig a vezér tele van liberális allűrökkel és bizonyára mindent el fog követni, hogy a néppárt helyett inkább a börzének mer­kantilista köreit hozza össze a mágná­sokkal és gentrykkel, miként ez a régi szabadelvű pártban volt és a munka­pártban van. Valószínű azonban, hogy azon rossz tapasztalat, amelyet ezen kö­rök hazafiságával és megbízhatóságával tettek, továbbá az erősen kiéleződött ag­rárius és merkantilista ellentét és végül a főleg mágnásainknál előtérbe nyomult konzervatív és keresztény szellem meg­fogja akadályozni ezen monstrum létre­jöttét és gróf Andrássy Gyula vagy be­adja a derekát, vagy ami még jobb Szte- rényivel együtt kimaradt az uj alakulásból. Kossuth-párt, néppárt és Andrássy- párt azonban még egy 'uj konzervatív pártba alakulva nem többség, hanem ezt nekik meg kell szerezniük. Ezt könnyű volna, ha választások előtt állnánk, mert kétségtelen, hogy az az erő és népsze­rűség, amelyet ezen uj párt reprezen­tálna, minden pénz és szurony ellen is érvényesülne. A kormánynak azonban van esze, hogy nem osztatja fel a házat, tehát, hogy az uj alakulás alapján ki­bontakozás történhessék, a munkapárt egy részét is meg kell nyerni. Itt elsősorban gróf Zichy Jánosra és gárdájára lehet gondolni, akiket a nép­párttól amúgy is csak taktikai és nem elvi okok választanak el, azután számitni lehet azon konservativ szellemű agrár érdekli és független vagyoni állású mun­kapárti képviselőkre, mint a Szatmárme- gyeiek, akiket a meggyőződésbeli különb­ség egész tengere választ el a Lukács László hadától és akik, ha egyszer ve­zérük Tisza István megszűnik az aktiv politikában szerepet játszani csakis egy konzervatív pártban találhatjuk meg he­lyüket. Miután egy uj válsztás és egy ellen­zéki győzelem kilátásai minimálisak, vi­szont a mai állapot tarthatatlan és előbb- utóbb a kormány bukására és a munka­párt bomlására kell, hogy vezessen, a munkapárt egy részének az uj pártba való bevonásával mint komoly lehető­séggel számolni kell. Annál plomibiliseb- bek mivel a választói reform felszínre kerülése esetén szinte lehetetlen a meg­egyezés a munkapárt különböző fraktio közt ellenben könnyen eszközölhető a munkapárt és ellenzék konzervatív irányú tagjai közt. A 67-es alap kifejezett elfogadásu és a munkapárt egyrészének megnyerése azon két ma még nem aktuális dolog,

Next

/
Thumbnails
Contents