Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-03 / 5. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1912. február 3. 5-ik szám. Előfizetési árak: egész évre .. 8 korona. 4 „ 2 „ (N, Sz. A.) A másik is talán legfontosabb kérdése a választói reformnak a szavazás decentralizálása. A mai választói rendszer legnagyobb hibája épen abban rejlett, hogy a választást a székhelyre koncentrálta. E körülmény a választást a következő okokból befolyásolta hátrányosan. A választóknak a székhelyre legnagyobb részüknek 20 kin.-t meghaladó távolságra be kellett jönni. Ez egy napi időveszteség, egy napi élelmezési kiadás és fuvarköltség volt a választókra nézve, úgy, hogy ezen kiadások és veszteségek meg nem térítése esetén nem jött volna be szavazni. E körülmény valósággal rá- kényszeritette a jelölteket arra, hogy a választóknak mindezeket megtérítsék, sőt a törvényhozás maga sem zárkózhatott el attól, hogy a fuvar és ellátási költség megtérítését ne legitimálja. A munkaveszteség megtérítésétől már csak egy lépés volt a vesztegetésig és pedig egy nagyon is könnyű lépés, mert ha egyszer legitimálva volt az, hogy a jelölt a választóknak fizessen azért, hogy bejöjjenek reászavazni, akkor már nem sok kellett ahhoz, hogy a nép elfogadjon fizetést magáért a szavazatért. A választások tisztaságát csakis úgy lehet megőrizni, ha egyáltalán mindenféle utat és módot elzárunk arra nézve, hogy a jelölt akár közvetlenül, akár közvetve bármit is adjon a választóknak. WTMi'íiIIWWIH .w-tt-tj-rv.-t'rm* ■ wan »ist-vj-'.i .hmi -j*-t Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Ezért még a zászlók és jelvények adását is el kellene tiltani, nemkülönben a zenekarok félfogadását, sőt még azt is, hogy a jelölt a jótékonyság ürügye alatt tegyen adományokat. A választási visszaélések utólagos ellenőrzése sem lehetséges, csak úgy, ha a jelölt nem bújhat ki a reábizonyult fizetésnél azzal, hogy azt fuvarköltségre és ellátásra adta. Azon körülmény, hogy a választóknak messze távolságra kell menni, kifejlesztette a választási korteskedés egyik különös és fontos szerepkörét a választók behozatalát. Miután a jelöltnek nem elég, hogy a választók érzelmeit megnyerje, hanem még azokat arra is rá kell venni, hogy a választási székhelyre elmenjenek, a helyzet kényszere kifejlesztette azt, hogy a jelölt bizalmi embereivel maga gondoskodik a választók össze- szedéséről és befuvarozásűról. Ez a kényszerű utánjárás annyira elbizakodottá tette a népet, hogy a vá'asztás napján még fel sem kelnek maguktól, hanem várják, hogy a kortes értük jöjjön. Étel, ital és szivar nélkül a választók egyáltalán ki sem mozdulnak falujukból. Természetes, hogy ily körülmények között nem hogy fejlődött volna a népben az a tudat, hogy az államnak a sorsát szavazatával ő dirigálja, hanem ellenkezőleg az a felfogás gyökerezett meg, hogy szavazatával a jelöltnek tesz szolgálatot, amelyért fizetést és különösebb udvariasságot és utánjárást igényelhet. A szavazásnak a székhelyre való centralizálása szükségessé tette továbbá, hogy minden pártnak tábora legyen, a . Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) _____ Hirdetések ugyanott vétetnek fel. — _______ Nyilttér sora 40 fillér.______________ ho l a választóit együtt tartsa, ami természetesen ismét nem mehetett másként, csak úgy, ha a táborban étel, ital, szivar és muzsikaszóban nincsen hiány. Ez a körülmény a választási aktusnak minden komolyságát elvette és egy népünnepély jellegével ruházta fel. A részegség a mi választásainknál a természetes állapot s a józanság kivételes. A legszentebb állampolgári jogot legtöbben holt részegen gyakorolják és ily állapotban döntenek a haza sorsa felett. Mindennek a legfőbb oka a választás centralizálása, mert az evés-ivás és dinom-dánom akkor is bekövetkezne, ha a jelölt nem fizethetne semmit, mivel az emberi természetben rejlik, hogy ha sokan jönnek össze és hosszú ideig kell együtt maradniok, mint a mai választásokon reggeltől-estig, akkor nem állják meg ivás és mulatás nélkül. A választás józanul csak úgy mehet, ha a választónak meg van adva a mód, hogy napi munkájának teljesítése mellett saját községében leszavazzon. A választás centralizálása elősegíti a vesztegetéseket és erőszakot az által, hogy a választás egész eredménye tisztán áll mindenki előtt, tehát mindegyik párt tudja, hogy mennyi szavazatot kell a többséghez megszereznie, melyet azután nagy összegek és nagy erőszak segítségével — az erőszak eszköze ép úgy meg van a kormány csendőrei, mint az ellenzék olmos botjaiban — iparkodik megszerezni. Decentralizált választásnál az eredmény felett senkinek nincs áttekintése és egyik község lakossága nem Csalók. Irta: Auróra. Zimándiné, a kicsi, pajkos, filigrán asz- szony kéjesen, kissé hanyagul dőlt el a kényelmes hintaszékben, melyet a házuk egyik legrégibb vendége, Zalai Pista hozott működésbe. — Akárcsak két gyerek — mondogatta olykor Zimándi, aki semmi különöset nem talált abban, hogy az ő ennivaló, édes kis feleségével szeretettel bánjanak. Olyan üvegházi növény, akit körül kell hízelegni, dédelgetni, akit óvni kell még a legkisebb széltől is, nehogy a vihar megtépje azokat az üde szirmokat . . . S olyankor, amikor az a szolid fiú, a Zimándi legmeghittebb barátja az asszonnyal foglalkozott, semmi féltékenységet nem érzett; Ugyan, hogy is érzett volna féltékenységet ő, az ideálisan szép ember, a férfiak mintaképe, akire csak csodálattal tekinthettek föl a hirtelen szerelemre lobbanó gyönge nők. A felesége is valósággal belebolondult $ ez a belebolondulás szerencsés házassággal is végződött. Szóval az ő házasságuk igazi szerelmi házasság volt, igy a legkisebb féltékenységet sem ismerte, s különösen pedig Zalaira nem volt oka féltékenykedni. Vájjon mit is szerethetne rajta az a kényes ízlésű asszony, ha csak nem a beesett, szomorú szemeit, a sovány, sápadt arcát, vagy a fiatalon meggörnyedt vállát. S hogy ha talán néha mégis eszébe jutott ilyenekre is gondolni, mindig ő maga mulatott legjobban az ilyen csacska feltevéseken. Pedig ha komolyan eszébe jutott volna valamikor az ilyen dolog is, kicsi fáradsággal gyönyörű eredményt, érhetett volna el a felesége körül végzett titkos rendőri szerepében. Lássunk csak tehát egy olyan képet, a mikor nincs otthon a férj. Az asszony ott ül kedvencz helyén, — a hintaszékben s vele szemben a fiú egy kereveten. Az asszony szemeit csukva tartja, nagy selymes szempillá'val s csak olykor-olykor néz ki a selymes legyező alól a fiúnak enervált arcára. Utóbbi lábával himbálja a széket s néha néha hozzá ér remegő keze az asszonynak láztól didergő kezéhez és ilyenkor delejes áram fut a testeiken. Az asszony sóhajt. — Meddig fog ez még igy tartani ? Mi lesz velünk, Pista ? — Én nem tudom, — feleli a fiú — bárcsak örökké tartana. De ne törődjünk ezzel, inkább mondja, hogy szeret, hogy maga is szeret engem s ha ezt hallom, kibékülök az egész világgal. — De én rettegek. Tudja, nagyon félek, mert sohasem vagyunk biztonságban, Pista . . . Igaz, hogy ártatlan játék az egész, de mégis félek, nagyon félek. S aztán, ha valami baj történne, ki fog engem megvédeni ? A fiú rávetette bágyadt tekintetét az asz- szonynak láztól kihevült arczára, megfogta erősen mind a két kezét, s mintha a szivét, azt a bolondos csacska jószágot akarta volna az asszony leikébe beszuggerálni, — mondta: — Mit törődik maga ezzel, Irén ? De egyáltalán minek is gondol maga erre, mikor ez az ember úgyis el van veszve örökre magára nézve. — Hogyan ? — Azaz, hogy maga, maga, édes kicsi szentem, maga van örökre elveszve ő reá nézve. — Nem értem magát. Honnan veszi maga mindezt? Hiszen én ... én soha sem .... — Igen, soha sem. Lássa, ha elgondolom, hogy mit szenvedtem én azóta, amióta magának adtam a lelkemet, ezt a bolondos, hiszéA választói reform. (Cikksorozat.)
