Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-21 / 39. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 39-ik szám. Itt csak egy dolog segít. Bizonyítani! Elő a bizonyítékokkal igaz vagy nem igaz? Aki bűnös bűnhődjék. Legyen vége annak az állapotnak, hogy itt nálunk a külföld előtti becsület fenntartása miatt vagy inkább ürügye alatt minden bűnt elpalástolnak. Nagyobb érdeke az országnak, hogy tisztában legyen vezető embereinek eljárásaival, mint az, hogy a külföld mit fog mondani. Különben is, azt hisszük a külföd a junius 4. és az ezt követő események alapján megalkotta a maga véleményét rólunk s ez 4 és Va millió már nem segit rajtunk. Nem fog ártani egy cseppet sem, ha bevilágítanak annak a műhelynek, a nemzet nagy részének láthatatlan és ellenőrizhetetlen titkos rekeszeibe. Hadd lássuk, hova fordítják a magyar nép keserves izzadságán leszűrt sok aranyat! Hadd lássa a magyar nép is hova lesznek azok a milliók, amiket honatyáink 1 perc alatt oly könnyen megszavaznak az ő zsebére. Erkölcsi kötelességévé teszi a nemzet a parlamenti ellenzéknek, hogy ezt az ügyet amolyan „jóhiszemű tévedéssel“ el ne engedje simmitam, mert ha igaz a vád, ép oly visszaélés a nemzet bizalmával ezt elsimítani, mint azt elkövetni. Fiat lux! Yárosi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete f. hó 15-én, vasárnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester elnökölt. A polgármester bemutatta a pénzügyminiszternek a pénzügyigazgatóság mikénti helyezése ügyében kelt — lapunkban már ismertetett — leiratát, a mely szerint a pénzügyigazgatóságot egyelőre az eddigi helyiségekben kívánja, hagyni s igy a város által az uj helyiség felépítésére vonatkozólag tett ajánlatot tárgyalás alá nem veheti. A jog és pénzügyi bizottság a leirat tudomásvételét javasolta és a miniszterhez egy felirat intézését határozta el annak közlése iránt, hogy a pénzügyigazgatóság részére milyen méretű épületet kiván, mert a város hajlandó a teljesen újonnan építendő helyiségeket ugyanolyan összegért a kincstárnak bérbeadni, mint amennyit a mostaniért fizet. Dr. Adler Adolf képviselőtestületi tag szólalt fel ezután s kifejtve azt, hogy nincs megoldva e kérdés a miniszteri leirattal, a javaslat oly kiegészítését hozta javaslatba, hogy a képviselőtestület által megjelölt valamely telekre vonatkozólag készíttessen a tanács egy előzetes költségelőirányzatot, hogy mennyiből lehetne az igényelt épületet előállítani s aztán tegyen a tanács e tekintetben oly időben javaslatot, hogy az épület 1913. julius hó 1 -re elkészíthető legyen. E kérdéshez dr. Vetzák Ede, Csipkés András, Reök Gyula, Rooz Samu képviselőtestületi tagok hozzászólása és elnöklő polgármester fel- világcsitésa után egyhangúlag elfogadtatott a bizottsági javaslat a fenti kiegészítéssel s a terminus kihagyásával. Egyúttal a képviselőtestület a Wagner-féle és a helybeli status-quo izr. hitközség Széchenyi-utcai házastelkét kijelölte, mint olyanokat, amelyek kombinációba jöhetnek és megbizatott a városi mérnök, hogy ez előzetes költségelőirányzatot készítse el. A városi villamostelep kibővítése tárgyában az előzőleg hozott véghatározatot a képviselőtestület módosította és a Schlic-Nicolsohn gép-, waggon- és hajógyár részvénytársasággal a motorok, dynamo és tartozékai szállítására vonatkozólag megkötőt szerződést a villamosmü felügyelő-bizottsága javaslatának elfogadásával jóváhagyta azzal a változtatással, hogy a fizetésre kikötött határidőben joga van a városnak vagy készpénzzel, vagy tiz évre egyenlő részletre kiállított s a fizetéskor kiadandó pénztári utalványnyal fizetni. A képviselőtestület elrendelte a Luby-táb- l_án nyitott két uj utcán, valamint a Fény-utca Árpád-utca felőli baloldalán a villamos közvilágítás bezezetését. Elrendelte továbbá a képviselőtestület a Nefelejcs-utcán a háztulajdonosok terhére a jobboldalon egy méter szélességben a gyalogjárda elkészítését. Dr. Adler Adolf és társainak a Gaál Jó- zsef-utca, valamint a Tyityilka János és társainak a Fazekas-utca kiköveztetése iránti kérelme megfelelő alap hiányában, ezúttal teljesíthetőnek nem találtatott. A munkás szakszervezetek által városunkban létesítendő Munkás-Otthon céljaira a képviselőtestület 200 koronát megszavazott. A polgári fiúiskola parallel-osztálya elhelyezésére a Kereskedelmi társulat még egy tantermet átengedvén, ezzel együtt összesen három tanterem 1912—13. évi iskolaév és a múlt iskolaév évi bérébe a képviselőtestület a már megszavazott 250 korona hozzáadásával 1500 korona béit szavazott meg. A polgármester bejelentette, hogy a köz- oktatásügyi miniszter a parallel-osztály felállítását engedélyezte, a tanerőt kinevezte, az iskola 5 osztályúvá fejlesztése tárgyában pedig mindaddig nem intézkedik, mig Békéscsabán és Orosházán felállított iskolák eredményét nem látja. Ezzel a gyűlés tárgysorozata ki lévén merítve, polgármester a közgyűlést berekesztette. Gazdasági tatárjárás. Négy hónap választ el bennünket az esztendő határkövétől, de máris megállapíthatjuk, hogy az 1912-iki év a gyász színével fog helyet foglalni Magyarország gazdasági krónikájában. ___ Minden frázisnál meggyőzőbben illusztrálja ezt a szomorú meghatározást, hogy mig a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknél az 1911. évben beadtak összesen 596 csődkérvényt és elrendeltek 41 csődöt, az idén szeptember 1-ig már 905 csődkérvényt adtak be és 73 csődöt rendeltek el. A siralmas számok a múlt évvel szemben tehát máris megduplázódtak és ha a viszonyok nem változnak az arány ez év végéig még megdöbbentőbbé alakulhat. Történik pedig mindez nálunk, az úgynevezett tejjel-mézzel folyó országban, olyan esztendőben, amikor a termés aránylag kedvező eredményeket tüntet föl és amikor a monarchia még csak nem visel háborút. Akik gazdasági helyzetünk e katasztrofális állapotának eredete után kutatnak, tisztában vannak azzal, hogy pusztulásunk jefenségei a külföldi pénzviszonyok rosszabbodásával vannak szoros összefüggésben. A pénz a nyugateurópai államokban is lényegesen megdrágult s annál a kölcsönhatásnál fogva, mely az ottani jegybankok és az Osztrák-Magyar Bank kamatláb-politikája között fennáll, a mi pénzintézeteink hirtelen és szinte átmenet nélkül ráléptek a hitelmegvonás vészthozó terrénumára. Nem akarunk ezúttal annak fejtegetésébe bocsátkozni, hogy nagybankjaink és azok élén jegybankunk mennyire mentek túl a megengedett határon és hogy milyen mértékben lépték Nos, neked nem-e volt múltad ? nem tartottál szeretőket ? . . . miért Ítéljem el ugyanazért egy barátnőm, aki ugyancsak szabad és független helyzetben élt . . . — Áh! az egészem más! — Miért más! nem értem . . . Lásd, én nem neheztelek reád a múltadért . . . Hiszen az nem árulás, még csak nem is hazudság . . . Miért haragudjam hát ugyanezért Fauvelnéra? — Ez nőre az ilyesmi erkölcsi árnyékot vet . . . — Ugyanaz, ami a férfit dicsfénybe borítja ? Igazság ez ? — Ez a természet rendje. A pincér belépése szakította félbe vitatkozásukat aki az első fogást hozta. Miután távozott, Paul kissé szárazon megjegyezte: — Gyöngédebbnek és kevébbé okosko- dónak reméltelek viszontlátni. — A szivem e észen a tied, — felelte Henrietté, — de eddig nem bántad, ha szabadon és önállóan gondolkoztam. Miért ne beszélhetnénk pajtások módjára ? — Te olvasottabb vagy, mint én, az egyszerű üzletember, — gúnyolódott Paul. — Nem a könyvekből kölcsönöztem e nézeteket, egyszerűen női szivem és igazságérzésem sugallja ... — Ennyire megváltoztatott a Fauvelnéval való csevegés! — Paul! -- Henrietté majdnem síró hangon folytatta, — ő csak szép és loyális dolgokat mondott ... De többet nem beszélek vele . . . megszakítom az ösmeretséget . . . igazad van, nem erősködöm tovább. — Igen. Barátaim sokat beszéltek felőle régebben ... Te jó kis teremtés vagy, de még nagyon is fiatal asszony vagy, sokat nem tudsz még ... ha majd többet éltél és tapasztaltál, többet is megértesz. Ne beszéljünk róla . . . Nézd milyen sugarasan szép ez a csillagos éj.. . milyen smaragdzöldben csillog a tó, amelyen már az imént égő türelmetlenséggel néztem a part felé, hogy meglássam sugár, édes kis alakod . . . Midőn Henrietté másnap délelőtt tizenegy órakor lement, férjét fennhagyva a postájával, a kertben hirtelen szemközt állt Fauvelnével, ki közvetlen kedvességgel nyújtotta feléje kezét, anélkül, hogy a másik zavarát észrevenné. Henrietté zavartan kereste a szavakat, amelyek nem akartak ajkára törni. De Fauvelné megelőzte : — Amint látja, kedvesem, úti ruhában vagyok. Félóra múlva indulok az olasz tavakra. Ösmeretségünk rövid volt, de kedves emlékét őrzőin. Bámulom az ön fiatalságát, kecsességét és lelke szépségét. Engedje, hogy néhány kevéssé banális szót mondjak. Mert kitalálom a a gondolatát és nem várom, hogy a férjét bemutassa. Tegnap este láttam együtt önököt s férje egy mozdulatából kitaláltam, hogy nincs ínyére, hogy velem barátkozzák. Bizton beszéltek neki felőlem s a férfi sohasem bocsátja meg a nőnek azokat a szabadságokat, amelyeket magának megenged. Azt mondják, múltam van . . . Férjhez kényszeritettek egy emberhez, akit sohasem szerettem . . . elváltunk s akkor szabad folyást engedve szivem érzésének, félrevetettem a képmutatást, a hazugságot s azért akit szerettem, feláldoztam mindent, vagyont, rangot, még a konvencionális tisztességet is. Nem voltak kedveseim . . . csak ez az egy kedvesem . . . akinek lelkem egész tüzével odadobtam magam ! Kissé fiatalabb volt, mint én . . . szeszélyes ... és sokat szenvedtetett. Aztán elhagyott s most egyedül vagyok . . . És tiszta, baráti szívből kívánom önnek, hogy sohse álljon ilyen múlt a háta mögött. Csak a férfiak kerülnek ki győztesen egy ily szerelmi játszmából ... de minket összetör . . . megsemmisít, s a világ is megvet érte ... Ég vele, édes asszonyom! S Fauvelné eltávozott. Henrietté meg- indultan nézett utána és nem is sejtette, hogy kettőjük közül a távozó érez nagyobb szánalmat. Mert Fauvel Rosine sokkal nemeslelkübb voli, semhogy tönkretette volna a fiatal asszony férje iránti tiszteletét azzal a leleplezéssel, hogy Paul egy időben ismerte őt, s a legtüzesebb volt valamennyi között, a kik megkísérelték, hogy az ő egyedüllétéből és független helyzetéből szerelmi előnyt húzzanak . . . s most félve és reszketve e találkozástól, a hypokrizmus leple alatt egyszersmind egykori kudarcáért áll bosszút. :: Modern és tartós : : :: plissézés és gouvlérozás. : : Nagykároly, : : Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. fiúiskola mellet.
