Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-10 / 32. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 32-ik szám. És ha ennek a megromlott cseléd-viszonyoknak megíejtésát kutatjuk, rájövünk arra hogy a: a baj, amely a fővárosi cselédviszo- nvok megromlásából átszármazva bennünket fenyeget, még mindig nem olyan nagyon veszélyes természetű s legfeljebb csak a cselédbérek emelkedését segíti elő, hanem más helyi speciális viszonyok sokkal nagyobb befolyással bírnak arra, hogy a cselédviszonyok ennyire kellemetlenekké váltak a közönségre nézve. A baj egyik fookául kénytelenek vagyunk megjelölni, hogy hiányzik városunkban a cselédelhelyezés megoldásának kérdése. Ugyanis tudvalevő dolog, hogy nálunk ez a kérdés engedetem nélküli cseiédközvetitők kezébe van letéve s az az egynéhány öreg asszony, aki ilynemű közvetítéssel hatósági engedetem nélkül csupán régi gyakorlat alapján foglalkozik, egyáltalában nem fejt ki túlságos lelkiismeretességet, úgy a családtartó, mint a helykereső egyénekkel szemben, mert neki közvetlen anyagi érdeke származik abból, ha a cseléd minél gyakrabban változtatva helyét, duplán-triplán fizeti meg a gazdával együtt a közvetítés dijait. Gyakran aztán az ilyen közvetítők személyes ■szimpathiája és unszimpathiája is fontos tényezőként szerepel abban, hogy melyik házhoz ajánljanak cselédet. Jaj annak, aki csak egyszer nem eléggé honorálta a tisztelt közvetítő asz- szonyságok fáradozását, oda hónapokon keresztül nem ajánlanak cselédet, sót ráköltenek minden rosszat az ilyen gazdára s bármiként iparkodik is a megszorult család cselédhez jutni, semmiféieképen nem tudja megérteni, hogy tőle úgy félnek a helykereső cselédek, mint az ördög a tömjéntől. Ezeken a tűrhetetlen viszonyokon kívánnánk mi segíteni, azzal, hogy konkrét indítványt terjesztünk elő, miszerint vegye kezébe a városi tanács ezt az ügyet s utasítsa a rendőrséget, hogy a cselédelhelyezés megoldására vonatkozólag szabályrendeletet dolgozzon ki, melynek értelmében városunkban a cselédközvetités kizárólag a rendőrség hatáskörébe vétessék fel. Azt hisszük, hogy egy Írnok alkalmazásával ezt a kérdést tökéletesen megtehetne oldani s a megállapított közveti ési dijak, melyek úgy a cselédkereső közönség, valamint az állástkere- sők részéről is minden teljesített közvetítés után fizetendők lennének, bőven fedeznék a kezelés keresztül vitelénét alkalmazott egyén, valamint ! az ellenőrzés tekintetében szükséges könyvek és egyébb dologi kiadások költségeit. Másfelől pedig a nagyközönség, valamint a helykereső cselédek is teljes nyugalommal és biztonsággal jelentkezhetnének ezen közvetítési irodában, ahol a cselédkönyvek deponálva tennének s kiki megszerezhetné magának azt a cselédet, amilyenre szüksége van s viszont a cseléd is tájékozhatná magát a gazdáról és a munkaköréről. Nagyon természetes, hogy ezen hatósági közvetítő hivatal felállításával, minden másféle irányú magánközvetítés eltiltandó lenne. Midőn ezen javaslatunkkal a nyilvánosság elé lépünk, azt hisszük, hogy Nagykároly közönsége örömmel fog Tudomást venni javaslatunkról s öröme még teljesebbé válik, ha az a fentebb előterjesztett módozatok szerint, a rendőrséghez leendő beosztással megvalósíttatnék. K. k szén mint az emberiség* veszedelme. Időről-időre folyton visszatérnek kiváló tudósok aggodalmas számításai: mi tesz ha egyszer az emberiség felhasználja a föld mélyében rejlő szénmennyiséget, melynek tartalmat legalább megközelítőleg ki teliét számítani. Egész ipari életünk, lehet mondani egész civi- iizátiónk a szén kihasználására van alapit/a és el sem tehet hamarjában képzelni, hogy mi történik akkor, ha majd az emberiség az egész szénkészletet felélte. Ez a veszedelem, melyet az emberiségre a szén hozhat, még igen messzejáró, de van a szénnek más közvetlenebb veszedelme is, melyre eddig nem igen gondoltak és amelyet most egyes tudósok komoly vizsgálat alá vettek. Arról van ugyanis szó, hogy minden emberi életnek tönkre keltene mennie, ha az a szén.nennyiség, melynek kibányászásán most dolgo nak, mind elég. Ilyen módon tudniillik a levegő szénsavtarlalma olyan nagy tenne, hogy annak belélegzése állatok és embereK S számára tehetetlenné válnék. Jelenleg a levegő szénsavlartalma térfogati ¡arányban 4: 10.00J. Az aránylag kis mennyiség I azonban igen nagy fontosságú, mert ettől függ a növényvilág élete. Másrészt azonban a szén- j savtartalom növekedése veszedelmes tenne az állatvilágra és az emberiségre. risban a legmodernebb irányzatban nevet szerzett magának. A kiállított festményeken mindenféle alakban megjelennek a bányai vidék természeti szépségei, hegyei, erdői, rétjei, a festői fekvésű parasztházak, az érdekes népviselet. Az ember önkéntelenül is kedvet kapott a festmények láttára természetben is megszemlélni mindazt, ami ennyi művészi inspirátiot nyújtott. Csalódás valóban nem érheti az embert. A Nagybánya feletti hegyek szép kilátással a városra és a síkságra, a fernezelyi völgy természeti szépségei, de főleg Felsőbánya vidéke egy másik magasrendü szórakozást nyújtanak. Szerencsés situatio, ahol a művészet és természet szépségeit együtt élvezheti a kiránduló. Nagybánya városa a Szent István toronynyal és sok szép régi épületével a mi régiségekben oly szegény országunkban már magában véve egy különlegesség, a hol az impres- siokért lelkesedő ember már érzi a történelmi hangulatot és látja a múlt századok patinoját. Még inkább áll ez Felsőbányára, mely ha kisebb szerű is, de ódonságát annál érintetleneb - bül őrizte meg. E régi városból egyenesen a vad regényes őserdők közepébe jutunk, melyek egy messze- terjedő területet borítanak úgy, hogy az ember valósággal az élő világtól távol érezné magát, ha nem emlékeztetné az ember közelségére az a pompás műut, a melyen sebes trappban haladhat fel kocsiján a környező hegyek tetejére csaknem 1000 méter magasságra és ha nem találna ott a hegytetőn egy másik nagyszabású kultur- munkát, a két város Nagybánya és Felsőbánya vízvezetéki müveit. A természeti szépségeknek gazdag tárháza e vidék, de a sok között talán legszebb, valósággal csodaszép a Bódi tó. Egy hegykatlanban fekvő, erdőkkel övezett vadregényes vízfelület remek kilátással á környező csúcsokra, a melyekre csak azt mondhatja az alpesi vidéket ismerő ember, hogy az ott látottak csak nagyobbszabásuak, de lényegükben nem. különbek. Amazokért mégis utaznak több ezer kilométert, ezt pedig alig van a vármegyének lakosa, ki látta volna. Habár túlzott és igazságtalan az olyan é ritika, mely a megyei társadalomra mindjárt anaíhemát kiált, amiért nem lelkesedik, kizárólag azért, a miért a modern kulturember, annyi mégis tény, hogy Nagybányának az ott tevő művészi éleinek, az ott található természeti szépségeknek az elhanyagolása határozottan árnyékot vet a vármegyére. Kétségtelen, hogy Nagybánya és Felsőbánya vadregényes vidéke arra hivatott, hogy sokaknak első sorban a vármegye közönségének üdülésére és szórakozására szolgáljon, a művészei pedig, mely ott ki fejlődött, kapcsolatba keltene hogy jöjjön a vármegye társadalmi életével, melynek helyes irányban való fejlesztésére elsőrangú tényező volna. Mindennek megkezdésére kiváló alkalom tett volna a mostani kqpkíállitás, e tekintetben azonban még nem is kell feladni minden reményt. Bizonyára akadnak még többen, akik felkeresik vármegyénk ezen érdekes helyeit, a kik szintén emlékezetes impressiókkal és azon tudattal távoznak onnan, hogy az ember a saját otthonában, vagy közvetlen közeiében találhat olym nem mindennapi dolgokat, a melyekért sokszor messze földre fárad anélkül, hogy jobban kielégítve térhetne haza. Minthogy pedig n vények nélkül az állatok és az emberek sem tudnának megélni, a szénsavnak a levegőben való jelenlegi előfordulása ezek számara áldást, de veszedelmet is jelent. Akár megcsökkennék a levegő szénsavtartalma, csak egy-két tízezretekkel is, akár megszaporodnék néhány százalékkal, mindkét változás végzetes veszedelmet jelentene mindenféle étet számára a földön. Már pedig az ember nagy buzgalommal törekszik arra, hogy a fennálló jótékony és szükséges egyensúlyt megbolygassa azáltal, hogy évről-évre fokozódó mennyiségbe dob óriási szénsavtömegeket a levegőbe a szén elégetése folytán. Hisz már most évenkint mintegy egy és egy negyed milliárd tonna szenet égetünk el. Ennek a hatását csak azzal lehetne ellensúlyozni, hogy megfeleiőleg szaporítanék a szénsavat feldolgozó növényvilágot, meiy a szénsavat elnyelve, ¿lényt ad vissza. Ez azonban egyáltalában nem történik meg, sőt a természetes vegetációt az erdők kiirtása által egyre jobban hátraszoritjuk. És amennyiben az erdőkből kivágott famennyiség tüzelőanyagul is szolgál, újból csak szaporítja a levegőbe kerülő szénsavmennyiséget. A természet úgy volt bölcsen berendezve évmilliókkal ezelőtt, hogy a levegő túlságos szénsavtartalmát a növényvilágnak tultengése és ennek szénrétegekké való áta-lakitása által távolította el. És ezzel adta meg a magasabb- rendü étet fejlődésének legfontosabb feltételét. A modern ember azonban a legnagyobb fáradsággal dolgozik azon, hogy ezt a természeti munkát ismét megsemmisítse. Természetesen az ezen fejtegetésekben foglalt veszedelmeket sem kell valami túlságosan közelállóknak tekintenünk, de viszont közönséges agyrémeket sem tehet bennük látni. Nem kisebb tud.s, mint a nemrég elhunyt lord Kelvin a XIX. század tennészeívizsgálóinak egyik legnagyobbika, aki a tudományt mindenkor a praktikus élettel iparkodott összefüggésbe hozni, azt a meggyőződését fejtette ki, hogy az emberiséget a levegő a szénsavtartalmának szaporodása folytán a megsemmisülés veszedelme fenyegeti, még pedig aránylag nem is távoli időben. Meg kell ugyanis azt is gondolnunk, hogy a szén elégetésénél nemcsak szénsav kerül a a levegőbe, hanem a létfentartó elény egy része felhasználódik és a szénnel egyesülve méreggé, szénsavvá válik. A fémipar is óriási tömeg élenyt ragad ki a levegőből technikai processzusai közben és ez az élenytömeg a salakba kerülve elvész a levegőre nézve. Nem jogosulatlan tehát a kérdés: mi lesz a levegőnkkel, ha mondjuk mostantól kezdve 1950-ig újabb száz milliárd tonna szenet égé1 tünk el? A—y. HÍREK. Vértessomlón. Völgykatlanos faluvégre összenéznek Tölgyerdőkkel koszoruzott, kéklö bé.cek; Csatazajos dicsőségről hallgatagon Regél rajtuk Vitámvára s gesztesi rom. A falutól különálló, toronytalan Templom körül ünneplés áhitat van; Egy szomszédja, remetelak, omladékán Imádságos csendben kúszik a borostyán. Kakukkfüves magaslatról átkiáltok, Hozzámférnek bűvösen a hanghullámok Templomtájról. Búcsúszóm is visszacsendül — „Isten álld meg a magyart!“ — a tiszta [csendből Károlyi Tóth La jói. Személyi hir. Csaba Adorján vármegyénk főispánja családjával 4 heti pihenőre sáiyi-i birtokára utazott. Uj ügyvéd. Dr. Papp Kornél az ügyvédi vizsgát tetette s irodáját nagykárolyban nyitja meg. : Modern ruhafestés: l|S>Ái#*4f a*» lŰljbl Legszebb rubatisztitás bármily divatszinre. liáljvfl ¥€U Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róni. kath. elemi fiúiskola mellett.
