Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-27 / 30. szám

. évfolyam.

Nagykároly, 1912. Julius 27.

30-ik szám.

Északkeleti újság

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

*■

r.iscars ÍE&.-jj—V

Előfizetési árak:

Egész évre ................................................... 8 korona.

Félévre .....................................................................4 „

Negyedévre ................................................... 2 „

Tanítóknak egész évre

....................................5 „

Feleiős szerkesztő :

NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr.

Szerkesztők :

Suták István Csáky Gusztáv.

=z MEGJELENIK MINDEN SZOMBAT ÖN. _===

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM.

(„KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

Hirdetések ugyanott vétetnek fel.

Nviltfér sora 40 fillér.

Háboríts kilátások.

(N. Sz. A.) Midőn Tisza István őriiltsé" geit elkövette és ezzel a széthúzó ellenzéket összekalapálta, általános volt a meggyőződés — és ebben a higgadtabb kormány-pártiak is osztoztak, — hogy ősszel a kormány részéről, vagy még magasabbról keresni fogják az ellenzékkel való megegyezést és e célból feláldozzák Tisza Istvánt, sőt talán Lukácsot is. Ismerve Tisza István önzetlenségét, sokan hajlandók voltak róla azt az igazán nemes felfogást feltételezni, hogy megtevőn erőszakkal azt, amit a haza érdekében szükségesnek látott, nem vágyik a gyümölcsökre, hanem az elért eredmények biztosítására feláldozza magát, ha ezen áron az ellenzéket kibékítheti.

Voltak már akkor, akik ezen önzetlenségben kételkedtek, nem annyira a Tisza István, mint inkább a munkapárt azon része szempontjából, melynek exis- tenciája Tiszától függ, mely az ő gárdája, nevét is viseli. Könnyen elképzelhető, hogy midőn Tisza ezeket lehetetlen ejlárásának megnyerte, biztosította arról, hogy nem fog a tett elkövetése után visszavonulni s ezzel őket az ellenzéknek prédául dobni. Ezen biztosítás nélkül bajos elképzelni, hogy Farkas Pál és társai Tiszát oly vakon követték volna.

A geszti levél minden tekintetben megerősíti ezt. E levélben Tisza nem is beszél a békéről, önzetlen önfeláldozásról, hanem az ellenzéktől követel magába szállást és meghunyászkodást az erőszak előtt, amelynek meg nem történte esetén fenyeget és pedig ' mandátum megfosztással.

A fővezért követik az elbizakodott nyilatkozatokban az alvezérek. Egyre- másra váltja fel a békés hurok pengetését a kardesörtetés zaja. E sorok Írójának alkalma volt a napokban a megyei munkapárt egyik vezető tagjával, egy cs. és kir. kamarással beszélni és csodálkozva tapasztalta, hogy ő is az erőszak utján való továbbhaladás mellett van és bizik az ellenzék teljes letörésében.

Hát hiszen ha harc kell, hát lesz harc. Az ellenzéket erre nagyon nem kell biztatni. Sok keserűséget kell ugyan egymással szemben az ellenzéki pártoknak lenyelni, de hát végre is inkább ezt választja mindenki, mintsem hogy az erőszak előtt meghajoljon.

A harc kimenetelének sikere kizárólag az ellenzék elszántságától függ. Végre is, ha az ellenzék tagjai az erőszak ellen fegyverhez nyúlnak, az országban egy olyan felfordulás lesz, a melyet az illetékes tényezők nem fognak felidézni azért, hogy Tisza István és gárdájának uralkodását biztosítsák. Az ellenzéki ellenállás végsőkig való menetelét pedig egyenesen provokálja a munkapárt elbizakodott magatartása.

Fenyegetésektől az ellenzék megijedni nem fog. Miért is tenné? Az ő helyzete kellemes. Minden egyes elkövetett erőszak fokozza népszerűségét az országban. A ieveretéssel csak veszítene, ellenben az ellenállás utján előbb-utóbb győzni fog, mert vagy megelégelik Bécs- ben az erőszakot és kibékülnek az ellenzékkel, vagy tart a harc az uj választásokig, de akkor ezután hírmondó sem igen marad a munkapártból.

Bár az ellenzék álláspontja könnyű és biztos, mégis sokan vannak, a kik a békét óhajtják. Ezeket magasabb szempontok vezetik. A most szemben álló két tábort nem elvi ellentétek választják el, hanem kizárólag személyiek. A munkapárti Zichy János elvileg a néppárttal, a konzervatív Tisza a Kossuth-párttal, a radikális Lukács, Erdélyi, Várady Jus- tékkal és a sociálistákkal tartanak sokkal inkább együvé, mint saját pártbelijeikkel. Tisztán érdekcsoportosulás hozta össze a munkapártot és a helyzet kényszer, az önfenntartás érdeke kapcsolja össze az ellenzéket. A két csoport nem két egymással szemben álló elvet, hanem két a hatalomért küzdő csoportot alkot.

A Tisza István bűne jelenleg, de a koaiició is bele esett, hogy Magyarországon európai értelemben veit politikai pártok nem tudnak kialakulni. A korrupt választói rendszer erőszakolt fenntartásával az államhatalom lelkiismeretlen kihasználásával választói célokra valósággal oda kénzszeritik a politikusokat Magyarországon, hogy a kormány szolgálatába álljanak, vagy mindenféle kétség- beesett eszközzel, mint az obstructió, próbáljanak ellenében boldogulni. Mert nálunk minden eszközzel boldogul a politikus, csak azon egyenes utón nem, ha egy elvi állásponton szilárdan megáll és ennek iparkodik honfitársait megnyerni. Talán elismerést arat, de eredményt nem ér el.

Mily szép, helyes és egészséges dolog lett volna, ha a munkapárt megtevőn a Tisza István felfogása szerinti hazafias kötelességét, sőt megmentvén az örvénytől a hazát, a hogy ő mondja e nemes cselekedet regise alatt felbomlik alkotó elemeire, konzervatív, klerikális, liberális stb. pártokra, amelyek az ellenzék hasonfelfogásu elemeivel egyesülve, vagy szövetkezve a választói reformot

erőik arányának megfelelően megalkotják s azután elvi alapon mennek az uj választási harcba.

Ez azonban Tiszának nem kell és a párttagok, kik felvették az államkasszából, vagy Isten tudja milyen kétes helyekről eredő választási költséget, kénytelenek hallgatni és szolgálni.

És e miatt, a választási visszaélések miatt és az ezúton elért hatalom megtartása és talán a corruptiónak jövőre leendő biztosítása miatt mennek harcba egymással a magyar gazdák két vezére gróf Károlyi és Zselénszky, a katolikusok vezérei a Zichyek és Rakovszky, Várady és Jászi páholytestvérek. Szóval minden oldalon az összetartozó elemek egy csúnya érdekharcba vannak beiekénysze- riíve. Nem hiába nem értik külföldön a magyar politikai életet, de normális észjárással nem is lehet ezt megérteni.

Szerencsére azonban még vannak értelmes és becsületes politikusok és férfiasán cselekedni tudó egyének, ha nem is a munkapártban, de Becsben, a kik, ha felvilágosítást nyernek arról, hogy Tiszáék csak a hatalomért akarnak erőszakoskodni és vért ontani, útját fogják vágni a további őrültségnek.

Azt a reményt kelti fel bennünk az a mély hatás, a melyet Mezőssy Béla szavai a bécsi lapnyilatkozatokból kitet- szőleg tettek. Mezőssy nem ment a végsőkig, csak annyit helyezett kilátásba, hogy ha Tisza és Lukács nem pusztul, a parlamenti botrányokat beviszik a de- legátióba. A bécsi lapok már ettől is láthatólag megdöbbentek, mert ők úgy vannak a kormány részéről informálva, hogy nállunk minden csendes és a kormány tetteit az ország túlnyomó része helyesli, s az ellenzék ennek folytán ősszel leszerel. A külföld is igy van informálva. Ha tehát ezzel szemben az ellenzék ereje tudatában a delegátióban, tehát Európa előtt demonstrál, ahhoz a monarchia bel- állapotai olyan kedvezőtlen világításba kerülnek, a mit nagyobb érdek lesz elkerülni, mint Tisza Istvánt és gárdáját szolgálataik jutalmából a kormányon hagyni.

Ha már ennyi fenyegetés az ellenzék részéről megdöbbenti és gondolkodóba ejti a bécsi köröket, mi lesz akkor, ha a revorver fog szólni a magyar parlamentben és az erőszaktól végsőkig elkeseredett nép egy nehány véres napot csinál az országban. Magyarországon tudjuk, politika miatt is hamar nyúlnak az emberek a fokoshoz, mint azt utóbbi évtizedeink históriája eléggé bizonyítja.

Vigyázzon hát Tisza István a másik balkezére! Egyszer már falnak vitte a

% - A-