Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-29 / 26. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 26-ik szám. szolgáltatja Kelemen Samu azon értekezés helyességének, mely városunk fia, Jászi Oszkár tollából a Huszadik Század legutóbbi számában megjelent. Jászi Oszkár juuker zsidó koalíciónak nevezi a ma Tisza István és Lukács László körül csoportosult sereget és többek között igy ir róla: „Túlzás nélkül lehet mondani, hogy a zsidó uzsora — s ennek képviselőit nemcsak a falvak korcsmáiban kell keresni, hanem főleg és elsősorban a nagy és előkelő budapesti bankokban — hatalma még sohasem volt az országban ilyen teljes s a Tisza István legfanatikusabb hivei nemcsak a vármegyei dzsentri tönkrement elemeiben, hanem a kitüntetésekre és nemességre áhítozó zsidóságban keresendők.“ Mi azonban Nagykárolyban egy másik indokát is ismerjük a Kelemen-féle pálfordulásnak. Tudjuk, mily irtózatos küzdelem folyik Szatmár és Nagykároly között a pénzügyigazgatóság kérdéséért. Tudjuk, hogy Nagykároly város képviselője rendőrök által lett a parlamentből kihurcolva és az ellenzéki mozgalom egyik vezére. Tudjuk, hogy Kelemen Samu mandátumának mit jelentene az, ha őmiatta vinnék át a pénzügyigazgatóságot Nagykárolyból Szatmárra. Ennélfogva értjük, hogy Szatmár követe miért keresi ma a kormány kegyét és miért mond a kormány szájaize szerinti beszédet. Kíváncsian várják Szatmár város független polgársága körében az önérdek, vagy pedig az elvhüség és a meggyőződés érzülete fog-e diadalmaskodni. Kelemen Samu és a kormány mellé ál- lanak-e, vagy pedig párthiveik táborához sorakoznak. Fizessünk elő az „Északkeleti Ujság“-ra. Mikor mindezzel készen voltak a pribékek, az egész tábor nagy széles körbe leült s nyugodtan hosszuszáru pipákra gyújtva kéjelegtók a kapitány eltorzult arcában. A gyertya lassan égett s fogyott, olykor nagyot sercenve lobböt vetett. Spleen előtt elvonult egész élettörténete. Évekkel ezelőtt szakadt el hazájától. Otthon egy öreg nemes asszony lesi fiának dicső jövőjét .. . Most ez a jövő befejeződött, semmivé lett . . . Spleen érezte, amint gondolatai zavarossá lesznek s egyszercsak eszméi kifogytak, őrjöngő lelke előtt összefolyt a jelen és a múlt. Ellenségei megelégedetten látták rajta, hogy szenved a lelke, öntudata, egész valója .. . A gyertya rémesen közeledett utolsó lob- banása felé. Még lehet vagy öt perc . . . már csak két perc, egy perc . . . Most a gyertya utolsó nedve is felégett s a láng végsőt lobbant. A magára maradt sercegő gyertyakanóc belebukott a puskaporba és . . . nem történt semmi. Nem robbant fel, hiszen a hordóban nem puskapor, volt. hanem csak közönséges mákkal volt, telisteli. De a röhögő industábor elérte célját, mert Spleen ezen két óra alatt átszenvedte a tulvilági poklok összes lelki kínjait. Az ujongó tömeg a kapitányt leoldozta a hordóról. Hát egyfehérhaju, öreg, bambané-' zésü emberroncs félig áléit teste zuhant a földre. Spleen a két órai tusa alatt megőszült és megőrült . . . Akkor ruháitól megfosztva az industábor röhögve beengedte a megőrült embert a dzsungel dögletes levegőjű rengeteg útvesztőibe. Szálává n. A mezőgazdaságot aratósztrájk fenyegeti. A nemzetközi szociáldemokrata párt kint a mezőkön akarja megtorolni azt a verességet, amit a budapesti, aszfalton szenvedett. Budapesten ezernyi és ezernyi katona és csendőr vigyáz a köz- és magánvagyonra, annál inkább őrizet- lenek a falvak, különösen védtelen a termés, amelyből egész ország népének egy esztendei élelme kikerül, ezt a termést akarják most megsemmisíteni a nemzetközi eszmék apostolai nem gondolva arra. hogy ezáltal különösen az alsóbb néposztályokra még inkább rászabadítják a már ma is tűrhetetlen nyomort. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesülethez több oldalról érkeztek a készülő sztrájkról jelentések. Pejasevícs Tivadar gróf uradalmában már is megfagadt 60 aratómunkás az aratás előtt szerződésileg teljesítendő takarmánykaszálást. Az aratómunkások nem kevesebb, mint 40°/o béremelést követelnek. Ezek a jelenségek ma még szórványosak, de biztos értesülés van arról, hogy a szociáldemokrata párt emberei lázasan izgatnak egy nagyszabású aratósztrájk érdekében, amely ha nem is lesz általánossá az egész országban, annyit könnyen elérhetnek, hogy 8—10 nagyobb uradalom termése marad learatatlanul, ami oizony maga is tekintélyes kárt jelent úgy a fogyasztóra, mint a termelőre, különösen a mai Ínséges időben. Akik emlékeznek a régebben lezajlott aratósztrájkokra, azok nagyon jól tudják, hogy abból mindenkire csak kár háramlik. A munkát megtagadó, szerződést szegő aratót könyörtelenül becsukják. Elveszti a keresetét s egész télen át koplalhat. Azok, kik igazán szivükön viselik a munkásnép érdekeit, vájjon jó lélekkel kivánhatják-e azt, hogy ez bekövetkezzék? És mégis be kell következnie, mert a hírhedt szociáldemokrata elmélet azt tartja, hogy a világ megváltás mindaddig be nem következik, amig a nyomort általánossá nem teszi. Csak ha ez bekövetkezik, ébred öntudatra a proletársereg s lát hozzá jogainak kivívásához. Valóban szép ez az elmélet, de nagyon csúnyává teszi mégis az az ellentét, amit a szociáldemokrata vezéreknél tapasztaltunk, akik nemhogy nem ismerik a nyomort, de miniszteri jövedelemmel élik le napjaikat és többszörös háziurakként tűnnek el egykor a közszereplés mezejéről. A gazdaközönséget semmi esetre sem találja készületlenül az; aratósztrájk. Az aratósztrájknak van egy nagyon biztos ellenszere: az aratógép. Gondoskodni kell tehát mielőbb arról, hogy elegendő tartalék gép álljon rendelkezésre; ebből a célból igénybe kell venni a Gazdasági Egyesületek közbenjárását, akik megfelelő módon szervezni fogják a gazdákat a veszedelem ellen. Különben is tudomásunk szerint a múltkori sztrájkok alkalmával eléggé okult a gazdaközönség, ma már nincs egyetlen valamire való gazdaság sem, ahol a szükséges géperő rendelkezésre ne állna, sőt tudjuk azt is, hogy gazdakörök, szövetkezetek és testületek szereztek be aratógépeket, amelyek bizonyára segítségére fognak állni úgy a nagyobb, mint a kisebb birtokosoknak, ha a fenyegető veszedelem tényleg országszerte kiütne. Szükség van ezenkívül a veszedelmet megelőző intézkedésekre is. A falusi társadalmi élet vezetői, a földbirtokosok kisérjék figyelemmel a falvak éleiét és ha valahol gyanús mozgolódást észlelnek, iparkodjanak okos szóval ellensúlyozni a nemzetközi apostolok agitáció- ját. Az ily maszlagos beszédű agitátorokat törvény kezébe kell adni. A hatóság ilyen alkalmakkor mindig a gazda pártján áll, mert tudja, hogy nemcsak magántulajdon, hanem közkincs megmentéséről van szó. Ennek védelmére pedig egyesülnie kell a nehéz napokban minden becsületes embernek. A gazdaközönséget védi még a szerződés szentsége is, amelyet a munkásokkal kötöttek, minden gazda tehát, ahol gyanús mozgolódást észlel, igyekezzék mindenekelőtt tapintatosan megmagyarázni a felizgatott népnek a szerződésszegés súlyos következményét. Bízunk végül a politikusokban is, akik e veszedelmek láttára kell, hogy visszanyerjék józanságukat, higgadtságukat és pártkülönbség nélkül vállvetett erővel fognak hozzá a felkorbácsolt szenvedély lecsillapításához. Így kívánja ezt az ország, a haza érdeke. BizonyitYány-kiosztás. Ma nevezetes napja van az iskoláknak. Ősi szokás szerint ekkor osztják ki az iskolák a bizonyítványokat nagy ünnepélyességgel 1 és hálaadó istentiszteletekkel. Péter és Pál napja immár fogalom a pedegógia történetében: fogalom, melyet egy szokás avatott azzá. Mennyi remény, mennyi csalódás fűződik e naphoz. Remény azok részéről, akik egy évi jól teljesített munka után várják a megérdemelt jutalmat: az érdemjegyekben és akitüntetésekben. Ekkor bizonyosodik be: ki mint vet, úgy arat. Csalódás azok részéről, akik a jól megérdemelt munka helyett kényelemben töltötték idejüket, támaszkodva a protekcióra, bizonyos rokoni kötelékekre, no meg holmi hivatalos presszióra De azért a remény és a csalódás meghozza a maga gyümölcsét. A csalódás fokozottabb munkára serkenti a tétleneket, a remény egy szebb jövő tudatában intenzív munkára a szorgalmasakat. A csalódás és a remény azonban csak egy napig tart. Utána következik a nagy vakáció, a diákok öröme. A különböző szórakozások, a pihenés, hogy azután ujult erővel foghassanak ismét munkájukhoz. Akik pedig csalódtak, azokat vigasztalja az a tudat, hogy csalódásuk nem egészen őszinte, c. csalódás mögött a lelkiismeretlenség vádja rejtőzik : a mulasztást szorgalommal jóvátthetik s akkor ők is élvezik majd a jól megérdemelt pihenés jutalmát. Addig pedig ki-ki fel a munkára, a pihenésre. HÍREK. Aratnak. Hétfő óta kaszapengetés veri föl a határt. Aratják már az érett, sárga kalászu rozsot, az anyaföld drága adományát. Pirosodó hajnalon, forró délben és harmathullajtó esteieken künn a földeken nyüzsög az aratók szorgos csapata. Cseng-peng a kasza, mikor belesuhint az arató a rengő búza-táblába. Az erdők szélén olykor pajkos szellő lendül meg s lengeti, ringatja a kalászokat, amelyek zizegve hajolnak le a földre, mintha gyöngéd csókkal akarnának elbúcsúzni nevelő bölcsőjüktől . . . Egyelőre még csak a rozsot vágják, később kerül sor a tiszta búzára. A gazdák azonban máris látják, hogy az idén jól fizet a búza. Igazán bő termést hozott ez az esztendő, mert a búza szép, kövér és gazdag. A tavaszi szeszélyes időjárás csodálatos módon megkímélte s most — annyi szűk esztendő után — jól fizet a verejtékező gazdáknak. Úgy számítják, hogy egy-egy kereszt után öt en-ötvenkét kiló búzát kapna«. A mostani meleg, száraz időjárás is nagyon kedvez az aratásnak. Bár a kapásvete- mények, amelyek szintén szépen fejlődtek, már megkívánnák az esőt. A szőlő is jó terméssel kecsegtet, bár félő volt, hogy a tavaszi fagyok leszüreteltek. Ami azonban a fagyok után megmaradt, az idáig szépen mutat, hacsak valami későbbi csapás meg nem tépássza. Az idén nagy szükség van Ízletes gyümölcsökben is. A tavaszi fagy a gyümölcsfákat is alaposan megtépázta, igy aztán igen kevés és drága gyümölcs kerül a piacra. Dehát mindezzel most nem érnek rá törődni az emberek, mert a hét elején megkezdték az aratást. Kaszapengés veri fel már a határ csendjét s olykor-olykor jókedvű nóta száll az iramló szellővel. S a gazda hálaadó fohászába belevegyül a fürjek és pacsirták panasza, mert nap-nap után fogy az ő határtalan birodalmuk : a zizegő, susogó kalásztenger. Személyi hir. Koncz Ödön m. kir. honvédőrnagy f. hó 23-án kezdte meg 3 heti szabadságát s Csikszépvizre utazott.
