Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-24 / 25. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 25-ik «zám. nyelven block-politika nevét nyerte, miután a sociálista és polgári pártok blockba állanak össze, a konzervatív és klerikális p irtok letörésére. Franczia- ország adta a példát hol a block azóta vigan tapodja lábbal a vallásszabadságot. Bódén, Würtemberg és Hessen kormányai szintén acceptálták asociális- ták szövetségét a centrum helyett és azóta uralkodóiknak az udvari ünnepélyeken szerencséjük van a vörös pártvezér urakhoz, kiket irigy porosz és bajor kollegáik nem is mulasztanak el Hofgöngekeknek csúfolni. Belgiumban most iparkodik legyűrni a block a kat- holikus többséget, Olaszországban szintén nagy a közeledés, sőt Rómában a hires Náthán személyében a városházán virul is a block. Ez a block alakult meg most Ausztriában és aratta diadalát Bécsben. A vallásellenes irány kétségtelenül győzött ennek folytán, de a hazafiság és társadalmi rend rovására, sőt a győzelem gyümölcse túlnyomóan a haza és társadalom ellenségei ölébe hullott. Különös, hogy legyenek egész polgári pártok, a hol a vallás gyűlölete nagyobb legyen, mint a haza szeretete és a fen- álló társadalmi rendhez vaió ragaszkodás. A ténnyel azonban le kell számolni. Ez egy irány, a mely feltaríhatianul érvényre fog jutni egész Európában és el fog jutni hozzánk is, ha ugyan már Justhéknak a szövetkezése és Sándor Páléknak a kaczérkodása a szociáldemokratákkal nem azt jelenti, hogy már csinálják itt is a blockpolitikát. A szerencsétlen liberalizmus, mely a sociálizmus fellépte folytán elvesztette legénységét és ezzel többségét, Európa összes parlamentjeiben leküzdi undorát a sociálizmus ellen és a vallás rovására szövetkezve vele próbál érvényesülni. A sociálizmusnak, melynek nem kel! semmit feloldni, sőt Így szóhoz és érvényesüléshez jut, természetesen kapóra jön e szövetkezés. Amig van secularizálni való, vannak vallási jogok, amiket el lehet törölni, addig vigan is vannak a szövetségesek, de mi lesz akkor, ha a sociálisták kezdenek majd a had-ereg és a kapitalizmus ellen fordulni, mint Francziaországhan már kezdik tenni ? A block-politika látható eredménye, hogy az államnak saját létéért kell kormány- párti polgáraival megküzdeni. Reánk tehát főleg az a tanúság háramlik az osztrák választásokból, hogy i Sándor Pál, Kelemen Samu és Vázsonyi Vilmos képesek lesznek az országot inkább szociáldemokratákká tenni, mintsem egy nem szájok ize szerinti konzervatív uralmat megtűrjenek. Mi, a kik most állunk a politikai elvek tisztázódásának korszakában és uj pártalakulások küszöbén, nagyon sokat másként kell, hogy csináltunk, ha azt a tanulságot levonjuk. A polgáristák záróünnepélye. Megírták a lapok, hogy a helybeli'állami polgári leányiskola a múlt héten záróünnepélyt rendezett a városi színházban. Az első estély 8-án volt, a második, melyen a pompásan si- .került elsőt ismételték meg ugyanolyan, vagy — ha lehet, még nagyobb sikerrel, —“T0-én. A lapok szokás szerint elreferáltak s igy — különösen ha az elreferálás módja is a szokásos lett volna, — nem maradna semmi ok, hogy a jelen sorok az ünnepélyről pótlólag elmondassanak. Az újságok azonban, nézetem szerint, nemcsak, hogy nem méltányolták eléggé azt azzalig elképzelhető fáradságot, amilyennel egy ilyen nagyszabású ünnepély produkálása jár, hanem tulszigoruak is voltak bírálataikban, ami sivár társadalmi életünkben feltétlenül kerülendő, mert hisz ezzel elkedvetlenítjük azokat, akik önzetlenül, többel igazán nem honoráltatva, mint az absolut tapssal és ezért fáradtságon kivül költségekkel is adózva, kellemes estéket szereznek a közönségnek. Így szigorúnak tartom első sorban az „Északkeleti Ujság“-nak a múlt számában hirek között megjelent futólagos és — bocsánat — kissé kemény kritikáját. Épen ezért kérem a közönség és a lap b. türelmét és engedélyét ahhoz, hogy az ezennel bejelentett különvéleményt a következőkben kifejtve, ha nem is részletesen, de valamivel bővebben Írhassak a hangversenyről, mint az említett referádában történt. A minden túlzás nélkül impozánsnak nevezhető estély két nagy pontból állt. Az első 1 felvonásos vígjáték volt: „Egy csésze kávé.“ Figyelembe véve azt, hogy növendékekről lévén szó, nem kívánhat senki, még a legszigorúbb kritikus sem egy Rostand, vagy Shakespeare- darabot, az ugyancsak nehézményezett „megválasztást“ a leghelyesebbnek tartom. Akik ilyen darabot ebben korban olyan sikerrel játszanak meg, mint ahogy pl. janitzky Mariska a Váradyné szerepét, vagy Hermann Anna Várdayné szeannyi mindent elmondanak egymásnak, pedig hallgatnak. Ki nem mondott gondolatok repkednek körülöttük, de ők ériének mindent; egy szót sem hagynak ki belőle. Közben hazaérkeznek. A fiú haragosan néz a máskor néki oly kedves házn<ora. — Már itthon vannak. — - Ez annyit jelent, hogy vége a boldogságnak. A léckapu félig nyitva. A lány föláll a küszöbfára és egyik kezével rátámaszkodik a léckapura. Az utca teljesen kihalt. Egy távolabb álló lámpa fénye erre vetődik s halványan megvilágítja a gyönyörű lányalakot. Karcsú termetéhez hozzásimul a tavaszi kabát, fejét kissé félrehajtja s lehajló kalapja alól egy nagy, fekete szempár szórja bűvös sugarait. Vékony piros ajkai kinyiinak egy kissé s látni engedik villogó fogait. Úgy hasonlít egy ereje öntudatában levő, prédáját leső tigrishez. Vár türelmetlenül, mi lesz ?. . . Lágy tavaszi szellő csap át az utcán, magával hozva a mezők mámoritó illatát. Kipattant az első rózsabimbó ... a kis leányból nagy leány lett. Közelebb hajol a mellette álló fiúhoz, éjszinü szemeivel hosszan néz szemeibe s forró, perzselő leheilete annak arcát éri. A fiú vergődik. Halvány orcáján tüzrózsák nyílnak a belső láztól s az a bolondos szív úgy ugrál, úgy kalapál; széjjel akarja vetni a mellét. A feje kábult; szédül. Nem lát semmit csak azt a két fekete szemet, mely egyre nő, nő végtelen nagyra, fekete éjszakává változtatva körülötte a világot, melyben úgy érzi el kejl vesznie. Remegő sóhaj szakad föl melléből és mámorosuk fejét lehajtja arra a hullámzó kebelre, mely alatt szintén egy önfeledt, lázas szív lüktet. Nem tud, nem lát semmit, csak azt — milyen jó itt lenni, milyen jó volna itt szépen . . . meghalni: És a lány várt . . . Meddig volt ott, azt a fiú maga sem tudja, csak arra ocsúdik, hogy az udvarról egy csengő hang kacagva, trillázva kiáltja ki neki: — Mégis nagy csacsi maga, barátocs- kám 1 . . . * * * Bent a szobában az ágyán végig vetve magát zokog keserű haragjában a leány s fejét a párnák közé temetve tördeli a szót: — Nem tudott egy csókot adni az a . . . az a . . . gyámoltalan. Aztán felül s maga elé mélázva mondja : „Istenem, — pedig talán szeretem is!“ . . . repét, vagy pedig Bay Ilonka a Margit szerepét, azok még rövid idő alatt nélkülözhetetlen tagjai lehetnek városunk műkedvelői színpadának. Amit produkáltak, az sokkal több volt, mint a mennyit iskolai növendékektől a legvérmesebb reményekkel is várni lehetne. Milyen kedves, milyen otthonos volt Patay Ilonka a szobaleány szerepében 1 Sok színésznőt láttunk már rosz- szabbul játszani ugyanilyen, sőt még kisebb szerepekben. Papp Ilonka és Gyurovics Ilonka a kéregető asszonyok szerepében, Kubinyi Mariska és Schnébii Ilonka gyermek-szerepeikben őszinte nevetésre kényszeritették a közönséget; oly ügyesen játszották meg a nekik jutott kis humoros epizódszerepet, hogy az — habár még csak kis babákról van szó — semmi kívánni- valót nem hagyott hátra. — Feltűnést keltettek a legfőbb szerepet játszó Janitzky Mariska mellett valamivel kisebb szerepeikben Brichta Irén és Markovits Matild ; igen ügyesen játszott kisebb szerepében Tóth Vilma és Patay Mariska. Őszinte taps zúgott minden szereplő felé. Annál is őszintébb, mert nálunk csak ilyen van. A mi közönségünk vagy tapsol, vagy nem tapsol. De •szivességböl, jóindulatból nem. Csak akkor, ha tetszik és pedig ha nagyon tetszik s ez garantálja, hogy az „Egy csésze kávé“-ban is mindenki kivívta a mi szigorú közönségünk tetszését. A második nagy szám volt „Csipkerózsika,“ a haSonszerü tündérmese színpadi feldolgozása. Valóságos operát produkáltak itt a kis hölgyek. De mindenesetre olyat nyújtottak, amit még álmainkban sem vártunk volna semmiféle műkedvelői társaságtól. Ragyogó, csodaszép látványban elevenedett fel a mese a színpadon. Pompás toilettek, disz, függő, virág, csipke, selyem, bársony és ki tudna elsorolni, hogy még minden valóságos ezeregyéjszakái varázslatos képpé olvaat össze a meglepetéstől zugó nagy közönség előtt. És a szereplők ?! Olyan otthonosság, olyan kellemes, szép'játék, olyan biztonság nyilatkozott meg még a legparányibb kis lányka játékában is, hogy szinte hihetetlennek mondanám, ha nem láttam volna ; és a fegyelmezett, páratlan összjáték, a kitűnő rendezés, az a gördülékenyig, amellyel az egész hosszú játék lefolyt, nem egy színpadi rendezőt ejthetett volna gondolkodásba a fölött, hogy ugyan honnan van mindez? Az első felvonás „Az átok“ volt. Mindjárt az elején a végig kitűnő otthonossággal trónoló és a király és királyné szerepében feltűnő Ember Erzsébet és Grabovszky Anna érdemelnek elismerést. Pompásan játszott a szintén végig az egész darabon át pajkoskodó Pimpinella : Spitz Ibolyka. Fürgén, kedvesen játszotta a csintalan szerepet és ötletekkel, tréfákkal, apró kis bohókás epizódokkal gazdagon beszőtte a darabnak mind a három felvonását. Igen ügyes és hatásos volt Reszler Erzsébet a gonosz tündér szerepében. Balika Kató, a kis hárfás leány is néhány igen kellemes epizóddal vonta magára a közönség figyelmét. Ott ült végig a trón zsámolyánál és rózsaszín ruhácskájában, arany hárfával a kezében olyan volt mint egy kisangyal. Sőt a legyezősök, Fitos Erzsiké és Lörincz i Mariska is derekasan teljesítették fárasztó munkájukat. Egy nagyobb szerep válik ki az első felvonásból, a mesemondó szerepe. Ezt Hegedűs Erzsébet játszotta olyan precíz, szép előadással, olyan kellemes, behizelgő modorban, hogy egyike lett azoknak, akik méltán a legzajosabb tapsokat nyerték a közönségtől. És az apródok, tündérek, udvarhölgyek, zenészek, tudósok, kukták a maguk speciális, gyönyörű ruhájában, a sok dísszel, színnel, fénnyel, mind egytől-égyig a legnagyobb elismerést érdemlik. A második felvonás: „A száz éves álom.“ Itt kezd szerepelni az egész színdarab főszemélye, a címszereplő Csipkerózsika. Ezt a szerepet Schiff Elza játszotta olyan tehetséggel, rutinnal, egyéniséggel, ami szinte páratlan. A hangja pedig olyan, hogy azt parlagon hever- tetni határozottan vétek lenne. Általános feltűnést keltett a kellemes hangjával és mindenkinek az volt a véleménye, hogy ezt a hangot iskolázni kell. Egész játéka, minden szava, minden mozdulata olyan volt, ami magasan felette áll minden kritikának. Még sokszor rém éljük a színpadon viszontlátni. Viezer Erzsébet a kártyavetőnő, Gyurovic Magda a baba szerepében tűnt ki. — A más sodik felvonás tele volt szőve pompásnál pom-
