Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-20 / 20. szám
2-ik oldal ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 20-ik szám. tehető, tehát egy évre 2V2 fillér megterhelés esik. Ezzel szemben a másik propozicio, hogy az útadó emeltessék 3%-kal, sokkal súlyosabb megterhelést jelent, mivel egy állandó, minden évben visszatérő teher, mely még hozzá végeredményében többet jelent, mint az örökösödési pótilleték, miután 1 kor. átlagos holdankénti földadót számítva évenként 3 fillér meg- terheltetést jelent magára a földre, szemben az örökösödési illeték évenkénti átlagos 2V2 fillér terhével, a melyhez még hozzájárul a földtulajdonos egyéb adója után fizetendő 3% útadó, holott pótilleték már azok után nem jár. Mindezek dacára a 3% útadó félannyit sem hoz be, mint az ingatlan forgalmi pótilleték, mert kizárólag a mai adózó közönség vállaira nehezedik és annak terheit emeli 3%-kal, a pótilleték pedig uj forrást nyit, amennyiben 80%-át bevételének az adásvételi illetékből, vagyis a spekulánsok nyereségéből és a vagyont szerzők adóképes feleslegéből szedik. Egyetlen kifogás, ami ellene tehető, hogy kizárólag az ingatlant sújtja, a fizetőképesebb ingó vagyont pedig nem érinti. Ez, sajnos, igaz, miután azonban nem tudunk semmi jogcímet találni az értékpapírok, takarék betétek, kölcsönök és más ingó vagyonok megadóztatására, kénytelenek vagyunk az ingatlant terhelni, mert az mégis nagyon szűk lát- körü politika volna, közlekedési ügyünket azért elhanyagolni, mert az ingó vagyont nem tudjuk erre a célra megadóztatni. A földbirtoknak legközvetlenebb haszna lévén utakból és vasutakból, az e cimen való külön megadóztatását sem igazságtalannak nem tarthatja, sem pedig ennek útját saját jól felfogott érdekében nem állhatja, ha más már rendelkezésre nem áll. Károlyi József gróf elnöklése a vigadói népszövetségi gyűlésen nagyon fáj a Nagykárolynak és' mindenáron ellentétbe akarja ezt hozni a 48-as programmal, úgy állitván fel a dókat emel, de el is söpör. A hir szárnyaira ültet, de el is temet. Államférfiakat kreál, de nyakukon tartja a kést; elveti a háborp kockáját s a béke fehér zászlaját is lengeti. A köz- szereplés emberei: politikusok, hivatalbeli tényezők, irók, művészek mind-mind előtte állanak szolgálatkészen, bámulják csodás és sokféle hatalmát.“ Bámuljuk csodás és sokféle hatalmát és napról-napra, szóról-szóra több-kevesebbet beveszünk abból az arany pohárban fölkínált méregből, mely lassan tönkreteszi a lelket, kiölve belőle a hitet s hogy ez hová vezet végeredményben, arra nézve idézzük Combes francia exminiszter egyik nyilatkozatát: „Franciaországban ma vagy 38 millió névleges katholikus él. De csak névleges. E számnak ma már csak egy ötödrésze tart szivében az egyházzal, négy ötödrésze belsőleg teljesen elszakadt tőle. Hogy pedig ezt elértük, uraim, azt mindenek előtt sajtónknak köszönhetjük.“ íme a sajtó képes volt az egyház leghűségesebb leányát, a buzgó, hivő Franciaországot az egyháztól elszakítani, mennyivel köny- nyebben és gyorsabban fogja azt a magyar nemzettel véghezvinni, s hogy a mi sajtónknak a modern magyar sajtónak szintén ide irányul a főtörekvése, ez a tulajdonképpeni cél, azt bizonyítgatja az újságok, folyóiratok és hetilapok egész özöne. Legkedvesebb témájuk, úgyszólván vesszőparipájuk egyházunknak, hitünknek rágalmazása, dogmáinknak nevetségessé tétele, sze teinknek sárral való megdobálása; papjaink kigúnyolása, pellengére állítása. Miért? Tisztán csak az volna a czéljok, hogy az egyházat megsemmisítsék ? Hogy a papokat kiirtdolgot, hogy a liberalismus benne van a függetlenségi programúiban, a mi nyilvánvalóan nem igaz, legalább rtem oly értelemben,'a mint a Nagykároly veszi a liberalismust t. i. vallás- ellenes értelemben- Károlyi József gróf oly értelemben 48-as, mint Apponyi t. i. e melett jó katholikus és ezt bátran meg meri vallani. Bizton állíthatjuk, hpgy a nagykárolyi kerület választóinak többsége ősztja a gróf álláspontját, tehát nem ajánlanék egy tiltakozás megkísérlését, de nem is tartunk tőle. A nagykárolyi 48-asok a múltban oly szépen megszokták lengetni az elveikkel az ellentétes dolgokat, hogy csekély számú radikális frakciójuknak igazán nem kerülhet nagy fáradtságába elviselni azt a tudatot, hogy képviselőjük nem szereti a szabadkőműveseket. SZIHNÁZ. Szombaton: Reichenbach „Bilincsek“ c. 4 felvonásos drámáját adták eléggé összevágó előadásban. Maga a dráma erősen egyoldalúan, de szép eszmét ölel fel. A kivitel azonban sok helyen éppen a kiélesités miatt tragikumos hatást szül. Vasárnap d. u. zóna-előadásban a Muzsikus leányt adták Komáromival a cimszerep- ben. A szereplők igyekeztek megfelelni feladatuknak. Este: „Az asszony verve jó“ c. népszínművet adták meglehetős vontatottan és színtelenül. A mi talán nem a annyira a szereplőknek mint macának a darabnak a rovására írandó. Hétfőn : Biró Lajos: Sárga liliom c. 3 felvonásos vidéki története került bemutatóra úgy látszik a szerző intencióinak és a kiélesi- tett helyzeteknek megfelelően. A darab tendenciózus szinezétü, rikító vonásokkal fest, kiforratlan, sokszor következetlen jellemeket nyújt. Az első felvonás vontatott kissé, legmozgalmasabb s talán a legszebb a második, mig a harmadik elég színtelen, végén pedig teljesen ellaposodik. A történetnek olyan milieube való beállítása fokozatosan csökkenti a darab erkölcsi értékét. Kedden Henri és Willner „Babusa“ c. 3 felvonásos operettje volt a műsoron. Szerdán a darabot megismételték. Csütörtökön a „Kaszanova“ c. operettet adták összevágó előadásban. Inkább a zene értékes, mint a szö.veg. Az egész az „Ember tragédiája“ mintájáija készült. Kétségtelenül vannak ügyes részletei, hatásos jelenetei s együttesei, de van benne elég pikantéria is, ami azonban finom s kevéssé bosszantó. Jövő heti műsor a következő: Vasárnap délután „Luxemburg grófja“ Lehár hatásos operettéje, este Beregi Oszkár a Nemzeti színház tagjának bucsufelléptéül „Romeo és Júlia“ Shakespeare örökbecsű szomorú játéka lesz a műsoron Beregi és Czakö Micivel a címszerepben (bérletszünet 2). Hétfőn újdonság itt először „A medikus“ Bródy Sándor szensacios nagyhatású színmüve (Bérlet 18 páros). Kedden Mátray Málinán 30 éves színészi jubileuma és jutalom játékául „Bőregér“ Strausz János operettéje (bérletszünet 3). Szerdán újdonság itt először „A hercegkisasszony“ Lehár Ferenc legújabb operettéje (bérlet 19 utolsó páratlan). Csütörtökön délután „A kis lord,“ este másodszor „A herceg kissasszony“ operetté (bérlet 20 páros utolsó). Pénteken utolsó zónaeiőadás „A babuska“ Fali Leó uj operettéje. Szombaton Heltai Hugó jutalomjátéka és bucsufelléptéül „Csárli nénje“ énekes angol bohózat (bérlet szünet). Vasárnap este HerCég Vilmos jutalomjátéka és bucsufelléptéül (utolsó előadás) „A koaliczió“ Masáry Béla pénzügy- miniszteri tanácsos 3 felv. vigjátéka. HÍREK. Kinevezés. Vármegyénk főispánja, Csaba Adorján dr. Merts László helybeli és dr. Sulyok Sándor szatmári ügyvédet tb. alügyészekké nevezte ki. Választás. A vármegyei tavaszi közgyűlés pénteken a vármegye és Szatmár város területére alakított adófelszölamlási bizottság rendes tagjává Papp Béla helybeli ügyvédet, póttagjává pedig dr. Adler Adolf helybeli ügyvédet, a „Nagykároly és Vidéke“ szerkesztőjét választotta meg. Helyettesítés. Vármegyénk törvényhatósági közgyűlése — ílosvay Aladár alispán akadályoztatása esetére — a városunk képviselőtestülete által eszközlendő választásoknál helyettesül dr. Péchy István vármegyei főjegyzőt helyettesitette. Kiküldetés. A közoktatásügyi miniszter dr. Rencz János nagybányai állami főgimnáziumi igazgatót, városunk fiát, a losonci állami főgimnáziumhoz érettségi vizsgálati biztosul kiküldötte. A debreczeni kath. népszövetség fényes sikerű értekekezletet tartott f. hó 14-én melyen több száz főnyi intelligens közönség jelent meg és lelkesedéssel hallgatta az elhangzott beszédeket. A programm a következő volt. 1. Megyitó beszéd, tartja Kresz- nerics Gy. Ferenc m. á. v. hivatalnok helyi igazgató.' 2. „Üllöi-uti fák“ énekli Laczkó sák, hogy a népet a hitétől megfosztva, mint ők hirdetik, a béke és egyetértés szellemében már itt a földön boldoggá tegyék ? Nem ! Nem ez a céljok! Céljok a tekintély lerombolása s mivel az egyház a tekintélynek mintegy előfala, elsősorban ezt akarják megsemmisíteni: céljuk amit a francia enciklopedista Diderot hirdetett: „Des boyaux du dernier des prétres etrangler le dernier des sois — az utolsó pap beleivel megfojtani az utolsó királyt! Ez a tulajdonké- peni, valódi céljok és ezért vannak telve a lapok mindenféle , szemétdombon szedett valótlanság és rágalmakkal, hazugsággal, azért fújj - nak föl minden legkisebb dolgot világra szólóvá, mihelyt az ránk némileg ártalmas, mihelyt az egyházunkkal ’a legkisebb közvetlen kapcsolatban van. Rosszabb, gonoszabb időket élünk, mint Krisztus Urunk kínszenvedése idejében, mert akkor legalább az Ur halálát kisérő menydörgés és villámlás elnémította az ellenséget, elnémította azokat, kik még nehány órával aze- lőt „feszítsd meg“-et kiáltották s reszketve, félelmetes szívvel jsmételgették e szavakat: „Valóban Isten fia volt“, ma azonban a tizenhárom millió katholikus föltámadás ünnepén is bántanak, ma az emberbőrbe bujtatott állatok vad bömbölése: „feszítsd meg“ tulharsogja az angyal szavát: „föltámadott.“ / z öröm alleluja helyett a fájdalom és keserűségbe temetkezik szivünk s mindennek tetejébe gyászunk fölött guny- kacajba tör ki a hóhér! Ma minden tiltva van, annyira jó törvényeink vannak, hogy még a rablót sem szabad rablónak nevezni, de a katholikus egyházat gaz vádakkal és rágalmakkal illetni, a katholikus egyházról azt irni, hogy „természeténél fog^a hazafiatlan és erkölcstelen volt mindig“ (Egyenlőség), vagy Jézust egy kalandor, kaczér szerelmes hősként föltüntetni Mária Magdolnával együtt (Népszava), azt mind szabad, mert szabad a vélemény, szabad a tréfa, szabad a szatíra, szabad a hit és szabad a kételkedés! (Egyenlőség.) S mert szabad a vélemény, hirdeti a Budapesti Hírlap, hogy Jézusnak hét testvére volt, s mert szabad a kételkedés, a Tolnai Világlapja kétségbe vonja Mária szüzességét, állítva, hogy földi gyermekei is voltak ;s ez mind azért szabad, mert a kathobkusok ellen minden szabad. Támadták hitünket a múltban is, de még sem oly barbár módon, ma nincsen az a nap, hogy a megdöbbentő rágalmak özönét ne szórnák reánk, a nyilt utcán haljuk egyházunkat gya- lázni, a sétatereken, a kávéházakban, színházakban, mindenhol csak a mi szenteinket, dogmáinkat és hitünket szidalmazzák. Azt tartja egy régi mondás: „Quod múltúm, stultum: ami sok, az esztelen!“ Mi azonban nem elégedhetünk meg evvel, nem elég a rágalmak élét elvenni, ha azokat esztelennek bélyegezzük, hanem minden egyes esetben emeljük föl tiltakozó szavunkat s hangos szóval kiáltsuk oda: Eddig és ne tovább. Lássuk be, hogy a hurok már a nyakunkon lóg s ha kissé jobban össze húzzák, úgy teljesen elnémítanak, sőt meg is fojthatnak. Szeretnék az Apostol láng- lelkü, éke; beszédeivel birni, hogy minden hitét, vallását és hazáját szerető keresztény testvért sorompóba szólítsak, harcba hívjam a
