Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-11 / 6. szám

6-ik szám.

3-ik oída!.

ményeinkkel nem volnánk ráutalva a külföldre mert idebent nyernérfek azok piacot s elfogyasztást, elérkeznék a külön vámterület ideje is, a mikor myugodtan mehetnénk abba bele, mert kiviteli feleslegünk nem, vagy csak jelentéktelen lenne.

Valóban megfoghatatlan az, hogy nekünk agrikultur államnak nemcsak a szorosabb értelemben vett gyáripari behozatalunk mily óriási, de nyersterményekben is milyen jelentékeny. Alig hihető — pedig úgy van, — hogy gyümölcsből s gyümölcskonzervekből 34 millió korona értéküt hozunk ke pedig hitünő gyümölcsöket termelünk s Kecskeméten, Rimaszombatban elsőrendű gyümölcskonzerváló gyáraink is vannak. Hántoló malmaink borsószükségletük 986 százaléka külföldről kerül mihozzánk ; borból 15 millió korona árát, szénből 15 métermázsát, sertésárut 2-8 millió korona értéket hozunk be. Arról meg jobb nem is beszélnünk hogy gépekért, vászonnemüekért, ruhafélékért, különössen pedig női pipere cikkekért mily óriási összegek mennek külföldre, holott ha léteznek is ilyen anyagokat készítő gyárak az országban, azok terményeiket nem képesek itt értékesíteni, hanem előbb kénytelenek az elvinni külföldre s az ottani gyáros nagy haszonnal hozza azt vissza. Egy magyarországi kefegyáros kitűnő keféket készít, anyagát Londonba viszi ki s egy ottani gyár cége alatt hozza vissza s adja el, természetessen kétszeres áron.

S miért van ez igy? Mert mi Magyarok vagy nem tudjuk felfogni helyzetünket, a magyar ipar terjedésének jelentőségét, vagy csak álhazafiság a nagy hangon való politizálásban nyilAánul, amiből aztán senkinek semmiféle haszna sincsen, nem pedig közgazdasági helyzetünk tanulmányozásában és ismeretében, amely ismeretek pedig parancsolólag kiáltják : minden magyar embernek csak magyar ipari termékeket szabad használni!

Az egyénnek nem szabad oly önzőnek lenni, hogy csak saját személyére gondoljon s egyébbel sem törődjék, ha jól megy a sorsa. Egy családnak kell tekinteni az egész magyar nemzetet s szivvel-lélekkel arra kell törekedni, hogy ezen család minden tagjának jó sorsa legyen, mert csak igy melegedik, gazdagodik, gyarapodik az egész tűzhely. Ennek pedig múlhatatlan kelléke, másrészt pedig, hogy ne sok pénzzel adózzon ipari termékekért a külföldnek, hanem hogy az a pénz is ideben maradjon az országban, emelve annak fogyasztó képességét, az egésznek vagyonosodását.

HÍREK,

Szémélyi hírek. Csaba Adorján vármegyénk főispánja és llosvay Aladár vármegyénk alispánja a Luby Géza országgyűlési képviselő temetésén való részvétel czéljából a fővárosba

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG

utaztak s resztvettek a esengeri járásbíróságot kérő küldöttségben is.

Áthelyezés., Nahóczky Miklós helybeli vasúti tiszt árupénztárnoki minőségben Nagyszőlősre lett áthelyezve, helyére hozzánk Pallay Péter jön, ki eddig a debreczeni üzletvezetőséghez volt beosztva.

Kaszinói közgyűlés. A nagykárolyi régi Kaszinó folyó hó 5-én d. u. 5 órakor tartotta meg rendes évi közgyűlését llosvay Aladár alispán elnökletével. A múlt évi számadások jóváhagyása, s a folyó évi költségelőirányzat megállapítása után tárgyaltatott az igazgató választmány javaslata, miszerint a kaszinó tartozása akként rendeztessék, hogy a kölcsönösszeg 10 %-a visszafizettessék a kölcsönző intézeteknek, ezentúl pedig a tiszta jövedelem fele adósság- törlesztésre fordittassék ; a kamatfizetést a takarékpénztárak ne követeljék, sőt tőketörlesztést sem, ha arra a kaszinó képtelen. A javaslattal szemben dr. Vetzák Ede azt indítványozta, hogy a takarékpénztárak kéressenek fel alapitótagként való belépésre nagyobb Összeggel s igy a töb- let néhány év alatt fizettessék ki. Ez indítvány ügyében határoz legközelebb a kaszinó. Végül a szokásos igazgató és egyébb választmányi tagok választása ejtetett meg.

Társasköri közgyűlés. Á „Nagykárolyi Protestáns Társaskör“ XlV-ik évi rendes közgyűlését vasárnap délután 4 órakor tartotta meg köri helyiségében. Szabó Károly helyettes elnök megnyitó beszédében örömmel emlékezett meg a kör szép fejlődéséről, ami a tisztviselők buzgó működésének ékesen szóló bizonysága. A múlt évi zárszámadás jóváhagyása után megválasztották a kör titsztviselőit: disz- elnökké nt. Asztalos György ny. ref. lelkész, kiérd, főesperest és Rédei Károly ág. h. ev. lelkészt, elnökké a kör fáradhatatlan buzgalmu alelnökét Szabó Károlyt, alelnökké Kürthy Károly ref. s. lelkészt, pénztárosnak Balázs Mártont, igazgatónak ifj. Éles Ferencet, ellenőrnek Helmeczy Józsefet, ügyésznek dr. Hegedűs Istvánt és jegyzőnek Köröskényi Timótot választották meg egyhangúlag, általános lelkesedéssel. Ezenkívül az igazgató választinányza 27 tagot, illetve póttagot választottak. ^

Pályázat. Á helybeli m. k-ir. pénzügyigazgatóság mellérendelt számvevőségnél számtiszti állásra pályázat van hirdetve: a pályázati kérvények másfél hétén belül adandók be.

Á Birtokossági malom közgyűlése. A nagykárolyi Birtokossági Malom R.-T. f. hó 5-én délután 2 órakor tartotta meg rendes évi közgyűlését a részvényesek igen élénk érdeklődése mellett. Az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentését egyhangúlag tudomásul vették, s ennek megtörténte1 után megejtették a tisztujitást. Egyhangúlag elnökké ismét Péchy

Lászlót választották meg. Az igazgatóság tagjai lettek: Lutz György (513 szóval) Marián Ferencz (513 szóval) Bunda Miklós (509 szóval) Csőkör Ferencz (513 szóval) Lukácsovits János (512 szóval) Jakab Zoltán (512 szóval) Dr. Vetzák Ede (513 szóval) és Schifbéck Károly (507 szóval.) Póttagok pedig: Stróhmáyer Ferencz, Graborszky József. A felügyelő bizottsági tagok lettek: Teifer Ede (5Í4 szóval) dr. Egeli Imre (486 szóval) és Lévay Béla (514 szóval.)

Ripacskodás. A színészek, értjük ezt a Heves-társulatra nem férnek a bőrükbe. Most megint csináltak egy csúnya botrányt Szat- máron. Heltay volt a színpadi „hecc“ főmestere. Egy színi kritikust és pedig Bendiner Zoltán zongoraművészt, aki a Szatmárnémeti c. lap szini kritikusa gorombán és Ízléstelenül iparkodtak kigunyolni a színpadról azért, mert az illető lapjában hiányzónak találta a zenekart s ezen hiány pótlására a szinügyi bizottság a vélemény alapján fel is hívta az igazgatót ! — A szatmári közönség azonban felháborodással utasította vissza a durva inzultust. Csomay Győző tanár a „Szatmári Közlöny“ f. szerkesztője kezdeményezésére összeült az újságírói kar és egyhangúlag kimondotta, goromba sértésért Hevestől is Heltaytól is elégtételt kér és pedig mivel a sértés nyilvánvaló és nyilvános volt, csakis sajtó utján közzéteendő bocsánat kérést fogad el. Ha ezt a nevezettektől meg nem kapják, gondoskodni fognak arról, hogy az elégtételt j mégis megszerezzék. — A Heves társulat ..napja immár Szatmáron is lemenőben van. ÖrülniöK kellett volna hogy van hely ahol megtűrik őket s ők még ugrálni mernek. Hecceket, botrányt csinálnak, inzultálnak. Pedig a szatmári sajtó nagyon is jóindulatulag kezelte őket. Hadd lássuk most, hogy fog menni jóindulat nélkül! Kiváncsi vagyunk a szatmári sajtó ezutáni magatartására Hevessel szemben.

Lemondás. Schuszterits Béla helybeli já- rásbirósági joggyakornok állásáról lemondott.

Jótékony asztaltársaság. A helybeli p. ü. számveőség tisztikara főnökének Obholczer Gyula pénzügyi tanácsos 40 évi szolgálatának emlékére egy jótékonyczélu asztaltársaságot alakított, mely minden hónap első szombatján gyű! össze.

Felolvasó-estély. A Nagykárolyi Protestáns Társaskör f. hó 19-én, vasárnap este 6 órai kezdettel felolvasó-estélyt rendez. A már előre is kellemesnek Ígérkező műsort lapunk legközelebbi számában fogjuk közölni.

Esküvő. Dr. Gyene Zoltán f. hó 11-én tartotta esküvőjét Latinovits Liliyvel Porcsal- mán. A polgári esketést llosvay Aladár alispán végezte.

Panna, szobaleány: Szabó Gizi. (Történik egy vidéki város vendéglőjében.) — A bohózat páratlanul sikerült. Nem győztünk eleget bámulni, hogy honnan veszik ezek a fiatal dilettánok ezt a rutint, ezt a könnyed, otthonos, teriiiészethü játékot. Azt hittük álmodunk s amikor fel kellett ébredtünk, azt mondtuk: kár! Jó volna élűiről kezdeni, mert ez nagyon szép volt. Igazán nagyon szép volt. A szereplő két szép hölgy: Szabó Gizi és B. Béréi Ilonka egyenesen bámulatba ejtettek bennünket. Honnan vették ezt az igazán meglepő tehetséget, ezt a művészetet ?! És a férfiak. Preisz Miklós a vén igazgató szerepében elsőraugu színpadi alakítást nyújtott és szinte önként felkinálkozik az összehasonlítás a „Luxenburg grófja“-beli öreg Bazil hercegnek eddig városunkban hivatásos színészektől látott két rendbeli alakilása és a Preisz Miklós ez esti szereplése között. Bizony Isten, hogy sokkal jobb volt a Preiszé, mint a két színészé együtt véve. — A Csanálosi temperamentumához már nagyban hozzájálult a praxis. Ő már annyit szerepelt és szereplései alatt annyira kicsiszolódott a benne rejlő természetes tehetség, hogy ez alkalommal már mint valóságos színészt, mint jó színészt láttuk viszont. Hidegvérrel, biztosan, bátran játszott. Öröm volt nézni a játékát. — Ugyanez áll Popity Károlyról és Tremba Mártonról is, akik a nagykárolyi műkedvelő-színpadnak szintén közismert oszlopos tagjai. Ott látjuk mindakettőt

mindig, ha valami alkalom van arra, hogy a város müértő közönségének élvezetet szerezzenek. Szinte egymáshoz vapnak nőve ebben a tekintetben ; ha egyik szerepel biztos, hogy ott látjuk a másikat is. É,s nagy erők, majdnem nélkülözhetetlenek. Ez estén is pompásan játszottak mind a ketten. A sikerből kivették a maguk oroszlánrészét és és megfelelő adag jár nekik az elismerésből és köszönetből is. Kaizler Imre, vagy pedig, ahogy a közönség is ismeri már: ,a kis Kaizler“ ezúttal is mesésen illé^ikgdétt bele a színdarab keretébe. Az ő bohózatok, természetes mozdulatai, őszintén csengő nevetése, otthonos szaladgálása a színpadon és valóssággal oldalnyilallásig nevettető viccei szinte nélsülözhetetlenné teszik őt egy humoros színdarabban. Valamennyien bámulatos ereoménnyel játszottas ezen a jól sikerült estén. Bravó! Hölgyeim és Uraim ! Így még sokszor, minél gyakrabban szeretnők önöket a színpadon viszontlátni! Mert valamennyien, egytől-egyig feledhetetlenné tették úgy ezt az estét, mint magukat is a közönség előtt !

A színházat zsúfolásig megtöltő közönség a szereplőkkel együtt a Magyar Királyba vonult a jól sikerült hangverseny után s ott társasvacsorával ünnepelte a kitűnő szereplőket és a fáradhatatlan dalegyesületet. Soha még ennyi vendég a Magyar Királyban nem volt együtt. A kávéház és étterem két nagy helyisége alig volt képes befogadni a majdnem egytőlegyig

odaőzönlő színházi közönséget és a nagy számú szereplőket.

Vacsora közben Récsey Ede, kegyesrendi házfcnök, a dalegyesület elnöke kért szót. Hálás szép szárakkal mondott köszönetét az ily impozáns számban megjelenő közönségnek, a fáradhatatlanul buzgolkodó Vilek Károly zenetanár, egyleti karmesternek, valamint a szereplő hölgyeknek és uraknak, akik öt heti fáradságos tanulással működtek közre a sikerhez. Megemlítette azt a dicsőséget, amelyet a dalárda a városnak már egy Ízben az ország szine előtt szerzett s amelyet most megismételni óhajt és parkodik. Czélzott arra a korra, amikor a dalárda mostoha gyermeke vnlt a közönségnek és örömmel tapasztalta, hogy a múló hövösség után ismét ily meleg szeretettel pártolja a közönség a buzgó egyesületet, amely mindig iparkodott és ezután még lelkeseben fog igyekezn arra, hogy a jó indulatra magát méltónak mu-i tassa. Hivatkozott arra a rosszindulatulag szélnek eresztett híresztelésre, amely szerint a dalárda feloszló félben lett volna. íme, nem szűnik meg az egyesület, hanem még szebben, erősebben fejlődik és produkál, mint bármikor és remélhető, hogy megszűnni nem is fog soha. Lelkes szavait a vendégek és a szereplők éltetésével fejezte be a közönség zajos és osztatlan lelkesedése és éljenzése mellett.

A társasvacsorát reggelig tartó kitünően sikerült táncmulatság fejezte be.

—y-