Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-16 / 50. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 50-ik szám. volt hiábavaló, ellenben mikor a koalíciós korszak alatt ki és bejártak a 48-as főispánnál, nekik csak a méltóságos pertu jutott osztályrészül, inig az összes tárgyi előnyöket Szatmár város vágta zsebre. A nagykárolyi kerület választói nagy többsége meggyőződését tekintve 67-es. amint ezt számtalan képviselőválasztás megmutatta. Ha persze a lárma után indulunk, akkor 3A részben 48-asnak gondoljuk a kerületet s épen ez a szomorú, hogy a város érdekei és a választók meggyőződése ellenére a nagyszájak ragadták magukhoz a vezetést. Ami a másik kérdést illeti, hogy a város saját erejéből védje meg posició- ját, ehhez a mai szerencsés hitelviszonyok mellett nem kell más, mint kellő óvatossággal és körültekintéssel ugyan, de minden áldozatot meghozni a községi pótadó és más adójövedelmek terhére, amivel a várost a fejlődés utján előébre vinni lehet. A város olyan ma, mint egy nagy- vállalat. Minéi többet faktet be célszerűen, ha mindjárt hitelének teljes kimerítésével is, annál nagyobb jövedelemre tud szert tenni, sőt miután minden vállalatnál a prosperálás előfeltétele a versenyképesség, mindazt, amit más városok megcsinálnak, meg kell csinálnunk nekünk is. Néhány példával kisértjük meg ezt az álláspontot megvilágítani. Ha intézményekről van szó, minő pl. törvényszék, pénzügyigazgatóság, kon- viktus, melyek egy csomó embert hoznak a városba, nem szabad sajnálnunk bármily összegű befektetést, amely szükséges ahhoz, hogy az intézmény létesüljön. Uj emberek beköltözése által a város direkt és indirekt. utón egész sorozatához jut uj jövedelmi forrásoknak. Minden uj beköltözött egy uj direkt adóalap, indirekte pedig emeli az iparos, kereskedő, ügyvéd, orvos jövedelmét és ezen foglalkozási ágakban uj egyének megtelepedését teszi lehetővé, a melyek mind uj adöa'apok. Minden család egy újabb ház felépülését vonja maga után, mely szintén újabb kereset a városi iparosoknak, egy újabb házbéradó jövedelem a városnak. így vagyunk az iparvállalatokkal is. Azok is uj emberek beözönléséí vonják maguk után amellett, hogy maguk a vállalatok is jövedelmi forrást nyújtanak számtalan városi lakosnak. Újabb időben nagy arányokat öltött a' falusi földbirtokosok és és falvakon megvagyonosodott egyének állandó vagy téli beköltözése a várasokba. A hely megválasztásánál két szempont főleg irányadó : az iskoláztatás és a szórakozás lehetősége. Ezen a réven váltak a tisztán kulturálisnak mutatkozó befektetések indirekte hasznot hajtóvá. Szatmár fejlődésének egy jelentékeny százaléka ezen indokra vezethető vissza. Városi színházunk fejlesztése, zeneiskola létesítése, kulrurális és sport-egyletek támogatása volna e téren a teendő. Közlekedési utak és vasutak ismét más irányú fejlődést eredményeznek. — Főleg a vasutak lényeges faktorok. Ma a falusi nép jövedelme és igényei rohamosan fejlődnek. Minden falu, mely abba a helyzetbe jut, hogy gyors és jutányos vasúti közlekedés révén szükségleteit legcélszerűbben városokban szerezheti be, kiszámíthatatlan jövedelmet hoz a városi kereső lakosságnak. Vasutak létesítése által magunkhoz ragadhatjuk oly falvak szükségleteinek ellátását is, melyek más városokhoz közelebb feküsznek, de oda vasúton el nem juthatnak. Ugyancsak lényegesek a vasutak a helyi élelmi piac ellátása szempontjából. Ezen előnyök felsorolását a végtelenig folytathatnék, ha nem tartanánk elégnek ennyit is álláspontunk igazolására. Sok szónak i’s csak egy lehet a végé, hogy valamint minden iharos és kereskedő törekszik áldozatok árán a legmodernebb gépeket beszerezni, a lehető legnagyobb választékkal a legfényesebb kirakattal vonzani1 a közönséget, úgy a városnak is követni kell a közgazdasági élet harcában 'az egyéneknél célszerűnek bizonyult módokat es nem szabad visszariadni az adósság és pótadó emelkedésétől, mert minden befektetés, bármily nagy legyen is. az, bírásán*megtérül, ha okszerüleg történik.- = —■- ..Afejjp.-'' ■ „Nagylelkűség“ és gyávaság. Olvasóink már ismerik azt a polémiává fejlődött ügyet, amely, a konviktus ^falán. ragvogó kereszt megtámadásából lapunk és a '„Nagykároly“ között támadt. Legutóbbi cikkünkre válaszolóig a „Nagykároly“ kijelenti, hogy mi boldogok vagyunk, ha ,ő. velünk szóba áll s csak e^ért teLe meg, hogy leereszkedett hozánk, de mi visszaéltünk vele. Ezt áz írását aztán olyan jelzőhalmozattal fejezi be, ami élénk világot vet a „Nagykároly“ sokat hangoztatott .nívójára. Ez a zsonglőr virtus: jelzők felhálmozá- sáváL jeleskedni. HáL jö, hif setrr Vitázunk tovább a „Nagykároly“-lyal; az eddigiek eredményét és yRóhzekyenciáih . poriban ideírjuk. Csodálkoztunk a „Nagykároly“ első válaszán. Nini! Érvelni kezd,. distingyáJ, nem a szokásos módon, „parlagi sületlenségeivel“ vonul a harcba, mint eddig rendesen tette. Künn vagyunk hát a porondön, most aztán bírókra; érvekkel, tényekkel, igazságokkal! Csakhogy ezt a dicsőséget — épen érveinek és igazságainak súlya alatt — hamar megunta a „Nagykároly“. Gondolta, elég szép tőlem, hogy kivonultam, mit akartok még? És nyomban visszavonult. 0, dicső „Nagykároly“- ezt nálunk nem nagylelkűségének hívják, hanem gyávaságnak, ■: Tessék érvelni, tessék- polemizálni, tessék bátran megállni a .sarat, nem pedig a sarkával fenyegetőzni, mihelyt az első igazsággal nyakonbom- bázzák: Nagyon megszokta már a „Nagykároly“, hogy csak ott vonultatta fel érveit, ahol csönd követte ezt a felvonulást. Mihelyt valaki rátámadt és vitázni kezdett vele, azt nyomban kitérő és gyáya módon jelzőkkel halmozta el és fölényesen kijelentve, hogy vele szóba nem áll, olcsón „letárgyalta“. Belátták aztán a lapok, hogy ezzel nincs mit vitatkozni. Mi is szerencsések voltunk egy néhány Ízben, súlyos igazságokat vagdalni a fejéhez s most velünk szemben is a régi. módhoz folyamodik: egyszerűen „letárgyal“ a komoly vita helyett. Hat igaza van. Nem vitázunk tovább. Nincs kivel. Ami azonban még nem zárja’ki azt, hogy Írásait figyelemmel és megjegyzésekkel ezután is ne kisérjük. Társadalmi hangok. Ma, mikor legnagyobb gondot okoz/ az embernek, hogy családját tisztességesen fenntarthassa, mindenki .rangján, sőt jövedelmén felül költekezik csupán azért, hogy barátja, ismerősei, szomszédjai által: ne hagyja magát. lóm a mérnök úrral — mondotta minden izgalom nélkül Gertner. — Velem ? — kérdezte zavartan a mérnök, de igyekezett zavarát palástolni. Ugyan mi lehet az Gertner? Talán tréfál velem? — Nem a’ sokkal komolyabb ember vagyok. — Azt tudom. — Eh’ ne kerülgessük a dolgot. A feleségem ... a boldogságom . . . Igen, a boldogságom, a becsületem elrablásáért akarom felelőségre vonni. — Ember! — kiáltott a mérnök. Milyen hang ez ? — Lassabban uram. Ketten vagyunk — intette nyugodtan Gertner. Számadásunkat köny- nyen elvégezhetjük. — Tehát mit akar tőlem ? — Ugyan, mérnök ur ! Nem hittem, hogy még gyáva is tudjon lenni. Ha volt bátorsága hozzá, hogy feldúlja családom boldogságát, hogy be mert hatolni szentélyembe, hogy örökre megmérgezze az életemet, bemocskolja a becsületemet, a nevemet, azt a nevet, amelyet én, a munkában, tisztességben élő ember viselek : akkor csodálkoznom kell azon, hogy gyáva módon meghátrál, amikor én ezekért a dolgokért én, a sértett Önt kérdőre vonom. — Ember! . . . ha még egy szót ... — No-no, uracskám! Hát ismét elfeledte, hogy csak ketten vagyunk? Hát mi a' válasza ezekre a váciakra, nézve ? Szóljon, beszéljen ! Itt semmi mentség nincsen. Bírójával áll szemközt. Ne igyekezzen közelebb jutni a vészjelzőhöz, mert abban a pillanatban a halál fia lesz. Beszéljen, várom a védekezését. Beismeri, vagy gyáva módon lehazudja. A mérnök nem felelt semmit, hanem olyan mozdulatot tett, mintha rá akarta volna vetni magát Gertnerre. Az nyugodtan állt a helyén és még nyugodtabban mondta : Bírókra velem ? Hisz’ egy csapással agyon sújthatnám. De nem teszem. Nem. Ez a kéz munkában edzett vas-pöröly. Ehhez a kézhez nem ragadhat szenny. A kezemet piszkolnám. Nem, nem. Ön nem érdemes arra. Megfogunk halni mindketten. Magát talán megfogja siratni a feleségein, a szeretője. Igen, a szeretője, az én gyermekeim anyja, akit én tőlem elcsábított. Ha volt hozá szive, jöjjön most velem gyönyört hajhászni. Menjünk vizsgáljuk meg a tárnákat, holnap vizsgálat lesz . . . Mérnök ur! Ön habozik ? Jöjjön velem ! Azután megfogta karjánál fogva és vonszolta magával a pokol utain. Az már követte engedelmesen. Tálán már nem volt akarat ereje sem. Gertner ekkor kivette a zsebóráját és olyan nyugodtan, mintha holnapután történendő dolgokról beszélgetne — mondta: — Még öt percé van, ha valami bűn terhelné a lelkét, megteheti imádkozhat. Ha pedig nem akar imádkozni, jöjjön, menjünk még tovább s nézzük meg a központi tárnában az anyacsövet. És mentek. Már ott álltak a halál kapujában s a föld gyomrában fojtó gáz terjengett. A terv nein sikerült — gondolta Gertner, de még mindég bízott. És tényleg, már közeledett a vég, a mérnök már fulladozni kezdett. — Irgalom Gertner, ha van Istene. — Istenem ? Nekem ? Mérnök ur! — vigyorgott Gertner — cn az ördög vagyok. — Gertner! Gertner! — hörgött a mérnök. Geft . . . ner . . . ke . . . kegyelem. — Jó, kegyelem. Legyen hát s azzal belenyúlt egyik zsebébe, egy benzin-gyújtót vett ki és felpattantotta. Óriási hang reszkettette meg a levegőt. A tárna felrobbant s a két embert darabokra tépve dobta ki a föld gyomrából. Azután pedig lángnyelvek törtek fel a magasba és bíborvörösre csókolták a szép csillagos égnek azuros kárpitját. (Vége.) t « t « : Modern és tartós : : plissézés és gouvlérozás. : ajtajer Pa! : : Nagykároly, : : Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. fiúiskola mellet.
