Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-18 / 46. szám
2-i'k oldal ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 46-ik szám. és 48-as notabilitásokon és hallgatóságon. Érzi és tudja, hogy ezek ő nélküle nem volnának itt. Rosszul esik ugyan neki, hogy ezek a választásokon is kihasználják ellene katholicismusukat és hogy a magyar főpapság és az egyházi vagyon támogatását is élvezik a néppárttal szemben, vigasztalja azonban ezzel szemben őket, hogy a magyar katholi- cismus ügye ez által rohamosabban halad előre és a nagy tömeg, mely sohasem merte és bírta volna vállalni a néppártiság nyilt színvallását, illetve keserves küzdelmeit, lassan mégis bevonul a kath. táborba. Áll ez különösen az intelligenciára, melyről a mostani nagygyűlésen épen sok szó esett, hogy távol tartja magát a kath. mozgalmaktól. Ma már ez nem áil. Legalább is nem oly mértékben, mint 10 évvel ezelőtt és fokozódni fog annál nagyobb mértékben, minél inkább válik világossá, hogy a kath. mozgalmakban való részvétel nem jár politikai színvallással, mert ami szerencsétlen választási rendszerünk mellett egyrészt olyan jól tudja az intelligencia kihasználni a helyzetet saját érdekében, másrészt oly kellemetlenségeknek, kárnak és veszélynek teheti ki magát ugyancsak, hogy nem akad ember, aki a küzdő és szenvedő kath. párthoz oda szegezze magát, ellenben könnyen kapható arra, hogy a kormány fedezete mellett fanatikusabb felekezeti harccal válassza meg Szegeden báró Gerliczy Ferencet, mint amily fanatizmussal az u. n. hecckáplánok által felizgatott tömegek harcoltak. Az érmelléki Yasut. A komoly megvalósulás stádiumába jutott érmelléki vasút ügyének állásáról szükségesnek mutatkozik városunk és vidékének közönségét tájékoztatni. Örvendetes dolog első sorban, hogy az uj engedélyes, Fábián Lajos budapesti mérnök és vasútépítő vállalkozó a vonalnak Szalacsig leendő kiépítését vette tervbe, miáltal városunk gazdasági körzetébe bekapcsolódik a 4030 lakosú gazdag Szalacs község is, úgy hogy a vonal két legutolsó állomása Peér és Szalacs miért ig / ? Mert az egyik gazdag volt és a másik szegény. Ekkor elhatározta, hogy gazda? lesz. ügy is lett. Nehány év múlva gazdag lett. A leggazdagabb. Mert ő úgy akarta . Aztán látta, hogy némely embernek több joga van, mint a másiknak és a többség meghajol ennek akarata előtt. De viszont még .n- nél is van több joggal rendelkező ember, ki előtt eriiez is meghajol. Rájött, hogy ez a hatalom. Most már azt akarta, hogy ő legyen hatalmas, a leghatalmasabb. Ez is úgy történt. Mert ő erősen akarta. És igy tovább. A legerősebb akaratú ember előtt már nem volt semmi, ami nem úgy történt volna, ahogy ő akarta. Egyszer gondolkozni kezdett azon, hogy mi az az erő, a mely folytán minden akarata teljesül. Rájött, Ji°gy az erős akarat. És rájött, hogy az akarat előtt nincsen lehetetlen. Csakhogy ezt nem tudják a többi emberek. Ekkor egy végtelen merész gondolat cikázott át agyán. Ö akart a mindenség legerősebb akaratú lénye lenni. Kezei, mint legelőször ökölbe szorultak, idegei megfeszültek, agya rémségesen zúgott.. . s utána büszkén fonta össze karjait, győzelmesen mosolyogva, mert érezte, hogy ez is úgy történt, ahogy akarta . . . Hogy erejét önmaga előttt bebizonyítsa, kinyújtotta karját a szoba egy pontjára mutatva s azt akarta végtelen erővel, hogy Isten és ördög egymás mellett jelenjenek meg . . . Akarata teljesült. A menyezet és a padozat nagy robajjal megnyílt; Isten és ördög vakító fényközvetlen környékünkkel Fele, Keér, Szarvad ] etc. együtt körülbelül 10,000 lakost hozna a nagykárolyi piacra és a nagykárolyi kereskedelem és ipar üzleti körébe. ^Sajnálatos ezzel szemben, hogy teljesen lehetetlen a vonalat közvetlen Nagykárolyból kiindulólag építeni. — Ez az építési tőkét egy millió koronával emelné, vagyis 200,000 korona újabb hozzájárulást igényelne az érdekeltek részéről. Miután pedig városunkon kivül e vonal meghosszabbításon más érdekelt nincs, nekünk kellene ezen többletet jegyezni, ami nyilván lehetetlen. .A mezőteremi állomásból való kiágazás azonban gazaaságilag épen oly értékű, mint a közvetlen kiindulás, mert hiszen a Gilvácsnál észlelt bajok, az átrakodás és a forgalom el- tereiődése itt sem kövezkezhet be. A közön- eégre nézve csak hényelmetlen a mezőteremi átszállás, de ezen is lehet majd közvetlen kocsik vagy vonatok járatásával segíteni. Városunkra nézve óriási jelentőségű e vasút létesülése. A vasutak a helyi piaci élet erei. Szatmár óriási forgalmát jórészt a beléje futó 5 vicinálisnak köszönheti. Nálunk ez idáig figyelmen kivül volt hagyva. Engedtük a Nyíregyháza— mátészalkai vasút kiépítése által a szatmármegyei. nyírséget piacunkról Nyíregyháza felé elterelni, melyet csak nehezen hódítunk újabban a csapi vasút segítségével vissza. Ugyanez az állapot fenyeget bennünket az Érmelléken, ha a Nagykároly—Szalacsi vasút helyett a tervezett Tasnádszántó—érmiliályfalvai vasút épül ki. Nemcsak nem nyerjük meg akkor Peér és Szalacs vidékét, de elveszítjük vármegyénkből Endrédet és Dengeleget, amelyeken keresztül terveztetik ama vonal. Az Érmellék első természetes piaca Nagykároly, de csak akkor, ha gondoskodunk megfelelő közlekedési eszközökről és nem engedjük, hogy ilyenek segítségével más irányba terelődjék e vidék forgalma. Erre most van az utolsó alkalom, melyet teljes erővel meg kell ragadnunk, mivel többé aligha fog visszatérni. — Annyi mulasztás után, melyet elkövettünk, itt az ideje, hogy kettőzött erővel lépjünk a város- fejlesztés útjára. A Kölcsey-Egyestilet Liszt-ünnepélye. A zeneművészet klassikus géniuszának, nemcsak a világ zeneművészete, de első sorban a magyar művészet büszkeségének, Liszt Ferencnek születése századik évfordulója alkalmával rendezett országos ünnepségékből a Kölcsey-Egyesüiet jóvoltából a nagykarolyi társadalom is kivette részét. Hogy miért ünnepli meg ezt a nagy napot egy irodalmi egyesület, amikor társadalmunk keretében egy már régóta virágzó és a nyilvánosság előtt is gyakran szélién egymás mellett állottak. És a legerősebb akaratú ember gőgösen gondolt arra, hogy nincs se, földi, se, túl világi erő, mi erősebb volna a szilárd akaratnál . . . Egyszer meglátta a föld legszebb leányát. Ekkor eszébe jutott, hogy családot alapit. Azt akarta, hogy a leány szeresse őt. És a leány szerette a f öld legnagyobb szerelmével .. . Történt egyszer, hogy a legerősebb akaratú embernek nem jutott eszébe semmi, amit akarhatott volna. Amint áll és gondolkozik, hogy mit akarjon, nyílik az ajtó és jön a föld legszebb asszony^, az ő felesége. Eszébe jutott, hogy ez a nő azért szereti öt, mert ő egyszer úgy. akarta. S most örömmel tapasztalta, hogy megint van valami, amit akarhat. Hogy ez a nő, a felesége gyűlölje őt. Szokása szerint karjait összefonta mellén, termete délcegen kiegyenesedett, szemei lázasan ragyogtak és várta akarata teljesülését. S ekkor mi történt . . . A nő egy pillanatig szinte meglepetve állott meg, aztán örömsikoltással repült férje nyakába s úgy gyügyögte: „Olyan szép vagy drága uram és én úgy, de úgy szeretlek!“ S ekkor az történt, hogy a föld legerősebb akaratú embere belátta, hogy mégis van egy erő, amin a legerősebb akarat is megtörik. Mert az erős akaraton megtörhet a föld és túlvilág minden ereje, hatalma, de a női szerelem. bármi okból támadjon is az, soha . . . Re dl Jenő. replő zenemükedvelői társaság is van erre hamarjában nem találunk magyarázatot. Mindenesetre köszönettel tartozunk a Kölcsey-Egya- sületnek, amely úgy, ahogy pótolta á zenészek mulasztását, vagy feledékenységét s igy ha nem is azon az utón, amelyen kellett volna Nagykároly város társadalma is mepünnepelhette a nagy magyar zeneművészt, akinek hálával és tisztelettel adózni minden kulturvárosnak, az egész magyar társadalomnak már sovamszta nemzeti büszkeségből is feltétlen kötelessége. Folyó hó 11-én, szombaton este 8 órakor folyt le az ünnepség a városi színházban, amely dermesztő hidegséggel fogadta a hála meleg érzésével odavonuló nagy közösséget. Az emlékünnep műsora a következő volt: 1. JElnöki megnyitó; mondta Cseh Lajos, egyesületi al- elnök. 2. Beethoven: Szonáta D-moll op. 31. No. 2. I. Rubinstein Barcaroae A-moll. Előadta Füredyné Halácsy Margit zolngoramüvésznő. 3. Liszt Ferenchez. Óda Vörösmarty Mihálytól. Szavalta: Kürthy Károly ref. segédlelkész. 4. Liszt: Lőréiéi. Wagner R. : Ária Tannháuserből. Előadta : Fálussy István, énekesmüvész. 5 Liszt emlékbeszéd. Irta és előadta: Füredy F. Gusztáv, konzervatóriumi tanár. 6. Magyar dalok. Énekelte: Falussy István, énekesmüvész 7. Chopin—Liszt: Chants Polonais No. V. Noc- turne. Ges-dur. Liszt Ferenc: Concert etude F-moll. Előadta : Füredyné Halácsy Margit zongoraművésznő. 8. Chopin előadás. Előadták: Füredyné Halácsy Margit zongoraművésznő és Füredy F. Gusztáv, konzervatóriumi tanár. Az emlékünnepséget, — mint azt Cseh Lajos alelnök megnyitójaDan kifejtette, — a nagy magyar zeneművész emlékének kizárólag zenei nívójú estélyben való ünneplésére rendezte az egyesület s az a műsor után tényleg annak is ígérkezett, az estély folyamán azonban kevés valósult meg ebből a várakozásból. Művészi játékot produkált Füredyné Halácsy Margit zongoraművésznő, akinek számait melegen megtapsolta a közönség. Nagyon tetszett Kürthy Károly temperamentumos szavalata is, amelyet zajos ovációban részesített a közönség. Mar kevésbé sympatikus volt Füredy F. Fusztáv két rendbeli, igen hosszú időt lekötő előadása. Pedig zenei szempontból értékes volt a munka, a statisztikai köntös is, amelyben feldolgozta, nem csupán szépnek, de valósággal ragyogónak mondható. Hogy ennek dacára tetszészt nem aratott, s a taps, amely kisérte, legfeljebb udvariassági tapsnak tekinthető, annak oka, az előadónak egyáltalán nem kellemes, majdnem rideg, monoton és az iskolai lecke- előadásokra erősen emlékeztető, tanári modora, amelyben értekezéseit előadta. Leirva azonban kellemes olvasmányul szolgálhatnak a munkái. Erősen csalódtunk Falussy István „énekes- müvész“-ben is. Hangja majdnem semmi sincs. Ha valaha kiérdemelte az „énekesmüvész“ jelzőt, akkor azt kell következtetnünk, hogy hangját, amig a Kölcsey-Egyesüiet színpadára került, már teljesen elhasználta. Ami szavalásszerü zenei motívumot számaiban produkált, az olyan gyönge volt, hogy annál többet igen sok műkedvelőnk is el tudott volna érni. Azért a fellépti díjért, amit Falussy kapott, bizonyára értékesebb énekművészt lehetett volna kapni még akkor is, ha neve után nem lett volna odatéve az „énekesmüvész“ jelző. A Kölcsey-Egyesüiet nagy fáradtsággal és munkával állíthatta össze műsorát; hálára kötelezett bennünket azzal, hogy alkalmat nyújtott csatlakoznunk az országos Liszt-ünnepélyekhez és ezért határozottan köszönet illeti meg az egyesületet A művészekkel, akiket az estélyre meghívott, bizonyára nem volt egészen tisztában s igy vele szemben panaszra nincs okunk. Amit pedig a szereplőkről mondottunk, meg kellett mondanunk, mert az valóban úgy is van. Az estélynek igy — sajnos, mert hiszen a nagyszámú közönség is és az agilis egyesület is megérdemelte volna — nem volt meg a kellő és várt erkölcsi sikere. Reklamációt, amely a lap késedelmes, vagy nem pontos kézbesítésére vonatkozik, kérjük, akár telefonon (58. sz.) akár levelező-lap utján a kiadóhivatalnak jelenteni.
