Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-11 / 45. szám
Hl. évfolyam. Nagykároly, 1911. november 11. 45-ik szám. Északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. »j Előfizetési árak: Ejfész évre Félévre Negyedévre /Tanítóknak egész évre 8 korona. 4 „ 2 „ 5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ..... Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér_____1 4é ÁM. T'W * V Meglesz a béke. (N. Sz. A.) A keddi és szerdai parlamenti események váratlanul a béke irányába fordították az ország szekerének rudját és pedig annyira, hogy ma bátran jósolhatjuk, hogy meglesz a béke. Ennek a váratlan fordulatnak a háttérben levő indoka nem más, mint a munkapárt belső széthúzása, egyik: csoportnak a másik ellen való intrikáiása és alkalomadtán hátba támadása. A munkapárt elhatározta, hogy Tiszát elnöknek jelöli és vele megkezdi az erőszakot. E célból mondatták le Ber- zeviczyt. — Az ellenzék taktikája ezzel szemben az elnökválasztás elhúzása volt és Návay alelnök valósággal a kezére játszott az ellenzéknek, mikor nem a lemondás tudomásul vételét, hanem egy küldöttséggel a lemondás visszavonására való felkérést indítványozta. A kitört viharos jelenetek mutatták, hogy vannak a munkapártban, akik Tiszáért élnek-halnak, de viszont olyanok is és pedig nagy számmal, kik ellenkezőleg éreznek, elsősorban a miniszter- elnök, ki maga sietett a békés húrokat megpengetni a Tisza aktió elébe gördülő első akadály láttára. Ennek a következménye lett, hogy a Székely Aladár-féle kibontakozási terv, — a véderő és költségvetés együttes tárgyalása, — melyről a munkapárt még hétfőn tudni nem akart, szerdán már el volt fogadva és ez alapon beállott a fegyverszünet s megindu hatnak a végleges béketárgyalások. A bécsi lapok e fordulatban az ellenzék győzelmét és különösen a Tisza csoport vereségét látják. Ez nem egészen áli. Engedni az ellenzék is engedett, mert hiszen a véderőreform és költségvetés együttesen tárgyaltatik. Ezt azonban igen okosan tette és a szimpátiát úgy az országban, mint Bécsben ezzel nagy mértékben megnyerte. A Tisza terve igaz, hogy megbukott, de ezzel a Tisza csoport csak nyert, mert az erőszak igazán bukásba vitte volna bele annál is inkább, mert kitűnt, hogy a munkapártnak esze ágában sincs tüzön-vizen utána menni jól lehet sokaknak igen kellemes, ha ő tönkre teszi magát. A Tisza frakcióról kitűnt, hogy csak fraktio és nem az egész párt, a mi az ország érdekében igen jó, mert sietteti a mai pártkeretek felbomlását és uj pártok alakulását. A Tisza túlereje soksze- paratisztikus törekvést lenyűgözve tartott a munkapártban, a melyek most bátrabban fognak dolgozni és siettetni fogják a dolgok megérését. Rohamosan fog érlelődni a választói reform ügye is. Utóbbi hetekben a pártok álláspontjai közeledtek egymáshoz. Kossuthék hajlandók megelégedni az irás olvasás cenzúrával, Tisza hajlandó lemérsékelni az adócurzust, mig Justhék engednek a titkosságból. Nem lehetetlen, hogy a rohamosan fejlődő események hamarosan dűlőre viszik ezt a kérdést is. Adná az Isten a haza érdekében, hogy vége legyen az áldatlan obstruk- ciós küzdelmeknek, hanem e helyett egy uj választói jog alapján, uj pártkeretekben megjelenő igazi népképviselet az elvek és világnézetek harczánakszentéjévé avassa a magyar országgyűlést. A XI. kath. nagygyűlés. A/. Országos Katholikus Szövetség, mint a katholikus nagygyűlések rendezője, Vaszary Kolos bíboros hercegprímás fővédősége, Sa- massa József biborosérsek, Csernoch János érsek, Balás Lajos, Batthyány Vilmos gróf, Bo- romissza Tibor, Csáky Károly gróf, Firczák Gyula, Fischer-Colbrie Ágost, Glattfelder Gyula, Hornig Károly báró, Hosszú Vazul, Mailáth Gusztáv Károly gróf, Párvy Sándor, Prohászka Ottokár, Radnai Farkas, Széchenyi Miklós gróf, Vályi János, Várady L. Árpád, Zichy Gyula gróf megyés püspökök, Hajdú Tibor pannonhalmi fő-apát védősége, Andor György, Appo- nyi Albert gróf, Apponyi Géza gróf, Barkóczy Sándor báró, Batthyány Iván gróf, Batthyány László gróf, Belopotoczky Kálmán, Bercelly Jenő, Békefi Rémig, Bjelik Imre, Breznay Béla, Brichta Ferenc, Burány Gergely, Bús Jakab, Concha Győző, Csák Endre, Csekonits Endre gróf, Csiszér Elek, Dessewffy Aurél gróf, Er- dődy Gyula gróf, Esterházy Miklós herceg, Esterházy Miklós Móric gróf, Esterházy Móric gróf, Festetich Tassilo herceg, Fetser Antal, Halál-csók. Irta : Csáky Gusztáv. Remek szép arc. Hosszúkás, telt, hamvas és üde. Gesztenyebarna haja ráomlik halántékára. Selymes pillái, amint alszik, beárnyékolják a szeme alatt elvonuló gyönge kék karikákat. ívelt, finom szemöldei meg-megrezzennek ; talán valami rosszat álmodik . . . Gyönyörű arcbőre most két tenyérnyi folton lázas pírban ég. A csodaszép fej kissé oldalt billenve nyugszik a tolcszék kipárnázott támláján . . . Tolószéken? Ez a csodaszép fiú?! Istenem, hisz ez maga a ragyogó szép egészség, az üde erő! Ezt gondolhatják ott körülötte azok hárman, akik lélekzetüket is visszafojta, majdnem lopva nézik, nehogy valamikép felébredjen. — Milyen szép, milyen csodaszép! Milyen kár érte! A szülők, meg a menyasszony. A két nő szemében könnycsepp ragyog; a férfinak sem kellene sok, de hát neki nem szabad. Még a feltörő mély sóhajt is visszafojtja, csak nézi megtört szemekkel, nagy, emberfeletti vad fájdalommal az ő gyönyörű szép, beteg fiát. A szép szőke leány kerekre nyitott, nagy csodakék szemeivel úgy bámulja, mint valami tüneményt. Fájdalmas, epedő, imádságos bámulattal. S a szempilláján ott ragyog a könny, mint egy búzavirágon a reggeli harmatcsepp. Suttognak a szülők valamit. A leány nem hallja a szavakat, de tudja, hogy miről van szó, tudja, hogy küldené; a beteg fiút el, balzsamos déli országokba, ciprusok és pálmák közé, langyos tenger mellé, hátha ott meggyógyulna. De nem megy, nem akarja itthagyni az aranyhaju, .buzavirágszemü kis menyasszonyát. Inkább meghal mellette, a szeme lattára. S ez fáj neki is. Odafordul lassan a szülőkhöz, nem szól semmit, de a szemében ott van a fájdalom, a bocsánafkérés, mintha azt mondaná: Istenem, hisz én is szeretném, ha menne, én is akarnám, hogy meggyógyuljon, én nem tehetek arról, hogy én vagyok az oka . . . Fölrezzent a beteg. Édesanyja hazzáment, megsimogatja a szép fürtéit, hozzáhajol és a fülébe súgja: — No, ugye jó leszel, ugye nem fogsz makacskodni többé, ugye ‘hogy elmész meggyógyulni ? Ugye elmész ? . . . A fiú csak rázza a fejét: nem. Ekkor az anya mellé áll a szép szőke leány, összeteszi kis fehér kacsóit, úgy könyörög. Nem szóval, csak tekintetével, az imádságos, könnyes, csodálatos, nagy kék szemeivel s azoknak egész nagy kifejező fájdalmával. Oly szép, hogy a fiú hirtelen előrehajol, megragadja az összetett kis kezeit és mondani akar valamit, de szavai egy erős köhögési rohamba fúlnak, ügy köhög, hogy szép arca valósággal eltorzul a kintól. — Látod 1 Hát elmész, ugye ? — Elmegyek. És meg is gyógyulok. De csak úgy, ha előbb megkapom az első, szent menyasszonyi csókot . . . Újra köhögés fogta el. Még hevesebb, még kinzóbb roham az előbbinél . . . S a szép leány odaborul a beteg fiú vállára, rátapasztja ajkait az övére és egy hosszú, hosszú csókot ad neki, hogy az ő ajka is véros lesz a fiú felbuggyant vérétől . ., r * * * Boldogan ment el a fiú; gyógyulni. Nem sok reményt fűztek hozzá az orvosok. Csak csóválták a fejüket, amikor köhögött és azt mormogták, hogy . .canis mortis . . •“ A fiú sem igen bízott a fölgyógyulásban. Csak azok hárman, otthon, azok reménykedtek, azok kapaszkodtak bele a mindennapi levelek leghalványabb reménysugaraiba is. Csak ők imádkoztak forró szavakkal a beteg fiúért és ők ontottak érte forró könnyeket. Talán a szerető lelkek kérő, könyörgő, követelő imádsága, talán az igazi könnyek varázsa, talán valami csoda megmentette a haldokló fiút. Az orvosok azt mondták, a déli ország balzsamos levegője, a tengerparti levegő, a tenger sós vize tette ezt az ezer közül is ritkán történő csodás gyógyulást. Meggyógyultan, erősen, egészségesen, vidáman tért haza azokhoz, akik alig tudták átélni a nagy örömet. Alig üdvözölte, alig csókolta össze a boldog szülőket, máris rohant a menyasszonyához. Ujjonva sietett hozzá.
