Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-08-05 / 31. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 31-ik szám. tisztítani nemcsak magunkat, de a tisztességes és már magyar zsidóságot is, amelyet ez a beözönlő csorda csak bla- mirozhat és olyan sziliben tüntethet fel, mintha czéljaik, munkájuk, terveik közösek volnának. Ha ez tovább igy megy, ha majd egyszer nagy baj lesz és fellobban a magyarságban az önvédelem szikrája, akkor a magyar zsidóságnak sem lesz olyan biztos a talaja, mert. egy kétség- beesett önvédelmi harc már nem fogja őket a most bevándorlottaktól elválasztani ; késő lesz akkor protestálni, amikor a bevándorlóit zsidóságnak sikerül magát a „zsidó“ fogalmat annyira gyűlöletessé tenni, hogy a magyarság nem fogja többé elválasztani a rég jöttékét, a most jöttéktől, hanem létét veszélyeztető fajnak fogja tekinteni kivétel nélkül az egészet, amely ellen végső erőmeg- feszitéssel is küzdeni kell. Azért ehhez a helyes antiszemitizmushoz elsősorban a hazafias magyar zsidóságnak kellene a saját jól felfogott érdekében kezet nyújtani. Szemmellát- ható, hogy a zsidóság beözönlésével a a magyarság ellen tör, tessék hát akkor azoknak a zsidóknak, a kik mellüket büszkén verve magukat legalábbis olyan jó magyaroknak hirdetik, mint a született magyarok, elsősorban lépni fel, de legalábbis véd- és daczszövetséget kötni minden vonalon a kazárok ellen. íme, itt a keresztut! Hadd lássunk tisztán. Ha a magyar zsidóság fel tud úgy lépni a haza érdekében, akkor, megérdemli, hogy kalapot emeljünk előtte, de ha a tüzpróba kibujtatná a szeget a zsákból, akkor azt érdemli meg, hogy bunkósbottal üssük a kalapját, —mikor a fején van. Postai panaszok. A postán általában eléggé rendesen, majdnem dicséretesen végzik működésüket az alkalmazottak. Az egész munka összhangzatos, gyors és nagyobbrészt kifogástalan. Panaszok csak itt-ott fordulnak ető, elvétve és ritkán. — ízetlen vagyok ? Hja tudja egy év nagy idő, ugylátszik megváltoztam. Majd egészen más hangnemben folytatja a férfi: — Éviké! Kedves Évikém, nézze kónyör- gök, ne kergessen el ma ! Ma van épen egy éve annak. Tudja minek. Egy évig tűrtem, szenvedtem. Ne játssza tovább ezt a szerepet. Ezt a csúnya szerepet ! Nem magának való. Úgyis tudom, hogy csak erőltetett s nem szívből, meggyőződésből jön, csak ráerőszakolja magára. Ne tegye! Legyen újra a régi, kedves kis Evi.ce ... Az én kis Évikém ! — Hallja, maga egyenesen szemtelen! Érzelegni akar? Nekem? Azok után? Ugyan ne járja le egészen magát! . . . Hogy hazudik ez a két ember egymásnak ! — Mennyire nem ismerik ezek egymást . . . Hazudik a lány az ő gúnyos, metsző hidegségü szavaival és hazudik a férfi forró, meleg hangjával. — És mily különbség a kettő között . . . Hogy akar védekezni ez a szegény lány a támadások ellen, mert érzi, hogy ő lesz a legyőzött. Pedig — véletlenül igazat mondott a férfi — nem meggyőződésből teszi. Hiszen úgy, de úgy szereti ezt az embert s minden szavával saját szívébe döfi a tőrt. És éppen ezért kell igy lenni. Mikor egy év előtt azt a csinált scénát végigjátszotta, majd a szive megszakadt utána. De meg kellett lennie. A fiatal, nagy tehetségű iró lázas rajongása akkor végtelen boldoggá tette. Egyszerű, Ami panasza a közönségnek például a telefon ellen van, az már — mint mindenki beláthatja, — igazán nem a telefonos kisasz- szony hibája, mert hiszen annyi már az előfizető és annyira nő a telefonforgajom, hogy azt egy alkalmazott a legnagyobb jóakarattal és munkabírással sem képes teljesíteni. Ezen csak úgy segíthetünk, ha a központba a telefonhoz még egy alkalmazott rendeltetik, ami ■ nek teljesítéséért az Omke helyi fiókja legutóbbi gyűlésén szót is emelt s igy valószínű, hogy a bajoknak e téren is nemsokára vége lesz. Egy panaszunk azonban mégis van, amely a posta belső életében minden külső segítség néikül is orvoslást nyerhet. Nemcsak személyes tapasztalatok után, I hanem több oldalról érkezett panaszok alapján vagyunk kénytelenek megemlíteni, hogy az utalvány felvételi osztálynál olyan alkalmazott van, akinél lassúbb munkást eddig el sem képzeltünk s emellett még túlságosan és talán szabálytalanul szigorú is. A nevezett osztálynál levő alkalmazott ugyanis ha sokan várakoznak ablaka előtt, — ami ilyen lassú munkánál mindennapi dolog — öt óra előtt pár perccel átveszi azon szerencséseknek a pénzét, akik az ablakhoz legközelebb állanak és lefüggönyözi az ablakot, jelezve, hogy többet felvenni nem hajlandó ; az átvett pénzekről további fél óra múlva kiadja a vevényeket, a többiekkel azonban, — hiába minden késés-könyörgés, hangsúlyozása annak, hogy az illetők már fél ötkor ott vártak, — nem áll szóba. Ilyer eset volt f. hó 1-én is, amikor többeket elutasított az illető alkalmazott s ezek között volt olyan, aki peres ügyben küldött volna egy utolsó napos nagy összeget letétre Budapestre és hiába hangsúlyozta, hogy fél öt óta vár és hogy ennek a pénznek el kell mennie, mert jogkövetkezményekkel járhat, az alkalmazott ridegen elutasította. Minthogy pedig az illetőnek tanúi vannak mindeme körülményekre, amennyiben a bíróság nem fogadná el az igazolást a késedelem tárgyában, nagy összegű követélésével kénytelen lesz a posta ellen fordulni. Elhisszük, hogy az illető alkalmazott nagyon jól megállja a helyét a telefonnál, vagy a sürgönynél, ahol felekkel érintkeznie nem kell, de innen a közönség érdekében határozottan elhelyezendőnek tartjuk, mert ez következményekkel járhat a postára nézve is. Fizessünk elő az „ÉSZAKKELETI UJSÁG“-Rá. csalatlan, de nemes lelke szomjasan itta magába minden szavát s hogy örült, ujjongot, mikor az ifiu iró egy-egy sikerült müvével uj babérokat aratott. Hogy érezte kicsinységét akkor mellette. S hogy igyekezett merészröptü gondolatait elfogni, magáévá tenni, hogy csak méltó lehessen hozzá. A lelke, e a nagy darab termésgyémánt rohamosan kezdte a fonnátlanságát levetni. — A fiatal iró meg elkápráztatva ragyogásától most már csak neki élt. Minden idejét neki szentelte, — de kezdte elhanyagolni hivatását. Minden nagyszabású gondolatát csak a lánynak mondta el és meg volt elégedve, ha a reflexiójában gyönyörködhetett. Milyen boldogság volt az akkor a lánynak, az iró szárnyaló fantáziáján elkalandozni a mesz- sze jövőbe. Már méltó volt az iró nagy, fénylő, világitó lelkületéhez, mar megértette fenkölt lelkét, bele tudott illeszkedni annak nem mindennapi gondolatkörébe; mikor egyszerre titkolt szomorúság vett rajta erőt. Átfinomult lelkűvel mindig jobban és jobban kezdte megérteni, hogy ő az akadály, a bilincs ami az irót lekötve tartja legszebb éveiben, amikor telve ifjú erővel, a legnagyobb müvét volna hivatva megalkotni. Két dolog volt itt kockára vetve, az ö boldogsága és az ifjú irő dicsősége. — Szomorú harc indult meg a lelkében; — a szív és az ész küzdelme. S az ész győzött. De a boldogságnak vesznie kell. — Úgy gondolta, az iró sebére is irt hoz az idő, a feHirlapi háborúk. Abból a kis tűzesetből kifolyólag, amely a Gulácsy-féle ház udvarán történt s amelylyel annak idején mi is foglalkoztunk, egy helybeli lap, a Közérdek, melynek két szerkesztője, Simkó Aladár és dr. Merts László ügvvéd egy privát ügyből kifolyólag halálos ellenségei De- midor Ignátz rendőrkapitánynak, nevezett ellen valóságos hadjáratot indítottak. Etliisszük, hogy a nevezett uraknak egy korcsmái verekedés, ennek következtében letartóztatás és fényes nappal esendőn kiséret mellett való felvonulás emléke nem kellemes. Ilyen bosszúhadjárat azonban, amilyet a Közérdek produkált, arra késztetett néhány helyi lapot, hogy Demidornak védelmére keljen. Így irtunk cikket e kérdésben mi is, amire először egy szerkesztői üzenet jött, olyan dologgal vádolva meg lapunkat, amelyet a Közérdekről széliében és nyíltan beszélnek ugyan, de amelyen mi messze felül állunk. Minthogy az üzenet sértő volt, sajtópert indítottunk a Közérdek ellen, lévén azért felelős Simkó. Siinkával pedig csak nem állhatunk ki lova- giaskodni. . . Védelmére kelt Demidornak lapunkon kívül még a „Nagykároly és Érmellék“ és a „Szatmárv ármegye. “ Ezeknek a lapoknak aztán Dr. Mercs László ügyvéd, a Közérdek munkatársa egy saját névaláírásával ellátott, goromba, piszkolódó, sértegető cikkben, amelyben csak úgy izzott a Demidor iránti gyűlölet, nekitámadt és a cikkek szerzőit a legotrombább sértésekkel illette. A Szatmárvármegyébe P. aláírással Írott cikk szerzője Pallmann Péter, kegyesrendi tanár, aki természetesen csak sajtóper utján vehet magának elégtételt a sértegető ügyvéddel szemben. A „Nagykároly és Érmellék“ részéről Dr. Vetzák Éde ügyvéd főszerkesztő, lapunk részéről pedig Csáky Gusztáv szerkesztő jelentkeztek, mint a cikkek szerzői és provokálták Dr. Mercset. — Dr. Vetzák Ede segédei voitak: Dr. Gózner Elek ügyvéd és Szintay Gábor vm. aljegyző. — Csáky Gusztáv segédei pedig: Dr. Borody Dezső és Leitli János ügyvédjelöltek. Mercs meg is nevezte segédeit, akik előbb Dr. Taub Géza ügyvéd és Gerzon Mihály ügyvédjelölt, később Dr. Taub Géza és Dr. Kovács József orvos személyében vették fel a tárgyalások fonalát. A valamivel előbb provokáló Dr. Vetzák Ede ügyében Dr. Mercs által provokált párbaj- biróság is működött és kimondotta, a sértés fennforgását és eiégtételadás kötelezettségét, mire a sértés egyforma lévén — Csáky Gusztáv segédei csupán eme döntésre óhajtottak hivatledés. S most, hogy vergődik, fél. Félti az irót. Hangja oly idegesül cseng, maga is megrezzen tőle. S úgy, de úgy fél attól a pillanattól, mikor ismét boldognak fogja magát érezni. Pedig oly közel van már; érzi, hogy nem birja tovább játszani a szerepét. Az egyik igy. A másik, az iró pedig egy rettenetes bosz- szu tervével agyában. A gyűlölet, a szerelem ikertestvére vakká teszi. Nem lát mást, csak az ő megaláztatását és hogy ez bosszút kiván. A gyűlölet volt az, amit a lány kifelejtett a számadásból. Még nem volt helyes fogalma róla, hogy mennyire kivetkezteti rendes formájukból az embereket. S meleg hangján folytatja a férfi: — Nézze Évike ! Vessünk fátyolt a múltra. Tekintsük ezt az évet egy rossz álomnak. Ha hibáztam valamiben bocsásson meg érte. Viszont, ha maga hibázott én megbocsátottam már akkor, mikor még el se követte. Könyörgök újra, ne taszítson el magától, legyen újra az enyém, felejtsen el mindent. Ha csak egy kicsit is szeretett valaha . . . Vagy pedig sohse szeretett! — Ernő! Csak egy szó. — S az iró biztos volt bosszúja sikerében. Ebben az egy szóban minden benne volt. A tagadás az utolsó mondatra, kérés, könyörgés, annyi odaadás, annyi szerelem. És az iró még nem volt megelégedve.. Már nem volt elég a győzelem, most már diadalmaskodni akart a lány lelkén, hogy annál
