Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-24 / 25. szám
MI. évfolyam. Nagykároly, 1911. Junius 24. 25-ik szám. f r POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. i sím k m '\ -v • Előfizetési árak: Egész évre .......................................... 8 korona. Fél évre .........................................................4 „ Negyedévre .......................................... 2 „ Tanító knak egész évre....................................5 „ Fe lelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. == MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)-------- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyitt tér sora 40 fillér. _____ Az osztrák választások. A keresztény socialisták veresége tagadhatatlan, habár nem olyan nagy, mint a milyennek látszik. Bécsen kivül nem vesztettek teret sehol sem és Bécs- ben is a vesztesség csak a mandátumok számában nagy, de nem a szavazatok számában. A keresztény socialista szavazatok száma az 1908. évi választáskor 160000 volt, most pedig 130000, tehát a vesztesség alig húsz százalék. Hogy e 30000 szavazat elvesztése a mandátumok nyolczvan százalékának elvesztését vonta maga után, ez a pártoknak kerületekben való egyenlő elosztásának következménye. Bécsben, úgy látszik, nincs külön konzervatív városrész, mint nálunk Buda, hanem a liberális és klerikális polgárság egyformán oszlik el minden helyen. Ennek követvezménye, hogy az egyes kerületek sorsa mindig azon nehány száz határozatlan pártállásu egyén kezében van, kik ma egyik, holnap másjk, „párttal ..szavaznak-a szerint, melyik iránt vannak hangolva. A hangulat pedig nem volt kedvező a keresztény szociálistákra. Nagy vezé- rök Lueger időközben meghalt. A mostani választásokból látszik, hogy mit jelent egy név egy párt részére, hogy még a müveit Ausztriában is hány embernek politikai meggyőződését helyettesíti a személyi kultusz. Magyarországon szokva voltunk hozzá, hogy egy Kossuth Ferenc hiába adja fel a 48-as elveket, a 48-as hivek ő utánna menne í és nem az elvek után és ebben a maga szépitgeté- seinek élő, puha emberben is vezért tudtak elképzelni az osztrák szuronyok ellen. Nálunk Tisza István neve maga egy programm és akár liberális, akár konzervatív, mindig vezére marad nagyszámú híveinek. Apponyit pártfelei párt- ról-pártra követik. Ez a politikai bálványimádás megszokott dolog nálunk, de az osztrák németet hidegebbnek és ennélfogva a személyi kultuszra alkalmatlanabbnak gondoltuk volna, mint a milyennek mutatkozott az által, hogy a Weiszkirchner és Gersmann vezérlete alatt álló pártért nem lelkesedett úgy, mint mikor Lueger neve alatt folyt a harcz. Kétségtelen az is, hogy a keresztény socialista pártban egy és más nem volt rendben. Az utóbbi időkben egyre hangosabban nyilvánultak a gyanúsítások,- hogy a .párt v-zető emberei kik Bécs város administratiójában dominálnak magánérdekeiket szolgálják tisztességtelen utón. Ezen gyanúsítások ugyan nem voltak bebizonyíthatok, de úgy látszik elég valószinüeknek mutatkoztak a választók egy része előtt, kik e miatt vonták meg bizalmukat a párttól. Ez a jelenség sajnos, minden hirtelen uralom- rajutó pártnál megvan. A párt embereit egy ilyen hirtelen átalakulásnál nem válogathatja meg, nem rendelkezik, elég a maga körében éveken át nevelt és isko- , lázott, a küzdelmekben megedzett és a nélkülözés és önzetlen pártszolgálathoz szokott egyénnel, hanem stréberek az árral úszó szerencselovagok is bejutottak, a kik azután positiojukat magánérdekeik kielégítésére használják fel s a pártot kompromittálják. A függetlenségi párt is a hirtelen átalakulás folytán lett egy küzdő hazafias pártból kizsákmányoló, érdekhajhász, élősdi társasággá és vesztette el a tisztességes és józan gondol- kozásu polgárok bizalmát. A 30000 bécsi szavazat elvesztése azonban csak azt vonta maga után, hogy a párt 18 kerületben pótválasztásba került, de nem azt, hogy ezen 18 kerületből tizenkettőben a sociáldemokraták- kal szemben megbukjon, honnan ehez is szükséges volt, hogy a liberálisok a szociáldemokratákkal együtt szavazzanak. Ez a mi az osztrák választásban a legérdekesebb és egyszersmind a legszo- morubb jelenség, hogy a liberális polgárság képes inkább a hazaellenes államfelforgató, sőt a liberális polgárság vagyona ellen is törő sociálizn.ussal szövetkezni csakhogy egy a pozitív vallás alapján álló párt érvényesülését meggátolhassa. Ez az irányzat mintegy tiz éve indult meg Európában és politikai müVallomás. Azt hiszitek jó, emberek, Kedvetekért verselgetek ?! Hogy lever a gáncs és emel A dicséiet egekbe fel ? Tévedtek. Ha úrrá leszen Valóm felett az érzelem: Fakad a dal és az ének Lelkem könnyebbülésének. Örömem tán nincs is nekem, Ha kerül, elviselhetem; Szivem, hogy a bu, a bánat Meg ne ölje, elnótázgat. Károlyi Tóth Lajos. Rügyfakadás. Irta: Rédl Jenő. Tavasz elő. Az utcán itt-ott még szür- kélik egy piszkos hófolt. Lucskos, sáros idő. Az utca egyik oldalán egy fiatal lányka küz- ködik a sárral. — Félhosszú szoknyácskáját kissé felemelve óvatosan lépked előre lábujjhegyen pipiskéivé, hogy az a csúnya sár be ne piszkitsa a tükörfényes kis czipellőket, no meg a már — majdnem hosszú szoknyát. Egészen el van foglalva nagy bajával, mert nem veszi észre, hogy az utca másik oldaláról merész szökellésekkel közeledik egy hosszú lángosképü fiú. Köszön. — És a következő pillanatban : — „Juj“, cupp — a gondosan kipucolt czipő és benne az úrnője (annak már csak az?...) bent áll a legnagyobb pocsolyában, szeplőssé téve egy hivalkodó kirakat üveget. A fiatal lovag rögtön ott terem és kezét nyújtva ügyesen kisegíti a a zavarból a kisasszonykát. Igen, az egyikből ki, a másikba bele. — A fiú" megelégedett és boldog, hogy most már melléje szegődhet. — Maga az ? — kérdi a lány, hogy éppen mondjon valamit hirtelenében. — Amint látja. A lány tekintete a cipőre esik és eszébe jut a mama. Boszusan fordul a fiúhoz: — Minek jött át ? — Tudja mit, most én kérdek valamit? Miért lépett magácska a sárba ? Erre mind a ketten fölkacagnak. — Mégis csak nagy svihák maga! — Tudom. — Jujuj. hallja én most úgy kikapok otthon. — De úgy! Tudom, de mennyire . . .! — Tudja a Sáriéknál voltam s ott volt az a jogász, vagy miféle bátyja, az az utálatos fráter. — De már van kis bajuszkája. — Aztán hát tovább maradtam, mint szabad volt. A fiú kissé keserűen : — No, azt meg már éppen tudom. — Hallja nekem ne utálatoskodjon, mert nem jön velem egy tappodtat sem. — Jaj édes aranyos Lusikám, inkább nem szólok egy szót se. — Nem vagyok én se édes, se aranyos, magának meg éppen nem, . . . érti! . . . De a reákövetkező pillantás épen az ellenkezőjét bizonyítja. A fiú észrevesz mindent, de nagyon élethűen játsza az elszontyolodottat. — Persze nekem nem . . . Csend áll be. Hallgatagon mennek egymás mellett egy darabig, s a lány azon gondolkozik, hogy milyen érzékeny ez a nagy, csacsi fiú és szeretné valahogyan megvigasztalni, de maga sem tudja, hogyan. A villanylámpák egyenkint kigyulladnak, hogy egyes helyeken még nagyobb legyen a sötétség. — Befordulnak a sarkon és egyszerre sötétségben vannak. — A lány megszólal, hamis pillantást vetve a fiúra. — Jaj én úgy félek a sötétben, maga nem ? — Máskor nem, de most igen. A leány iszonyúan adja a kis naivot: — Jaj, tegye meg azt a bolondságot. Én nagyon szeretem a bolondos fiukat. A fiú habozik egy kissé, aztán lehajol és lopva megcsókolja a lány kezét. Az ott hagyja egy kissé, aztán hirtelen kikapja és előre siet. Egy villanylámpánál kissé hátra fordul és ránevet. A fiú is neki lódul és utói éri. Hallgatva mennek tovább. Forró lehellet csapja meg a fiú arcát; megremeg tőle és közelebb simul a lányhoz. Annyit diskurálnak,
