Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-03 / 22. szám

2-ik oldal.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG

22-ik szám.

holikus szervezeteket akarják megbénítani.

Ezzel szemben a helyes és igazságos álláspont az, hogy a szervezkedés egy emberi, alapjog, melynek gyakorlása mindenkinek nyitva áll. Szervezkedjenek tehát más 'felekezetek is, ha szükségét látják, mint ahogy szervezkedtek a szo- ciálista szakszervezetek ellen a munkaadók.

Az állam feladata csak az lehet, hogy a szervezkedés jogát egyformán megadja mindenkinek és arra ügyeljen, hogy a szervezkedés ne más felekezetek jogainak csorbítására irányuljon, hanem magasabb célokat szolgáljon. Ebből a szempontból azonban alig hisz- szük, hogy az országban csak egy felekezeti szervezetet is kifogásolni lehessen, ellenben nagyon is ellehet Ítélni a radikálisok szervezeteit, melyeknek egyenes célja a többi között az egyházi vagyon elvétele, szóval a felekezetek tulajdonjoga ellen erőszak alkalmazása.

A szabadkőművesség nemzeti veszedelem.

— Huszár Károly röpirata. —

Céltudatosan, sikeresen folyik a katholi- kus táborban a népfelvilágositó munka a szabadkőművesség ellen. A legutolsó katholikus nagygyűlésen hozott határozat értelmében az egész vonalon megkezdődött a védelmi harc és ma már a közéleti problémák egyik legizga- tóbbja és legaktuálisabbja lett a szabadkőművesség kérdése. Nemcsak katholikusok, hanem vezető pozícióban lévő más vallásu egyének is felvették a páholyok ellen a harcot.

Sajnos, a közvélemény még mindég nincs eléggé tájékoztatva a dolgok valódi állásáról. Mivel a liberális sajtó irói is többnyire szabadkőművesek még a Polónyi, Tisza, Kovács Ernő kritikái sem jutnak el a publikumhoz. Azok tehát, akik nem olvasnak: eminenter katholikus lapokat, még most sem tudják meg a valóságot a szabadkőművesekről. Ezen a hiányon akar segíteni Huszár Károly képviselő, — aki tulajdonképpen megindítója volt a páholyok elleni harcnak, — mikor a szabadkőművességről való legfontosabb tudnivalókat egy rövid füzetbe foglalta össze.

Ez a röpirat szinte nélkülözhetetlen mindazoknak, akik a páholyok ellen Írnak, agitálnak. Dióhéjba szorítva megtalálható a füzetben minden lényeges dolog. Tiszta, világos képet kapunk a hazai és külföldi szabadkőművesség számbeli erejéről. Megismerkedünk a szabadkőművesség keletkezésének történetéről. A nemzetközi forradalmokkal. Kiderül, hogy miért tódulnak úgy a zsidók a páholyokba. Szósze- rint megtaláljuk a szabadkőművesek fogadalmát. Ezután a szabadkümüves lapokból és iratokból tett idézetekkel bizonyítja a szerző a szabadkőművesség államveszélyes, keresztényellenes, forradalmi, antidinasztikus voltát. Kiderül a szociáldemokrácia és a páholy szövetsége. Leleplezés számba megy, hogy a szabadkőművesség újabban nemzetiségi páholyok alakítására törekszik. A füzet szenzációja a Hun- garia-páholy egyik határozata, amely ugyszól- \án perdöntő adat a szabadkőművesség ellen. Habsburg dinasztia és a trónörökös elleni mozgolódásukról is van szó a füzetben. Végül a páholyoknak a magyar törvényhozásra való illetéktelen befolyását bizonyítja a szerző. Pozitív adatokkal be van bizonyítva az is, hogy a szabadkőművesek élén egy nemzetközi világiroda áll.

Frappáns, találó, cáfolhatatlan argumentumok ezek a páholyok elleni harcban. Kár volna, ha ez a füzet csak néhány száz irodalmi ember Íróasztalára kerülne. Katholikus egyesületek vezetőinek tömegesen kellene terjeszteni ezt a füzetet, ami annál könnyebb, mert a szerző a pénz előleges beküldése mellett ilyen rendeléseknél 40°/o árkedvezményt ad. Egyes füzet ára 1 korona.

Megrendelési cim: Katholihus Népszövetség Budapest, Ferenciek-tére 7. sz.

Fizessünk elő az „ÉSZAKKELETI ÚJSÁGÁRA.

HÍREK.

Pünkösd.

Szép vagy pünkösd ünnepe. Örülünk ér- keztednek. Most is a legszebb időben köszöntesz hozzánk. Majdnem a tavasz végének és a nyár kezdetének mesgyéjén. Akkor, mikor legszebb a természet.

De különösen szép vagy nálunk, hol ilyenkor minden teljes pompában díszeleg. Rózsák illatoznak mindenfelé s illatuktól terhes a levegő. Virágoktól piroslik a föld ünnepeden, piros pünkösd ünnepén.

Nemcsak az egyházban, de a természetben — a szép, vagy mint a költő mondja — a dicső természetben is ünnepelnek. De hogyan ? Úgy, hogy a munkától, fáradságtól egy kis pihenőre, üdülésre térnek öledbe. És Föld, te édes anya, ki nemzettél és táplálsz, ugy-e szívesen fogadsz most is kebledre ez ünnepnapokon ?

Hozzád sietünk, hogy szívjuk magunkba ékes virágaidnak édes illatát, keressük fel ár- nyatadó berkeidnek csendes magányát és élvezzük kristálytiszta forrásaidnak üdeségét. És felkeressük mezőidet, rétjeidnek bársonyos pázsitját és gyönyörködjünk lepkéidben, melyek színes szárnyaikkal virágról-virágra szállanak.

És mindezt élvezve, mit érezünk. Érezzük, hogy szent öledben üdülve frissebbek vagyunk.

De necsak legyünk frisebbek, hanem maradjunk is azok. És ilyeneknek maradunk, ha a természet csodás szépségeit ezentúl gyakrabban keres iük fel, de necsak kirándulásokkal, hanem a mértékletes testedző sportok és játékok minden nemével.

Maradj tehát oh szép ünnep sokáig közelünkben ! Emlékeztess mindenkor arra, hogy szeretnünk kell a természetet s gyönyörködnünk kell abban.

Engedd, hogy evről-évre ezentúl is gyönyörködjünk benned, oh szép ünnep, piros pünkösd ünnepe!

az ilyen benyomások megmaradnak az értelmében.

Nem lehet eléggé kiemelni az akaraterő, önuralom és önfegyelem okos, fokozatos fejlesztését a gyermeknevelésben. Ezeknek a tulajdonságoknak köszönheti a kis japán nemzet, hogy győzött a nagy, de korrumpált orosz hadsereg felett.

Ha a gyermek abba a korba jön, hogy önállóan kezd gondolkozni, a szülőknek kötelessége okosan, bár bizonyos tartózkodással ct egyes dolgokban fölvilágosítani, mert különben egy angol lelkész szerint, az az érzése lehet az ilyen fiatal egyénnek, hogy van egy tere az életnek, ahol nem kell vezető, ahol az embert csak a saját vágyai viszik; vagy, ami még rosszabb, információjukat más, zavaros kutfor- rásokból merítik, mint az újságokból, pornografikus könyvekből, jó barátok- vagy barát- nékkal való társalgásaikból, no meg a cselédségtől. Az ilyen szándékos hallgatásban, vagy a gyermek kérdezősködéseinél a társalgás egy más útra való terelésében az a veszedelem rejlik, hogy ha ;az a gyermek felnő, a saját maga fölfogása és eszejárása után menve, nyugodtan keresztülgázol becsületen, boldogságon, emberi méltóságon.

Nem rég hallottam, hogy egy családnál alkalmazott fiatal leány kénytelen volt szobája ajtaját bezárni, mert a család kilenc éves fia állandóan üldözte tolakodó magaviseletével és illetlen tréfáival.

Annál inkább épültem egy magyar főrangú asszony kijelentésén, hogy ő beleoltja két fiába azt az erkölcsi felelősségérzetet, hogy ha egy másik lényt beszennyez, teljes tudatában legyen annak, hogy nemcsak önmagát, de még inkább azt a másikat bélyegzi meg, megbecsteleniti és az erkölcsi sülyedésbe viszi.

Ha fiú nevelését ez irányban elhanyagolják, miakövetkezik, ha az élet szinterére lép? Egyénisége megölve, áldozata lesz a társadalmi

törvényeknek, tucatemberré válik.

Á jóbarátoknak első gondjuk, hogy kellőleg bevezessék az életbe; megteszi a magáét a ponyvairodalom összes termékeivel együtt; hozzájárulnak a különböző orfeumok, café- chantant-ok,* mulatóhelyek látogatása és nemsokára ott van az a fiatal egyén, hogy mindent megismerve és kiélvezve, amit az élet efajta gyönyöre csak nyújthat, semmi másban nem talál már örömet. Megtörténik az is, hogy otthon, családi körben dicsekedik bizalmas ismeretségeivel és a helyett, hogy e közlésekért szigorúan rendre utasítanák, mulatnak rajta és nyíltál tárgyalják a fiú „jó chance“ait. Az ilyen fiatal ember kerüli a tisztességes társaságot és ha mégis belekerül, unatkozik, mert más téma őt már nem érdekli. És a jövője az ilyennek? Hiányzik a szükséges életerő, ruganyosság, munkakedv; ha hivatala van, azt elhanyagolja, tekintélyt nem szerezhet magának! Milyen katonát nyerhet a haza az ilyen ifjúban ? !

Családfőnek meg épen nem való; lelki- ismeretlen az a szülő, aki reá bizza leánya sorsát! Ha mégis házasságra lép, a legelső alkalom, amely kínálkozik, besodorja őt a régi léha életmódba: családját elhanyagolva, más ismeretségeket köt, a mulatozásnak adja magát* Követik egymást a botrányok és a vége, sajnos, igen gyakran csúnya válóper, testi- vagy lelki betegség, anyagi tönkremenés. Az ilyen férfiak számára folyik a „leánykereskedők“ alávaló munkája.

A leányok nevelésénél sem fordítanak kellő gondot erkölcsi érzékük megszilárdítására. Alig kivihető ma már, hogy a szülő megóvhassa leányát a rossznak, tisztátlannak az árnyékától; igen sokszor akadnak egyének, kik ha máskép nem tehetik, titokban fölnyitják a fiatalok szemét, hogy azután gyönyörködhessenek az elkövetett romboláson.

De elég a leányoknak utcáinkon és tereinken végigmenni, látnak ott a boltok kirakataiiban illusztrált újságokat, levelezőlapokat, minden falon, kerítésen reklámhirdetéseket, amelyen meg kell akadnia minden szemnek és amelyekre tekintve az ember arcába kergeti a vért.

Sajnos, a szülők nem igen gondolnak arra, hogy leányaikat kellőleg megóvják minden rossz befolyástól. Alig van ma újság, amelyet fiatal leány elolvashat; de hát hogy ne tenné, ha ott fekszik nyíltan az asztalon; mohón kap utánna és elolvassa minden botrányos hirét, hirdetését és apróhirdetését. A mama könyvtárából elcseni a francia regényeket, amelyek kenetteljes szavú bevezetése után, lassan ölő méregként élénk, ragyogó színekkel festi és egekig magasztalja a bűnt; a színházban sem lát mást, mi it a föl- elevenitését és előadását annak, amit a regényekben olvas és tetszésnyilvánítással, nevetve nézi végig azt, amin pirulni'kellene még akkor is, ha egredül tudja magát az ember.

Elviszik a leányokat a képtárakba, kiállításokba, ahol a művészet nevében vetekedik a márvány a színekkel, hogy az ember szemei elé tárják a csábításnak idealizálását.

Égészségesen gondolkodó körökben csak egy a vélemény a mai fiatalok közt rendesen folytatott társalgási modorról, t. i., hogy megbotránkoztató. Utóbbi években „régi módi“-nak találják, ha társaságban a szülők gardírozzák a leányaikat; a szomszéd szobában unatkoznak, amig a fiatalok maguk közt a legsikamlósabb témákat tárgyalják; megbeszélik az utóbbi időben történt botrányos eseményeket; a leányok szabadon társalognak és oly sokat engednek meg maguknak és a fiatal embereknek, hogy higgadt, komoly szülők rettegve viszik leányaikat az ilyen modorhoz szokott társaság légköréből.

Mit lehet várni az ilyen elvek közt nevelt leánytól ? Hogy teljesiti az ilyen hitvesi és anyai kötelességét ? Ha férjhez megy, folytatja ezt az életmódot; járja a jour-okat, mulatságokat; férje nem tartózkodhatván mindig oldala mellett,