Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-27 / 21. szám

2-ik oldal.

21-ik szám.

kezésökre bocsássa állását. Ha, mint a jelen esetben újonnan megválasztják mint ex főispánt, ez már az egyénnek szóló megtiszteltetés és jogot ad az állas tovább viselésére.

Ezen Falussy Árpád Ő méltóságától nem egészen remélt tapintatos eljárás, most már bizonyára ismétlődni fog a Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesületben azon helyi érdekű vasutaknál, a melyeknek igazgatóságába a vármegye küldte ki és végül a Nagykárolyi Hitelbankban. Természetesen távol áll tőlünk feltenni azt, hogy mindezekről eddig csak azért nem történt meg a lemondás, mivel az újra választás valószínűnek nem mutatkozik.

Károlyi József gróf vigadói szereplése még mindig a begyében van a Nagykárolynak és fájdalmát növeli, hogy biztatása ellenére a nagykárolyi függetlenségi pártnak esze ágában sincs tiltakozni, jeléül annak, hogy a nagykárolyi kerület épen nem liberális. Megengedjük, hogy nem néppárti, de még kevés bé 48-as és legkevésbbé liberális, hanem olyan combinált összetételű, melynek elvei túlnyomó részt azonosak a gróf Károlyi József irányával.

Kossuth Lajos és Irányi Dániel, liberálisok voltak, de maga a párt programmja sohasem volt az. Mocsáry Lajos gentry konzerva- vizmusa, Ugrón katnolicizmusa, Bartha Miklós antisemitizmusa nagyon szépen megfért a 48-as pártban még Irányi vezetése alatt is. Az egyházpolitikában is megoszlott a párt. Közjogi kérdések teljesen függetlenek a liberalismustól s igy hiába kenné reá Rózefeld ur a liberális- must a 48-ra, nem lehet ezt sem a múltra, sem a jelenre nézve megtenni. De miért is lett volna a 48-as párt liberális, mikor a liberalis- mus legfőbb harczosai (R. Zs. nem hiszem, hogy kétségbe vonná) a zsidók, nem igen kedvelték ezt a pártot, sőt igen ellene voltak, a koalicziós korszak kivételével ; ellenben a csu- hások, főleg a néppárt létezése előtt, nagyon is pártfogolták.

Gyökeres reform.

Irta: Percselné Kosma Flóra.

Egy század serp vojt talán annyira reformra törekvő, mint a m ;i! E dicséretes áramlatnak legnagyobb része azonban pusztán csak a gazdasági viszonyok megváltozásától várja a

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG

szerencsés fordulatot s ha kifogásolja is többek között korszakunk legnagyobb szégyenfoltját: a leánykereskedelmet, rövidlátó szemmel és tökéletlen logikával csak a tömegnyomornak és első sorban a megoldatlan nőkérdének tulajdonítja. De lehetetlen, hogy a mélyebben gondolkodó, helyes logikával dolgozó ember be ne lássa, miszerint gyökeres reformációra csak egy uj, magasabb és nemesebb erkölcs vezethet, mely mélységesen emberséges és kulturális volta miatt szinte lehetetlenné teszi az emberkereskedésnek még a fogalmát is! Ezen reformációnak humanitása azután mintegy szükség- szerű következetességből maga után vonja a többi szükséges és emberséges reformot is. De ez az alapvető munka.

Ennek a dicső, szinte egyenesen az Istenségtől leszármazott krisztusi munkának a szolgálatában áll a Magyar Egyesület a leánykereskedés ellen.

Mert hála a vezetek magas lelkének, ezen egyesület nemcsak „menti“ és „kiszabadítja“ az elesetteket, hogy a szokásos divat szerint csakis apró kezelő munkákkal bíbelődjék, (melyek bármily kötelességszerüek és üdvösek is, de tekintve az ugynéveZetl intelligencia általános erkölcsi züllöttségét, mely szükségszerűvé teszi az erkölcstelen intézményeket, magukban véve még célhoz nem vezethetnek), hanem hirdeti azt az örökké élő igazságot, hogy először az „ige“ . . . s csak azután várhatjuk a meg- testesedett igazságot 1 Ezen egyesület határozottan igét hirdét s bár rögtön megkezdte a gyakorlati tevékenységet, mégis az eszme-hirdetéstől várja az alapvető munkát. Ezért megbízható, ezért gyökeres munkát ígérő a programmja !

Nincs tragikomikusább dolog a világon, mint társadalmunk szemforgató munkája, mely szerint nagyképűen „menteti“ szegény, szerencsétlen nő-testvéreinket, (mert ezek is testvéreink az Urban 1) hogy azután a legnagyobb cinizmussal állandóan hive rharadjon a régi, kényelmes, mindént exkuzáló kettős motálnak és az ebből eredő barbár rendszernek. Kimondják (és nagyon helyesen), hogy a nő becsülete első sorbán az erkölcsi tisztaság; lép- ten-nyomon hangoztatják a „testvériség“ nagy eszméjét — és ugyanakkor a hői nemnek egy nagy részét erkölcstelenségre praedestinálják, hogy azután könyörtelenül kirekesszék a társadalomból ! És ezt a XX. században logikának nevezik. ?

Ezen egylet legelső, hatalmas elnöki megnyitójában jnar az abolició hívének vallotta mai gát. Tehát már hálából és. köteles tiszteletbő- is minden érző és godolkodni tudó magyar asz szonynak itt a helye és itt a munkaköre. Nem pedig ott, ahol munkánkat meddő és nevetséges küzdelemre használják s mialatt keserves fáradtsággal megmentünk vagy kiszabadítunk egy megtévedtet, addig maguk a mentésre ösztönzők fölfogása megiriérhetlen nagyságban döntik veszedelembe az egész női nemet, megfosztva azt jogos emberi méltóságától!

Rémes azon általános nézet, hogy a szerencsésebb körülmények között született, előkelőbb női tábor erkölcsének, megvédése czél- jából -kell elzülleszteni az-alsóbb osztály leányainak egy részét 1 Bármilyen irány győzzön e földön, a szeretet és kímélet egyedül Krisztus Urunk példájára alakulhat ki 1 Ez a szeretet, ez a kímélet pedig nem ismer különbséget ember és ember között. Keserves egy „biztonság“ az, mely csak ezer es ezer testvér-áldozat árán teremhet meg!

És ne mondjuk azt, hogy ez „felekezeti“ munka, csak azért, mert egyházaink meleg szivü, próféta lelkű főemberei itt ezen egyletben fogtak kezet egy krisztusi terv kivitelében. Ha pedig manapság csupán a felekezetek terveznék ezen becsületes és gyökeres reformot, úgy csak bátran dolgozzunk mi asszonyok inkább „felekezeti“ munkákban, semhogy olyan „szabad“ irányt válasszunk, mely nem az igazi: a felemelő és megszentelő szabadságot hirdeti 1

Sőt ne feledjünk egyet ! Ha ezen mély lelki vallásosságot, ihletet, mondhatnám szent- leiket igénylő tiszta és fehér munkák ma még csak az- egyházak védelme alatt tenyésznek is — a legfelsőbb Gondolat ezeket bizonyára egyetemeseknek szánta! Csak az emberiség hibája, hogy ezen tiszta gondolatok még csak szükebb körökben, „utópiákénak és „elérhe- tet!en idealizmusokénak nevezett ritkább törekvések között találhatók. De hát szerencsére sohasem a megszokott, bevett és elfogadott törekvésekből, hanem mindig az „utópiákéból, „álmokéból alakult és alakul ki a- szebb jövendő !

Tömörüljünk tehát e szent lobogó alatt valláskülönbség nélkül mindnyájan. Itt az idő,

szágok utazó fia s vajmi kevesen gondolják el, hogy nincsen kő, nincsen egy talpalatnyi föld, a melyet a félhold és kereszt küzdelme véresre ne festett volna.

A miden a zeg-zugos utón felérve az igazságról elnevezett . kapun át az udvarra léptem, meglepetve, mintha. gyökeret vertek volna lábaim : hatalmas platánok árnyas ligetében egy leégett renaisancepalota foglalja el a térség közepét; V. Károly vandalizmusának esett itten áldozatul a mór palota egy része s az ő telhetetlen — nagyravágyásának megfelelő óriás arányok és külső pompa teljesen eltörpítik a közvetlen mellette levő Alhambra- palota különben is kicsinyes méreteit, kidomborítva ennek dísztelen egyszerűségét.

S valósággal, mint palotából kunyhóba megyünk, a romjaiban is nagyszerű renaissence- palotából egy szűk lépcsőn át a mórba; ez habár- természetesen nagyított méretekkel és. többszörösen ismételve, a más lakóházak udvarkörül csoportosuló beosztásával épült s amint egy-egy újabb részlet hozzá csatolva, ez is újabb udvar és tartozékainak építését vonta maga után, a minek következménye- képen ma a palota egy udvar és termekből álló labyrinthus, a melyben vezető nélkül eligazodni szinte lehetetlenség. Változva követik egymást oszlopcsarnokos udvarok, tavakkal, szökőkutakkal, néhány el kényszeredett narancsfa és cyprus sínylődik körülzárt, fülledt, levegőjűkben majd sötét, ablaktalan termeken keresztül, a melyekbe csak a nagy patkóives ajtókon át hatol be némi fény, vagy ismét egy udvarba jutunk, vagy egy nagyobb, díszesebb terembe; a vastag falba épített dupla, u. n. achimez ablakok szobaszerü fülkéjéből vastag kévékben ömlik a napsugár a márvány padlókra; a faiakat mindenütt egy méter magasságig színes azulejószlapok fedik, felettük pedig vasformákkal friss gipszvakolásba préselt arabeszkek diszitik. A növényi és geométriai motívumok szemkápráztató összefonottságban emlékeztetnek perzsa szőnyegekre, de hiányzik ma már a keleti.szin- pompa, halvány, közelről is alig felismerhető tónusok, foltokból lehet csak az eredeti, arannyal tarkított pastelszinek tarkaságára következtetni, csupán az azulejoSlapok őriztek meg ragyogó színeiket, és néhány a gyakori tűzvészektől megkímélt plafon sötétbarna gerendáin és u. n, artesonado faburkolatán csillog fel egy-egy eredeti arany csillag kék^mezőben, vagy elefánt- csont lerakások piros meg zöld arabeszkekbe illesztve. Kivételes, nagy ünnepeken ugranak csak a szökőkutak, állott vizek töltik meg a tómedencéket 1 tolakodó vezetők, egyenruhás felügyelők alkalmatlánkodnak lépten-nyomon és valóban nehéz a nagy kalapos, többnyire angol- ruhás hölgyek és urak helyett, a kik minden világnyelven szólva, hemzsegnek a termekben, udvarokon, selyem humuszos, turbános mórokat elképzelni. Az oszlopok karcsúsága, s a sok építészeti szabályellenesség gúnyt ü'z minden tektonikus alaptörvényből, a gipsz és deszká- falak csak látszatra dolgozó fragilis szerkezete minden realitás és komolyság nélkül szűkölködik; egy nagy hazugság az egész Alhambrapalota, maholnap nem lesz része, a mély már világot látott, a spanyol kormánynak évente ötvenezer pesetába kerül a' restauratio és karbantartása; e mellett alapjaiban van megtámadva, óriás vaskapcsok tartják össze ideig-óráig többek között a híres Comarestorhyot is és az egész Oroszlánudvar oszlopcsarnokának boltiveit vasrudak őrzik a beomlástól, és évekkel ezelőtti, gyakori tűzvészek rombolásai ma is még nyitott sebhelyekként tátonganak mindenfelé: mindez jelképe a ma már emlékeiben is tarthatatlan, elenyésző mór kultúrának. Nem élvezet ez, inkább tanulmány, a mely napokon keresztül foglalkoztatja a laikus értelmet is, a nélkül, hogy szivünkhöz szólana, kedélyünkre hatna ; s a mi emlékül megmarad, az az emberi türelem és munkás kéz fáradhatatlan voltának csodálata, de nem

sympáthia, vagy pláne szeretete egy lehanyatlott kor művészetének.

Kábult fővel indultam vissza a városba, s a mint az Alameda árnyas utjain a kijárathoz siettem, még mindég vad tánezot jártak káprázó szemeim előtt az összefonódott arabeszkek; majd egy nagy térségen át széles, forgalmas útezán folytattam czéltalan bolyongásomat, a midőn az utcza nevére tévedt tekintetem és álmodozásomból feleszmélve olvastam : Calle .de los Reyes Católicos; egyszerre elfeledtem az Alhambrát minden pompájával és lázas, türelmetlenséggel siettem a székesegyházba.

Spanyolország legszebb renaissance temploma a keresztyénség eme győzelmi emléke; mint spanyol király I. Károly kezdette építtetni 1523-ban a török mecset helyén, részben ennek fölhasználásával, s majdnem két század mesterei dolgoztak rajta, hogy méltóvá tegyék a nagy Katolikus Királyok emlékéhez; a még ma is fennállóidé nagy részben újjáépített szentély, Sagrario áll a mecset helyén és a trascoro egy felírása mutatja, hol állott a karcsú niinaiet. Köteteket lehetne Írni arról a magasztos művészetről, a mellyel az egyesített katolikus Spanyol- ország a saját és az egész kereszténység háláját kifejezte a mór uralom megsemmisítőinek s a melyben az unoka és hiv utódai hódoltak hálatelt szívvel hatalmok teremtőinek, de a mily nagy munka volna ez, ép oly háládatlan dolog is lenne a puszta szó színtelen eszközeivel akarni visszaadni azt, a mit két század művészei terveztek és dolgoztak legjobb tudásukkal, a miért országokat érő vagyonokat áldoztak a kor leghatalmasabb uralkodói, s a minek munkájában nemzedékek születtek, dolgoztak és haltak; hiszen ma nem a művészi tudás és kincsek hatalma, sem a titáni munka hat meg, hanem azon hódolat, hála és tisztelet, amelyek egyformán sugallták a tervező lángészt, lelkesiték a parancsoló agyat és buzditák a. lankadatlan munkáskart; néma hódolattal zarándokol ma-