Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-20 / 20. szám
c 111. évfolyam. * Nagykárolyáig V Május 20. 20. szám. [SZAKKELETI ÚJSÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hl v * Egész évre Előfizetési árak: 8 Félévre .. 4 Negyedévre im 2 T|nitóknak egész évre...................... .. 5 — A i ingatlan forgalmi r í • 11 j rí ff 1 ti Szatmárvármegye közönsége tavaszi közgyűlésén egy nagy lépést tett a vármegye kultúrájának emelése felé az által, hogy az ingatlan forgalomra kivetendő pótilletékben egy hatalmas erőforrást nyitott a vármegye közúti és vasúti hálózatának kiépítésére. Természetes, hogy ez a lépés eredményes legyen, szükséges a korináiiy jóváhagyása is, a mely tekintve a törvényhatósági törvény hiányos intézkedéseit, nagyon kétséges. A vármegye azonban a magáét megtette, s igy azoknak, kik ezután közlekedési mizériákról panaszkodnak, nem lesz joguk a vármegyét szidni, hanem okolniok kell a kormányt és azokat, akik a jóváhagyás megtagadásában esetleg közreműködni fognak. Azok, kik a gyűlés első napján nem voltak jelen, azon jogosulatlan kifogást teszik, hogy ily fontos kérdés a gyűlés másodnapján tárgyaltatott, amikor a vidéki bizottsági tagok nagy része távol volt. Ezzel .szemben rá kell mutatnunk arra, hogy azok, kik a pótilletéket indítványozták, mindent elkövettek arra nézve, hogy a sorrend megváltoztatásával a pótilleték kérdése első napon tár- gyaltassék. E törekvésük azonban á viFelelös szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István CsáHy Gusztáv. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = déki többségből álló közgyűlés ellenzésén hajótörést szenvedett, úgy, hogy a vidékiek maguk szorították e tárgyat a gyűlés másod napjára, tefiát szemrehányást csakis maguknak tehetnek. Miután ebben a kérdésben nagyfokú tájékozatlanság mutatkozik, szükségesnek látjuk a dolgot behatóan ismertetni. Ingatlan forgalmi pótilleték Magyar- ország nagyon sok városában és falusi községében be van hozva és mindenütt nagy jövedelmet eredményezett anélkül, hogy terhét a közönség nyomasztónak találta volna. Legutóbbi évben Nagykároly városa léptette életbe szintén igen jó eredménnyel, amennyiben 12000 korona folyt be anélkül, hogy a közvéleményben a legcsekélyebb panaszkodás is felmerült volna. Ezen körülmények indították az indítványozó bizottsági tagokat a pótilletéknek a vármegye javára leendő behozatalára. Ezen pótilleték 1% ráfizetést jelent az állami illetékre, vagyis adás-vételnél 4‘3°/o helyett 5-3%-ot, ajándékozásnál 3‘2% helyett 4’2%-ot, örökösödésnél a rokonság foka szerint 2-5°/o, 6‘5°/o és 1 T2°/o helyett egy-egy °/o-al többet. Az adás-vételeknél az illeték adózási jellege eltűnik, mivel úgy az eladó, mint a vevő a vételár megállapításánál már figyelembe veszi. Nagyon jól tudjuk, hogy az adásSzerkesztőség és kiadóhivatal: rirr,i' NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) • Hirdetések ugyanott vétetnek fel. = _________ Nyilttér sora 40 fillér._____________ vét eli jogügyletnél 1%-kal több, vagy kevesebb, szerepet nem játszik, mert az alkudozások rendjén ennél jóval nagyobb differenciák forognak szóban. A legke- vésbbé nyomosztó adózás épen az, ahol az adózónak nem kell külön a zsebébe nyúlni, hanem a már általa fizetett nagy összeget kell adó címén egy csekélységgel megpótolni. Nyomasztó volna ezen illeték emelés örökösödés, továbbá szülő és gyermekek közötti ajándékozás esetében, mert itt, ép úgy, mint az adót, külön kell az illetőnek a zsebéből fizetni és mert az öröklött vagyon szülők és gyermekek között nem külön szerzemény, hanem az existencia alapját képező vagyonban előállott tulajdonos változás. Örökösödés esetében azonban a pótilleték valóságban nem 1%, hanem jóval csekélyebb összeg, ennnek Vs, vagy Ve-od része. Az örökösödési és ajándékozási illeték ugyanis nem az ingatlan vételára, vagyis a valóságos érték után, hanem egy egész más alapon vettetik ki, — t. i. az ingatlan kataszteri tiszta jövedelme és adója alapján, úgy hogy ilyen számítás mellett a legkitűnőbb szatmármegyei föld holdja sem értékeltetik magasabbra 160 koronánál, átlagban pedig 80 korona értékben számitta- tik egy hold föld, úgyhogy az örökösödési illeték, melyet átlagban 33 évben fizet a közönség, 80 fillérnél többre nem Écrassez Finfame. A debreczeni katholikus Népszövetség ünnepén mondta : Kresznerics Gy. Ferenc. Az egyes századokat a bennök lefolyt főbb események, küzdelmek, uralkodó eszmék és jelszók után egy közelebbi epitetonnal szokás megjelölni. így nevezzük a III. és X. század közötti kort a népvándorlás korának, a XI. század végétől a XIII. század végéig terjedő időt a keresztes háborúk korának, a XIV. századot a reformatió, az azt követő századot a vallásos és alkotmányos küzdelmek korának, a XIX. századot pedig a forradalom századának és a mi századunkat elnevezhetjük a bötüjárás századának. A bötüjárás századjává avatta fel nemcsak a technika óriási fejlődése és föllendülése, a rotációs gépek föltatálása, melyek hihetetlen gyorsasággal rakják azt a kis ólomkatonát, a bötüt egymás mellé és csinálják az újságot, hanem az emberek tudomány után szomjazó lelke, mindent tudni akaró, szellemi kenyér után vágyó esze is. Ez a bötüjárás — melyet a kat- holikusok nagy zöme múló jelenségnek gondolt és talán még ma is annak tart — egy mindinkább növekedő, hatalmas pusztító áradattá növekedő jelenség oly annyira nem múló jelenség, hogy ez a bötüjárás emelte a valamikor csak hetedik nagy hatalomnak nevezett sajtót első nagy hatalommá — oly annyira, hogy a sajtó ma mindenható és ennek folyamányaként életkérdés. A sajtó ma életkérdés. Ma ott tartunk, hogy a miről a sajtó nem ir, arról az emberek hallgatnak és a miről pedig nem diskurálunk, az meg nem történt és viszont, arról, a miről az újságok imák, beszélünk és arról, a miről beszélünk, az megtörtént, az tény, ha mindjárt nem is történt meg, akkor is elhisszük, ha hazugság, ha rágalom. Régen nem igy volt ? Igen is igy volt! Régen is a sajtó irányított, vezérelt, tanított, tanácsolt, védelmezett és támadott, de nem úgy, mint ma. Védte a jót és támadta, ostorozta a bűnt; hajdanában magasztos volt a hLatása, ma csúnya, piszkos, ragályos üzlet; régen a nemzet, az emberiség javát szolgálta, ma nem a közjó és közcél érdekében ir, hanem egy élelmes faj monopóliuma, egy nemzeti jellegünket meg nem értő faj eszköze, saját érdekök előmozdításához. Csak arról ir, csak arról emlékezik meg, ami elveik és önös érdeköket szolgálja, vagy ami nekünk szent, ami nekünk kedves, de mily hangban, mily modorban! Kigunyolja legszentebb érzelmeinket, hitünket, vallásunkat, egyházunkat, erkölcseinket, papjainkat és különösen vezérembereinket, kik az életben, kint a nyilvános életben is katolikusoknak merik magukat mondogatni, fölkavarja a legnagyobb piszkokat, belegázol a családi élet szentélyébe, megtámadja az egyének becsületét, „suttog a bölcsőnél, pletykál, rágalmaz a koporsónál“ és ezt mind csak azért, hogy a mai szenzációra éhes közönségnek minél több idegizgató dolgot tudjon föltálalni, csak azért, hogy az újság érdekes és tartalmas legyen s hogy a valódi célt, mely nem más, mint a saját fajához tartozók érdekeinek előmozdítása, a keresztény magyar törekvések sárba tiprása, leleplezze. Ezt hol simán, elragadó stilizálással, hol kérlelhetetlen, merész, azt mondhatnám, szemtelen vakmerőséggel cselekszi; s hogy hatás van, az természetes, hisz a lárma által még a jobb, nemesen gondolkodó embereket is tévedésbe lehet ejteni, rászedni. A sajtó óriási hatalmát igen találóan jellemzi Henry Beranger francia iró imigyen; „Legyen a sajtó jó, vagy rossz, igazmondó, vagy hazug, nevelje a jellemet, vagy vigyen a züllésbe: szabad nemzetben minden körülmények között mindenható. Olyan a hatás, mint egy általános és állandó népszavazásé. Belőle terem a közvélemény, kiforr belőle az erkölcsi fölfogás. Iskolákat szervez, de meg is dönt; csaláFogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utca 11 Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- utschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhídak, koronk csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben László Jenő fogtechnikus.
