Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-13 / 19. szám
2-ik oldal ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 19-ik szám. bennük, mert láttuk a nemzeti ellenállás után, hogy a 48-as elveket valló parlamenti többség képes volt a leg- dynasticusabb törvényhozást gyakorolni qvóta emelést házszabályreviziót, császárjubileumi üdvözlést, horribilis katonai terheheket megszavazni. A koaliczió bukása után pedig a Tisza vezérlete alatt a magyar gentry fogadta legnagyobb lelkesedéssel azt a politikát, mely még a nemzeti jelszavakat is félredobta és a dynasztiától csak konzervatív és a nemzetiségekkel szemben magyar politika elismerését követelte. A dynastia okos politikája a magyar nemeséggel szemben épen az volt, hogy az általános választói jog felvetésével megmutatta, hogy el van szánva a demokrata politikára is ha a nemesség nem enged osztrák ellenes álláspontjából és a nemesség engedett, úgy a koaliczió, mint a munkapárt uralma alatt, úgy, hogy ma a véderőreform és katonai terhek emelése ellen nincs kilátás komoly küzdelemre. Az agrár érdek védelmében találkozik a nemesség a kisgazdákkal és földműves néppel és ezek szellemi vezetőivel a papsággal, e téren a nemzetiségek egy részét is magával fogja tudni ragadni, mert a gazdasági érdek erősebb rugó, mint a merkantilisták concililánsabb nemzetiségi álláspontja, sőt a sidóságnak állandó földbirtokra szert tett része is vele együtt működésben találja meg gazdasági és társadalmi pozitióját consolidálódásának lehetőségét. A dynastia részéről pedig e tekintetben nincs akadály, mert az agrár érdek az Ausztriával való gazdasági kapcsolat mellett van, mig a merkantil érdek a gazdasági önállóságot képviseli. Az agrár érdek leghivatottabb képviselői pedig épen a középbirtokosok. A föld jövedelmezősége ezeknél exis- tentia és nem csupán a fényes életmód kérdése, mint a nagybirtokosnál, mely utóvégre kissebb jövedelem mellett is megél, csak a nagy luxusról kell lemondania. A néphez közelebb állván befolyásuk erre közvetlenebb és nagyobb és mint közigazgatási tisztviselők ügyvédek közgazdasági vállalatok vezetői érintkezésük is állandó a néppel. A mágnások tulnagy szereplése a közéletben eddig csakis a nép és papság előtt sympatikus konzenvativabb elveikben találja magyarázatát szemben a gentry régebbi liberális allűrjeivel. A nép pedig alacsonyabb műveltségénél és faluja határán túl aiig terjedő befolyásánál fogva természetes vezetőinek szívesen acceptálja a köztük élő gent- ryt, ha ez az ő gazdasági érdekeit és vallásos irányelveit képviseli. A múlt század liberális és merkantilizmussal kaczérkodó Magyarországa helyébe felépülni megkezdődött uj agrár és keresztény Magyarországban megtalálhatja helyét és vezető szerepét a magyar gentry megyfogyva bár de törve nem, épen úgy, mint megtalálta Németországban a junkerség, hol számban és vagyonban sohasem volt erősebb mint ma nállunk a gentry, miután végre acceptálta azokat a princípiumokat melyek a német junkerség erejét képezik. Ezzel azután az unokák és dédunokák reparálják XIX. századbeli elődeik bűneit és fotytatói lesznek a hazát karddal fenntartó őseiknek a modern állam gazdasági és társadalmi tevékenységének. Vármegyei közgyűlés, Falussy Árpád, az elnöki székből az egyszerű bizottsági tag helyére lecseppent nagyság igen sok oldalú minőségben vitte a vezető szerepet a vármegyei közgyűlésen. Szerepelt, mint a Szatmár—bikszádi vasút elnöke, vagyis tószögi Freundék itteni exponense és e minőségében mindent elkövetett arra. hogy a konkurens halmi—bikszádi vonal segélyezését megakadályozza. Mint a Nagykároly—peéri vasút tulajdonképpeni engedélyese ugyanezen vasút ellen küzdött azért, hogy e vasút ne veszítse el azt a 150,000 koronát, melyet a vármegye részére megszavazott. Mint a nagykárolyi hitelbank elnöke szintén ellenezte a 160,000 koronának a halmi— bikszádi vasútra való kiutalását, mert e bank ezen összeget jelenleg 4% kamatozás mellett élvezi, holott más betétek után 5°/o-ot szokott adni Mindezen közgazdasági képviseleteinek támogatására felhasználta a 48-as párt elnöki állását. — Hű csatlósai természetesen torkuk szakadtából kiabáltak mellette, mert hiszen a coalittós korszak óta mi dagaszthatja jobban keblét egy 48-as hazafinak és mi hozhatja nemesebb tűzbe és lelkesedésbe, mint amikor vezérének anyagi érdekeit támogathaja. — A húsos fazék édes emlékei a coalitiós korszakból, melynek kedvéért qvótát, császár jubileumi üdvözlést, katonai költségeket, házszabály- revíziót, szóval minden osztrák követelést megszavaztak a kiváló hazafiak, elevenedtek fel előttük, amikor megint valami vezérüknek rebachot hozó dologért küzdhettek. A 48-asok támogatása azonban nem lett volna Jég Falussynak, de szerencséjére érdekei azonosokká váltak a nagy károlyi bizottsági tagok érdekeivel, llosvay Aladár alispánnak azon szerencsétlen gondolata folytán, hogy a halmi—bikszádi vasútnak a Nagykároly—érendrédi vasút részére megszavazott 150,000 koronát akarta odaadni. — Ennek következménye volt, hogy a közgyűlés egész első napját betöltő szenvedélyes vita után nagy többséggel leszavazta az alispán és állandó választmány azon javaslatát, hogy ez a 150,000 korona adassék. A másnapi közgyűlésen azonban Falussy Árpád minden erőlködése dacára óriási többséggel megszavaztatta a közgyűlés a 200,000 korona segélyt a halmi—bikszádi vasútra, továbbá 400,000 koronát a börvelyi—fehér- gyarmati vasútra és végül 200,000 koronát a Nagybánya—oláhláposi vasútra, fedezetül kijelölvén az ingatlan forgalmi illeték mellé kivetendő 1% pótilletéket, melyet a vármegye szintén nagy többséggel elfogadott. Ezenkívül még csak egy említésre méltó tárgya volt a közgyűlésnek a Luby Géza halálával megüresedett közig, bizottsági tagsági hely betöltése. — A nemzeti munkapárt természetszerűleg magának vitatta e helyett, miután ma 2 munkapárti mellett 7 48-as ül a bizottságban. — A 48-asok azonban ismert telhetetienségükhöz híven távol állottak attól, zett lépcsőházépitményre és körül szaladó folyosókra nyílnak a szobák, a falak fel a tetőig sárga-kék, meg barna-zöld szinü mázos agyaglapokkal, u. n. azuléjosokkal vannak takarva, s a szintén tarka agyaglapokkal és durva mozaikkal kirakott udvarban délszaki növényzet van elhelyezve berakott munkájú, mór bútorok között. Bájos hangulat ömlik el az egész intéri- eurön, a mely minden mór, sőt ma már minden andalusiai ház építésére jellemző pationak hívják ők, és czélja télen a hidegebb időben is a nyári napsugarat elővárázsolni, nyáron pedig a nap heve ellen védeni. Egy kis szökőkút is tartozik még a berendezéshez, a melynek halk csobogása andalító zenében vegyül a szabadon röpködő madárkák csicsergésével. Sietek ki az utczára, tarka-barka gyülevész- nép tölti meg babiloni zavarra emlékeztető zsivajával a Waterport-streetet, a mely főutczája és igy kereskedelmi központja a városnak, fehér, arabs, néger japán kereskedők kínálják az árhoz képest többé-kevesebbé értéktelen holmijokat, aiig érthető európai nyelveken szól- jitjuk meg az idegeneket a sok csillagó gyarmatáru kirakatos boltok előtt ácsorgó árusok, s jaj annak, aki velők szóba áll, több utczán keresztül követik folyton lejebb szállva kínálatukkal, mig végre az ember, csakhogy megszabaduljon tőlük, nevetséges olcsó áron megvesz valamit, ellefántcsontnak fizetve meg a német cellu loid- gyártmányt, és nemes fémként az értéktelen amalgammunkákat. ____________ Néh ány igénytelen, inkább csak külsőleg nem igen felismerhető történeti multjoknál fogva érdekes középület rövid megtekintése közben kiérek a Prince Edward Gátén keresztül az Alamedara, vagyis sétányra, itten kezdődik a szépségéről hires Euiopa Main Road, a mely a várost a sziklafok legdélibb pontjával, az u. n. Európa Pnt-tel összeköti. Eleinte kertek között, hirtelen kanyarulatukkal emelkedik az ut a sétány fölé, huszó oganek hajolnak ki a kőkerítéseken a gyalogjárda fölé, s ragyc gó vörös virágbugóik kellemesen tarkítják az utat szegélyező gömbkoro- náju Cunák sötét árnyékát, torzalkatu Coricák, feslett kérgü Euk'alyptusok, örökzöld-és parafa- tölgyek ligetei borítják a hegyoldalt, még alattam terül el a virágpontjában diszlő Alameda le a tengerpartot övező erődítményekig. Jobbra mögöttem pihen a város, a szikla nyugati lejtőjén épülve, hosszú kőmólók nyúlnak be az öbölbe kikötővédő karjaikkal ölelve a hadiflottát és szénállomást, szemben az öböl túlsó oldalán fekszik a spanyol Algéziras, Gibraltár vasúti állomása, az andaluz vonalak déli végpontja. Tovább sétálok az árnyas utón lépten-nyo- mon. katonai őrök mustrálják vizsgá szemeikkel a járókelőket, még a kocsikat is megállítva, nem-e fényképez valaki vagy készít rajzokat a mindenféle elzárt erődítményekről. Nagy kaszárnyák, mór és invalidus házak között ereszkedik le az ut a déli végponthoz közeledve, majd rendetlen összevisszaságban heverő óriás szikladarabok és szakadékok között egy-egy mélységet áthidalva, kimondhatatlan szivetszoritó érzés fog el, mintha az én keblemre nehezednének e védbástyák, nekem volnának irányítva á battériák s fórkomát szorongatná egy láthatatlan vasmarok. Önkénytelenül is megremeg az ember az erő és hatalom ilyen drastikus szemléltetése felett s érzem, hogy nem a magyar reszket itt bennem, hanem az egész európai continens, a melyet Anglia kezében tart. Fáradtan áliok meg a világitó torony lábánál pár méternyire tőlem a zugó tenger, s a lábaim alatt tompa dübörgés hirdeti az alámosott szirtek mélyen dúló hullámharczát, a melyet két tenger viv egymással, a távolban, valami húsz kilóméternyire kékeinek alig kivehetően Afrika partjai jobbra-balra tenger, végtelen, sima tükrével s csak néhány oceánjáró hajó füstje vagy silhuettje zavarja a ködös láthatár halvány tónusát, néhány sirály panaszos hangja vegyül a hullámok zúgásába, különben csend és nyugalom honol e helyen, hol évezredek előtt már örök tüzet gyújtott az emberi szeretet, és századok harczai részére festették a kopár szirteket. Megilletődve elmélkedem a fontos történeti múlt eseményein, s elvonulnak előttem a Phoeniciaiak kik evezős gályákon voltak az elsők, a kik Ibériát megkerülve az északi szigetekre eveztek, majd jönnek a Rómaiak és felépül az első erődítmény Calpe szirtfokán, nyomon követik őket a Punok, s rövid időre elhalványul a római dicsőség, hogy majd évszá- zadokon keresztül annál fényesebben ragyogjon, : Modern és tartós : : j&Á j ap HÁl Nagykároly, :: píissézés és gouvlérozás. : ««J IriaJ vl MT&fäSzéckenyi-atca43
