Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-11 / 10. szám

10-ik szám. ÉSZAKKELET) ÚJSÁG 3-ik oída!. szivvel-lélekke! rójjuk le kegyeletünket az elő­dök iránt, hogy dicső példájukon felbuzulva, mint méltó utódok tegyünk szent fogadást, hogy imádott hazánknak tartozó hazafias kötelessé­geinket önfeláldozó lelkesedéssel teljesíteni min­denkor készek leszünk. Az ünnepély sorrendje a következő: 1 Délelőtt 9 órakor ünnepi istentisztelet a tóm. katholikus templomban. 2. Délelőtt 10 órakor ünnepi istentisztelet a ref. templomban. 3. délelőtt 11 órakor a főgim­náziumi ifjúság ünnepe a polgári kaszinóban. Délután 4 órakor Kossuth Lajos szobra előtt (kedvezőtlen időben a városházának nagy­termében.) 1. A dalárda éneke. 2 Kürhy Károly szavalata. 3. Beszéd, mondja dr. Falussy Árpád. 4. A dalárda éneke. Este fél 8 órakor társas­vacsora a Polgári Kaszinóban. Vacsora köz­ben a Kossuth-serleggel ünnepi beszédet mond dr. gr. Károlyi József országgyűlési képviselőnk. Kelt Nagykárolyban, 1911. már­cius hó 7-én. A rendező bizottság: Debreczeni István, elnök. Dr. Adler Adolf, dr. Jékel László, Kubinyi Bertalan, Papp Béla, N. Szabó Antal, Albanézi Mihály, Kerekes Bertalan, Lucz György, Récsei Ede, Marián Ferencz, Szabó Kálmán, Cseh Lajos, Kiszely Géza, Luczay János, Schiffbeck Károly, Szalay Bálint, Csip­kés András, Klacskó István, Lukács Mihály, Járay József, Somossy Miklós, Sróff Gábor, Vaday Károly, Csipkés Károly, dr. Tóth Zol­tán, Lukácsovits János. Sternberg Sándor, Vetzák Ede, Drágus István, Komódy Lajos, Madarassy Gyula, Strohmájer Ferencz, dr. Vetzák Ede, dr. Gózner Elek, dr. Kovács Dezső, Madarassy István, Schusteritsch Ferenc, Vida István, Ilosvay Aladár, ifj. Matolcsy Sándor, Huszár József, Kun István, Nagy Elek, Singer Lipót, Vida Károly, Janitzky Albert, Gy. Kovács József, ifj. Sándor, dr. N. Szabó Albert, Kovács György. Királyi kihallgatáson. Csaba Adorján vármegyénk főispánja f. hó 2-án Ő felsége a király előtt kihallgatáson jelent meg, hogy főispánná történt kinevezését megköszönje. Kinevezés. A pénzügyminiszter a várme­gyénk és Szatmár-Németi szab. kir. város te­rületére illetékes kir. pénzügyigazgatóság szék­helyén működő adófelszólamlási bizottság el­nökévé Madarassy Gyula birtokost, helyettes elnökévé pedig Róth Károly bankigazgatót ne­vezte ki. Eljegyzés. Dr. Hegedűs István hely­beli ügyvéd a „Polgári Takarékpénztár“ helyet­tes vezérigazgatója és ügyésze f. hó 3-án jegyet váltott ifj. Kaufmann Adolf földbirtokos leányává!, Ilonával. Sorozások vármegyénkben. Egy pár ellenzéki politikai szegénylegény garázdál­kodása miatt eddig még nem lehetett a f. évi ujoncozásról szóló törvényt letárgyalni. A bankjavaslat ügyében való üres szalmacsép- léssel lopják az ország idejét s igy az idei fősorozásra kitűzött határnapokat meg kellett változtatni. Az illetékes katonai hatóságok által jóváhagyott sorozási terv most érkezett meg az alispáni hivatalhoz, mely szerint a sorozá­sokat a következő sorrendben tartják meg: Az erdődi járásban áprjlik 1, 3, 4, 5, 6 és 7-én. Nagykároly városban április 8-án és 10-én. A nagykárolyi járásban április 19, 20, 21 és 22-én. A fehérgyarmati járásban 24, 25, 26 és 27-én. Az avasi járásban április 29-én és május 1, 2-án. A nagysomkuti járásban május 4, 5 és 6-án. A csenged járásban áp­rilis 8, 9, 10 és 11-én. A szinérváraljai járás­ban április 18, 19 és 20-án. Nagybányaváros­ban április 22 és 23. A nagybányai járás­ban április 24, 26, 27 és 29-én. Felsőbánya városban április 31-én. A mátészalkai járás­ban április 1-én, 3, 4, 5, 6 és 7-én. A szat­mári járásban május 1, 2, 3, 4 és 5-én. Kinevezés. A m. kir. belügyminiszter a szatmármegyei adófelszólamlási bizottság el­nökévé az 1911. évre Madarassy Gyula, helyet­tes elnökké pedig Róth Károly nagykárolyi lakosokat nevezte ki. A mátészalkai mandátum ügyében a Kúria első választási tanácsa hétfőn fejezte be a tárgyalást és f. hó 14-én d. e. 10 órakor fogják kihirdetni a Kúria határozatát. Lelkész meghívás. A nógrádmegyebeli nagyszécsényi és aradmegyei ujfazekasvarsádi ev. egyházak gondnokságai megkeresést intéztek Rédei Károly helybeli ág. ev. lelkészhez laptár­sunk, a „Nagykároly és Érmellék“ szerkesztő­jéhez, nem lenne-e hajlandó az ottani lelkészi állást elfogadni, mire a megkeresett lelkész ki­jelentette, hogy miután itteni hivei szeretettel és bizalommal viseltetnek személye s működése iránt, városunkból el nem távozik s jelenlegi lelkészi állását el nem hagyja. Márczius 15. A szabadságharcz évfordu­lóját városunk polgársága a következő prog­rammal fogja megünnepelni: 1. Délelőtt9 óra­kor istentisztelet a róm. kath. templomban. 2. Délelőtt 10 órakor istentisztelet a ref. temp­lomban. 3. Délelőtt 11 órakor a főgimnázium ünnepsége a Polgári Olvasókör nagytermében. 4. Délután 4 órakor ünnepség a Kossuth Lajos-szobor előtt. Ennek programmja a követ­kező : a) Himnusz énekli a dalárda; b) Szava­lat : Előadja Kürthy József ref. segédlelkész; c) Ünnepi beszéd: mondja Dr. Falussy Árpád érendrédi lakos; d) Szózat énekli a dalárda. Este társasvacsora lesz, amelyen az ünnepi beszédet Gr. Károlyi József a nagykárolyi választókerület országgyűlési képviselője fogja mondani. Egy teriték ára 3 korona. Pozsonyi Gábor f. hó 9-én reggel 8 órakor hosszú szenvedés után 46 éves ko­rában elhunyt és pénteken délután fél 4 óra­kor a ref. sirkertbe nagy részvét mellett temet- tetett el. A közegészségügyi felügyelő váro­sunkban. Dr. Hajdú Sándor közegészségügyi felügyelő Alsófernezelyről visszajövet múlt szerdán városunkban kiszállott, hogy a kiü­téses tifuszeset felmerülése folytán szükségessé vált óvintézkedések mikéntjéről meggyőződjék. A felügyelő a tapasztaltak felett megelégedé­sének adott kifejezést. Eljegyzés. Szarka László szarvasréti uradalmi erdész f. hó 4-én váltott jegyet váro­sunkban özv. Kádár Menyhértné leányával Juliskával. Kossuth-emléklakoma. Az országos füg­getlenségi és 48-as párt f. hó 20-án délután 1 órakor tartja meg Budapesten a szokásos Kossuth-emléklakomát a Royal-szálló külön termében. Erre a helybeli párt valamint a kül­tagok is meghívást kaptak. Az emlékbeszédet Lovászi Márton országgyűlési képviselő fogja megtartani. Pénzintézeti közgyűlés. A Nagykárolyi Hitelbank r.-t. f. hó 17-én délután. 3 órakor saját helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyai: 1. a két tagból álló hitelesítő küldöttség megválasztása; 2. jelentés az alap­tőke felemelési műveletről; 3. az alapszabályok­nak az alaptőke felemeléssél kapcsolatos mó­dosítása. Krampampuluszné, mialatt kitörölte szemeiből a Kovásznay által odavarázsolt könnyeket. * Elzácska arról volt nevezetes, hogy min­den szavában, egész viselkedésében valami rendkívül bájos, hóditó naivhás nyilatkozott meg. S ez a naivsága akkor is megmaradt, a mikor férjhez ment. Boldogsága azonban nem tartott sokáig. Házasságán ík alig harmadik évében elvesztette férjét. A megrendült szülők hazavitték szeren­csétlen leányukat, hogy a gyászév szomorú napjait az ő vigasztalásuk mellett töltse el s konstatálták, hogy Elzácska még százszorta naivabb most, mint lánykorában. Alig győzték vigasztalni s a rokonságban már Ilire járt, hogy Elzácska meg akar halni a férje után. Végre a gyászév leteltével édesanyja arra kérte, hogy most már zárja el egyszer s min­denkorra azokat a fekete ruhákat, a melyek mindig csak a férjét juttatják eszébe és szo­morúságot okoznak neki. De Elzácska tagadóan rázta meg szép barna fejecskéjét s kijelentette, hogy tovább is viselni fogja a gyászruhákat. — De miért, hisz a gyászév lelelt?! — kérdezte megdöbbenve az aggódó anya. — Igen anyácskám, de tudod a fekete ruha meg a gyászfátyol olyan jól áll nekem, jobban mint bármely más ruha. Vajda főhad­nagy is mondta, hogy elragadó vagyok a fe­kete ruhámban. Meglásd, anyuskám, nemsokára megint férjhez fogok menni. * Kokonay Márton, akit barátai Kokonay Vitéz Mihály néven beczéztek, egy alkalommal vizitelni ment a legjobb czimborájához, Kökör­csin Péterhez. Amint Kokonay a Kökörksin- porta küszöbéhez érkezett, meghökkenve állt meg az ajtó előtt. Nem azért, minta valamit otthon felejtett volna, hanem azért mert nem lehetett az ajtón belépni. Ezt viszont azért nem lehetett megcselekedni, mert az ajtó előtt egy hatalmas létra ágaskodott s annak legtetején ott virított maga a szives házigazda, Kökörcsin. Kokonay Vitéz Mihály szemeinek aztán, amint barátja magas helyzetét megpillantotta, még más bámulni valója is akadt. Kökörcsin ugyanis nem azért volt fenn olyan magasan, mintha az Isten vitte volna fel a dolgát ennyire, hanem azért, hogy egy gyertyákkal és „Isten hozott“ felírással ellátott lampiont függesszen fel az ajtó fölé, amely ekkor már teljes virágdíszben pompázott. — Mi az ? Talán Ő Felsége a Király jön hozzád, vagy legalább is a miniszterelnök, hogy ilyen pompával készülsz a fogadtatásához, — kérdezte bátortalanul Kokonay. Kökörcsin hatalmas termete daczára diá- kos fürgeséggel jött le a létráról és Dy, válaszolt: — Nem, kérlek, hanem tudod most olyan rendetlenül megy a konyha-ügy. Már majdnem két hete, hogy nem ettem egy rendes ebédet s ily hosszú koplalás után ma végre pompásan fogok ebédelni. — Vagy úgy ! — felelte Kokonay — hát miért nem mondod, hogy a feleséged jön haza a fürdőről s őt fogadod ilyen meleg szeretettel. Kökörcsin bátortalanul tekintett körül és miután meggyőződött, hogy senki sincs a kö­zelben, suttogva ennyit mondott: — Nem, kérlek, nem egészen úgy van . . . — Hanem ? — A szakácsnémat várom haza a pócsi búcsúról . . . * Mókusovics Laczi, mint 22 éves orvos­növendék jutott el az ifjúkor azon szép pontjá­hoz, amikor az ember először szerelmes lesz. Szerelmének tárgya az éjszemü Szegedi Bella, a kis város ifjú és közkedvelt zongora művész­nője volt. Alig ismerkedett meg Laczi a hódi- tóan szép leánynyal, alig beszélt vele néhány órát, már is a boldog ifju-kor optimizmusának minden erejével meg volt győződve, hogy Bella viszontszereti. Nosza sietett még az nap éjjeli zenét adni neki. Elvitte a kis város legjobb czigány-bandáját és- elhuzaíta vele a leány leg­kedvesebb nótáit. Mikor vége lett a zenének, elbocsátotta a czigányokat, ő pedig szépen visszasompolygott az ablak alá, hogy kihallgassa vallomásának hatását. Megállt az ablak alatt. — És hogy szándékozol ezentúl visel­kedni Laczival szemben? — kérdezte a mama. — Bizd csak reátn, anyuska, - felelte a leány. — Mégis, szereted ? — Ugyan, anyuskám, egy ilyen tökfilkót ?! Csak éppen, hogy egyelőre nem ábrándítom ki, mert szükségem van rá. Tudod, ha ez erősen udvarolni kezd, akkor féltékennyé teszi Borhi- dit, a kis tanárt s akkor az féltékenységében végre rászánja magát és megkéri a kezemet. Mókusovics Laczi ezek után nem volt ki­váncsi a beszélgetés további részleteire, hanem szép csendesen elkullogott a kedves leányka ablaka alól. * Kevés a bank. Legalább is ezt bizonyítja az a sok uj bankalapítási terv, amiről napról- napra hallani lehet. Az egyik helybeli banknál pedig a napok­ban a következő kis epizód játszódott le. A hivatalszolga büszkén vitte a Wertheim- kassza kulcsait a napibiztostól az igazgatóhoz. Olyan jókedvűen csörgette a kulcsokat, mintha legalább is ő volna a vezérigazgató. Mikor be­állított a direktor lakására, ezekkel a szavakkal nyújtotta át a kassza-kulcsokat: — íme, a menyország kulcsai! — Elviheti az ördög az olyan menyor­szág kulcsokat, amik egy teljesen üres menyor­szág kapuihoz engednek bejárást, — felelte melancholikus szomorúsággal az igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents