Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-18 / 7. szám
Ili, évfolyam. Nagykároly, 1911. február 18. 7. szám. Északkeleti ujsa POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ......................................... 8 korona. Fél évre .........................................................4 n Negyedévre .......................................... 2 „ Tanítóknak egész évre ....................................5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) — Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ~~ _____________Nyilttér sora 40 fillér.__________< Fa rkasok között, (Cs. 6.) Ez a szerencsétlen Nagykároly város mindenkinek útjában van. Igazán nagy pechünk van nekünk, hogy minden éhes farkas mi belőlünk szeretne harapni! Szatmár állandóan mi felénk csattogtatja a fogait úgy, hogy talán csalódás lenne számunkra, ha egyszer békén hagyna. Isten tudja, hogy vagyunk vele, megszoktuk már. El vagyunk rá készülve, hogy az állandóan éhes szomszéd úgy időközönként meg-megkivánja valamelyik részünket. Ennek az ellenségünknek azonban meg van az a hibája, hogy mindig a szivünk felé kapkod. Ezt aztán valahogy mégis csak meg tudjuk védelmezni. Szatmárnak túlságosan nagy az étvágya : ha már eheínékje van, akkor vagy megyeszékhelyre, vagy — mint legutóbb, — pénzügyigazgatóságra vásik a foga. Esetleg egy toronyóra lánccal is megtenné a szolgálatot. A folytonos támadások után, amelyek a létünket fenyegetik, önkénytelenül is megszoktuk már a védekezést. Állandóan el vagyunk készülve az önvédelemre. Úgy látszik azonban, csak az ősi ellenség Szatmár ellen tudunk védekezni. Ennek a csapásait valahogy ki tudjuk parírozni. Talán nem voltunk rá elkészülve, hogy a szomszéd vármegye is óhajtani fog valamit, vagy az apróbb tulajdonainkat nem védjük olyan ambiczióval, mint a fontosabbakat, azonban tény, hogy amit Szatmár állandóan óhajt nagyban, azt Zilah megcsinálta kicsiben. Elvitte tőlünk az osztálymérnök- séget. Ebből az érzékeny tapasztalásból konstatáltuk, hogy egygyel több ellenségünk van. Kiabáltunk, tiltakoztunk, azonban minden hiába: az osztálymérnökséget elvitték, a szilágysági étvágy ki lett elégítve és mi úgy érezzük, hogy valamink hiányzik. Nem csoda, ha ilyen előzmények után Nagybánya is belépett az akar- nokok közé és észrevette, hogy ő is éhes. Vágyai elég magasan szárnyalnak: hegyvidéki kirendeltség kéne neki. Azt mondja, a vármegyében ő a hegy, tehát vigyék oda a hegyvidéki kirendeltséget, minek van az Nagykárolyban?! A hegyvidéki kirendeltség, illusztrissime Nagybánya, azért van nálunk, mert mi vagyunk a megyeszékhely. Tetszik érteni? Nagyon jól van ez igy és igy is kell, hogy maradjon. A kirendeltség csak hadd székelyen a vármegye székhelyén. Nagybányának azonban ennyi érv valószínűleg nem elég. Épen úgy tett, mint Szatmár, amikor eszébe jutott neki, hogy milyen jó is volna egy kis pénzügyigazgatóság. Nagybánya sem sokat teketóriázott, kapta magát és szaladt fel deputálni, hogy a hegyvidéki kirendeltséget adják neki. Nagybánya még nagyon fiatal. Nemcsak nekünk. Egyáltalában nagyon fiatal. És igy ráfér egy kis tanítás. Szat- mártól és Zilahtól megtanulta, hogy jó és esetleg hasznos dolog is a más tulajdona után kapkodni. Reméljük, hogy ez alkalommal is fog tanulni. Meg fogja tanulni, hogy annak, aki a más tulajdona után kaparász a körmére szoktak ütni ............. Lo vagias ügy. Az „Északkeleti Ujság„ febr. 11-iki számában „Szemtelenség“ czim alatt megjelent közlemény miatt Dr. Adler Adolf magyarázatot kért Dr. N. Szabó Alberttól, a ki kijelentette, hogy Dr. Adler Adolfot személyében sérteni nem akarta. A czikk a „Nagykároly és Vidéke“ czimü újságra és a nagykárolyi függetlenségi párt vezetőségére vonatkozott, kiktől elvárja, hogy a sajtópert megindítják. A „Szamos“ olyan jóízűen mulat azon, hogy Nagykárolynak most már ő utana Nagybánya is neki mer menni, mintha csak haszna volna belőle. Ha még csak akkor viccelődik, amikor ő áll szemben Nagykárollyal, meg lehet neki bocsátani ezeket a rossz vicceket de mikor már segítségül megy egy neki is idegen harmadiknak csak azért, mert az avval szerzett előtte érdemeket, hogy Nagykároly ellen tör, ehhez már nagyon alacsony, nagyon csúnya és rendkívül erkölcstelen gondolkozás kell. No de rá vall a Szamosra. Igazán elmondhatjuk, hogy kiütött a szeg a zsákból. Ez jellemzi a szatmári felfogást. Nemcsak önmagának akar használni Nagykároly rovására, de akkor is teljes a boldogsága, ha azt látja, hogy baj éri Nagykárolyt, még ha haszna nincs is belőle. Vad gyűlölet kell hozzá, hogy annak is örüljön valaki, ha nem ő üt egyet az ellenségén, hanem más. Hát csak tapsoljon a „Szamos“ vigan, előlegezze a vivátot. Mi meg várunk, hisz végén csattan az ostor. Tempóra mutantur. Sirály sikong a tó felett, Megostromolja a jeget. Nagy, hókoronás fák alatt Keringve többször áthalad. A vár tövében ugyanitt Meleg víz árja buggyanik. Miként a nyíl, gyors fordulat, Hasítja a légi utat. S alig veszti tekintetem, Kíséretével itt terem. Siralmas, éhező csapat Rabolja lesve a halat. Zug a Mátyás királyi vár: Nekem jobb omladozni már . .. _______________Tóth Lajos. Bo r-dal. A szőllőnek dús nedvével Serlegünk legyen tele, Poharunk ha borral telve, Dagassza kedvünk szerelem. A szép lányt ölünkben tartva Bu és kétség múljon el, Csókoljuk szép orcájára A bíbort jó kedvvel. Öreg borral, szép kedvessel Az élet röpke pillanat, Azért hát pajtás igyál vigan: Mig el nem jő az alkonyat. Kassa, 1908. 1/3. Ifj. Baghy Gyula. Megfigyelések. Irta: Csáky Gusztáv. I. Olyan boldog volt, amikor bejött az irodába. Úgy rontott be, mint a szélvész. Már az ajtóban kiáltotta: — Megházasodom ! És azután gyorsan, hadarva előadta, hogy milyen pompás menyasszonyt szemelt ki magának. Ragyogott a szeme, amint beszélt. Nem hozzám szólt. A principálisomhoz. De én azért úgy élveztem, mintha a legjobb barátom mesélné el nekem a boldogságát. Akkor még azok közé tartoztam, akik örülnek a más boldogságának és búsulnak a más baján . . . Örültem ennek a boldogságnak, amihez nekem semmi közöm nem volt. Lopva sandítottam az idegenre, akit az előtt soha sem láttam és lesütöttem a szemem, ha felém fordultak, mert féltem, hogy csodálkozni fognak azon, hogy rajtam is látszik valami boldogság-féle. Aztán a principálisom lett az egyik tanú az esketésnél. Távolról néztem és úgy örültem rajta, hogy most két ember olyan nagyon boldog. Szép is volt az, nagyon szép volt! i műterem. Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) ka- utschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronák csapíogak a legmüvésziesebb kivitelben fogtechnikus. László Jenő
