Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-11 / 6. szám

2-ik oldal.

Északkeleti újság.

6-ik szám.

Géza, Szatmárvármegyei árvaszéki ülnök, Piroska és Margit.

Betegsége és halála.

Évek óta súlyos czukorbaj gyötörte, mely azonban csak a múlt hó 22-én fordult válságosra. Ettől kezdve, bár több operatióval próbáltak segíteni, rohamosan gyengült, a különben erős szervezetű ember és halála szinte hihetetlenül, gyorsan folyó hó 5-én délután 3 órakor következett be, alig két heti betegség és három napi súlyos szenvedés után budapesti lakásán.

Temetése Budapesten. '

Kedden délelőtt 11 órakor volt a temetési szertartás Lónyay-utcza52 szám alatt. Résztvettek a Budapesten lakó rokonok és barátok, továbbá Csaba Adorján főispán, Ilosvay Aladár alispán, György Endre v. b. t. t., Kende Zsigmond, Bar- thos Andor, Barthos Tivadar cs. és kir. kamarások, Putnoky Móricz, Szuhányi Ferencz, Szentiványi Gyula, Szálkái Sándor és más országgyűlési képviselők. A ravatalnál Biky Károly szatmári esperes imája után Szabó Aladár józsefvárosi ev ref. lelkész mondott megható gyászbeszédet, majd Csongor György tanár barátai nevében búcsúzott el tőle.

Nagyarban.

Szerdán reggel érkezett a holttest a fehérgyarmati állomásra, hol a kerület küldöttsége várta, melynek élén Kállay Szabolcs szolgabiró mondott búcsú beszédet. Az államástól hosszú kocsisor kisérte a tettemet Nagyarba. A holtestet a ref. templomba vitték és díszes ravatalra tették. A rokonságon kivül a távolból is környékünkről és választói közül számos előkelőség s igen sokan jelentek meg. A templomban az egyházi imát Nagy Barnabás ref. lelkész mondotta. Onnan a családi sírbolt elé vitte, — gyászkocsin a lovakat kifogva — a gyászoló közönség. A sírbolt előtt felállított ravatalnál Kiss Bertalan szamos- kéri ref. lelkész mélyen megindulva, többször könnyezve és zokogva gyönyörű beszédet! mondott.

városának. Ennek a költségeire rendezte a f. évi február hó 5-iki hangversenyt, amelyről jelenleg lehetőleg részlesen beszámolni óhajtunk.

A 8 kitűnő pontból álló változatos műsor bevezetéséül három népdalt énekeit el a dalegyesület. A ; népdalokat Reszler Antal lapunk munkatársa szerezte és Vitek Károly zenetanár komponált hozzá pompás melódiát. A dalok szövegét lapunk mai számában adjuk közre s igy azok értékéről ki-ki személyes meggyőződést szerezhet. A kitűnő magyarsággal1 hozzászerzett és Vitek Károly zenetanár eddigi érdemeihez szépen fűződő zene pedig csak emelte a hatást úgy, hogy a közönség percekig tapsolt és éltette a tehetséges szerzőket, valamint a dalegyesületet, amely precíz biztonsággal tanulta be és adta elő az népdalokat.

A dalegyesület első nagysikerű száma után az ugyancsak Vitek Károly által dirigált zeneegyesületi kar játszotta el a már jól ismert zenei érzéssel és precizitással Bach „Tavasz- ébredés“-ét. A közönség hálásan tapsolta meg a már sok érdemet szerzett és minden hangversenyen oly szivesen közreműködő, fáradhatatlan, buzgó egyesületet, amelynek Nagykároly város közönsége előtt a zenei élet fejlesztése terén, — nem tulzunk, — halhatatlan érdemei vannak.

Ezután égy értékes újítással lépett elő ismét a dalegylet. Az egyesületi tagokból és

Szatmár vármegye közönsége képviseletében Jékey Zsigmond géberjéni földbirtokos kifejtve az elhunyt köztevékenységét és érdemeit meleg bánatos hangon végbucsut vett tőle Vármegyénk nevében.

A vármegyei függetlenségi párt nevében Madarassy Dezső pátyodi föld- birtokos helyezett koszorút gyászbeszéd kíséretében a ravatalra, szavaiban megemlékezett az elhunyt érdemekben gazdag 18 évi elnökösködéséről s eredményes s önzetlen s minden izében igazán független politikai tevékenységéről: majd azzal fejezte beszédét, hogy ily sok munka és küzdelem után mint az elfáradt vándor pihenni tért s megindultan vett végbucsut a párt nevében elnökétől.

Thury Zsigmond kisari ref. lelkész a fehérgyarmati választókerület és a választó polgárok nevében bncsuzott az elhunyttól.

Bakó Jakab nagyari körjegyző pedig a község nevében mondott szép beszédet.

Csengeri küldöttség. A csengeri járásbíróság felállítása érdekében egy száztagú küldöttség tisztelgett f. hó 9-én Székely Ferencz igazságügyminiszter előtt. A küldöttség soraiban ott láttuk Domahidy Istvánt, Domahidy Elemért, Csaba Adorjánt, Ilosvay Aladárt, Kende Zsigmondot, Péchy László főszolgabírót, Jékey Lászlót, N. Szabó Albertét, Képessy Lászlót, Szentiványi Tibort, Német Elemért, Szerdahelyi Jenőt, Pongrácz Gézát. Uray Lajost és másokat. A küldöttséget gróf Tisza István mutatta be a miniszternek, kihez Szuhányi Ferencz képviselő intézett a kérdést kimerítő beszédet. A miniszter válaszában elismerte a Csengerben felállítandó járásbíróság szükségét és kilátásba is helyezte azt az uj perrendtartás életbeléptetése alkalmára azon anyagi hozzájárulások teljesítése esetén; melyek az érdekelt községtől kivántatni fognak. A mindenkit kielégítő válasz nagy lelkesedést keltett. A fogadás után a küldöttség tagjai a SchulIer-féle vendéglőben gyűltek öásze barátságos lakomára, melyen lelkesen ünnepelték gróf Tisza Istvánt és Szuhányi Ferencz szeretett képviselőjöket.

Szemtelenség. Ismerve Nagykároly és Vidékének Falussy Árpádhoz való visszonyát nem csodálkozunk azon arczátlanságon, hogy Luby Gézát még haló porában is a néppárti álláspont felé való elhajlással, meri vádolni, holott erre már többször ki lett nyilatkoztatva úgy az

helybeli urleányokból .pompás vegyes-kart állított ösSze s az igy származott vegyes- karral a „Bánk bán“ czimü opera egy szép részletét adtá elő. A vegyeskar nő-tagjai voltak: Bartha Mariska, B. Béréi lluska, B. Béréi Margitka, Csáky Ilonka, Csáky Janka, Cserny Teriké, Ellep Erzsiké, Filep Ilonka, Földesi Margitka, Janicsek Elza, Kirilla Mariska, Kiss Amália, Kovápk Emma, Merkli Mariska, Miks Mariská, Máktanczy Eftíska, Patz Mariska, Reszler Böské, Szabó Esztike; Szabó Giziké, és Vagula Juliska. Áz egyformán féhérbe . öltözött, csinos^mélíckokor^ ékesített, szép hölgyek, valamint a dalárda feketébe öltözött férfi-tagjai a pompás elrendezés mellett olyan csinos képet nyújtottak a színpadon, hogy a közönség nem győzte eléggé bámulni őket. Ennek megfelelő gyönyörűséget szerzett a nagy zenei tudással betanult és betanított, kitünően, nagy biztonsággal előadott énekszám.

Ezután Luczay János a dalegyesület régi és buzgó tagja adott elő nagyszerű humoros „Színdarab egyveleget“ amit a közönség nagy derültséggel hallgatott végig. A kellemesen, nagy rutinnal előadott magánszámot őszintén megtapsolták.

Az ismét szereplő vegyeskart már előre is oly zajos és hosszantartó tapssal fogadta a közönség, hogy Vitek karmesternek percekig hajlongnia kellett a nekimelegedett közönség előtt, mig megadhatta a jelt az ének kezelhunyt, mint a néppárt részéről, hogy közön" séges hazugság, Falussy Árpádnak egy rágalma. Az hogy respectálta a icoalitiós álláspontot és nem jött a nagykároiyi választásra a néppárti Szabó Albert ellen kortoskedni, a kivel éveken at együtt küzdött a hatalom ellen, hogy nem helyeselte Falussy és a nagykárolyi párt- vezetőség által igénybe vett hitvány és törvénytelen eszközöket, csak becsületére vált. Épen úgy ő képviselte a politikai tisztességet és a tiszta 48-as álláspontot, mikor a Majos ügyben a néppárttal együtt állást foglalt a kormánynyal szemben Falussy Árpád és a Nagykároly és Vidéke rágalmazói, pedig a megalkuvó, a csuszó-mászó politikát.

A Nagykároly és Vidéke és a nagykárolyi 48-as pártvezetőség, melyek mindig gyáván meghátráltak a néppárt részéről ismételten haogoztatott vádak tisztázása elől, arczát- lanul egy halottra mernek rágalmakat szórni. E rágalmak azonban a helyzetet ismerő és tisztességesen gondolkodó közönség szemében nem kissebbithetik a Luby Géza emlékét, de fokozzák a megvetést azok ellen, kik 48-as létükre elveiket a nemzeti ellenállásban elfoglalt álláspontjukat feladták, a kik törvénytelen és tisztességtelen eszközöket • vettek igénybe és a kik ezért a nyilvánosság előtt becsületükben megtámadva a sértést épenugy tűrték mint a hogy e sorokat zsebre- vágják, legfelljebb saját pártértekezletükön, hol csak a vádlottak vannak jelen, fogják nagy hangon elhatározni, hogy ellenünk szükségtelennek tartják a sajtóper indítását.

Agrárizmus és merkantilizmus.

Mind gyakrabban esik szó mostanában agrárizmusról, merkantilizmusról és nagyon sokan úgy fogják fel e jelszavakat, mint amelyek egymást tönkretenni, lerombolni akarják. Pedig e tekintetben nagy a tévedés. Az igazi agrárista a tisztességes ipart, a tisztességes kereskedelmet soha se tekintette ellenségeinek és soha se is magát a merkantilizmust, hanem csupán annak túlkapásait ostorozta. Az agrárista jól tudja azt, hogy Magyarország nagygyá és gazdaggá csak akkor lehet, ha azok a nyers anyagok, amelyeket termel, idebent nyernek feldolgozást és elfogyasztást és megszűnik az az anomália, hogy nyersterményeinket olcsón elviszik a külföldre s feldolgozott állapotban sokszor tízszeres áron hozzák vissza.

Abból a közel 1000 milliónyi behozatalból 50—75 százalék tisztán munkabérekre esik: elképzelhető tehát, ha e rettenetesen nagy ösz- szegnek csakis magyar honos, magyar munkásoknak birtokába jutna, mennyivel több liszt, hús, zöldség fogyna el az ország határain belül. Elérkeznék mindjárt az idő, amieőn nyersterdésére. A vegyeskar ezúttal imát énekelt a „József“ czimü operából. A közönség a legmélyebb meghatottsággal és sympathiával hallgatta végig az ugyancsak nagy sikerrel elénekelt karéneket s utána oly kitartóan tapsolt, hogy a vegyeskar néhány rövid nótával volt kénytelen szereplését megtoldani.

A következő pontban Szabó István a már közismert és közkedvelt tárogató-művész adott elő kurucznótákat tárogatón a zeneegyesületi kar kitűnő kísérete mellett. Ez a- szám oly pompásan illett bele a ragyogó keretbe, hogy a közönség szivvet-lélekkel a színpadon volt és nem csak élvezte, hanem, valósággal átélte a nagy érzéssel, művészettel és valami titokzatos, őszinte, átérző fájdalommal előadott kurucznótákat. A siker, amely e számot követte bizonyítja, hogy a közönség mennyire átérezte a panaszos, fájdalmas hangokból előtörő művészetet.

Pár perc szünet után a dalegyesület énekelte el Révffy Géza „Vig vadászok“ czimü humoros dalát az eddigiekhez méltó sikerrel és hatással.

Végül egy egy felvonásos bohózat került színre. „A két igazgató“ irta: Gaston Belly. Szereplői voltak: Hangár Pongrácz, egy nevelő- intézet igazgatója: Presz Miklós; Bella leánya : B. Béréi Ilonka; Bibitz Fidél, tanító: Popity Károly; Ordasi Kristóf czirkuszigazgató ; Csa- nálosi József; Buffó Cézár, erőmüvész : Tremba Márton; Samu, háziszolga: Kaisler Imre;