Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-30 / 52. szám

2-ik oldal.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG.

52- ik szám.

mint életében érvényesült, ha majd az általa elvetett magvak terebélyes fákká fognak növekedni. Élni fog neve és nevében foglalt eszme mindaddig mig az emberiség élete megint egy újabb irányt, nevet vesz fel.

A katholikus hit és egyházi szervezet isteni voltát mi sem bizonyítja jobban, minthogy az emberi élet minden körülményei és változásai között akadnak nagy emberek kik a hitért és egyházért küzdő sereget szerveznek, vezetnek és diadalra juttatnak. A modern világ athe- izmusa által indított harcban ilyen vezérférfi u volt hazápk számára gróf Zichy Nándor, a ki midőn fáradhaíian küzdelme után Istennek adta vezéri lelkét, egy oly sereget hagy hátra, mely a vezér nélkül is nyugodt öntudattal néz szembe az ellentáborral.

Nyugodjék békében a hon szeretett földjében a kereszt alatt, melynek diadaláért küzdött; emléke pedig élni fog közöttünk és élni fognak eszméi, melyekért küzdeni az ő példája szerint fogunk.

Az Északkeleti szinikerüleí téli idénye.

Nagykároly város közönségének most először van téli szini szezonja. A közönség régi vágya ment ezzel teljesedésbe. De nemcsak ezzel. Régi vágyunk volt azt az egyetlen köteléket is elvágni, amely valamennyiben hozzákötötte egyetlen dolgunkat, szinügyünket Szatmár szomszédunkhoz. Két eredményünk lett egy csapásra, amely csapásról — hiszen emlékezhetünk még — Szatmár azt hitte annak idején, hogy ő mérte Nagykárolyra. Ma már ö sem gondolja ezt.

A holnapi nappal megkezdődik Nagykároly város közönségének első heti szezonja. Neményi Lipót szinigazgató, amint értesülünk, mindent elkövet a közönség érdekeinek kielégítésére. Nagy gonddal válogatta meg társulatát, ő maga is, mint igazgató, nem csupán ügyes adminisztrátora, de lelkes tagja is a társulatának, amennyiben szintén játszik; szerepköre ajellem- szinészet.

Az uj színtársulatot sympáthiával fogadjuk és hisszük, hogy így fogadja a közönség is. És ha sikerül az uj társulatnak meleg, barátságos kapcsolatot teremteni maga és a közönség között, akkor a lehető legkellemesebb szini évadokra, kedves téli estékre lehet kilátásunk. Éhez annál inkább reményeink vannak, mível a társulat fiatal s mint ilyen bizonyára nagy kedvvel, buzgalommal és ambícióval kezdi meg működését.

A szini szezonok is a lehető legelőnyösebb időben lesznek az uj Északkeleti szini kerület központjában, Nagykárolyban. Ilyenkor kerülnek elő a friss fővárosi repertoir legvonzóbb számai.

Az else heti műsor a következő: H,éífőn: „Czigányszerelem“, operette. Kedden : „Hercegkisasszony“, operetíe. Szerdán: „Utánam“ („Apres moi“), szinmü. Csütörtökön: „Ezred apja“, énekes bohózat. Pénteken : „Hölgyek öröme“, vígjáték. Szombaton: „Nagymama“, vígjáték—operette. Vasárnap d. u. : „Falurosz- sza“, népszínmű ; este : „Ártatlan Zsuzsi“ operette.

Az előadásokkal hetenként foglalkozni fogunk és közölni fogjuk a műsort is.

Kérés a szatmári egyházmegye papságához.

Ez év nyarán egy hazafias és közgazda- sági szempontból fontos és katholikus egyház- művészeti szempontból nagyjelentőségű mozgalom indult meg az országban. Egy katholikus templomberendezési müintézet alapítását célozza a mozgalom, amely megnyerte tetszését a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák és az ország egyházi vezetőférfiainak is, akik püspöki körleveleikben hívták fel egyházmegyéjük papságának figyelmét, az uj müintézetre.

Alulírott, mint e katholikus vállalat szervezője, most azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a szatmári egyházmegye katholikus papságához, hogy kegyeskedjenek mindazok, a kiknél a Te m p lö m be re n d ezé s i Müintézet Részvénytársaság részvényjegyzési ivei vannak, ez iveket 1912. évi január 5-ig beküldeni hozzám, mivel a részvénytársaság alakuló gyűlésének

1912. év január havában a kereskedelmi törvény értelmében meg kell tartani.

Fölkérem a főtisztelendő papságot arra is, hogy átnézve a részvényjegyzési felhívást és a hozzácsatolt jövedelmezőségi tervezetet, győződjék meg a vállatat hasznosságáról s egy-egy részvényjegyzésével járuljon hozzá, hogy ez a nagy hiányt pótló vállalat mentői erősebb alapon induljon meg.

Selmecbánya, 1911. december 20-án

uzoni Kati István rendőrkapitány,

a Templomberendezési Müintézet Részvénytársaság szervezője.

HÍREK.

Lapunk olvasóinak és barátainak boldog újévet kívánunk.

Személyi iiir. Özv. gróf Károlyi Istvánná szül. Csekonits Margit grófnő tegnap Károlyi György gróf társaságában hosszabb tartózkodásra a fővárosba utazott.

Személyi hir. Csaba Adorján vármegyénk főispánja kedves családjával a jövő héten rövid tartózkodásra Budapestre utazik.

„ Ó- és újévi istentiszteletek sorrendje: A róm. kath. templomban: Óév napján d. u. 5 órakor hálaadó istentisztelet szent beszéddel mondja Tihanyi Béla. Újév napján d. e. 9 órakor ünnepélyes szent mise, utána szent beszéd, mondja Récsei Ede házfőnök. — A ref. templomban : Óév napján délelőtt és délután prédikál Pálur István ref. segédlelkész. Újév napján délelőtt és délután prédikál Kürthy Károly ref. segédlelkész, vallástanár. — Az ág. ev. templomban: Óév napján délelőtt 10 órakor kezdődő istentiszteleten szent' beszédet mond Rédei Károly lelkész; a d. u. 5 órakor kezdődő istentiszteleten szent beszédet mond Rédei Károly lelkész; újév napján a d. e. 10 órakor kezdődő istentiszteleten szent beszédet mond Rédei Károly lelkész.

Kitüntetés. Az egyetemes ág. ev. egyház irodalmi társulata a „Luther Társaság“ Budapesten .tartott legutóbbi közgyűlésén Rédei Károly nagykárolyi ág. ev. lelkészt az irodalmi szakbizottság tagjává választotta.

egy pillanatra sem, hogy valamiko1' altban a szerencsében lenne, részünk, hogy a kisasszonyt közöttünk tisztelhetnénk.

— Miért ne ? — hangzott minden oldalról. — Ugye Ella, megteszed ? Hisz’ olyan remek hangod van. Bárcsak mi tudnánk, olyan szépen énekelki, mi minden nap elmennénk a templomba.

— Csakhogy mi nem kellünk, még ha fizetünk sem. Ugy-e Léhman?

— Miért ne — felelte a kántor — szívesen látom a hölgyeket bármikor, csak szerencséltessenek. Én nem osztom abbeli nézetüket, hogy nem tudnak énekelni . . .

A zsur végeztével Elia és a kántor már elég jó barátságban voltak s talán éppen azért vett annyi bátorságot magának Léhman, hogy fölajánlja magát Ellának, hogy öi haza kiséri.

— Köszönöm — rebegte halkan a leány — de nem fogadhatom el ajánlatát . . . Tudja, rosszak a falusi nyelvek . . . Nem szeretném, ha mindjárt pietykáznának az emberek. Pedig falun ezt lói értik.

— Sajnálattal veszem tudomásul, hogy leintett, de iegalább egyet Ígérjen meg, tiszteit kisasszony — felelte Léhman.

— Ugyan, mi lehel az ?

— Jöjjön el néha az Isten házába, esetleg föl a kórusra. Ezt csak nem veheti bünül senki. Ott többen is vannak. S aztán egy másik jó oldala is van ennek: ha az ember az Isten házában van, fönn jár a lelke a mennyben.

— Fönn jár a lelke a mennyben — ismételte akaratlanul a leány, majd minden bevezetés nélkül kérdé:

— Hisz Ön az égiekben, Léhman? Van Önnek valami határozott véleménye az égi- ekről ?

— Föltétlenül. Én mindent elhiszek, amit a szentirás tanít s valahányszor az Isten házában vagyok, mindég közelebb érzem magam az Istenhez.

— Lássa, ez. szép magától .s ha igaz, a mit mond, lehet, hogy majd későbben eleget tehetek kívánságának; csak az emberek ne lennének olyan pletyka nyelvűek.

Egy forró kézszoritás vetett véget diskurzusuknak, amelyben benne volt minden, amit még el nem mondhattak egymásnak Benne volt abban a kézsyoritásban lelkűknek minden melege, az elválásnak minden bánata. De biztatta lelkűket az a remény, hogy csak órák kérdése az egész; nem válnak el örökre, mert minden nap látni fogják egymást. De ezek az órák hosszú esztendőkké váltak s mindazok az órák, amikor együtt nem lehettek.

*

* * * *

Ella be is váltotta Ígéretét, mert a Léhman- nal való első találkozás után módot keresett arra, hogy a kórusra följárhasson s hogy ott énekelhessen. És csakugyan úgy érezte, hogy ott közelebb van az Istenhez. Úgy érezte, hogy ott teljesen uj lénnyé alakul át. Úgy érezte, hogy az a gyakori Isten házában való lét, már egészen közel hozta a szivét a Léhmann szivéhez ; már el sem tudták palástolni mélységes, igaz, nagy szerelmüket. Amikor Ella énekelt, Léhmann úgy nézett föl rá, az orgonás mellől, mint egy üdvözölni vágyó hivő a Madonna képére. Sokszor rajta is feledte tekintetét az Ella szomorú arcán. Többen észre is vették már ezt s a faluban, nagy titokban megindult a pletyka : a kántor és a dedós kisasszony szeretik egymást . . .

Későbben ők is meghallották már a szárnyra kelt hirt, de nem sokat törődtek vele. Nem volt az ő szerelmük bűnös szerelem. Ők igazán ott szerették meg egymást az Isten házában. A szivük igazán akkor forrott egybe, amikor az Istent imádták, az ilyen szerelmet pedig nem érheti kudarc, nem érheti a rágalom csúnya gyanúja sem.

De későbben már nem elégedtek meg

ennyivel, amit az Isten házában kezdtek rneg, annak folytatása a rácsos ablak mögött végződött. Mert eddig csak titokban szerették egymást; ez pedig nem elégíthette ki szerelmes sziveik vágyát. Olyan őszinte vonzalom vitte, kergette őket egymás karjaiba, hogy egyik sem érzett erőt arra, hogy magát ettől vissza tartsa.

A gyakori találkozás aztán meghozta azt az eredményt, hogy Léhmann megkérte a leány kezét s kereken ki is jelentette, hogy semmi szinalatt sem hajlandó lemondani róla.

A leány egy kicsit ellenkezett, de azért nem mondott nyíltan „nem“-met.

— Várjon még, Jani. Hiszen olyan kevés ideje ismerjük egymást s'aztán nem is olyan nagyon sürgős a dolog.

— Sürgősnek nem éppen sürgős — jegyezte meg a fiú — de tudja, Ella, sokat beszélnek az emberek. Miért tennénk ki magunkat a közbeszédnek

— Igaza van. Hát tudja mit? Teszek egy kitűnő ajánlatot. Elfogadja ?

— Az a kérdés, hogy miről van szó ?

— Váljunk el, egy időre s csak aztán, ha meglátjuk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni, nem bánom, ha igazán szeret, a felesége leszek.

— Az nem lehet, Ella, hogy elváljunk —; ezt én nem tudnám elviselni.

— Ha igazán szeret, megteszi. Én nagyon szépen kérem erre.

— Nem, nem lehet — felelte a fiú s erősen magához vonta a leányt. Az nem ellenkezett. Karjai önkéntelenül átfonták a férfi vállát s egy pillanat alatt csókba fűlt ajkuknak minden ellenkező szava : az eszményi szerelem belekeveredett egy szilaj, vad anyagias forgatagba s ez elkábitoíta mindkettőjüket.

Azután még gyakran találkoztak együtt, de csodálatosképen a házasságról sohasem esett szó köztük. A leány nem merte felhozni többé, mert hisz’ épen ő volt az, aki a fiúnak kiván-