Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-23 / 51. szám
4-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 51-ik szám Farkas Pál: A magyar zsidók nem mondják, de teszik! Polónyi Géza: Nem szeretném, ha fél- reértetném. Én csak mint történeti példát idéztem ezt arra nézve, hogy. mennyire féltékeny- kedtek a német birodalmi hadseregnél. Mondom, t. képviselőház, én is azon az állásponton vagyok, hogy vigyázni kell különösén a bírói karnál, hogy az Ítéletekbe, a melyek az erkölcsi világrendet is szabályozzák, ne férkőzzék bele olyan világnézlet, a mely ellenkezik a társadalmi felfogásokkal. Rosenberg Ignácz: Nem ellenkezik egy sem! Polónyj Géza: Nem is mondom, de tudnék példát hozni rá. Erre a területre azonban én nem akarok rátérni. T. képviselőház! Ezeket hoztam én elő és ezeket illusztráltam történeti példákkal. Az pedig abszolúte nem volt szándékom, hogy ezzel a kéréssel, melyet azt hiszem elég röviden érintettem, bármi tekintetben is a felekezeti türelmetlenséget sorompóba állítsam, sőt örvendetesen láttám, hogy a ház minden oldalán, még ezen az oldalon is teljesen erre az álláspontra helyezkedtek a t. képviselő urak és csak épen Kelemen Samu ur talalta ezt kifogásolan- dónak. Már most, t. képviselöház, a mi a dolognak a konfesszióra vonatkozó részét illeti Kelemen Samu t. képviselő ur élczelődési kedvében még a történelmi uzsorát sem veti meg. T. i., hogy diszkreditálja álláspontomat, egyszerűen azt mondja, mintha a német birodalomban 50 esztendővel ezelőtt történtek volna ezek a dolgok és hogy én mennyire hátramaradott ember vagyok, hogy a Franciaországban 100 évvel ezelőtt, a német birodalomban pedig 50 évvel ezelőtt történteket hozom fel. Ezzel szemben, t. képviselőház, méltóztat- tak csak az imént is hallani, hogy az egyik konfesszió 1885-ből, a másik pedig 1897-ből való, tehát a korábbi keletüre is 50 °/o-kai dolgozik a t. képviselő ur, (Derültség.) t. i. épen 50 °/o-kal magasabb időt számit, mint a mit a história igazol. Arra pedig, hogy az 1897-iki konfesszió óta miként hoz ki a t. képviselő ur 50 esztendőt, — holott a Schulchan Aruch is tiltja az uzsorát — arra nagyon kiváncsi vagyok. Semmi szükség nincsen arra, t. képviselőház, hogy ilyesmivel egymás állításait disz- kreditálni akarjuk. Végezetül, t. képviselőház, csak annyit, hogy a t. képviselő ur vét a tízparancsolat ellen is, vét a konfesszió ellen is. A konfesz- szió egyik tételét felolvashatnám t. képviselő- társamnak, azt, amely egyenesen eltiltja, mégpedig hivatkozással 'a talmud tételeire, az egyes felekezeti tagokat másoknak u. n. frocz- lizásától, — hogy ezt a kifejezést használjam. (Derültség.) Ez egyenesen vallási törvényeibe ütközik De van a tízparancsolatnak is egy tétele, amely azt mondja, hogy „Tiszteljed apádat és anyádat'Én nem arrogáloin magamnak . Kelemen Samu t. képviselőtársammal szemben, még örökbefogadás révén sem, az apaságot (Derültség.) de politikai téren reklamálhatnám azt, mert a t. képviselő ur elfelejti már, hogy Szat- már város képviselőjévé való megválasztatása előtt engem tisztelt meg azzal, hogy felszólitott a jelöltség elvállalására; legalább is egy Kelemen Samu aláírásával ellátott levelet kaptam, nem vagyok kétségben az iránt, hogy ő azonos vele. Ezen reminiszczenczia révén talán több szerénységét követelhetnék. Minthogy azonban a t. képviselő ur még azt is v>ccz alakjában hozza fel, hogy én egy 35 pontból álló ponto- zátot terjesztettem az ország elé, hát itt már azután a „tiszteld apádat és anyádat“ parancsolatnak respektálását abszolúte megkövetelem, (Derültség, és mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) mert a t. képviselő urnák legalább saját pártprogrammja iránt tisztelettel kell viseltetnie, az pedig mindenikünk apjának mondható. A t. képviselő ur abbban e 35 pontban egyetlenegyet sem fog találni, amely a függetlenségi párt programjába ütköznék. Ajánlom tehát a t. képviselő urnák, hogy ha ezentúl foglalkozik képviselőtársának beszédével, legalább magyarosan maradjon a Platzon, hogy le lehessen vele számolni és ne hagyjon itt bennünket mindig úgy, hogy a döglött macs- j kát bedobja a kérdésén, bennünket meg itt' hagy, hogy szagoljuk. (Élénk derültség a bal-! oldalon és jobbfelöl.) Sokkal okosabb lesz, ha ezentúl itt marad ; akkor nem fogja félreérteni a szónokokat és nem fogja azokat, a félreértéseket hamis értelmezéssel a ház szine elé terjeszteni. Egyéb mondanivalóm nincs; a költség- vetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsöbal- oldalon). Zeneestély Nagykárolyban. Azért Írjuk, hogy „Nagykárolyban,“ mert az alatt a néhány nap alatt, amely a zeneestély óta elmúlt, kezdünk teljesen kétségbeesni a nagykárolyi kulturállapotok miatt. Nagykárolyban zeneestélv? Nem tévedés ez? Talán inkább Mucsán, Piripócson, vagy Biidszentmi- hályban; de nem Nagykárolyban. Minek ide kultúra, minek ide zene ? Miért küzködik iit egy agilis zeneegyesület ? Nem nekünk való ez. Intelligens városnak való szórakozás a magasabb zene. Hermőnika kell nekünk meg nagy dob, nem pedig Mendelsshon, Schubert... Szombaton este keserves ábrázattal tekint- gettünkszéta megyeháza dísztermében. Aterem hü tükre volt Nagykároly kulturátlanságának ; egy valóságos szegénységi bizonyítvány. Csak Szat- márról egész egy művészgárda, hét szereplő vendég jött át az estélyre Minden hiába. A közönség távolmaradt. Kuriózumképen megolvastuk a jelenlevőket. 120, azaz egyszázhusz embert tudtunk összeolvasni (nem, minta „Nagykároly“ irja, 20—25), ami azokkal kiegészítve, akik az olvas? s pillanatában künn, vagy a szereplők kistermében voltak, legfeljebb 130— 140-re tehető. Tessék már most elképzelni, hogy festett ez a kis embercsoport a vármegyeháza hatalmas nagytermében! Szegény, jobb sorsra érdemes zeneegyesület! Amennyi munkát ez már kifejtett, bizony talán Vezenden, vagy Kraszna- szentmiklóson nagyobb eredményeket ért volna el vele. Még egyet. Úgy a kultúra, mint Nagykároly város érdekében köszönettel tartozunk a nagykárolyi intelligens zsidóságnak. Igen, csakis neki. Ő mentette meg úgy, a hogy közönségünk renoméját. Nélküle megtörténhetett volna az a hallatlan kulturbotrány, hogy üresen marad a hangversenyterem, teljesen üresen s a szereplők még csak el' sem játszhatták volna műsorukat, hanem mehettek volna haza aludni, mint ahogy az intelligencia nagy része tette ; vagy sirni ; siratni a kutturát. Igazán nagy kedvünk lenne névleg felsorolni itt mindazokat, akiknek k. kötelességük lett volna megjelenni az estélyen, akik művész- házat alapítani, jótékonycélu gyűjtést rendezni mindig készek, de távolmaradásukkal tüntetnek akkor, amikor kisebb, de a személynek momentán kevesebb szerepet nyújtó kulturtényről van szó. Nagyon szeretnénk névleg felsorolni őket és igazán önmegtagadásunkba kerül erről I lemondani. Ezek után lássuk magát a hangversenyt. A műsor ez volt: 1. Mendelssohn: Es- dur vonósnégyes. Adagio non troppo. Allegro non tardante. Canzonetta. Andante espressivo. Molto allegro e vivace. Előadták : Hermann László (első hegedű), Pifalcz Emil (második hegedű), Ferencz Ágoston (mély hegedű), Szarukán Zoltán (gordonka) urak. 2. Viuxtemps : Ballada és Poloneise, hegedü-solo, előadta Hermann Mili urleány. 3. Farkas Imre : Magyar nóta, zenekiséret mellett szavalja : dr. Barna Jánosné úrnő. (E pont néni változást szenvedett s a zenekiséret hiánya miatt — a kisérők nem jöhettek el Szatmárról — más szavalatot adott elő dr. Barnáné úrnő.) 4. Goltermann : Gordonka- verseny a-moll I. tétel; előadta Szarukán Zoltán ur. 5. Wieniawski: Hegedű-verseny d-mol, előadta Hermann Ella urleány. 6. Schubert : Varázshárfa, nyitány a Rosamunde színműből, előadta zeneegyesület zenekara Vitek Károly zenetanár vezetése mellett. A szatmári filharmonikusok négy quartet- tező tagja Hermann László hegedűművész vezetése mellett csodásán produkálta az öt pontból álló Mendelsshon es-dur vonósnégyesét. Nem mükedvelés volt ez; művészetet, magas, nivós, nem mindennap élvezhető művészetet nyújtottak e pontban a szatmári vendégek, olyan zenei produkciót, amit élvezni, hallgatni és megérteni tudni kell. Minden szám után hatalmas tapssal mondott köszönetét a közönség. A két kis Hermann-muvésznőről nem most irúnk először. Azt sem tudjuk, hogyan, milyen szavakkal emlékezzünk meg róluk. Nem szeretnénk a régi konvencionális frázisokhoz nyúlni, amikor erről a két bájos kis zseniről van szó. Szeretnénk valami nagyon szépet, valami újat mondani. De hát az olyan bajos. — Temperamentum, tűz, ihlet van a Liliké játékában. Oly kicsike még, mint egy nagyobb porcelánbaba, sőt lehet, hogy nálánál nagyobb bábut láttunk is már, lehet, hogy még ő is olyannal játszik s máris a valódi zseni isteni tüze ég a szemeiben. És ez a tűz nem csal, ez a tűz az isteni szikrának a sugaraiból fonódik össze és átcsap az idegekbe, a parányi ujjacskákba, onnan a vonóba, a hegedű húrjaiba és sugarai a hallgatóság tekintetéből és s. ivéből tükröznek vissza a kis csodagyerekre. Csoda-e, hogy számtalanszor hívták vissza lejátszott száma után ; csoda-e, hogy meg kellett ismételnie és meg kellett toldania a bűvös hegedü- solot; csoda-e ? hogy elemi erővel dörgött a taps és nem akart vége lenni az ovációnak? — Ella játéka már nem oly csapongó, komolyabb, disztingváltabb. Nem szabad, precíz. Ö már a művészi magaslatok szorosabb korlátái között mozog. Nagy figyelemmel, mindenre vigyázva játssza le hegedűversenyét. Művészi módon kezeli a vonót; játéka magas nivóju zenei produkció. És szép ; és bájos ; és még csak kurtaszoknyás kisleány, feslő rózsebimbó ; de máris elömlik egész lényén, hogy ez egy „mese nő“ lesz; még fiatal gyermekleány és már is tudjuk, érezzük, halljuk, hogy belőle nagy művésznő lesz. Szarukán Zoltán gordonkaversenye is elsőrangú zeneszámot uyujtott. Nagy élvezettel hallgatta a közönség a meg egészen fiatal gordonkaművész játékát és zajos tapssal honorálta, amit a művész még egy pótszámmal köszönt meg. .. Ügyes szavalattal szerepelt Dr. Barna Jánosné úrnő is Szatmárrói. Sikerült dilettáns számát hálásan megtapsolták. Az estélyt rendező zenemükedvelők egyesülete csak egy számot tártott fenn magának, a többit mind a szatmári vendégművészek játszották. A gazdag műsort az egyesület zenekara fejezte be egy nagy művészi precizitással betanult és előadott indulóval. — Oly magas nívón áll már a zeneegyesület zenekara, hogy igazán megérdemelné az általános érdeklődést. De erről már nem is érdemes beszélni. Hagyjuk a nagykárolyi magas intelligenciát a zsurok szendvicsei mellett, hagyjuk az ördögbe, amelynek bibliája neki több szórakozást nyújt minden zenénél, minden művészetnél. Csáky Gusztáv. A Katholikus Népszövetség memoranduma a választói reform tárgyában. Khuen-Héderváry Károly gróf augusztus 5-én a Kath. Népszövetséghez is elküldötte ismeretes köriratát, melyben véleményt kér a választói jog reformjára vonatkozóan. A Nápszö- vetség vezetősége megytárgyalva a kérdést az alant kifejtett elveket és irányokat állapította meg, melyeket az ország érdekében szem előtt tartandóknak vél s melyekben a Népszövetség nagy többsége is kétségkívül egyetért. Természetes, hogy a Népszövetség egyetlen egy tagját sem korlátozza abban, hogy e kérdésben esetleg eltérő egyéni meggyőződését ne vallhassa s azt érvényre juttatni ne törekedjék. A memorandum bizonyítja a reform szükségességét. 1908-ban ugyanis 1 millió 119 ezer választónk volt. Ez az.összes lakosságnak 62 százaléka, — a felnőtt férfilakosságnak 21 százaléka. Ilyen csekély arányszám nincs egyetlen modern európai államban. Az állapot tarthatatlan. 1848. óta roppant fejlődés észlelhető nálunk. A választói jog dolgában azonban úgyszólván semmi haladás nem volt. A memorandum a legalább 24 éves férfilakosságnak óhajt szavazati jogot adni. A tisztán értelmi cenzus (irni-olvasni tudás) felállítását igazságtalannak tartja az ország földmivelő lakosságával szemben, mert akkor a mostani választók közül 192 ezer (17 százalék) a jövő-
