Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-16 / 50. szám
I Ili. évfolyam. Nagykároly, 1911. december 16. 50-ik szám. Északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I i V-r-' * 4L w "4> Előfizetési árak: gesz evre élévre egyedévre anitóknak egész évre 8 korona. 4 „ ¡2 „ 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csálty Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. Városunk fejlesztése. (N, Sz. A.) Az utóbbi hetekben pénz- í palota építése, a Nagykároly—sza- laTsi vasút és a törvényszék kérdésével kapcsolatban megint aktuális volt a téma, hogy hogyan lehet városunkat fejleszteni. Reánk nézve ez a probléma nem csak oly formában áll, hogy ha nem fejlődünk, hát lemaradunk, hanem abban a formában is, hogy a teret, melyet el nem foglalunk, elhódítja hatalmas riválisunk Szatmár és igy megszűnik a lehetősége annak, hogy az elmulasztottakat később helyrehozzuk. Más város ha nem halad a korral, visszamarad ugyan, de mindig nyitva van a lehetőség, hogy felvegye az elejtett fonalat, mig nálunk az elmulasztott dolgot magához ragadja Szatmár és nekünk nincs módunk azt többé visszaszerezni. Ez a helyzet következménye annak, hogy egy vármegyében két város oly közel fekszik egymáshoz, hogy érdekköreik mélyen belenyúlnak egymáséba. Ehhez járul még az, hogy Szatmár városa egyike a legagilisabbaknak az országban s nem mulaszt el egyetlen ai- kalmat sem, amelylyel intézmények, közlekedési eszközök, iparvállalatok és más egyebek által befolyási körét kiterjesztheti s nem riad vissza attól sem, hogy vetélytársa Nagykároly legyőzésére nagy áldozatokat hozzon. Kitűnő példája ennek a pénzügyi palota kérdése, melyet Szátmár felépíteni és 12 évig az államnak adni ingyen Ígért, csak elvehesse Károlytól a pénzügyigazgatóság intézményét. Nagy összegről volt itt szó, évi 25—30 ezer koronáról de Szatmár még sem csinált volna rossz üzletet, mert egyrészt növekedett volna úgy neki, mint polgárainak jövedelme e pénzügyigazgatóság révén néhány 100 lélek beköltözése által, másrészt oly súlyos csapást mért volna Nagykároly város fejlődésére, annyival csökkentette volna az erejét, hogy a jövőben e^csz sorozatában olyan dolgoknak melyekben a két város rivalizát egymással, n tudott volna Nagykároly olyan erővel fellépni, mint különben s ennek folytán még további veszteségek érték volna a vetélytárssal szemben. A városok nem hiába hova tovább inkább közgazdasági, mint közigazgatási intézmények lesznek, de egymással való harcaik is erősen kezdetek hasonlítani a !'" gazdasági életben szereplő vállatok küzdelmeihez. Ott látjpk lépten-nyomon előfordulni, hogy az erősebb vállalat veszteséggel adja termékeit csupán azért, hogy a gyöngébbet megbuktassa s maga maradván a piacon, később ne csak veszteségeit hozza be, hanem-e réven nagy nyereséghoz jusson. Szatmár is igy akart eljárni a gyöngébb Nagykárollyal szemben, mely nem képes évi 25—30 ezer korona áldozatra, úgy számítván, hogy az ő 12 évi ráfizetését bőven meghozza a versenytárs gyöngitése és visszaszorítása. Szatmárnak ezt az erőszakos támadását valószínűleg sikerülni fog visszaverni, de nem a magunk erejéből, hanem csakis politikai indokból azon véletlen szerencse folytán, hogy Szatmár városa képviselője révén éles ellentétben van a kormánynyal és a megyei intéző körökkel. Csakis egy ilyen vékony politikai hajszálon múlik a dolog és épen azért kell, hogy-e körülmény gondolkodásra indítson bennünket egyrészt abban az irányban, hogy ezt a vékony politikai hajszálat erősítsük, másrészt abban a tekintetben, hogy hogyan tudjunk politika nélkül is a lábunkon megállni. Ami a politikát illeti kétségtelen, hogy a nagy pipáju és kevés dohányu 48-as politika városi szempontból egy öngyilkosság amellett, hogy a hazának sem eredményez mást mint qvóta emelést, házszabályreviziót, katonatiszti fizetés javítást, császárjubileurrii üdvözlést és drága talpfákat. Tudvalevő dolog, hogy mikor fer.t- nevezett nagypipáju és kevés dohányu polgártársaink „elveik fenntartásával“ gróf Károlyi Istvánt szabadelvű kormány- párti programmal Govrik Ödön 48-as jelölttel szemben megválasztották, a város érdekében hoztak áldozatot, mely nem is Bosszú. Irta: Auróra. (Folytatás.) És igaza volt, nem volt már többé nyugta : az a férfi még mindég izgatta, mindég a befolyása alatt állott. Hiába, nem tudott tőle szabadulni, meg volt rontva. Valami érzés, aminek nem tudott nevet adni, vitte, húzta oda, akaratának ellenére is. Gertner András pedig odahaza, szokatlanul megváltozott. A vig, beszédes emberből szótlan, szomorú ember lett, aki szabad idejében órák hosszat eltöprenkedett. S olyankor, amikor végre magához tért merengéséből, szemei mindég könybe lábbadtak s ilyenkor minduntalan a gyermekeit kereste tekintetével . . . Min gondolkozhatott ? . . . Az asszonyhoz is jó volt nagyon, nem is vigyázott már rá. Pedig csak az volt a különbség, hogy eddig otthon csalta a mérnökkel az urát, most pedig a házon kívül. De úgy látszott, hogy Gertner András erről mit sem tudott ; vagy ha tudott is, nem akarta tudomásul venni. Komoly dolgai akadtak. Két szép gyermekét biztosíttatta nagykorukra. — A bánya veszélyes, — mondotta sokszor. — Ha meg találnék halni, legyen egy kis biztosíték a hátuk megett. Ugy-e anyjuk jó lesz ? — Jó, jó, András — hagyta helyben az asszony, aki semmi különöset sem talált a dologban. Aztán meg nem cselekszik rosszat, ha akarja, tegye. Lenn a tárnában is úgy volt minden, mint az előtt. Az emberek dolgoztak, robotoltak. Gertner is csak úgy tett, mint azelőtt, ügy látszott, beletörődött a sorsába. Csak a mérnök mutatkozott kevesebbszer a föld gyomrában. De neki talán oka volt erre. Talán félt. Ki tudhatja ezt?! Hanem már kerülte a Gert- nerrel való találkozást. Aztán meg máskor sokszor ott volt a fölszállásnál munka végeztével és mindég volt Gertnerhez egy pár szives szava. Ők mindég utoljára kerültek föl a tárnából. De hisz’ épen egy ilyen alkalomra várt Gertner mindég. Hányszor gondolta: Milyen terhes már neki az élet . . . Mikor fog már eljönni az a nagyon várt alKalom, mikor leszámolhat . . . A várva-várt alkalom végre elérkezett. Kőröspataki Pataki László ur, miután kedvére ki- szerelmeskedte magát az asszonnyal, gyanútlanul, jó kedvvel szállt alá a tárnába. Fontos ügye akadt, mit csak Gertnerrel végezhet el. Bánya vizsgálat lesz. — Gertner, kedves Gertner — mondta a mérnök. Két nap múlva jönnek. Igaz, kevés az idő már, de azt hiszem . . . — Rendben van minden, mérnök ur! — Hisz’ azt tudom Gertner. De azért mégis . . . Tudja nem ártana, ha holnap alaposan utána néznénk mindennek. Azt hallom, hogy a központi tárnában a sinvasak talpfái nem a legjobb állapotban vannak. Ki kellene cserélnünk. Nem gondolja ? — Meg fogjuk vizsgálni, mérnök ur. —<1 Jó, jó Gertner. Magára bizom, tegyen eleget a hiányoknak. Isten vele., A kellő alkalom még nem volt itt a leszámolásra. A tárnából most szállították fel cserélés végett a lovakat, miután a munkások már mind felszálltak, csak két ember maradt még lenn, akik a lovak felvontatásánál segédkeztek. Gertnernek cselhez kellett folyamodni. Hanem sokkal nagyobb baj van itt a 8-as tárnában — mondotta a mérnöknek, aki e kijelentés után visszamaradt és meredten bámult Gertnerre. Épen akkor szállt fel az utolsó két ember is. A mérnök megkérdezte : — Mi az a nagy baj ? — Nekem lenne egy kis leszámolni vaLeghasznosabb karácsonyi ajándék egy elsőrendű SINGER varrógép 10 koronával 10 évi jótállás mellett vásárolhat W GUTTMAN varrógépraktárában Nagykároly, Széchenyi-utcza. “HÄ1
