Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-09 / 49. szám

Hí. évfolyam.

Nagykároly, 1911. december 9.

49-ik szám.

Északkeleti újság

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

®z évre

Előfizetési árak:

8 korona.

f vre

4 „

JKedévre

• 2 „

Fűliknak

egész évre

......................

■ 5 „

Felelős szerkesztő :

NEMESTOTHI SZABÓ ALBERT dr.

Szerkesztők :

Suták István Csáky Gusztáv.

= MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. =±=

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM.

(„KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

rzzz: Hirdetések ugyanott vétetnek fel. —

Nvilttér sora 40 fillér.

választási reform.

{N. Sz. A.) Gróf Károlyi József vasárnapi beszámolóján a sok üres és kopott 48-as frázis mellett komoly, okos és jelentőségteljes szavak hangzottak el a választási reformról, amelyek minden igaz magyar hazafit örömmel tölthetnek el és reményt ébreszthetnek benne, hogy ez a hazára oly fontos kérdés a komoly megvalósulás stádiumába jutott.

. Miután a beszámolót tartó képviselő a pártonkivüli 48-asok vezére, a másik szónok, Désy Zoltán pedig a Kossuth- párt illusztris tagja, nyilatkozataikat bátran tekinthetjük e két párt álláspontja kifejezésének.

Mindkét szónok határozott állást foglalt a választási reform mellett, vagyis csatlakozott a Justh-párt felfogásához azzal az eitéréssel, hogy nem vallották magukat épen az általáos választói jog híveinek, de olyképen Írták körül az általuk óhajtott választási reformot, mely igen megközelíti a Just-párt álláspontját.

Nagyon nyomatékosan hangoztatták ugyanis a reform tekintetében a demokratizmust, mint alapelvet és határozottan kijelentették, hogy csakis oiy korlátozásokat acceptálnak, a melyek a magyarság supremációjának biztosítására szükségesek. Ez egyértelmű azzal, hogy a választási jogot oly mérvben akarják

kiterjeszteni, amely az általános jogot megközelíti.

És épen ez a lényeg, mert a reform, hordereje nem azon 10—15 %-on van, mely esetleg a százból nem kap választási jogot, hanem azon a 85—90 %-on, mely a mai 20—25 % helyett választói jogot nyer.

A két pártvezér kijelentései után megnyugvással konstatálhatjuk, hogy a másik két 48-as fractió csatlakozott a Justh-párthoz és igy ma az egész 48-as tábor a választási reform hive.

Ezzel a reform hívei többségre jutottak a parlamentben, mert a néppártban is többségük van, mely a Rakovszky visszavonulása folytán még hatályosabban fog érvényesülni, a munkapártban pedig mindenesetre van olyan erős a Lukács körül csoportosuló választói jogos fractió, hogy az ellenzékkel együtt a többséget megadja. A Tisza Istvánnal tartó ellenzők csoportja annál kisebb lesz, minél inkább billen az ellenzék magatartása által a mérleg a választás reform oldalára. Ez már hiába a n. .Kapárt tulajdonsága, hogy a többséghez húz.

A további alakulás most már attól függ, hogy az ellenzéki pártok a mily közel jutottak egymáshoz az alapelvek tekintetében, tudnak-e úgy megállapodni egy közös taktikában a véderő reform elleni obstrukció kihasználásában a választói reform javára.

E tekintetben két alternatíva van/

| Kossuth-párt nemzeti engedményekkel és a választói reformmal junctimban elfogadja a véderőreformot, ellenben a Justh- párt előbb óhajtja a választói reformot és az uj parlamentnek kívánja fentartani a véderőreform feletti döntést.

A kormány persze azt szeretné, ha minden concessió nélkül fogadtathatná el a véderőreformot, de ez ma már kizártnak tekinthető. Az obstructió öt hónap óm tart, átélte könnyen a kánikulát és nem fogyasztott el a 145 ellenzéki szónokból csak 38-at. Nem gyengítette meg a törvényható. ágok állásfoglalása, sőt meghátrálásra ta az erőszakos letörés kísérletét. Kétségtelen tehát, hogy az obstructió beláthatatlan időkig eltarthat.

Becsben azonban nem várhatnak Ítéletnapig a véderőreformmal, melynek ily módon tető alá hozására semmi ga- rantiát nem nyújthat a kormány, hanem előbb-utóbb megragadják az ellenzék által felajánlott megoldási módozatok valamelyikét.

Bármelyik ezek közül biztosítja a választói reform közeli megvalósulását, de a Justhéké előbb, mint a Kossuthéké és miután alig hihető, hogy Bécsben nemzeti engedményeket nyújtsanak, inkább remélhető a véderőreform napirendről levételével a választóireform na- oirendre tűzése, habár a nemzet érdekéGyöngyikénk.

Szerelmünknek első kinyílt rózsaszála, Gyöngyike leányom,

Nem iskolás még, de számolni tudja, hogy Kettő meg egy : három.

Kedveli a könyvet, játék sem kellene, Kiváltképp ha lapja ábrákkal van tele; Jelentőségüket hangosan sorjázza,

Komoly arcot formál, mihelyt tudománya Cserben hagyja szépen;

Azaz hogy hát, kérem :

Nem „formál“ ö, hanem komoly arcot vágva Fontoskodik s kérdez mitölünk utána;

S azon a domború, szép homlokán belül A tudás szikrája egy-egy fokkal derül. Apjának, anyjának édes zaklatásiul Nyílik fel szeme és este attól zárul. Megjegyzi a választ, intelmet, tanácsot, Pontosan követi, ha egyszer jót látott. Midőn asztalánál irogat az apja, Fejecskéjét pici tenyerébe hajtva Nézegeti némán; miután elleste,

Milyenek a sorok, szalad lelkendezve Édesanyjához és nagy titkosan mondja, Hogy verseket írok szallagpapiromra. Ámcsak a beszédben vétsünk el valamit! Felragyogó arccal tüstént ki-kijavit,

— Erre felénk bizony olyan divat járja: Amikor beszélünk, nincs idegen „lárva“

Az érzelmeinken és ajkunk nem „formál“! Híven megmarad a zengő magyar szónál.

Ósdi társalgásban — megvallom, senki más — Egyesegyedül én magam vagyok a hibás.

Ősi szokásinkból apródonkint vedlünk: Nyelvében se éljen sokáig nemzetünk ?

Károlyi Tóth Lajos.

Bosszú.

Irta: Auróra.

Kőröspataki Pataki László ur boldogan, megelégedetten dudolgatott, amikor beleült a a tárna liftjébe, hogy leengedtesse magát a tárnába. Boldog is lehetett és megelégedett, mert még ott égétt ajkán a bányatelep legszebb, legkívánatosabb s egyben legszelídebb asszonyának : Gertner Andrásiénak a csókja.

Rejtély marad mindörökké, hogy mi módon közelíthette és mi módon csábíthatta el a mérnök a kedves, szép bányamunkásné szivét. De a tény az, hogy elcsábította az asszonyt és szeretőjévé tette.

Gertner, — aki rajongásig szerette nejét, már amint egy ilyen puritán munkás-ember szeretni tud — a viszonyról mit sem tudott ; az asszonyon semmi különös dolgot nem észlelt. De rendesen igy van, mindég a férj az, aki utoljára tudja meg a valót. Így volt ez Gertneréknél is. A bányamunkásnék már suttogtak, beszélgettek; de még csak titokban. Nem mertek nyíltan fellépni ellene, bevádolni az urának, mert féltek a mérnök haragjától; hisz a mérnök mindenható uruk. így hát nagyon sokáig jött napfényre a dolog.

A férj ezalatt szorgalmasan dolgozott a tárnában. Hiszen, hogy is gondolt volna arra, hogy amig ő — úgyszólván — eltemetve a föld gyomrában, halálmegvetéssel izzad, küzd a mindennapiért, addig a szeretett hitves, a legjobb anya, a saját felesége őt rutul megcsalja. Gertiiért a tárnában mindenki szerette, tisztelte. És épen azért szívből sajnálták, amikor a szorgalmas Gertner „előmunkás“ lett.

íme a csábitó még jutalmazni is tud ,. . Hálás . . . Megfizeti a gyönyört, a szeretkezés árát annak az embernek, akinek a boldogságát olyan rutul, gálád módon elrabolta — mondogatták munkás társai, akikkel együtt dolgoztak a tárnában.

De csak önmaguknak piondták. Neki nem szabad erről tudni. Talán jobb is, ha nem tudja. De miután semmi olyan titok nincsen, ami napfényre ne jönne, úgy a hűtlen asszony és a gonosz mérnök viszonya is kibontakozott a titokzatosság homályaiból.

Egy vasárnapi napon ugyanis, amikor a tárnában szünetelt a munka, a munkások a bányatelepi vendéglőben gyűltek össze, mert az volt a szokás, ha valakit előléptetnek, akkor azt meg is kell egy kicsit ünnepelni. Gertner- nek sem hagytak békét munkás társai s addig beszéltek neki, amig ráállt a dologra. Legyen hát muri, ha úgy akarjátok. A felesége is úgy akarta. Ha tudta volna . . . Vesztére akarta . . .

Már javában folyt a muri, amikor egy „elázott“ munkás szólásra emelkedett. Prom- mer volt, aki mindeddig nem tudta magát fel-