Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-04 / 44. szám
2-ik oldal. 44-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. következni, ha még egyszer meg nem gondolják magukat és nem lépnek a kölcsönös engedékenység útjára. Ezt kizártnak éppen nem tartjuk és az ország érdekében annál is inkább reméljük, mert a mai életviszonyok mellett nem tartjuk lehetségesnek sem azt, hogy a kormány részéről az erőszak, sem pedig az ellenzék részéről a merev obstructió diadalt arathasson. Humanizmus Aktuális lett ismét a humanizmus eszméje, amelynek egyik jelszava a halálbüntetés eltörlése. Aktuálissá tette pedig a Regula bűnügy. A humanizmus követői minden körülmények között a halálbüntetés ellen vannak. Szerintük ezzel nem büntetik meg a gonosztevőket, de a fogság, az nemcsak megbünteti, hanem meg is javítja a bűnösöket. Az élettől való megfosztás e felfogás szerint nem más barbarizmusnál, amely az emberhez nem méltó. Nem osztjuk ezeket a nézeteket, sőt határozottan veszedelmeseknek találjuk. A humanizmus — az igazi humanizmus célja nemes és szép. Maga a szó emberségességet jelent. A gonosztevők kivégzése sokkal magasabb okokból történik:, nem pedig azért, hogy éppen az illető bűnös lakoljon halállal. Példát kell statuálni. Rettegéssel kell visszatartani a bűntől. S ez a rettegés, amelyet a haláltól való félelem okoz, össze sem hasonlítható azzal, a mely a börtönbüntetéstől való félelemmel jár. Az életösztön mindig a legnagyobb, legerősebb érzés s a szabadságösztönnel össze sem hasonlítható. A halálbüntetés eltörlése felszabadítaná az életösztönnel visszafojtott vad indulatokat és bünt-bünre halmozva felforgatná a társadalmat. A halálbüntetés fennálása és gyakorlása oly erős garancia a világ javítására, mely mellett minden humánus eszme eltörpül. Egy-kéi gazembernek a börtön fenekén való sinylódése a jól megérdemelt akasztófa helyett, — ez volna hát a humanizmus? És milyen nagy árat kellene ezért fizetni! De drága lenne ez a csere a társadalomra nézve, amely egyszerre megtelne gonosztevőkkel, akiknek az élete előre be van biztosítva, a szabadságát pedig minden meggondolás és félelem nélkül kész bármiért kockáztatni. Ez nem humanizmus. Humanizmus az, amely az egész emberiség közjavát célozza s ennek — ha kell —feláldoz egy-két gonosztevőt, akik a halálbüntetésre rászolgáltak. A halálbüntetés eltörlése oly túlzása lenne a humanizmusnak s oly tévedése a humánus elméknek, ami végzetes következményekkel járhatna az emberiségre nézvé. Bizonyos szigor mindig kellett és kelleni fog! Nagyon kell pedig, amikor a gaztettek száma állandó statisztikája az újságoknak. Ezért tartjuk helyesnek a Regula-ügyben hozott Ítéletet s ezért tartjuk szükségesnek, hogy az végre is hajtassék. S amikor a halálos Ítéletre adjuk le szavazatunkat, meg vagyunk győződve arról, hogy sokkal humánusabb dolgot követtünk el, mintha együtt kiabálnánk azokkal, akik a halálbüntetés eltörlését követelik. yNem Yált be a dohánydrágitás. Az expozé merész számai között 20 millió koronával szerepel a dohányjövedék várható többlete. A kincstár kitűnő üzletet csinál, ha csak a rendes pénzforgalmat éri el, még akkor is, ha a fogyasztás csökkent is, mert hiszen az árakat 30 -40 százalékkal emelték és ez ma tiszta nyereség. Az áruforgalomra vonatkozólag kérdést inintézett egy lap a dohányárusok egyesületéhez, a honnan azt a választ kapta, hogy a fogyasztás csökkent. Ennek azonban nem a dohányszenvedély csökkenése, hanem a dohányjövedéki igazgatóság az oka. És ha Lukács pénzügyminiszter 20 milliós jövendölése nem válik be, annak a következő okai vannak : Állandó hiány van szivarkákban, dohányokban és szivarokban egyaránt. Duna, Király, Magyar és Delicias gyártmányokat az idén alig lehetett kapni. Tiz trafikot is végig jár az ember, mig magyar-cigarettát kap, már pedig ez a legkeresettebb fajta és úgyszólván az egyetlen, amelyet a régi áron árusítanak. Van trafikos, a ki julius elseje óta nem látott magyar-cigarettát. Hiány van állandóan a hosszú és rövid, legfinomabb magyar pipadohányban. A nagy reménységgel forgalomba küldött uj havannákat nem lehet kapni, pedig szakértő körökben általános a meggyőződés, hogy a külföldi havannákkal ezek sikeresen konkuráltak volna. Nagy kárt okoz a Cigarillos szivarkák késése. Énnek a fajtának a kibocsátását már hat hónapja Ígéri a jövedéki igazgatóság, de ez még mindig csak tanulmány tárgya. ' Ausztriából tömegesen hozzák/a Cigariilost az utazók és legfélreesőbb magyar helyiségekbe Bécsből hozatnak ilyent. A becsi „Cigarillos“ fogyasztás fele Magyarországra esik. Nagy a panasz a cigaretták minőségére is. A Szultán cigaretták félig üresek. A Stani- bul cigaretták gumósak és nincsenek egyenletesen töltve, számos más fajtából kihull a dohány. Ázt a rettentő drágítást tehát, melyet a füstbe menő milliók növelésére rendeztek, igy csak á közönség zsebe érzi. HÍREK. Képviselőtestületi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete 1911. év november 5. napján d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlés tárgysorozata: M. kir. belügyminiszter ur 129421/1911. sz. leirata a városi rendőri szolgálatnak a m. kir. csendőrséggel leendő ellátta- tása tárgyában. A nagykárolyi kerületi munkás- biztositó pénztár kérelme a munkásbiztositási járulékok behajtására, általa fizetett végrehajtó alkalmazása iránt. A város és Hajas Demeterné közt megkötött kisajátítási szerződés jóváhagyása. Előterjesztés az állami polgári és elemi iskola építése ügyében a műszaki munkálatok elvégeztetésére vonatkozó 78—1911. kgy. sz. véghatározat némely rendelkezésének módosítása iránt. Kir. tanfelügyelő megkeresése külön iparos-tanonc iskolai helyiség létesítése iránt. Á város korparéti tagos birtokának bérbeadására vonatkozó árverési jegyzőkönyv bemutatása. A város korparéti tagos birtokának megvétele ügyében a Roóz testvérek szatmári cég ajánlata. Előterjesztés a vádászlerületi béralap összegének a város közigazgvtási szükségleteire leendő fordítása iránt. Az Apolló mozgó fénykép vállalat kérelme a színház bérösszegének felére leszállítása s egyéb járulékok összegének leszállítása, illetve elengedése iránt. Huszár József városi hagyatékügyi jegyző kérelme, annak megengedése iránt, hogy a „Nagykároly—Erdővidéki Takarékpénztár r.-t.-nál a felügyelőbizottsági tagsági tisztet viselhesse, a) Tompautcai 39. sz. telekből utca területéhez csatolt 16.51 m2 telekrészlet. b) A Könyök-utcai 12. ültem ide? De nem sokáig gondolkozhattam. Hangot hallottam : — A halálba üldöztetek s még nagy sirkövet is tettek rám, mert furdalt a lelkiismeret, féltetek hogy feltámadok . . . Felpillantottam a sírkőre. Arany betűkkel ragyogott le onnan valami irás, amelynek első szavai ezek voltak: „Feledhetetlen halálunknak . . .“ Sikoltva takartam el szemeimet. El akartam menni, de nem bírtam. * Egy kis szomszéd gyermeksirhoz. vánszorogtam végre. Gyermeki gágyogás ütötte meg a fülemet. Aztán átment a gyügyögés valami fuldokló görcsös hangokba és ez a sóhaj hallatszott : — Anyuska ne ölj meg, hiszen én nem tehetek róla . . . S egy kis fehér, tiszta lélek röppent el fölöttem. Szállt, szált, én meg mentem utána. Követtem. Egyszer aztán eltűnt előlem s nem láttam többé. * Leültem arra a helyre, a hol a kis lélek eltűnt. Ismét sirok között voltam. Két egyforma sir, rajta egyforma kövek és egyforma virágok. Átbeszélgettek az egyik sírból a másikba. — Miért kellett nekünk oly korán idejönni ? — Mert a gyermekeink nem várhattak az örökségre . . .__________________________' Borzasztó! Micsoda titok! A sírkőre ez volt Írva: „A legjobb anyának és apánaK . . .“ S a két siron ott égett a megemlékezés mécsesének egész sokasága . . . * Éjfél volt. A temető kiürült. Itt-ott még égett egy nehány mécses. Egyszerre megmozdultak a sirok és átlátszó, fehér szellemalakok léptek ki belőle. Undorral olto ,atni kezdték a még égő gyertyákat. Aztán odakuporodtak a sírkövek mellé és kezdték levakargatni a felírásokat s helyébe tüzes vesszőkkel Írtak fel rettenetes vádakat. Egy közeli sirdombon művészi faragvány ékeskedett: egy térdelő nőalak ölelt egy derékban kettétört oszlopot. Hirtelen megmozdult a szobor. A nő felemelkedett, lebontott haját hátra simította, ruhája ráncai közül egy tört húzott ki s villogó szemekkel nézte az oszlopból férfialakká változott követ. Csoportokba gyűltek aztán a szellemalakok és suttogó, titokzatos hangon beszélgetni kezdtek. Elmondták egymás történetét. Rettenetes igazságokat l allottam akkor . . . És láttam, hogy az a sok fényes láng, az a sok drága, szép sirkő, az a sok koszorú és virág, az a sok aranybetüs sírfelirat, — mind, mind hazugság. Végig a temetőn alig-alig akadt egy-két olyan sir, amelynek halottja nyugodtan maradt, ahonnan nem lépett ki szellem. S amikor visszaosontak sírjaikba, hallottam, ezt suttogták: „Most egy évig ismét nem háborgatnak bennünket .. ________________ Bezáru lt a sok sir s én betegen, zsibbadt testtel és lélekkel támolyogtam hazafelé. Mentem és minden szó ott csengett a fülemben és ott fog csengeni örökké . . . * Halottak napja után késő este, mint a tolvaj, belopóztam a temetőbe. Gyertya, mécses nem égett sehol. Hiszen már felesleges; csak azon az egy estén kénytelenek vele az emberek. Sötét volt. Alig láttam az utakat, a melyeken félve, csöndben, vigyázva, hogy senkinek álmát ne zavarjam, lassan haladtam előre. Megnéztem minden sirt, elolvastam minden feliratot. Már hajnalodott és én még mindig kerestem és nem találtam meg amit kerestem — Az én síromat kerestem. Kerestem a helyet, kerestem a felírást, hogy én is levakarjam a hazug arany betűket, ha ott vannak és összetörjem a sírkövemet ha van. . Feljött a nap, kivoltam merülve. Abba kellett hagynom a lázas keresést. De úgy érzem, hogy keresni fogom mindég. S ha nem találom meg, akkor feljövök majd egykor, mikor „halottak napja“ az én napom is lesz és ha találok valami jelt, valami diszt, vagy felírást a síromon, akkor valami vad, kegyetlen, emberfeletti gyönyörűséggel összezúzok miudent, mindent, koszorút, virágot, gyertyát, követ, az aranyos betűkkel együtt és addig fogok ezek romjain tombolni, mig sirom egyenlő nem lesz a föld simaságával, hogy soha emberi szem még csak ne is sejthesse, hogy azon a helyen is „nyugszik“ valaki. : Gallérok gözmosása: il#®íap Hál Kézimunkák!glassékeztyük tükörfénnyel hófehérre MMrfíj uljvl * Bútorok szőnyegek tisztítás, Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
