Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-30 / 39. szám

/

III. évfolyam.

Nagykároly, 193 1. szeptember 30.

/§ fi

—

39-ik szám.

Északkeleti újság

POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

\

i Síi 1 2

* *

■ j &

‘r

a«an.-g.- r.-nwa. ^ cstooju

Előfizetési árak:

Egész évre

Félévre ..........................

Ne

gyedévre

Tanítóknak egész évre ..

8 korona.

4 , a „

5 „

Felelős szerkesztő:

NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr.

Szerkesztők :

Suták István Csáky Gusztáv.

= MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. =---- VSzerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

Hirdetések ugyanott vétetnek fel. .Mviltfpr crnm 40 fillér.

Város és falu.

Gróf Mailáth Józsefnek Szatmáron, az Országos Gaz- dagyülésen elmondott beszédéből.

A város és a falu között nálunk nincs sem érzelmi, sem értelmi kapocs. A város lakossága és a falu népe nem érez, nem gondolkodik együtt. Mintha idegenek volnának egymásra nézve. Ha egy-egy nemzeti kérdés olykor közös érzésben, közös célra nem hevítene, közelebb nem hozna bennünket egymáshoz, talán el is felednők egymást. A városi nép előtt faluba jutni éppen e különvált élet miatt a „sors átka“, kényszerűség, száműzetés még akkor is, ha az a városi ember vérbeli falusi volt is azelőtt.

Ehhez az elkülönző felfogáshoz járul még az is, hogy a városi sajtó hibásan Ítéli meg a falu és a város viszonyát. Azt hiszik, hogy elválaszthatók a város és a falu érdekei. Külön városi és külön falusi kérdést gondolnak ki. Így alakul ki az agrárius és merkantilista kérdés, melyek egymást nem ismerve, nem méltányolva, egymásban ellentéteket keresnek. Pedig ezen ellentéteknek egyszerűen nem kellene lenniük, mert a város és a falu érdekei szoros benső viszonyban állanak egymással. Bár a városban látszólag más gazdasági szervek működnek, mint a faluban, azért mégis a nemzet testét

képezik, amely pedig lényegében mindig egységes.

Ma is igaz'az a régi mondás: Ha a gazdának van pénze, mindenkinek jut belőle. Ha nincs termés, a városokban sem megy az üzlet. Ez az érdekkapocs, mely a falut a várossal összeköti. A munka, mely ma a falu megmentésére és jólétének emelésére megindult, nem a városok elien szól, hanem részben azok érdekében is. Mikor tehát a falusi jólétről, a falvak elnéptelenedéséről, a szövetkezetekről van szó, nem a városok ellenére, érdekük megsértéséről, haladásuk kerékkötőjéről van szó.

Magyarország legtöbb városa többé- kevésbbé hatalmas közzéppontja egy termékeny és terjedelmes föidmivelő, gazdasági érdeknek. Hivatásuk tehát szép és nagy kiterjedésű. De hogy ennek megfeleljenek, szükséges, hogy a vidék, a falvak is éljenek, izmosodjanak és gazdasági életükben termékenyek legyenek. A városok kereskedelmét, iparát, közgazdaságát az "“"t körülvevő nagy vidéknek is táplálni, fejleszteni, erősíteni kell. A magyar városok külső, igazán meglepő fejlődését tartalommal kell ellátni, mert különben önmaguk fejlődése Toppantja össze a merész, szédületes fejlődést. A legszebb virág- zásu ipar és kereskedelmi városoknak is mindig szükségük lesz a vidék, a föld, a falvak tápláló erejére.

A XX. században a falu nagy változáson ment át. A falusi ember jó sorsa dacára a város felé vonzódik. Ez az agrárcocializmus munkája, mely életre keltette a városi fényűzésre, mulatozásra korcsmázásra való hajlamot. A birtokosság jövedelme ily formán csökken, terhe növekszik, a munkáskéz a városba való özönlés és kivándorlás folytán gyérül. Az élelmiszerek és a legszükségesebb cikkek drágulnak. Az egyszerű életmódot a iukszus váltja föl s mindenki tehetségén túl költekezik és él. Ezt azután kihasználja a destruktív irányzat, mely aprópénzre váltja ezen hibás irányzatot.

Mikot város és falu érdekeiről haladásáról, fejlődéséről Írunk, beszélünk, tisztán nemzeti életünk jövendőjéről van szó. Az éghajlat, a földrajzi fekvés, a termőföld nagysága, a természeti szépségek hatással vannak egy-egy ország népén, életfölfogásán. A mi földünkre a jó Isten két kézzel szórta áldásait. Azért a mi földünk éghajlata, szépségei, a sok föld, a kényelmes életre és urhatnám- ságra szoktatta népünket.

Nem törekszünk előre, mi mindig megelégszünk a föld régi hozamával s nem igyekszünk intenzivebbé tenni földünk művelését. Nem tudunk hinni a föld belterjes gazdálkodásának lehetőségében.

Itt az ideje tehát, hogy a városban és faluban az intenzivebb munkára,

Sóhajok.

— Hajnalka leánykám sírja mellől. — í.

Esti szürkületben Üldögélünk ketten,

Én és feleségem;

Szófián búslakodunk,

Mily boldogok voltunk Még az elmúlt héten.

II.

Tejjel kínált reggel a jó anyád,

Édes hangon mondtál kétszer „Nem !“-et, Mikor nagyhirtelen hozzádtalált A béke angyala s bársonykezével Lefogta bánatunkra két szemed.

III.

Hazatérőben ha Este kopogtatok Ujjaimmal egy-egy Zöldrámás ablakot És várok valamit:

Belülről fojtó csend Szivembe nyilallik.

IV.

Anyám szava csendül fülemben,

Hogy szombaton reggel születtem;

Babona rám habár sohsem hatott, Örömben még sem töltök ily napot,

Mert felleggé ez gyűjtögette

A bút, a kint szegény fejemre.

Ha majd lelkemnek álmait Ama nagy álom váltja itt,

Amelyben nincsen gyötrelem :

Szombat leend, úgy érezem.

V.

A fájdalom szivembe reszket . . . Vonszolom a nehéz keresztet,

Borzalmas irtó kedvtelésben Bubánatfából vállaimra mit Csontmarku rém ácsolt ki szépen.

VI.

Sirhalmodról a nefelejcsek Kérdéseimre úgy felelnek,

Hogy mig szivünk szeretve gyászol A mennyből is körünkbe vágyói.

Károlyi Tóth Lajos.

A lélek öngyilkos.

Öt fiatal ember ült együtt a fehér asztalnál. A többek között a lélek is szóba került. Ekkor az asztal végénél ülő fiatal orvos fehér arca még a szokottnál is sáppadtabb lett. Észrevette az egyik fiatalember és rászólt:

— Te Sanyi! Valami bajod van? Egész este oly hallgatag vagy és az imént is egészen elfehéredtél.

— Nincs semmi bajom. Hogy pedig el- sáppadtam az a mostani témátokkal van szoros összefüggésben. Egy olyan idegizgató látványban volt ma részem, hogy magam is csodálom önuralmamat, hogy el tudtam jönni a heti ösz- szejövetelre. Ma adta ki lelkét a világ legnagyobb bölcsésze.

— Ja, úgy, — felelte közömbösen az egyik, tovább majszolva. — mikor temetik ?

— Nem halt meg.

— De ha egyszer kiadta a lelkét.

— Igazad van, — válaszolt fáradt mosollyal az orvos — már én is az ő teóriája szerint beszélek.

—Hát megőrült.

— Haha . . . megőrült és te órákat vettél tőle, hogy az ő teóriája szerint beszélsz?

— Igen. Kaptam tőle bár akaratlanul egy órai tanítást, amely egész életemre kihat. És ti sem fogtok nevetni, ha elmesélem.

*

— Ma délután három órakor három ur várt már engem a kórház előszobájában. Kettőt ismertem közülök, korunk két ismert bölcsésze volt. A harmadik magánzónak mutatta be magát, de mint később kiderült, ő volt hármójok közül az igazi bölcsész. Aztán fölkértek, hogy miután kórházi dolgaimat elvégeztem, szenteljek nekik egy órát.

Hamar elvégeztem a dolgomat és saját dolgozószobámba vezettem őket, helylyel és szivarral kínálva meg. Rágyújtottak és a magánzó közelebb huzva székét beszélni kezdett:

— Bocsásson meg uram, hogy idejét most elraboljuk, de kénytelenek voltunk önhöz fór•V'