Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-16 / 37. szám

Nagykároly, 1911. szeptember 16.

37-ik* szám.

IH. évfolyam.

Északkeleti újság

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

í) L í &

Előfizetési árak:

Egész évre

Félévre ..........................

Ne

gyedévre

Tanitóknak egész évre ..

8 korona. | 4 „

2 „

Fi

Felelős szerkesztő:

NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr.

Szerkesztők :

Suták István Csáky Gusztáv.

= MEGJELENIK MINDÉN SZOMBATON. =

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

Hirdetések ugyanott vétetnek fel.

Nyilttér sora 40 fillér.________

Az obstukció a vármegyeházán.

(TV. Sz. A.) Szatmárvárniegye 48-as gyászmagyarjai megint elfelejtették egy napra a quotaemeiést, házszabályreviziót, császárjubileumi üdvözlést, és úgy gyakorolták a keddi megyegyülésen a hazafias lármázást, mintha a fenti dolgok nem történtek volna, mintha ők ma is tisztességes lények volnának, kik a becsületről beszélhetnek, nem pedig a politika olyan existentiái, kik Bécsnek füttyentésére rendelkezésre állanak, persze megfelelő ellenérték mellett.

Ennek a társaságnak méltó vez>, j — ki lehetne más — Falussy Árpád ex- főispán ur hatalmas beszédet mondott. Nagyobb hatás kedvéért még kolozsvári Emke beszédének egy részét is megis- ismételte. Gyönyörű frázisokat hallottunk a magyar hazáról, melyeken keresztül azonban érezték a helyzettel ismerősek a fájdalmat, hogy ezt a hazát Bécsnek nem « szónok liferálhatja és az érette járó »...icokat nem ő vághatja zsebre.

A politikusok könnyen felejtenek, a 48-as politikusok még könnyebben, Falussy Árpád ur legkönnyebben. Egészen elfelejtette például, hogy kormánya és pártja 1908. decemberben megszavazta az osztrák császár jubileumi üdvözlését és ő, mint főispán és bizalmi ember, so- lidáris kell hogy legyen kormányával és

pártjával, vagy le kell mondania, miután pedig nem mondott le, acceptálta az üdvözlést és azonosította magát vele.

Elfelejtette továbbá Falussy ur, hogy elnöklete a!aít ki sem mondhatott a szónok egy nevet, már jött a rendreutasítás és a szómegvonás. Ő személyeskedett és gorombáskodott, akárcsak az endrédi kisbiró, amit a legjobban illusztrál, hogy még a túlzásig nobilis Csaba Adorján is kénytelen volt rendreutasitani.

A másik eredeti vezéralakja volt a gyászmagyar tábornak llosvay Aladár alispán. Nagyon imponált magának a kuruc szerepben, melyet most a hatalommal szemben mint tisztviselő vallott. Szó sincs róla, ez magában imponáló volna, mint imponáló volt a nemzeti ellenállás idejében, ha nem volna közben három év, amely alatt a 48-;;s hatalom érdekében az alispán ur is akárhányszor felhúzta a kuruc dolmányhoz a sárga bu- gyogót. Gondoljunk csak szereplésére, a Majos-ügyben,' melyben oly szégyen- teljesen kapitulált a vármegye a bécsi akarat előtt és az aradi vesztőhely megváltása ügyeben hozott gyászmagyar határozatra, nem feledve némely felterjesztéseket, hogy bizonyos fellebbezést azért utasítson el a kormány, mert a fellebbező néppárti.

Péchy István, Mangu Béla, Kerekes Zsigmond is nemzetihősködtek. Nem veszélyes dolog. Valamint elnyomójukat,

Majos Károlyt segítettek rehabilitálni, valamint megszavazták a quotaemeiést és házszabályreviziót, úgy megszavazták a katonai javaslatokat is és letörik a balpárti obstrukciót, ha megint hatalomra kerülnek.

Egynémely 48-as azt is.hangoztatta, hogy a munkapárt némely tagjai ellentétbe jönnek a koalíció alatt tanúsított azon magatartásukkal, hogy az egyes bizottságokban akkor is helyet foglaltak. Tudíunkkal a . megyei bizottságok nem képezik az uralkodó párt monopóliumát, de ettől eltekintve épen Falussy Árpád ur volt az, a ki néppárti szövetségeseit kizárta a bizottságokból, ellenben a szabadelvűeket nemcsak megtartotta, hanem valósággal kereste kegyeiket. Ennek az actiónak müneve is volt, mely ekként hangzott: „A régi kor értékes elemeinek bevonása“ ; különben pedig egy utánjárás volt, hogy lehetne a kellemetlenkedő néppárt és a konzekvens 48-asok helyett 67-es lére feleresztett uj 48-as pártot szervezni a húsos fazék alapján. Becsületére legyen mondva Szatmárvár- megye hatvanhetes urainak, nem voltak kaphatók erre a célra.

A mungó tábor győzött és persze nagyon büszke győzelmére. Mint erkölcsi sikert el kell ismernünk, de reális értéket nern tulajdonítunk neki. Ha más kormány jön, más lesz a vármegye többségének is a határozata, mert a mai

Álmodozás.

Délceg özvegyember magas homlokára Csókolva legyintget hajának hulláma;

Öreg ember, mégis karja acélszilárd,

Feje fürtjének az idő alig árt.

Éjfélfele, mikor testem lepihenhet, Ágyamból kiemel a tarka képzelet,

Zsibbadt idegimen édes érzés fut át, Bejárom házának minden zegét-zugát.

Ösztökélő vággyal tudakolom sorját S beszédje fonalát sodorintom tovább; Hallgatag örömmel tapasztalom rajta, Hogy életmódját másként nem akarja.

Néma türelemmel vigyázom a végit:

Vájjon tőlem milyen fogas dolgot kérd itt ? Nagyot lélekzem, mert két nefelejcs-szeme Az elégedettség sugarával tele.

Ámde bepillantok szive legmélyébe,

Az a vágy szundit benn, amely az enyémbe... Hiszem, a jó Isten engedi megérnünk: Édes apámmal majd egy hajlékban élünk.

Károlyi Tóth Lajos.

Az apák bűnei.

Két fiatal ember siet végig az utcán. Az egyik hatalmas marciális alak, széles vállakkal, bronzszinii arccal. A másik épen ellentéte. — Magasságra nézve talán még meghaladja a másikat, de keskeny vállu, beesett mellű, törékenységig sugár termet, ovális sápadt arc s a félig lehunyt pillák alól vagy végtelen közöny, vagy olthatatlan szenvedély sugárzik elő. Éjjeli három óra. A hold fantisztikus óriásokat varázsol az utszéli fákból. — Itt-ott pislog még egy gázlámpa.

A sápadt arcú mind nehezebben követi társát, lábait alig vonszolja, melle zihál s végre szédülten kapaszkodik meg egy sürgönypóznában. Heves köhögési roham fogja el. A másik megfordul s ijedten ugrik barátja mellé s karjaiba fogja.

— Ugy-e mondtam, hogy maradj otthon. Minden éjjel egy évet von le életedből. Mire való ez az esztelen életfecsérlés ? De az Istenért Viki, mi van veled? . . .

— Semmi . . . semmi. — Csak ... ez a . . . régi szamárság. — Már jobban vagyok. Nézd vér . . . Az én vérem. — Te iszonyodol ? Látod én már megszoktam. — De kérlek vezess egy pádhoz. — így. — Köszönöm. — Látod neked nincs igazad, hogy megrósz. — Nekem élni kell. — Élni. — Nem a betegszobában vegetálni és prizniceket venni . . . nem, ez nem élet. Hanem élni úgy, mintha száz

évre volnék teremtve . . . szeretni . . . mámorba futni . . . nem karbolszagot, hanem a test, a bűnös női test páráját szívni be . . . ez az élet.

— S látod nekem sietnem kell. Tizenhat éves voltam, mikor kimondták rám a halálos Ítéletet ... el fog pusztulni. Előbb vagy utóbb az mindegy ... de elpusztul. Egy specilista azt mondta, hogy tiz évig még elhúzhatom. Az a körülményektől függ. Már csak két évem van hátra. Sietnem kell. Élni . . . lázas gyorsasággal. Mielőtt elpusztulok, ki akarom venni a magam részét. Tiz év alatt ötven évet élni...

Itt megint egy görcsös roham jött a sok beszédtől. A megerőltetéstől két piros folt ült ki az arcára. S most egészen jól nézett ki. Szép volt. Szivfacsaróan szép. Társának, amint ezt a mellre csukló gyönyöiü Adonis főt nézte, a sirás fojtogatta a torkát. íme a nők bálványa. . . . Íme a női szivek Napóleonja, — a vereséget sohsem szenvedett hóditó, kinek útját mindenfelé leigázott, legázolt női szivek jelzik. Ki szépségével és szikrázó szellemével fáklyaként vonult végig az éjjeli világon, maga köré csábitva az ezer és ezer szines lepkét. A Napóleon gyönge pillanataiban . . . mikor a jövő homályában látja a vég ... a Szentilona-sziget körvonalait.

Fölemeli fejét s bágyadt, fátyolozott hangon újra beszélni kezd :

— De azért ne gondold, mivel ilyen köny- nyen beszélek a halálról, hogy nem borzasztó azt mindig mellettem tudni. Ez a lefolyt nyolc