Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-09 / 36. szám
Hl. évfolyam. Nagykároly, 1911. szeptember 9. 36-ik szám. Északkeleti S11 ti POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ................................................... 8 korona. Félévre .....................................................................4 „ Negyedévre ................................................... 2 „ Tanitóknak egész évre .. .5 „ Az uzsorás állam. (Cs. G.) Egyik legnagyobb jövedelmi, forrása az államnak a szeszadó. El is követ minden lehetőt arra, hogy a szeszt minél nagyobb mértékben terjessze boldog honfiai között. íme, az uzsorás-lelki- ismeret! Tudja azt mindenki nagyon jól, hogy a szesz azaz átok a népeken, a mi nyomorba, testi-lelki romlásba, bűnbe viszi szerencsétlen hódolóit; ez az a lidérc, amelyről tudják, hogy a pokol van benne minden gonoszságával együtt és mégis minden lehetőt elkövetnek annak terjesztéséhez. Mert érdeke az államnak, fontos jövedelme a kincstárnak és hát, hogyan is lehetne azt kívánni a huszadik században valakitől, hogy jövedelmező üzleteiről, még akkor is, ha ez piszkos üzlet, lemondjon?! Hogyan lehetne ilyet kívánni az okos, a ravasz, a lelketlen huszadik században? Amely századról azt is mondják, hogy a humanizmus, az emberségesség, a kultúra fejlődésének és terjedésének százada . . . Ha más közönséges ember hasonló cselekményéről volna szó, „turpis causa“-t mondanának rá a szentesített törvények és igazuk volna, illetve hasonló esetekben igazuk is van. És •az állam? Az uzsorás, a gyil-j kos, a méregkeverő állam az kivétel. Ugy-e bár? Az államnak drága pénzen Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: NEMESTÓTH! SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. == MEGJELENIK MINDEN SZóffiBATON. === szabad azt árusítani, amire már régen rásütötte a tudomány, hogy gyilkos, rettenetes, lassan öiő méreg, amely ellen küzdeni kell — ha már az állam ilyen lelkiismeretlen — a társadalomnak, a tudománynak, humánus egyesületeknek és a sajtónak. De a dicső állam, az országok, népek jóléte, boldogulása, helyes irányban való fejlesztése és más hiú frázisok érdekében felállított eme erkölcsi testület megmosolyogja ezeket az erő- megfeszitésekeí. Sokkal jobban tudja azt az uzsorás állam, hogy milyen erősen a karjaiban tartja áldozatait, semhogy megijedne a társadalom mentő munkájától. Tudja, hogy ennek a veszedélem- nek csak az államhatalom volna képes útját áliani, tehát ő maga. Neki pedig miért is volna oka különbnek lenni a zsidó uzsorásnál! A zsidó uzsorás a maga kedvéért van; de az állam nekünk van és azért van, hogy a mi javunkra szolgáljon és ha ezt nem teszi, sőt még ellenünk tör, akkor megérdemli, hogy egész egyszerűen elcsapjuk, mint olyan sáfárt, akit a magunk helyes szolgálatára fogadtunk meg, de aztán észrevettük, hogy a reábizottakkal helytelenül, lelketlenül és csalárdul sáfárkodik. Csakhogy ezt bajos megtenni, mert a hatalom nagyon a nyakunkra nőtt és nem ő táncol úgy, amint mi fütyülünk, hanem mi isszuk a mérget úgy, ahogy azt a feneketlen államkassza kívánja. S NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) —------- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. :...-—r. Ny iittér sora 40 fillér.________________ am ikor ez a derék állam keveselni kezdi a szeszért lerakott obulusainkból begyülő milliókat, akkor kapja magát és feljebb emeli a méreg árát és még farizeusi szemíorgaiáss il azt mondja, hogy ezzel jót tesz, mert hiszen igy akar bennünket leszoktatni a káros szenvedélyről. A kis krokodilusban még humor is van! Hát akkor beszélgessünk másképen. Te „állam“, azt mondod, hogy fütyülsz az újságíróra, aki neked ezeket a kellemetlen igazságokat a szemedbe vágja, magas füleidet elzárod ezek elől a zöldségek elől, nem bánod akárki mit beszél és nem vagy bolond erről a jövedelmező és kitűnő üzletről lemondani. Hát akkor hallgass ide és én megmutatom neked, hogy igenis bolond vagy; nyisd csak ki a füleidet, amelyek nem is olyan magasak, mint amilyen hosszúak és meg fogod látni, hogy te nem is csinálsz olyan kitűnő üzletet és mégis a legnagyobb bűn terheli a lelkedet; meg fogom mutatni, hogy te ráfizetsz erre a kitűnő üzletre és mégsom vagy semmivel sem különb a zsiű .^órásnál, aki legalább nyer a lelkiismeretlen üzleteken. Előre bocsátom, hogy azokról, amiket itt neked elmondok, eszem-ágában sincs statisztikát csinálni. Van ehhez nállatok elég szakember, aki sok hülyeségről állit ki komoly számadatokat ; ennek a szerencsétlen embercsoportnak add oda kiszámítás végett ezeket az Emberek. Irta: Csáky Gusztáv. 1, A Mester. Vidéki tanár volt, úgynevezett „kis tanár“. Szükebb baráti körében „Mester“-nek hívták. Szerették, becézték mindenütt, a hol csak megfordult. Olyan volt a lelke, mintha csillagsugárból szőtték volna. Tele lirai hangulatokkal ; csupa költészet, csupa strófa. — Nem volt senkije a világon. De a barátai, azok igazán szerették . . . Beteg lett és elment messzire. Elment gyógyittatni magát. És megkezdődött a nyomor. Összygyüjtögetett kis pénzecskéje ráment a gyógykezelésre és messze idegenben sokszor nélkülöznie, nyomorognia kellett. Otthonn ezalatt sokat mulatott a régi kompánia és sokat beszélt a szegény kis „mester“-ről, aki messze van és beteg, és ki tudja, visszajön-e valaha. Evek múltán az egyik, a legjobb baráthoz panaszos levél érkezett a messzi idegen ország nagy zajos városából. A mester irta. Sirt minden betűje. Kigyógyult valakogy, de rettenetes nyomorban van. Szeretne hazajönni. Szeretné még egyszer sorra ölelni a barátait. Nincs pénze . . . Volt ebben valami diszkrét kérelem egy kis útiköltség kölcsönzésére. Mikor a barát betoppant a kis vendéglőbe, az asztaltársaság épen a mesterről beszélt. Előmutatta a levelet. Elolvasták. — Tudjátok, én szívesen küldenék, de egymagámban ilyen kiadás . . . Nős, családos fin bér vagyok . . . Tudjátok, nem lehet. Hanem csináltam egy gyüjtőivet. Adjuk össze ezt a kis költséget. Kezdetnek mindjárt aláirt fájdalomtól megtört szívvel 2 koronát. És jött a többi. Húzódott mindenki. — Talán jobb neki, ha ott marad. — Én szívesen, de többet igazán nem tudok; 25 fillért aláírok. — Én is aláírok 40 fillért, de akkor ma nem iszom meg a rendes borocskámat. Pedig már úgy megszoktam és hiányzani fog. — Vigye el az ördög az ilyen koldulást, — dünnyögte egyikük az asztal végén és félretolta az eléje tartott ivet. így ment ez hetekig. így beszélt mindenki. Hogy, hogy nem. mégis összegyűlt az összeg és elküldték. És hazajött a kis tanár; cs úgy ölelte a barátait, hogy a könny kicsordult a szeméből. És hogyan köszönte a baráti szeretetnek ezt a részvénytársasági alapon történt megnyilatkozását ! ÍJgy beszélt róluk, mint félistenekről, mint a barátság héroszairól. ... És a megható baráti szeretetről tárcát is Írtak a helyi újságba. 2. Az ügyész ur beteg. Nagy beteg volt az ügyész. Halálos beteg. Lehetetlennek tartották a elgyógyulását. A barátai sorra látogatták, mint akivel már nem igen fognak többé találkozni. Hanem azért remélték, hogy talán felgyógyul. Közkedvelt tagja volt az egész vármegye társadalmának s az újságokban állandóan hirek voltak az állapotáról. Akik remélték, hogy az igy üresedésben levő ügyészi állást elnyerik, már minden követ megmozgattak, minden protekciót igénybevettek s csak a függöny legördülését, a szemfedőt várták. És részkettek & nagy betegen fekvő ügyészért; valami szorongó baráti érzéstől indíttatva minden órában érdeklődtek hogyléte iránt. És igen nagyon sajnálták a szegény, szegény ügyészt. Nem halt meg. Felgyógyult. Szívós egészsége legyőzte a halálos betegséget. Milyen örömmel rohantak üdvözölni minden oldalról, amikor elhagyta az ágyat! Hogy örült mindenki! És néhány ember mielőtt örömét kifejezni elment volna, előbb otthon alaposan kikárom- kodta magát. — No nézze meg az ember az öreget. Tessék! Most megint várhatunk egy néhány évig . . .! Pedig már azt hittem . . . 3. A bankett. A pénzügyigazgató 40 éves jubileumát ünnepelték meg a hivatal tisztviselői egy nagy banketten. Olyan szeretettel vették körül az öreg jubilánst, hogy az könnyek között mondott l*i%
