Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-26 / 34. szám

2-ik oldal.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG

33-ik szám.

egyáltalán el mernek hivatalos közegek a katholikusok ellen követni, annak mi vagyunk az okai. Nagyon is türelmesen vesszük az inzultusokat, ez az egyik ok, másrészt nem tüntetünk eléggé katholi- kus meggyőződésünkkel ez a másik ok. Az aradi policzáj épen azért nem tanulta meg eddig a pápai zászló tiszteletét, mert talán most látta először, és azért merte az inzultust elkövetni, mert azt hitte, hogy egyes esettel és nem a magyar katholikus közvéleménnyel áll szemben. Látná azonban, mint Németországban, minden alkalommal száz és száz fehér-sárga zászlót, megtanulná benne a katholikusok jelvényét látni és tisztelni.

Kiváncsiak vagyunk, hogy a kormány, melynek a nagy katholikus vezér Zichy János gróf egyik tagja, miként fog elégtételt szolgáltatni a megsértett katholicismusnak. Reméljük, tudni fogja Zichy János gróf, hogy neki csak addig van joga vallani és hirdetni azt, hogy a munkapártisággal összéfér a katholikus meggyőződés, mig van akarata és ereje a kormány és pártja által megvédeni a katholikusok jogait. Az ezen hatóságokban lépten-nyomon felszínre törő szabadkőmüvesszellem elég gyakori alkalmat ad Zichy János gróf és a kormánypárt próbára tételére.

Az aradi zászlóbotrány mellé sorakozik egy újabb szabadkőműves hatósági erőszak egy katholikus intézmény ellen. Beregvármegye alispánja a munkácsi rendőrkapitány előterjesztésére betil. otta a csernekhegyi búcsút, noha ez a munkácsi határon, tehát a rendőrkapitány hatásköre területén kívül esik. Az indok a ko- rela veszély, a mely nincs, de lehetne. Az országos vásárokat azonban nem tiltotta be, noha azokra többen és messzebbről jönnek össze. Ez a külömbség Magyarországon a közigazgatás előtt a búcsúkat látogató katholikusok és a vásárokat látogató nem katholikusok között és ezt hívják felekezeti jogegyenlőségnek.-«

Kapunyitás előtt.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok... de már érzi testünk-lelkünk, hogy hamar itt a hervadás is. Nyár végén vagyunk immár.

Végén vagyunk a természet gyümölcstermesztő nyárszakának s előtte állunk ismét egy lelki szép gyümölcsöket termelő hosszú iskolai esztendőnek.

Szülő és tanár egyaránt nagy ambicióval néz be az iskolába az iskola megnyíló kapuján. A szülő gyermekének jövőjét festi szép színekkel maga elé. Elszámolja a pergő esztendők letűnt sorát — a kiadásokkal — s maga előtt látja a hátralevő esztendőket, a miket diákfia még az iskola padjaiban fog tölteni.

A tanár is nagy várakozással néz az uj iskolai év elé. Kiváncsi reá, milyen „emberanyagot“ sodor össze számára az uj esztendő. Tanulni vágyó, vagy vásott fiukkal kerül-e össze ? Siheder, bűnös kamaszok — vagy romlatlan, egyeneslelkü gyerekek lesznek-e tanítványai Lesz-e bennük kedv és igyekezet ?

Ma már a közép és felsőfokú iskolák kapuira nincs kiírva a hires görög mathematikus, Euklides iskolájának jelszava: „Senki se lépjen be, aki a geometriához nem ért!“ Ma boldog boldogtalan előtt nyitva állanak az alma mater kapui, csak bizonyos formális előképesitést, születési és ujraoltási bizonyítványt tudjon felmutatni.

Szomorú jelenség bizony, hogy a szülők főképen a tudományos pályákat tartják egyedül célravezetőnek gyermekeikre nézve.

Elfelejtkeznek arról, hogy mikor szertelen módon űzik a gyermekeket a tudományos pályára, ijesztően szaporítják számát annak a nyöszörgő proletárhadnak, mely kezében érettségi bizonyítvánnyal és diplomával időnap előtt

jbeleőszül a kenyérkereső állások keresésébe.

Elfelejtkeznek a szülők, hogy vétkeznek gyermekeik ellen, mikor olyan pályákra kényszerítik őket, melyen csak nyomorúság, úri nyomorúság (ami még rosszabb) és elégedetlenség lesz osztályrészük.

Helytelenül Ítélik meg azok a szülők a világ folyását, a megélhetés módozatait, akik csak a diplomás pályákat tartják életképeseknek, csak a vasalt nadrágu embert tisztességesnek és becsületesnek.

Nálunk ma a tudományos pálya — hiszen régente sem volt valami kecsegtető — nagyon sovány kereset és hozzá tultöinött is annyira, hogy végzett emberek még nagyon sok idő múlva tudnak hozzájutni ahoz az úri falat kenyérhez, amelynél többet és puhábbat és fehérebbet ehettek volna már fiatal korukban, ha reális pályára léptek volna.

Beszéljünk csak világosan. Ma a szülők kilencvenkilenc százaléka nem azért adja tudományos pályára gyermekét, mert erre nagy hajlamot látna benne, vagy, hogy a fiút valami nagy, kielégíthetetlen tudományszomj sarkalná, mert életét a tudománynak akarná szentelni, hanem az urhatnámság sarkalja erre a lépésre.

A nőknek szintén kilencvenkilenc százaléka szintén nem a tudományért megy a tudományos pályára, hanem azért a diplomáért, amelynek birtokában könnyebben és jobban megy férjhez, mint anélkül. Egy Kovalovszky Mária stockholmi tanár, vagy dr. Curiené párizsi professzor csak ritka kivételt képeznek.

A szülőknek tetszeleg az, hogy fiukat urnák, leányukat könyvfaló kisasszonynak lássák. Nem számolnak azzal a rengeteg egyéni szenvedésekkel, nélkülözéssel, önmegtartóztatással, amit a világ szerintük úgy sem lát.

A szülők nélkülöznek, a diák nem tanul, a remegés, a szégyen, a „drukkolás“ mindennapos a házban és mikor a fiú, a leány elvégezte iskoláit, mikor nagy kínszenvedések és anyagi áldozatok árán kezében van a diploma : dobhatja a sutra, mert ha nics protekciója, örökké kilincselhet diplomájával, mig valaminek kinevezik.

Egy ismerősöm, mikor az érettségit letette. tanácsomra technikai tanfolyamra ment és ma egy virágzó fizikai tanszergyár művezetője 12 ezer korona fizetéssel.

Egy 4 gimnáziumot végzett gyermeke egyik ismerősömnek a budapesti technológiai múzeumhoz került és ma 23 éves korában 300 korona havi fizetéssel első segéd egy tanszergyárban.

Ott vannak a kereskedelmi pályák. Annak a 20—22 éves fiatal embernek a bankokban vagy gyárakban, vagy üzletekben annyi a kezdő fizetése, mintegy öreg tanárnak, főszolgabirónak.

Nem is szólok egy-egy ügyes lakatosról, müiakatosról, villanyszerelőről, gyári művezetőkről. Mindnyájan ismerünk sok olyan kézművest, a ki egymaga nem cserél jövedelem tekintetében egy orvossal meg egy fiskálissal együttvéve. Pedig ezek egyike sem okozott nyugtalan éjszakát szüleinek a rossz bizonyítvánnyal, nem bújta a könyveket egyike sem, hanem jóformán játszva, ambicióval szedte magába a maga pályájának titkait, fogásait, elemeit.

Ezért jól meg kell gondolniok a szülőknek igy az iskolai év elején, hogy milyen pályákra adják gyermekeiket.

Az ipari pálya, a kézmüvesi pálya ne legyen sem a szülő, sem a gyermek előtt a bukott diák büntetése, hanem olyan kincses bánya, a melynek arany a feneke.

Nagyon sok intelligens szülőt ismerhetünk, a kik kiváló tehetségű gyermeküket az érettségi után, vagy egy pár gimnáziumi osztály elvégzése után ipari, kereskedelmi pályára adták. Érezzük, hogy e józan gondolkodás még nagyon értékes gyümölcsöket fog hozni azon gyermekek számára a jövőben.

Nem rangot, hanem a pályára való rátermettséget és a pálya bevégzése után való megélhetést is kell nézni. A rangot és közbecsülést majd felnőtt korában a maga munkája szerint fogja mindenki kiérdemelni.

Városi közgyűlés.

Nagykároly r.-t. város képviselőtestülete f. hó 20-án rendkivüli közgyűlést tartott. Debre- czeny István polgármester elnöklete alatt.

Elnöki őpolgármester fájdalommal emlékszik meg a legvirágzóbb magyar alföldi városok egyikéről Kecskemétről, melyet julius hóban a földrengés, majdnem teljesen tönkretett. A képviselőtestület részvétének kifejezése mellett 200 koronát szavaz meg a kárszenvedők részére.

Polgármester jelenti, — hogy a városi szervezeti szabályzatot vmegyei törvényhatóság helybenhagyta.

Jelenti továbbá, miszerint a város 1910. évi szárszámadásai az illető fórumok által felülvizsgáltattak, 15 napig közszemlére ki voltak téve s ellenök kifogás nem terjesztetett be. A képviselőtestület az 1910. évi zárszámadásokat, melyekből kitűnik, hogy a város tiszta vagyona 1.260,065 K-át tesz ki, egyhangúlag elfogadja.

Bemutatja a belügyminiszter rendeletét, mely szerint a városak segélyezésére 1911. évre törvényhozásilag megállapított 2 millió koronából a város tisztviselői között leendő kiosztás végett 15.000 koronát kiutalt.

A miniszter rendelete szerint a f. év végéig a városi tisztviselők a következő pótlékot élvezik :

Debreczeny István 428 K, Demidor Ignác 639 K, Hetey Ábrahám 799 K, Néma Gusztáv 629, Tömpe Bertalan 629 K, dr. Schönpflug Béla 324 K, dr. Kovács József 399 K, Borody György 752 K, Illés József 470 K, Csorba Gyula 517 K, dr. Falussy Alajos 349 K, Feifer Ede 643 K, Szolomájer Gusztáv 477 K, Nagy Antal 344 K, Huszár József 202 K, dr. Rooz Elemér 667 K, Nők János 322 K, Bakos Gyula 197 K, Preisz Miklós 100 K, Lobi Jakab 81 K, Lucz György 269 K, Nagy Gáspár 310 K, Balázs Márton 440 K, Tömpe Károly 347 K, Andó Ferenc 347 K, Orosz Károly 347 K, GründI Ede 347 K, Tóth Sándor 347 K, Nyusztay Lajos 379 K, Ősz János 379 K, Serly Ignácz 316 K, Scholtz János 279 K, Reszler Antal 72 K, Kabay Ferencz 127 K, Néma Károly 379 K, Nagy István 316 K, Köröskényi Timót 279 K, Vida Antal 379 K, Serly Gyula 349 korona.

Elfogadtatott a pénzügyi bizottság azon határozata, mely szerint az 1910, évre a pótadó 98 %-ban meghagyassék.

A képviselőtestület a polgármestert felhatalmazta miszerint Waldmann Antal bpesti gőzfűtést berendező céggel a városi színház fütőszer- kezetét, mely 10.000 koronába fog kerülni, gőzfűtésre alakíttassa át. A polgármester reményű, hogy ezen kiadás hamarosan meg fog térülni, mert a fűtőanyag gőzfűtés esetén sokkal kevesebbe kerül, mint most. — A berendezési költség fele a munkálatok befejezése után, második esedékes fele pedig a színházi idény után, illetve március hó végén fog a vállalkozónak kifizettetni, ha a berendezés kifogástalanul fog szuperálni.

Polgármester ismerteti azon okokat, melyek Nagykároly városát arra indították, hogy a szatmári szinikerületből kilépjen s az alakult „Északkeleti Szinikerület“ kötelékébe lépjen.

Bemutatja az alakult szinikerület alapszabályait, melyeket a képviselőtestület egyhangúlag elfogadott.

Régen érzett hiánya a városi kórháznak, hogy bennlakó orvosa nincs. Tekintve, hogy a város ezidő szerint nincs azon helyzetben, hogy a kórházban megfelelő orvosi lakásról gondos- kodhassék, a polgármester kéri a képviselő- testület felhatalmazását hogy amidőn a kórházi orvos-pénztárosi állás betöltés alá kerül, a pá