Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-08 / 27. szám
L 27 .szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 3-ik oldal balladáját, ez utóbbit németül adta elő kiforrott művészettel, csengő hangon, érzéssel. Remek iskolázott hangjának tüneményes produkcióját azonban Puccini nagy áriájában és a Cigányszerelem áriájában volt alkalmunk megcsodálni. Igazán nem tudjuk, a bensőséges előadást vagy a frenetikus hatást bámuljuk-e előadásában. A legminuciózusabb precizitás, az előadásnak biztos könnyedsége, a magas regisztereknek dallamos kicsengése, a piánók és crescendók káprázatos variációja, a leheletszerű finomság és elegancia volt az, amely magával ragadta a hallgatókat. Igazán hálával vagyunk eltelve, hogy ily elsőraugu, művészi élvezetben részesítette közönségünket, amely minden egyes számát frenetikus tapssal és éljenzéssel fogadta. Jakobovits Dudus, Bendiner lelkes tanítványa nem mindenapi készültségről tett tanúságot, diszkrét átérzett zongorajátékával. Godard: Au Matinjét és Reinhoid: Impromeptujét adta elő nagy hatást keltve. A közönség két szép csokorral lepte meg a tehetséges tanítványt, ki károsunk szülötte s akihez még nagy reményeket füzünk. Bendiner Nándor és Hermann László harmonikus, művészi interpretálásban mutatták be Beethoven örökszép Kreutzer szonátáját. Teljesen átéreztük az alkotóművész intencióját, az interpretációból kiáradt a szonáta minden bája és fenséges ereje, amely meghat, magával ragad s úgy éreztük magunkat, mintha a szférák zenéjét hallottuk volna megcsendülni a távolban. A művészi előadást lelkesen megtapsolták. Bruch hegedűversenyét szívesebben hallottuk volna Hermanntól, mert ebben láttuk volna meg igazán művészi kvalitásait. Amit azonban helyette nyújtott, az is nagyszerű, elragadó volt, fényes bizonyítéka annak a forrongó művészi erőnek, amely skálaszerüen halad a teljes kifejlés felé. Dr. Lányi Viktor csevegő modorban, szellemesen adott elő egy-két apróságot. Előadásán megéreztük a gyakorlott elmét, a gyengéd finom müvészlelket. A hangverseny erkölcsi sikere tehát kétségtelenül elsőrangú volt. A közénk fáradt művészeket lelkesen üdvözöljük művészetükért s kérjük részesítsék többször is városunkat hasonló, nemes szóiakozásban. ítélet a Bendiner—Dénes ügyben. A közismert Bendiner—Dénes ügy tárgyalása junius 26-án folyt le a szatmári büntető járásbíróság előtt és Dénes Sándor elitéltetésével végződött. Az ügy Bendinernek a színházi zenekarról irt cikkei nyomán indult meg, melyek miatt Dénes Bendinert inzultussal fenyegette. Ezen fenyegetés miatt tett feljelentést Bendiner Dénes ellen. Még áprilisban megindult az ügy s azóta számos tanút hallgattak ki, mig 26-án végre Ítéletre került a sor. Bendinert dr. N. Szabó Albert helyettesítésében dr. Lányi Viktor, Dénest pedig dr. Schönpflug Jenő ügyvéd védte. Dr. Lányi Viktor vádbeszédében a tanúvallomásokból mutatta ki a vádlott bűnösségét. Bármerre fordulok, — mondja tovább, — a bizonyítás halmazában nem találok egyetlenegy pontot, egyetlenegy zöld oázist, hol a vádlott védelmet, mentséget találhat. Önvédelemmel védekezik. Ezt azonban egyáltalában nem tudta bizonyítani. Én majd segítségére sietek a vádlottnak. Illusztrálom helyette nem azt, hogy cselekedete önvédelem volt, — hisz lehetetlenségekre én nem vállalkozhatom, — hanem hogy nem is lehetett szó önvédelemről. Hisz a „Szamos“ című lapban fennhangon hirdette, hogy sértettet megkorbácsolja. Aki önvédelemmel él, aki védekezni akar, az messze elkerüli a támadóját. Vádlott azonban mindenütt nyomon követte korbáccsal sértettet. Sőt — szavahihető tanuk vallották — vádlott a Pannónia éttermében ülő sértetthez beüzent: „Jöjj ki bátor, ha mersz itt állok kutyakorbáccsal, pincérektől és ismerőseimtől körülvéve — önvédelemben“ Az ilyen önvédelmet legfeljebb csak hősködésnek lehet minősíteni, mely nyomban meghunyászkodó gyávasággá fajul, mihelyt közelében érzi az igazság szelét, a törvénynek reá sújtani készülő kezét. A törvény előtt — úgy mondják — minden ember egyenlő. Ez azonban csak szép frázis, amely alkalmazásában kivihetetlen. Hisz kell is és úgy is helyes, hogy bizonyos egyénekkel szemben, akik a közélet terén szerepelnek, ugyanazon kifejezézek sokkal meggyalázóbbak, mint másokkal szemben. Viszont vannak egyének, kiknek szavai súlyosabb minősítést kívánnak, mint ha másoktól halljuk ugyanazt. Sértett Magyarország, sőt mondhatnám az egész kontinens egyik legkiválóbb zeneművésze, kire Ábrányi Kornél, a magyar zeneirodalom egyik legkiválóbb kritikusa, — mint irja — úgy tekint fel, mint a magyar müvésznemzedék egy olyan választottjára, akinek nevét, értékét kevesek múltán az egész müveit világ diadalmasan fogja visszavezetni a magyar névre. Ez a férfiú, — sértett — idejön Szatmárra. Megtöri azt a balhitet, hogy a vidéken a művészet még nem talál talajra. Szinte kulturmissiót teljesít. Szemlélve az itteni zeneállapotokat, bírálatot mond róluk. Megkritizálja azokat, mint arra képzettségénél, hivatásánál fogva legilletékesebb, aki tudásával a legnagyobb magyar zenedijat, a „Ferencz József király-dijat“ nyerte el És mikor igazat ad neki a közvélemény, melléje áll az itteni összes tisztességes sajtóorgánum, akkor akad egy jérfi, ki talán kisded körét látja sértett álta\ megzavarva, ki kijelenti, hogy bár nem ért a zenéhez, de azért sértetten korbáccsal üt végig, ha abba nem hagyja jogos és igazságos kritikáit. Igaza van a vádlottnak. Ha nem ért a muzsikához, akkor zenei kérdésekben nem is toll, legfeljebb, — mint ö maga mondotta, — kutyakorbács való a kezébe.“ Végül ügyes beállításban csoportosítva azokat a perbeli momentumokat, miknek az Ítélet kimondásánál fontos szerepük van, a vádlott bűnösségének megállapítását és méltó megbüntetését kérte. Dr. Schönpflug Jenő vádlott felmentését kérte. A bíróság meghozta Ítéletét, mely szerint Dénes Sándor vádlottat sértett Bendiner ellen elkövetett két rendbeli becsületsértésben bűnösnek mondotta ki s ezért őt hat napi fogházra átváltoztatható ~100 korona pénzbüntetésre, az összes költségek megfizetésére és az ítéletnek a „Szamos“ cimü, lapban — melynek épen Dénes Sándor elitéit a jelenlegi felelős szerkesztője, — egész terjedelmében való közzétételére kötelezte. A védőnek az Ítélet felfüggesztésére vonatkozó kérelmének nem adott helyt. Az Ítéletben mindkét fél megnyugodott, az tehát jogerős. HÍREK. Nagykároly város képviselőtestülete folyó hó 16-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést fog tartani. A közgyűlés egyedüli tárgya egy legelöterület vételének jóváhagyása lesz. Szabadságok: Dániel Sándor, Csits Lajos és Füzessery György a napokban kezdették meg szabadság idejüket. P. ü. kinevezések. A m. kir. pénzügy- miniszter Merk Dezső nagykárolyi p. ü. s. titkárt titkárrá, Pap János és Kern János adó- jiszteket adóhivatali segédekké, Mikcsa János nagykárolyi adóhivatali segédet adóhivatali főtisztté, állomáshelyeiken való meghagyás mellett kinevezte. Uj tb. vm. alügyész. Csaba Adorján főispán a legutóbbi rendkívüli vm. közgyűlésen dr. Bornemissza Béla fehérgyarmati ügyvédet tiszteletbeli vármegyi tiszti alügyésszé nevezte ki. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Pe- nyigei Sándor kir. járásbirósági betétszerkesztő telekkönyvvezetőt saját kérelmére a nagykárolyi járásbírósághoz helyezte át. Uj jogtudor. Borody Dezső ügyvédjelölt Borodi György városi tiszti ügyész fia, budapesti egyetemen a jogtudományi utolsó szigorlatot eredményesen letévén, jogtudorrá avattatott. Uj állások a vármegyénél. A belügyminiszter Szatmárvármegye 1911. évi költség- vetését módosításokkal jóváhagyta s ennek keretében a kért egy IX. fizetési osztályba sorozott aljegyzői, valamint két dijnoki állás rendszeresítését engedélyezte. A miniszter a vármegye azon határozatát, mely szerint egy segéd orvosi és égy közigazgatási gyakornoki állás szerveztessék, fedezet hiányában nem hagyta jóvá. f Választmányi gyűlés. A nagykárolyi atlétikai club ma f. hó 8-án, szombaton d. u. 5 órakor Fény-utcai sporttelepén választmányi ülést tart, melyre a külön meghívó utján már meghívott választmányi tagok ez utón is meg hivatnak. A gyűlés tárgyai: 1. Dr. Josits Miklós titkár nyilatkozatának tárgyalása. 2. Elnökválasztó közgyűlés határidejének megállapítása. Halálozás. Mándi Mándi Ödön Szatmárvármegye tisztviselője folyó hó 2-án este V* 7 órakor, élete 62-ík, boldog házassága 25-ik évében hosszas szenvedés után jobblétre szende- rült. Hűlt tetemei julius hó 4-én délután 5 órakor tétettek Nagykárolyban, a reformátos egyház szertartása szerint örök nyugalomra. Primitia. Szolomájer Tasziló benczés- rendi áldozópap a múlt vasárnap tartotta a róm. kath. templomban első szent miséjét. Manu- duktora Strommer Viktorin pannonhalmi alper- jel, ünnepi szónok Pallmann Péter segédlelkész. A vármegyei központi választmány ülése. Szatmárvármegye központi választmánya az országgyűlési képviselőválasztók ideiglenes névjegyzéke s az az ellen tett felszólamlások, észrevételek átvizsgálása végett a vármegyei székház emeleti kistermében f. hó 9-én d. e. 11 órakor ülést tart. Szatmárvármegye igazoló választmánya f. hó 1-én tartotta ülését. A választmány igazolta Dr. Madarassy Géza nagykolcsi, “Inán- csy József középhomoródi, Jenei Sándor 'és Szuhányi László zsarolyáni választókerületekben megválasztott bizottsági tagokat. Igazolta továbbá a szinérváraljai kerületben megválasztott Fényes Béla és Bárci Béla v. bizottsági tagokat a választás ellen benyújtott felebbezést elutasítva. Vizsgálatot rendelt el a nagypaládi, rézteleki, választásokat illetőleg, mig a meghiúsult batizi választás megejtéséről intézkedett. Megsemmisítette a választmány a börvelyi, avasujfalusi és joóházi kerületekben megejtett választást, s az avasujfalusi választás elnökét a felmerült költségek fizetésére is kötelezte. — Mátyás Mihály, Róth Károly, Dr. Simon Miksa Hadnagy Ignác, Drágos Teofil, Szikszói Bálint, és Nonn János póttagok hivattak be a virilisek közül időközben elhalt bizottsági tagok helyére. Avasujváros uj jegyzője. Avasujváros nagyközségben a megejtett jegyzőválasztáson egyhangúlag Csilléry Ferencet, Csilléry Dávid helybeli vezető járásbiró fiát választották meg. Mosakodás. Az érettségi bankettről, tiz éves találkozásról és különösen a Konviktus javára előadott szép diákkangversenyről Írott cikkem kapcsán megcáfoltam a „Szatmármegyei Közlöny“ azon hirét, melyben — mint Írtam — hasból, előre elitélte a bankettező ifjúságot, azt fogva rá, hogy bankett után nagyban hódolt az alkohol élvezetének. Én ezt a „Szatmármegyei Közlönyének irtam. A „Szatmármegyei Közlöny“ azonban már egyenesen az én sze mélyemet vonja bele és nevemre adresszálja azt a mosakodást, amit vasárnapi számában eszközöl ezen ügyben. A válasz „k.“ aláírással jelent meg s minthogy tudomásom van róla, hogy ez a „k.“ a „Szatmármegyei Közlöny“ vadonat uj segedszerkesztőjének, Kálmán Miklósnak a signája, kénytelen vagyok az igy kiprovokált személyeskedést ő ellene, részemről már jogosan visszafordítani. — Teljesen feleslegesnek tartom a Kollega ur azon megjegyzését, hogy az egész ügyet az újságírás szempontjából nem tartja fontosnak. Ezzel csak ismétlésbe bocsátkozott, mert hiszen azzal az eljá: Modern és tartós : plissézés és gouvlérozás. Hájtájer Pál : : Nagykároly, : : Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. fiúiskola mellett.
