Északkeleti Ujság, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-24 / 25. szám
4-ik oldal. 25-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG előcsarnokában, mert a hangversenyre vonatkozólag még egy kis beszélgetni valónk van. A hangverseny nemes czélt szolgált: jövedelme a most épülő konviktus javára fordit- tatott. Ez a gimnázium annyit tud produkálni, hogy fel kell valamire hívnunk a figyelmét. A hol a diákok ilyen tehetségesek, ennyit tudnak produkálni, a hol van egy Braneczky, zene- és énektanár, a hol egy Sróff Gábor kezében van az Önképzőkör tanárelnöksége, ahol egy olyan agilis ember áll a gimnázium élén, mint Cseh Lajos, ott ki kell rukkolni gyakrabban a közönség elé. Olyan szereplő gárdája van most a gimnáziumnak, hogy ezzel csodákat lehetne művelni és nagy összegeket muzsikálni, dalolni és szavalni össze a konviktus számára. Jó volna szerintünk, ha ezeket a hangversenyeket, esetleg néha egy diákbállal kapcsolatosan is, gyakrabban megismételnék. Tűz, lelkesedés, buzgalom, — mint láttuk, — diákokban és tanárokban egyformán megvan. A közönség, — az ilyen bemutatkozás után bizonyára szintén meglesz. Hisz a konviktus ügyének szolgálata mindnyájunknak hazafias kötelessége. * ' ; Eddig a diákokról. Most térjüiik át a matúra-sokra. A bankett, az' már igazán £z övék. Tíz óra után kezdődött a társasvacsora. A Magyar Király kávéházi helyisége szűknek bizonyult a közönség befogadására s igy. a megjelentek egy nagy része a kerthelyiségbe szorult ki. Itt, a banketten Dombay Gyula, a nyolczadik osztály főnöke volt az ünnepelt. Őt ünnepelte nemcsak az érettek lelkes csapata, hanem kollegái, a tanárok, az óriási közönség, majdnem azt mondhatnék: az egész város. Mindenki ismerte ugyanis azt a diákok és tanárok között szinte páratlanul álló jó viszonyt, amely az idei nyolcadik osztályt vezetőjével, osztályfőnökével, Dombay Gyula kegyesrendi tanárral összekötötte. Több volt ez a szeretet annál, ahogy diákok rendes körülmények között a tanáraikat szeretik. Úgy tisz- ] telték és szerették, mint gyermekek az atyjukat s ő viszont úgy szerelte a diákjait, mintha egytől-egyig az ő fiai lennének. Áz ő kedvéért tudott ez a 25 ifjúból álló gárda olyan munkálkodást kifejteni, amellyel a „minta osztály“ cimet vivta ki magának, ismerte ezt a viszonyt a városban mindenki s megnyilvánult ez az estély eme részének minden mozzanatában. A vacsora alatt az ö kedvenc nótáit húzta J a cigány, amit a diákok kedves figyelemmel ; lestek el, hogv ez alkalommal igy is kedves- I kedhessenek. Ez a szeretet vezette a szónokot, járay Józsefet, aki szép beszéd kíséretében tol- j mácsolta azt a nagy szeretetet, amellyel diákjai körülveszik s amelyet az életben is mindig meg akarnak tartani. De legszebben abban a beszédben nyilvánult ez meg, amelyet Dombay mondott az ifjakhoz. Hosszú, szeretetteljes beszéd volt ez, olyan, hogy majdnem könnyekre fakasztotta a néma csendben hallgató ifjúságot és közönséget, olyan beszéd, amit csak igaz szívből, őszinte érzelmekkel lehet mondani. S! amikor befejezte, olyan lelkes éljenzés tört ki, mintha soha vége nem akarna lenni. A diákok szón ka megemlékezett beszédében a hivatalosan távollevő Cseh Lajos igazgatóról is, akit sajnosán nélkülözni kell, mert mint miniszteri biztos vezeti az esztergomi gimnázium érettségi vizsgálatait s igy a banketten meg nem jelenhetett. Még a vacsora alatt megérkezett Cseh Lajos üdvözlő távirata, melyet Lukács Miklós olvasott fel pár szó keretében. A sürgöny tartalma a következő volt : Az érettségit tett ifjak gyülekezetének Nagykárolyban. Üdvözletüket köszönöm. Áldás és nemes tettekből fakadó öröm legyen kísérőjük az életben. Cseh, igazgató. A felolvasott sürgöny hatása alatt az ifjúság még egy lelkes éljent kiáltott a távollevő, közszeretetben álló igazgatóra, aztán éjfél tájban kezdetét vette a tánc és tartott egészen másnap reggelig s csak fényes nappal vonultak haza a nekitüzesedett táncosok. * Még az éjszakai fáradalmakat sem aludta ki az ifjúság, amikor egy dissonáns hang szólt bele az olyan szépen befejeződött ünnepnap eseményeibe. Szombaton este volt a bankett s már a vasárnap reggel megjelent, tehát még szombaton, a bankett megkezdése előtt már kinyomott „Szatmármegyei Közlöny“ azt újságolta, hogy a diákok a bánréti után nagyban hódoltak az alkohol élvezetének. Feleljünk-e rá, vagy sem? Isten tudja, nem igen érdemes. Ha egy lap annyira szavahihető, hogy egy szép és nagy társaságot csak ilyen lelkiismeretességgel birál meg előre, hasból, akkor még úgy sem volna érdemes vele szóba állani, ha a következmények véletlenül be is vágtak volna az előre oda bigygyesztett bírálatnak. Tudja az Isten, ki hogy van vele, de mi már meggondolnék, hogy az a társadalom, amelynek ma a legnagyobb ereje a sajtó, fel van-e jogosítva ilyen hangon fogadni azokat, akik épen az egyik lábukkal lépték még csak át azt a küszöböt, amelyen át az iskolából az életbe lépnek. Nálunk ez, már lelkiismereti kérdésképen szerepelne. — No, de ezek a fiuk sokkal érettebbek annál, minthogy a „Szatmármegyei Közlöny“ szíves fogadtatását a lelkűkre vennék. — És most nem a „Szatmármegyei Közlöny“-höz, hanem azon kevesekhez, akik a „Szatmármegyei Közlöny “-t olvassák, intézünk egy pár szót arról a bankettről, ahol a Sz. K, szerint annyira hódoltak az alkoholnak. Az ifjúság oly komolyságot tanúsított a saját öröm napján, oly szolidan viselkedett s olyan szépen mulatott, ami ebben a tüzes, fiatal korban bámulatos és talán páratlan. Mindenki meg volt lepve s csak azt lehetett hallani: ezek igazán nagyon derék, jóravaló, komoly fiuk. — Nem tudjuk, milyen arányok kerülnének ki abból, ha az ez estén összesen elfogyasztott alkoholt összehasonlitanók a t. szerkesztő ur által elfogyasztott kvantumokkal .... Az ugyanis, a mit a „Szatmármegyei Közlöny“ irt, épen úgy néz ki, mintha a „Szatmármegyei Közlöny“ előbb alaposan leöntött volna a garatra . . . * Van még egy mozzanat, egy kedves dolog, ami szintén hozzátartozik a diákok ünnepéhez. Régi szokás az, hogy akik együtt érettségiztek, találkozási szerződést kötnek egymás között. Rendesen tiz évre szól ez a szerződés. így tettek a mi diákjaink is, megkötötték az alábbi szerződést. „ Találkozási szerződés. — Nagykárolyi k. r. rom. kath. főgimnázium. — Azon benső igaz baráti szeretet, amely sok éven át összetartott, testvérekké tett bennünket, hem tűnik el szivünkből akkor sem, midőn középiskolai tanulmányaink befejezése után elválunk egymástól, hogy ki-ki arra a pályára lépjen, melyre a tehetség világa vonza. E szeretetünk sugallatára mi, kik a nagykárolyí kegyesrendi rórn. kath. főgimnáziumban az 1911. évben érettségit tettünk, ünnepélyesen megfogadjuk, hogy Nagykárolyban, 1921. június 29-én, ott, ahol ifjúkorunkban annyi kellemes és boldog órát töltöttünk,, a róm. kath. főgimnáziumban találkozunk, hogy Isten segepelmé- vel egymást üdvözöljük s a barátságot megszilárdítsuk. Megbízzuk három barátunkat: Lukács Miklóst, Aáron Lászlót és Csetényi Sándort, akik 1921. június 1 -tői—10-ig a „Pesti Hiriap“, „Az Újság“ és „Magyarország“ hírlapokban a találkozásra vonatkozó adatokat és saját cimüket hirdetni fogják. Mi pedig Ígérjük, hogy mihelyt ezt olvassuk, címünket a három megbízott valamelyikével közöljük s a nevezett napon összejövünk. E találkozónk diszelnökéül szeretett igazgatónkat, főtisztelendő Cseh Lajos urat kértük fel. Ha anyagi ok forogna fenn, a megbízottak előlegezik az összeget és mi, többiek nekik visszatérítjük. Mindezek teljesítésére becsületszavunkat adjuk. — Nagykároly, 1911. ■junius hó 29. Cseh Lajos, főgimn. igazgató, diszelnök. Lukács Miklós Aáron László Csetényi Sándor megbízottak. Aczél József, Bortnyák Béla, Bortnyák Menyhért, Csáky Gusztáv, Csengeri Imre, Dobrovoczky Béla, Fischer Lajos, Halász István, Hoblea Jenő, Járay József, Kiss József, Kovács Dezső, Ligeti Imre, Lisszer Ferenc, Március Adorján, Márkus Valér, Mihálka János, Nyusztay Lajos, Reményi Zoltán, Rencz István, Szentgyörgyi Kálmán, Sztankó Gyula.“ Boldog fiuk! Mennyi örömmel, boldogsággal, reménnyel gazdagon irták alá ezt a nagy, nagy írást. Amikor aláírták, még könnyű volt a toll, könnyű s szép az élet. Bizonyára lesznek szerencsések, akiknél igy is marad; de hátha lesznek olyanok is, akiknek leikéről letörli majd a zománcot az élet, akiknek szivéből kihal a rózsaszín remény, a kiket nyomni fog a keserű kenyér súlya, akiknek csúnya, felhős, borongós lesz az élet. Az Élet, amely tele van titokkal, vérrel, szitokkal, mosolylyal, köny- nyel, dallal és átokkal, jóval és rosszal, sok tört reménnyel és tört szivekkel . . . —yHÍREK. Keresztény polgárok! Jun. 25-én vasárnap d. u. 4 órakor Szatmáron a Cecil-egyesület nagytermében a keresztény polgárság a keresztény hit és erkölcs és a haza alapjait támadó, hitetlen és romboló irányzat ellen, a mely az úgynevezett szabadgondolkozók részéről sajtóban és országgyűlésen tűrhetetlenül uralkodik, tiltakozó gyűlést tart. A gyűlésen Lengyel Alajos dr. ügyvéd, Ratkovszki Pál főigazgató, Somsich T. gróf és Zboray M. orsz. képviselők fognak beszélni. Városunkból Péc'ny László, műszaki tanácsos, népszövetségi igazgató vezetése alatt nagyobb számú küldöttség készül átmenni. Legyünk ott mindnyájan ! Szatmárvármegye törvh. bizottsága julius 5-én délután állandó választmányi ülést, julius 6-án délelőtt rendkívüli közgyűlést tart. Kinevezés. Csaba Adorján vármegyénk főispánja Szekeres János róm. kath. plébánost a kapnikbányai alsótelepi áll. ell iskolai gondnokság elnökévé nevezte ki. Á pénzügyminiszter Thanhoffer István szatmári adóhivatali gyahornokot a XI. fizetési osztályba ideigl. minőségű adótisztté nevezte ki a lőcsei m. kir. adóhivatalhoz. Áthelyezés—megbízatás. A kir. pénzügyminiszter Nagy Gergely pénzügyi tanácsost Nagykárolyból Brassóba helyezte at s egyben a pénzügyigazgató helyettesi teendőkkel is megbízta. Zenevizsga. Vitek Károly zeneiskolájában az évzáró; vizsgálatok f. hó 28. és 29-én lesznek megtartva a polg. leányiskola nagytermében. Kinevezés. Az igazságügyminiszter dr. Lányi Sándor szatmári törvényszéki joggyakornokot a székelyhídi járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. Bocsánat. Közismert dolog, hogy a „Nagykároly 'és Vidéke Takarékpénztár“ egy cikket közölt Rónai István csanálosi plébánosról, amelyben olyan állításokat czáfolt, melyeket Rónai nem is tett meg. Emiatt Rónai feljelentette a pénzintézet nevében nyilatkozó Kardos Aurél igazgatót és Bunda Miklós igazgatósági tagot. Szenvedélyes tárgyalások után, amelyek dr. Serly Jenő kir. járásbiró előtt folytak le, 24-én végre békésen fejeződött be az ügy. A 24. tárgyaláson ugyanis Kardos és Bunda, akiket valószínűleg valaki rosszindulatulag félrevezetett, bírósági jegyzőkönyvben m görökitve sajnálatukat fejezték ki á történtek miatt és azokért bocsánatot kértek. A hirlapilag megtámadott lelkész tehát a hírlapi közleményért teljes elégtételt kapott. : Modern ruhafestés: ||á |f>Á VAf* *!$#§ 1 Le§szebt) ruhatisztitás bármily divatszinre. JnMlJ W8jvl ílli Vegyileg száraz utón! Nagykároly Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
