Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-03-26 / 14. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1910. március 26. 14. szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ou-m Előfizetési árak: Egész évre ....................................... 8 korona. Félé vre .....................................................4 „ Negyedévre ....................................... 2 „ Tanítóknak egész évre ........................5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM/ ^ , („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) _____ Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ' ___________Nyilttér sora 40 fillér._________lll__ f! Hu svét ünnepén, Irta: Suták István. Milyen más volt a kép ezelőtt 1910. évvel husvét ünnepén, mint most. Akkor a halálból ment át az Isten-ember az életbe, s magával vitte mindazokat, akik megértették hivó szózatát: „Jer és kövess engem!“ A megrepedt kárpiton keresztül, mely válasz fala volt az örök halálnak és örök életnek, a kibékitő hit és a megnyugtató remény fénye ragyogott át s egy uj világot mutatott az emberiségnek, boldogabbat, céltudatosabbat és igazságosabbat a réginél. Az uj világ útja rögös lett, de csak a lélek hüvelyének, a léleké azonban rózsás és egyenes, reményteli és megnyugtató. A halálban megtisztult emberi lényeg Istené lett, más lété, a legigazabb lété a földi küzdelmek és szenvedések árán, hogy igazzá lehessen az útjait követők előtt, miszerint Ő az élet s aki benne hisz, az nem csalatkozhatik, mert még a lét urán, a halálon is győzedelmeskedett. Akkor a lét a lélek örök-léte volt, az élet a lélek élete. Ma a lét korlátáit a világfelfogás szükebbre szabta s meg elégszik a sirigi testi léttel s ezt teszi az élet határkövéül is. A megváltást az ember nem önmaga isteni leikétől várja, hanem az ész által alkotott czélszerii- ségi eszközöktől, melyek testi mivoltát szolgálják. Az anyag a világ mozgatója E körül keletkezik az élet s a több anyag jobb, becsültebb, vagy mint mondani szokás előkelőbb életet biztosit, a kevesebb egy forgatagot, amelyben minden embernek bizonytalan a helyzete. A társadalom felfogásában, czéljá- ban, egész képében megváltozott. A korszellem az ember kettős életének gondolatát eltemette az emberi agyban, határokat, korlátokat szab az emberi vágynak a végesség körvonalain belül. Phisikai életet élünk a szó legszorosabb értelmében, s a szellemi, lelki élet csak gyakorlatias eszközzé sülyed s azért szükséges csak s annyiban, amiért és amennyiben a phisikai élet önmagát fejleszteni nem tudó mivoltát több oldalúvá, magasabb működési képességűvé tudja tenni az anyag hajhászat érdekében. Salak tapad a munkához, de ezt a társadalom megbocsájtja, mert anyagi érdekszálak kötik egymáshoz az emberek százezreit, de ha az ezek között élő lélek megtántorodik s az anyagba üti homlokát, vajmi ritkán akad ember, aki felemeli s a felébe súgja az isteni szózatot : „Jer és kövess engem!“ — aki megvettem az anyagot, s a lélekért élem az életet, aki nem akkor halok meg, amikor itt hagyom az anyagot, hanem mindannyiszor, ahányszor lelKiismeretem meghalt, s nem azért remegek a haláltól, Bűn. Tudom, hogy rut vagy, bár a homályban Gyakran elém jász cifra ruhában. Tudom gonosz vagyr bár a beszéded Csendületére éled a lélek. ]óbban utállak, mint a varangyot, Borzadva nézem utcai rongyod. Megvetem azt, ki szóba áll veled, Hátha a lelkem így megkíméled. Nevedet számon ki nem szalajtom, ... De fejem hányszor öledbe hajtom Nagy István. A munkáról. A nagykárolyi kath. legényegyesület estélyén felolvasta ■ Suták István. Mióta a tulajdon fogalma megszületett s az emberek különbséget tesznek az enyém s tied között, mióta a tulajdon szerzés eszközei között, különbséget tesz s egyiket tisztességesnek tartja, niig a másikat nemtelennek, mióta a boldogságnak és boldogulásnakfegyik sarkköve a tulajdon, a birtok, azóta elsőrangú megbecsülésben részesül a munka a szorgalom s a gyüjtöttéknek józan megőrzése, megtakarítása az emberek előtt. Állami alakulások kezdetleges korában, vagy még az azelőtti korában az emberiségnek, a szorgalom és megtakarításnak értelme nem volt, mert olyan volt a társadalmi szervezkedés, hogy egyedüli igény csak a testi táplálék megszerzése volt, igy tehát a munka ennek körén túl nem terjedt. Napról-napra éltek az emberek s csak azért igyekeztek a természettől kárpótlást szerezni, amit a nap, föld és a lég elszívott élet erejükből. A patrimoniális államban, amikor már a család fogalma kezd a mai értelemben kialakulni s minden család a maga rokonságaival egy legidősebb törzsfő alatt, mintegy államot képez, jelentkezik az emberben a szükségletnél fogva a jövőről való gondoskodás érzete. A szorgalom, munka és gyűjtés érzete értékében emelkedik, tényezővé életczéllá lesz. A nagyobb igény és az utódok sorsának gondolata fokozza a munkásságot és megteremti a takarékosságot. Ámde az állami alakulás ezen kezdetleges korában még nem a mai értelembe vett munka szerepel. A munka nem kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági életet teremt, hanem valóságos rabló-hadjáratot család és család között a tulajdonért, birtokért. Ennek a munkának még csekély, vagy semmi értéke nincs a mi felfogásunk szerint, mert többet nem eredményez, mint tulajdont, birtokot minden erkölcsi felfogás nélkül a munka minemüségét illetőleg. A theokratikus állam korának, melyben az államfői hatalmat Istentől eredőnek fogja fel mert az anyagot az Isten-ember nem váltotta meg, hanem azért nyugszom meg abban, mert lelkemet nap-nap után a nyugodt lelkkiismeret váltja meg. A boldogulás ezernyi eszközeit mutatja a világ, de boldogságét nagyon ritkán, mert az utóbbinak keresésében helytelen útra tévedett, azt a boldogulásban keresi. Pedig e kettőnek nagyon messze esnek utjai egymástól. Párhuzamosan egymás mellett haladhatnak, de egymás fölött úgy sohasem, hogy a boldogulás útja haladjon felül, mert lefelé az ember ritkán néz, de meg az ut zaja, lármája annyira lekötik figyelmét, hogy az eszébe sem jut, miszerint lehet más ut is az életben, a hol a tülekedés lármája nem harsogja túl a lelkiismeret szavát, a szív dobbanását, a hol az érdek-szálak helyett a szeretet fűzi össze az embereket, nem az érdek szeretete, hanem azé, mely képessé tesz mást úgy szeretni, mint önmagunkat. A mai kor egyesei feldobják az eszméket, de nincs talaj az emberi lelkek sivárságában, hogy az eszmék megválthassák az emberiséget. Az emberi értéket annyira felfújta a birtokolt anyag értéke, hogy a szellem és lélek értéke nem tényező az ember értékénél. A szeretet kohójában a szív melegénél kellene felolvadni az emberi felfogásnak, hogy a tiszta lélek szellemében élőknek engedné át az élet vezérfonaláa köztudat, nár sokat köszönhet a munka fogalma. Az isteni felfogás megszeliditi az erkölcsöket, magisabb eszményibb régióba ringatja a lelket, tisztultabbá teszi a gondolkozásmódot, aminek természetes következménye a munka értekének és minőségének tisztultabb felfogása is Itt már jelentkezik a közért való önzetlen nunka is, melyet a vallás vált ki az emberekbö, az pedig a legideálisabb munka még a jelei korban is. A küépkor már nemcsak érzi, hanem meg is ért ezen tisztultabb értelemben vett munka érékét. Látja, hogy a természet együtt munkál a: emberrel s valamint a természet munkája tem marad eredmény nélkül, úgy az övé sem naradhat. A föld megérleli a virágot, s az éret virág már önmagának vet magot, hogy tovibb éljen, igy tehát az embernek más feladata lem lehet, mint gondozás által a földet fennartani termő állapotában. így jött létre a középlorban a munka a földművelés körül. Majd ksőbb belátja, hogy az emberi munka a föld trményeit tovább fejlesztheti, — abból gyapato, gyapjút, vásznat állíthat elő s igy alakul li a munka az ipar körül, később pedig a nüveltség terjedésével, amidőn az igények eaelkednek s szó lehet müveit és műveltebb népekről, ez utóbbiak túltermeléséről, közbe ép az élénk kereskedés, melynek eredménye az ellenérték, a pénz, a vagyon. így jut el az emberiség a munkával azon életczél- hoz, lelyen az egész mai társadalom nyugszik.
