Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-03-19 / 13. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI UISÁG 13. szám. anélkül, hogy mi általuk bármit is ki tudnánk vivni Ausztriával szemben. Minden pártnak elsőrangú és közös érdeke, ha a haza javát elősegíteni öntudatosan törekszik, hogy a nemzetiségi kérdést békésen, közös megegyezéssel dűlőre vezesse. Ösmerjen el jogokat, ha azok a magyar államiság szempontjából elösmerhetők, legyen igazságos s viszont a nemzetiségek követeléseikkel ne lépjék át azon határokat, mely annak elfelejtéséről tenne tanúságot, hogy ők is e hazának polgárai, szülöttei. A békés megegyzés eredményezné a társadalmi összeolvadást s ami leglényegesebb azt, hogy a nemzetiségi pártok, aspirácziójuk megszűnvén, beolvadnának a magyar nemzeti pártokba s együttesen működhetnénk a közös nemzeti jogok kivívásáért Ausztriával szemben. Hogy ilyen összeolvadás és beolvadás lehetséges, arra eklatáns példa Nagykároly és vidéke is, ahol maga a magyarságnak társadalmi helyes magatartása is biztosította azt a czélt, amely a nemzetiségekkel megértette, hogy minden párt a haza javát czélozza előmozdítani s a különbség csak az eszközökben van, amely megértette, hogy a magyarság eredményes küzdelme nem kizárólag a magyarság javát eredményezi, hanem minden nemzetiségű magyar állampolgárát. Az első lépés az Ígéretekkel megtörtént három nagy párt vezér férfia részéről, várjuk a többit nem a nemzetiségek java érdekében, hanem a közjó okából. Főispáni beiktatás. A beiktatásról szóló tudósítás legnagyobb részét lapunk márczius havi 14-iki rendkívüli száma tartalmazza, mely tudósításunkat még a következőkkel egészítjük ki: Gilvácson a fogadtatásra megjelentek a nagykárolyi járás megye-bizottsági tagjai Nagymaj- tényig és Gilvács községek lakossága és nem mint tévesen irtuk a gilvácsi, hanem a kaplonyi 16 tagból álló fuvózenekar. Madarassy István főszolgabiró a következő beszéddel üdvözölte a főispánt: megvilágították a betegnek sárgás, sápadt ar- czát. Az égen nagyon vékony, fehér fátyolszerü felhő húzódott végig sáv alakjában s a hold alatt tej-utat képezve, a két csillag között megállt. A beteg megpillantá ez ismerős képet, kipirult beteges fehér arcza s rajta maradt tekintete az ismerős képen. A halvány és a fényes csillag . . . Úgy volt akkor is, midőn együtt voltunk künn az erdőn. Nézte-nézte, már nem érdekelte többé semmi, mig egyszerre csak elvesz- sette eszméletét s összefüggés nélküli szavakat uuttogot ajka: Ne menjetek arra, az a pokol jqtja ... A fényes csillag és a halvány. A tej-ut. ini az a fényes csillag, hogy hivja, hogy csa- '°gatja azt a fényes csillagot ... Az én kis gyöngyvirágaim alusznak, ne féltse őket . . . Ne említse nekem azt a férfit, csak utálattal tudok gondolni rája. Nézzétek azt a hűséges fakirt, engedjétek hozzám jönni. Ali, de jól esik, hogy csókolgatja a kezeimet. Engedjétek hadd csókolja meg az ajkamat. Ezután karjai közé szorította s ölelte, csókolta a semmiséget. Majd éles sikoltásban tört ki s eltorzult arczczal nyöszörögte: a „Szyrén!“ Abban a pillanatban úgy tűnt fel az égen, mintha az a fényes csillag végig futott volna a tej-uton s csókot lehelt volna arra a halvány, reszkető csillagra, mire az kialudt örökre s lefutott az égről. Ugyanabban a pillanatban megszűnt dobogni egy szegény, szerencsétlen asszonynak sokat szenvedett szive is. Méltóságos Főispán ur! Mint a nagykárolyi járás első tisztviselője van szerencsém méltóságodat a járás területére való megérkezéskor ugv a magam, mint a járás tisztikara nevében szivem melegéből üdvözölni. Engedje meg Méltóságod, hogy ez alkalommal kifejezésre juttussam azt a nagy örömet, mely a járás lakosságát eltölti az által, hogy vármegyénk főispáni székében Méltóságodat tisztelheti. Méltóságod nem idegen nekünk, ismerjük kiváló szeretetreméltó egyéniségét, a vármegyében hosszú időn keresztül köztiszteletben és közmegelégedéssel eltöltött hivatalos működését s ezek mind hozzájárulnak ahoz, hogy Méltóságod iránt ragaszkodással viseltessünk, hogy szeretettel fogadjuk. Én abban a tudatban, hogy a járás Méltóságodat nehéz munkájában támogatni fogja arra kérem, hogy a járást, annak lakosait mindenkor jóindulatában részesítse. Isten hozta Méltóságodat! Isten éltesse sokáig! A főispán válaszában megköszönte a meglepetésszerűen történt fogadtatást és hangsúlyozta mikép főispáni működésében a járás lakosságának érdekeit nem fogja szem elől téveszteni. A nagykárolyi -állomásnál a főispán tiszteletére megjelent lovasbandériumban Mezőterem községe 24, Mezőpetri 13, Kálmánd 12, Csanálos 9 és Kaplony 8 taggal volt képviselve. A csapatot Rossel János kálmándi gazda vezette. A megjelent idegen vendégek előtt a bandérium díszes kiállítása és különösen a szép lovak nagy feltűnést keltettek, erősen hangsúlyozták, hogy kevés vidéke az országnak volna képes ilyen népies bandérium kiállítására. A menet a bandériummal élén a megyeházhoz vonult, hol a lovasok katonás rendben a megyeházzal szemközt foglaltak állást, mig az előttük elhajtott kocsikból a főispán és a kísérők kiszállottak. A főispánt a lépcsőházban a tisztikar élén az alispán fogadta a következő beszéddel: Méltóságos Uram! A tisztelet és szeretet őszinte kifejezésével fogadom, amikor Szatmárvármegye székhelyébe mint főispánunk bevonul. A tisztelet és szeretet kifejezésének őszintesége nemcsak természetessé teszi, de feltétlenül meg is követeli annak kijelentését, hogy üdvözletem melege nem a kormány emberének, nem a kormány képviselőjének szól, de szól üdvözletem őszintesége és melege kizárólag Méltóságodnak, mint a vármegye emberének, akinek érzése,. gondolaíja, érdeke egy e vármegye kö- zönségéével : szól a tisztviselőtársaknak, akinek őszinte nyíltsága még ellenkező vélemény vagy meggyőződés esetén a kartársi összetartozandó- ság nemes érzésével csak még szorosabbá tudta a barátság kötelékeit fűzni. Nem uj otthonba jön Méltóságod, közöttünk volt, közöttünk marad ezután is, igazában szólva, csak lakást változtat ő, amidőn mint a vármegye ezidőszerinti alispánja van szerencsém lakásába bevezetni, teszem ezt azzal az igazán érzett kívánsággal, hogy az ösmerős régi falak között, ahol gyermekkora, serdülő ifjúsága minden romantikájának, minden képzelődésének csaknem minden zugban egy-egy ott felejtett emlékképe fogadja, találja meg itt szőtt álmainak megvalósulását, érezze magát megelégedett boldognak kedves családjával együtt, találjon igazi otthont. Az Isten sokáig éltesse! A főispán erre a tisztikarnak a következő szavakkal válaszolt: Igazán nem találok szavakat, a melyek hasonlóak lennének azokhoz a megható szavakhoz, amelyekkel az alispán ur elhalmozni kegyes volt. Legyenek meggyőződve, hogy amikor a vármegye székházába beléptem : első sorban úgy jöttem ide, mint e vármegye fia. Minden politikai színezetet félre akarok tenni és akarom, hogy amit az alispán ur kifejtett, azok megnyilvánulásának semmi akadálya ne legyen. Fogadjanak azzal az igaz barátsággal, a milyennel én önök közzé jöttem. A közgyűlés már közölt lezajlása után a küldöttségek a következő sorrendken tisztelegtek az uj főispán előtt: A nagykárolyi róm. kath. egyház, vezette Récsey Ede plébános. A nagykárolyi ref. egyházmegye, vezette Berey József esperes. A nagykárolyi ref. egyház, Asztalos György vezetésével. A nagykárolyi gör. kath. magyar egyház, Mitrovits Elek vezetésével. Az ág. evang. egyház, Reök Gyula vezetésével. A nagykárolyi státus quó izr. egyház, Fürth Ferencz vezetésével. M. kir. honvédség és csendőrség. Foglár József ezredes. Szatmármegyei munkapárt. Nagy Béla Szatmár szab. kir. város törvényhatósága, Dr. Fechtel János. Nagybányai kir. bányaigazgatóság, Neupauer János miniszteri tanácsos. A szatmármegyei pénzügyi tisztviselők, Plachy Gyula kir. tanácsos pénzügyigazgató. Nagybánya és Felsőbánya városok Dr, Makrai Mihály és Farkas Jenő polgármesterek. A főgimnázium tanári kara, Cseh Lajos. Polgári fiúiskola tanárai, Patek Béla. Vármegyei Gazdasági Egyesület, Böszörményi Emil. Ecsedi- láp lecsapoló társulat, Péchy László. M. kir. posta- és távirdai tisztviselők, Schnébli" János. Nagykárolyi pénzintézetek, Reök Gyula. Szat- mármegye állatorvosi kara, Czilli György. Szatmármegyei kör- és községi jegyzők, Bodoky Béla. M. kir. államvasutak, Aczél Ferencz áll. főnök. Nagykároly város képviselőtestülete és tisztikara, Debreczeni István polgármester. A küldöttségek sorozatát a tisztikar élén Ilosvay Aladárral zárta be, ki a következő szavakat intézte a főispánhoz: Méltóságos Főispán ur 1 A vármegyei tisztikar élén jelentem meg, Méltóságod, mint a törvényhatósági bizottság közgyűlése által beiktatott főispánunk előtt, hogy a tisztikart bemutassam és tisztelgését jelentsem. A tisztviselői kar nem politikai testület, feladata az administratió munkájának végzése, meggyőződésem és tapasztalatom szerint a közigazgatás részrehajlatlansága, biztonsága, megbízhatósága és tekintélye egyenesen kizárja azt, hogy a közigazgatásba a politikai élet pártharcai bevitethessenek; és mégis, mert a törvényhatóság fejét választott tisztviselőivel közvetíti az állami közigazgatást, épen politikai szempontból kerül és kerülhet nehéz válságos ss egészen különleges helyzetbe a tisztikar fo- lyamányaként ennek a különleges helyzetnek, hogy rendelkező hatósága, kormány és t rcény- hatósága között a Iegkiélesedettebb politikai ellentétek támadhatnak. Megvagyunk győződve, hogy bármikor sodortatnánk ilyes nehéz helyzetbe — mitől a gondviselés tartson távol — Szatmárvármegye tisztikara úgy mint a múltban, úgy bármikor is lelkiismeretes meggyőződését, hazaszeretetét és hivatalos esküjét fogja magatartásában mindenkor az egyedül irányadónak tekinteni. Tartózkodom minden politikai és administrativ kérdés felvetésétől, mert csak mint régi ismerőst, mint régi tisztviselőtársunkat kívánom üdvözölni Méltóságodat fényes uj állásában, s ismerve múltját, ismerve eddigi közéleti tevékenységét, annak a meggyőződésszerü hitemnek adok kifejezést, hogy kormányzata csak üdvös eredményekre vezethet, hogy csakis bizalommal várhatjuk rendelkezéseit. Ezzel a hittel kívánom, hogy az Úristen élünkön sokáig éltesse !! A főispán mondott válaszából kiemelendő azon Ígérete, hogy a jövőben az állások elnyerése végett szokásos házalásnak minden erejéből gátat fog vetni, mert az a tisztviselői méltóságához nem illő cselekedett s az összeköttetéssel birók javára, nem pedig az érdem javára szolgál. Ezután a bankettre készülődtek, melynek lefolyásáról szintén megemlékeztünk rendkívüli számunkban, s ahhoz csak azt füzzük még hozzá, hogy a társas ebéden mintegy 250-en vettek részt.A főhelyen ült a főispán, Ilosvay Aladár alispán és Teleky Sándor gróf között. — A felköszöntők sorozatát a főispán nyitotta meg az ősi szokás szerint a királyra mondott toaszítal, melyet a közönség állva hallgatott meg, N. Szabó Antal kir. közjegyző a főispánra, Kende Zsigmond a főispánnéra, B. Kovács Jenő a vendégekre, Domahidy Elemér debreczeni főispán Nagykároly város közönségére, Jászi Viktor jogakadémiai tanár Domahidy Elemér főispánra, Helmeczy József szatmári ügyvéd Tisza István grófra, Dr. Irinyi Tamás Domahidy Istvánra, Nagy Béla Kuen Héderváry
