Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-12-03 / 50. szám

4-ik oldal.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG.

50-ik szám.

nagy tehetségű művésznek ösmerjük el. Her- mann László, nyugodt, tiszta hegedű játéka szintén művészi színvonalon álló volt. Sajnálhatják, akik részt nem vettek a hangversenyen.

Kölcsey-estély. A „Kölcsey-egyesület“ f. hó 4-én vasárnap este 7 órakor a vármegye- háza dísztermében igen érdekes és válogatott inüsoru felol'vasóstélyt rendez, mely egyúttal a Budapestre áthelyezett és körünkből távozó Dóczy József pénzügyi titkár bucsuestélye is lesz. A műsor legnagyobb részben Dóczy József szerzeményeiből áll, melyet a közönség bizonyára nagy élvezettel fog végig halgatni. A műsor után a Magyar Király kávéházban társas összejövetel lesz. Az estély műsora a következő: 1. Elnöki megnyitó, mondja Falussy Árpád dr. 2. Hogy születik a magyar nóta, felolvassa Dóczy József, közben a dalokat éneklik Dóczy Józsefire urhölgy és Rózsa S. Lajos, a m. kir. operaház tagja. 3. Liliom Klári, elbeszélő költemény Dóczy Józseftől, szavalja Magott Györgyike urhölgy. 4. Gaál Fe- rencz : Magyar ábránd Dócy dalai felett, zongorán előadja Dóczy Józsefné. 5. Opera áriák, énekli Rózsa S. Lajos. Az énekszámokat zongorán kiséri Kaufmann Sándor. Belépő-dij: számozott ülőhely tagoknak 2 K, nemtagoknak 3 K, karzat 43 fillér. A rendkívül érdekes estélyt melegen ajánljuk a közönség érdeklődésébe és pártfogásába.

Felolvasó-estély. A nagykárolyi „Protestáns Társaskör“ folyó hó 27-én vasárnap igen sikerült felolvasó-estélyt iendezett saját helyiségében, — melyen szép számú közönség jelent meg. A műsor minden egyes száma magas nivón állott és nagy tetszést aratott. Első szám gyanánt a dalegyesület énekelte el a „Sir a nóta, magyar nóta“ czimü dalt kifogástalan preczizitással, mely után Komáromy Rózsika k. a. szavallata következett, kit a közönség lelkesen megtapsolt, ügyes előadásáért. Majd Ré- dei Károly ev. lelkész szellemes felolvasása következett, melyet lapunk tárcza rovatában közlünk. Luczay János a munkáról tartott érdekes értekezést. Tóth Lajos és Schuller Antal szavalatai is teljes megelégedésére szolgáltak a közönségnek. A sikerült estélyt befejezte a dalárda éneke, mely a „Régi nóta“ czimii dalával aratott sűrű és megérdemelt tapsokat.

A Kath. Legényegylet karácsonykor pásztorjátékot fog előadni. A próbák már megkezdődtek.

Sajtóper. Demidor Ignácz Nagykároly rendőrkapitánya a „Közérdek“ ellen rágalmazás miatt sajtópert indított.

Uj lap Mátészalkán. Holnaptól kezdődőig Mátészalkán Dr. Dienes Dezső szerkesztésében uj heti lap indul meg

Megszűnt a száj- és körömfájás. A száj- és körömfájás járványa a nagykárolyi járásban — nehány község kivételével — megszűnt. Erre való tekintettel a nagykárolyi főszolgabíró értesítette azon községeket, amelyekben a járvány megszűnt, hogy tej éz tejterméknek a nagykárolyi piaczra való beszállítása akadályokba nem ütközik.

CSARNOKÉ

A kedély.

Irta és a nagykárolyi Oltáregyesület 1910. november 27-i estélyén elmondta Wolkenberg Alajos dr. teol. tanár

Vannak szavaink, melyeket sohasem elemeztünk, melyeknek fogalmát sohasem kerestük, értelmüket fel sem fogtuk. Eltanultuk és használjuk ezeket a szavakat jól, rosszul, amint jön.

Mondok egy ilyen szót: kedély. Ki gondol arra, hogy ezt a rossz szót jól használja, elemezze, valódi értelmét megkeresse. Legfeljebb neveléstanáraink, akik elmondják eszten- dőnkint, hogy a kedély tulajdonképen kedély, rossz szó, a kedvből képezték helytelenül. Használják a szót sürjen és rosszul. Nekünk a Pató Pálok, a heverő cigányok kedélyesek. Az ország dolga, a vármegye dolga, azt mondjuk, kedélyesen megy. Kedélyesnek mondjuk a fösvényt, aki a vacsora idejét elsétálja, a lumpol i férjet, aki rendíthetetlen nyugalommal szavalja, hogy mi mindent, micsoda áldozatokat kíván tőle — a közéleő Hallottam azt is, hogy a 14 éves leánykáról, aki naplót irt a szivében dúló

viharokról, mamája azt mondta, hogy komoly, mély kedélyii gyermek.

E tapasztalatokban valami igen meglepett.

Láttam a gyermekek játékait. Ugrál, fut- kározik, kiabál, babát ékesitgeí, katonásdit, lo- vasdit játszik. Páratlan változatosság, csupa vidámság és duzzadás; rombol, épit, perel, parancsol, bizonyít, kiabál. Ez a fényes szem, nekihevült arc, friss életerő egy hangos kalei- doskop. S ezeket a gyermekeket hívták mindenféleképen : vidám, pajkos, betyár, virgonc, de azt sohasem hallottam, hogy kedélyeseknek mondták volna őket.

Pedig ha már a kedély szónak igazi értelmét keressük, ezt a képet figyelemre kell méltatni : a gyermek érzéseit, játékait, vidámságát.

Mert mi semmit sem értünk abból, ha a bölcselő azt mondja: a kedély érzéseinknek módját jelenti. Többet értünk ebből: az értelem gondoskodik, az akarat cselekszik, kedélyünk erez. Miére:? A kedély Közönségesen azonban azt szoktuk mondani, hogy szivünk érez. És csakugyan úgy van, a szív és kedély rokon, sőt — úgy tetszik — azonos fogalmak. Minda- kettő érzés világunkhoz tartozik, csakhogy a kedély lelkibb vonásokat mutat, valamivel halványabb, mint a szív. Szivem dobog, — kedélyem hullámzik. Szivem egészséges, — kedélyem nemes. A szívem jó, irgalmas, tiszta — kedélyem pedig mély, szívós és derült. A szív első sorban a testi élet eszköze — a kedély szellemi és erkölcsi életünknek szerve.

A kedély a mozaik az érzésvilágban, érzéseimnek egységéből alkotott lelki erő, leszü- rődése és kristályosodása gondolataim, érzéseim, nézeteimnek. A mozaik apró alkotói, magukban széteső, ostoba kavicsok, de amint a mozaikba lépnek, bájos, arányos részei egy-egy Giottói remeknek. így van a kedélyben is. Ahol a gondolat alacsony vagy darabos, ott a kedély duhaj ;ág, ahol nemes érzések nincsenek, ott a kedély merő hullámzás — és megvallom, mindez nem kedély.

Aztán különböztessük meg a kedélyt a kedvtől. A kedv, mondjuk: a jákedv hangulat, még pedig röpke hangulat, inkább néhány percnyi eredménye a egészségesen felfogott, különben tarka benyomásoknak, a kedély pedig állandó erő, nem eredmény, hanem forrás, amelyből hangulataink fakadnak. A milyen szinti vagy irányú kedélyünk, olyan lesz mindenről a felfogó, unk, az égboltunk, a nappalunk, éjszakánk. Mogorva, epés kedélyű ember mindenben feketét lát, szándékos hibát gyanít, számontartja, hogy előre köszöntsük, hogy a vizitet elodázzuk, a nevenapjáról el ne feledkezzünk. Ellenben a derűs kedélyű embernek napfényes, azu- ros az égboltja, ózonos a levegője. Érdeklődik, alaposan szemlél, Ítéleteiben elég biztos; erősen hajlik iga: részvétre, szeret az emberekkel foglalkozni; ritkán vezet, de derít és jó munkása közéletben.

Térjünk most vissza a mi kedélyes embereinkhez. A kedélynek érzésvilágunk a székhelye, a kedély tehetség, lelki erő, tehát állandó a jellege. Gondolatok, érzések, megállapodott nézetek kellenek hozzá, hogy kifejlődjék és létezni tudjon. Ebből a szempontból nézve a Pató Pálok, a cigányok a testiség mintaképei, de nem kedélyesek. Áz ország dolga, a vármegye dolga nem kedélyesen megy, hanem hanyagul, az a naplót iró leány kis alamuszi és nem mély kedélyű hölgy.

Tehát talán a virgonc gyermek a kedélyes ? Igen, nála megvannak a kedélynek forrásai: a gondolat, az érzés, hiányzik azonban a megál- lapodottság a nézetekben. Ezért mondjuk, hogy a gyermeki kedély hullámzó, a szélsőségek közt mozog

A gondolat, mely a gyermekben a kedélynek alapját képezi, szinte egyetlen gondolat, a tekintély gondolata, aszabad-neni szabad. Ebbe a keretbe lépnek be érzései, egész raja az érzéseknek : vidámság, a gyermekmunkának, a játéknak szinte fékezhetetlen szeretete; a háziasság, családias érzés, a szülők szeretete, a félsz az idegentől; érdeklődés vagy inkább kíváncsiság minden iránt, irgalmas szeretet a szegényekkel szemben és az ártatlanság, melynek védve, koronája a templomnak az imádságnak szeretete.

Teszek ehhez jó nagyfokú megállapodott- ságot a nézetekben és érzésekben és most már ! meg tudom mondani, ki az az ember, akiről elmondhatjuk, hogy van kedé'ye, még pedig jó

kedélye, mert a mi nyelvjárásunk ritkán mondja, hogy valaki rossz kedélyű, inkább azt mondja: epés, rósz májú, nem mondja hogy kedélytelen, inkább azt mondja : mogorva.

Tehát az eszmények és gondolatoknak, még pedig a gyakorlati gondolatoknak szeretete igy az üdvözítő munkának szeretete; az igaz jónak vágya ; tiszta szív ; meleg szeretet, érdeklődés, részvét, önzetleríség az emberek és ügyeik iránt teszik a kedélyes embert.

Ez a Giottói remek, az érzésvilág nagyszerű mozaikja. Derűs alap, arányos színek, jóleső összhang a kemény gondolatok és finom érzések között. Minek mondjam a kedélyes ember lelkét? Hegyoromnak mondom, melyet az élet fellegei nem törpitenek, sziklás bérezek közé tűzött fensiknak, melyhez nem jut vizenyő, alacsonyság.

Különösen is megkapja figyelmemet a kedély alkotói közül a legutolsó, az önzetlen szeretet. Megvagyok győződve, hogy az önzés a kedély halála, önmagunknak követése mindenben és az ambíció a kedély sírja. Az irigy, a a gyűlölködő ember nem lehet kedélyes, ahol tulíengést mutat az öntudat, ahol a zsarnok én lett úrrá, ott kővülés áll be, a mozaik fekete- dik, a kedély sem kifejlődni, sem megmaradni nem képes.

Nagyon természetes. A kedély alkotói ragyogó gondolatok, meleg érzések. Ezeknek természete, hogy kiáradjanak : caritas diffusivum tűi. A kedélyt tehát természete készteti, hogy másokra öntse ki melegét, másokra áldozza erőit. Sőt a mi gondolkozásunk és nyelvünk a kedélynek sajátos értelmet adott: a társasélet örömei iránt való fogékonyságot. Jókedvű lehetek a szobámban is, a kedélyes nevét azonban csak a társaságban mutatott vidámsággal érdemeljük meg.

Milyen nagy ajándék, sőt tehetség a jó kedély, érzi az egyén, bizonyítja a családi boldogság, hirdeti a társadalom. Ez utóbbi különösen akkor, mikor szervezeteinek, egyesületeinek egyik filléréül épen a kedélyt, az emberek találkozását, a szivek összedobbanását teszi. Mutatja az a tisztelet, őszinte bámulás és hódolat, melyet id.s emberek, ősz matrónák előtt érezünk, akik megtudták őrizni vidámságukat, a gyermekkebel naivitását, az életkedvet, a gyermekkedélynek hasonmását.

*

Kiváncsi vagyok azonban nemcsak a gyermek kedélyére, melyből a kedély milétét magyarázom, hanem a megnőtt ember kedélyére is és még inkább a modern ember kedélyére.

Hol, mikor, kik, mellékes, hárman utaznak együtt. Egy müveit urinő, egy magasrangu katonatiszt és egy pap. Társalgásuk finom és érdekes. Arról beszélnek, mije hiányzik a mi korunknak, mi az a hLny, amely szinte pótolhatatlan.

—• Férfiak hiányzanak, mondja a hölgy. A régi, nemes race van kihalóban ... És épen ez a kérdés, ki fog nekünk férfiakat adni?!

— Ki más feleli a katonatiszt, mint az asszonyok, akik visszaadhatják a férfiúnak, amit tőle a közélet kényszere elrabol; de a nők típusait is alig találhatjuk többé.

— Bocsánat, szól közbe a pap, nem férfiak, nem nők hiányoznak, hanem a mi korunknak legnagyobb hiánya, hogy gyermekek nincsenek, hiányzik belőlünk a gyermekbeteg érzés, gondolkodás, kedélyünk hiányzik...

Olyan otthon érzem magam a nagykárolyi Oltáregyesületben, annyiszor adtak önök nekem igazat, hogy egész leplezetlenül fűzhetem tovább ennek az igen okos papnak gondolatait.

A mi korunk sok betegségben szenved, ez kétségtelen. Betegségei közül egyik legsúlyosabb a kedélytelenség. Mintha búskomorság szállta volna meg a lelkeket, hogy az emberiségnek legalább egyik felét elégedetlenné tegye. A szegények zúgolódnak, a gazdagok unatkoznak : szomorú a világ. Ez a szomorúság, mint az élő seb, folytanosan duzzad, mindig gyötör s szinte járványosán terjed.

Halmazzá nőtt a bűntények és öngyilkosságok krónikája. Nincs többé hely a börtönökben, a tébolydában. Nem igen nagy sebet mutat ez? Nem a világ szomorúságát jelzi-e?

A gyermek- és ifjúkor mesgyéjén áll az egyén s még itt sincs megkímélve á járványtól. Hamar Ízlelte az élet reális alacsonyságait, tehát hamar ráunt, korán megvet minden ideált szomorúvá lesz.