Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-07-03 / 28. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1910. jtilius 3. 28. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 910 V •Sí!. Előfizetési árak: gész évre ....................................... 8 korona. élévre ........................................ ■ • 4 „ Negyedévre ...................................... 2 „ Tanítóknak egész évre ■ • 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. — MEGJELENIK MINDEK SZOMBATON. = 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSA'STOLL-UTCZA 12. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) ........ Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ______ Nyilttér sora 40 fillér. A válaszéi reform. N. Sz. A. Kétségtelen, hogy a választások gyalázatos eszközökkel folytak le és ezen eszközök alkalmazásában elöl járt a kormány. Maga sem tagadja. Az elfogulatlanul Ítélő ember azonban azzal is tisztában van, hogy ha Jusíh Gyula intézi a választásokat ő is felvette volna a 20 miliőt a Vacuum Őst. és más vállalatoktól választási ez lókra, ő is bárósi- totta volna Mándy Samut és társait és végül neki szegezte volna a csendőrszuronyt az ő ellenzékének a miből egy kis kóstolót nyújtott is a szakcsi és nagykárolyi választásokon. A külömbségcsak az lett volna, hogy igy legalább bejutott 150 ellenzéki, Justh ellen ellenben egyse juthatott volna be és szabadon hazafias lelkesedéssel ment volna a gazdálkodás a la Szterényi. Kelemen Samu Szatmáron és Szu- nyogh Mihály Mátészalkán megpiutatia, hogy van szive 300 koronát is adni egy szavazatért, Földes Béla is igen jól értékesítette Nagybányán egyetemi tanári pozitióját. Mindezek mutatják, hogy Magyarország első, sőt egyedül igazi haza-! fiai, mikor Batthyányi szakáiéval élükön j szórják szidalmaikat a kormány ellen,j csak annak a fajdalmuknak adnak kife-j jezést, hogy nem nekik keli ezt a túl-1 oldalból elhal gatni és nem ők fojthatják egy lenéző gúnyos mosolyba, mint | a munkapárt beiül, igen átérzett ieikiis- meretfurdalásaikdt. Kelemen Samu legalább őszinte, mert ő most is megmondja, hogy ut Ija a néppártot és nem akar ve e szövetkezni, de már Batthyányi T.vadar, kit Szegszárdon a Kaiholikus Kör választott meg, visszatér régi keresztény elveihez, melyet elhagyott, mikor LuKácscsal remélt a hatalomban osztozni és e czél érdekében fontosabbnak vélte a zsidók, mint a katholikusok barátságát. Azthisz- szük ezekkel az urakkai éppen elég volt a többi pártoknak négy évig szőve ség- ben lenni, hogy ne reflektáljanak további barátságukra. Ezek az urak nem hivatottak a választások tisztasága felett Ítéleteiét mondani. Kossuth és pártja szintén nem teheti arczpirulás nélkül, mikor nagyon sok helyen, igy a közelünkben is Ziiahon, Mátészalkán és Beregszázon nagyon is igénybe vette a kormány támogatását és eszközeit. Ugyanily helyzetben vannak a pártonkiviili hatvanhetesek, kik mindenütt kormánypárti jelöltekként állottak az ellenzékkel szemben. A pártonkivüli 48-asok és néppártiak tisztán állának ugyan, de kevesen vannak ahoz, hogy a parlamentben eredményes támadást intézhessenek az 1910. évi választási corruptió és általában a mi corrumpáit választási rendszerünk ellen. Honnan várhatjuk tehát annak a tisztitó folyamatnak megindulását, mely teljesen rothadt választási rendszerünket megváltoztassa? Szégyelve kell bevalla- nunk, hogy a gyűlölt Becstől. Az osztrák parlament volt az, mely teljesen jog nélkül ugyan, de oly megérdemel; kritikában részesítette a magyar választásokat és különösen a kormány tevékenységét, hogy az egész müveit külföld figyelmét felkeltette. Jobban fájtak a kormánynak és súlyosabban estek fejére annak a szlovén képviselőnek szavai, mint három tuczat Justh pártinak órákig tartó bömbölése a magyar parlamentben tintatartó dobálással, vagy a nélkül. Ezt könnyű kiparirozni valami szónoki fogással azon a helyen a hol 250 képviselő legtöbb államférfiul működésének azt tartja, ho:y a kormányeinöknek rossz vicczeit is tapsviharra; kísérj*. Ez a szlovén képviselő ellenben — ismétlem teljesen jog nélkül ugyan de mégis ténylegesen Európa Ítélő széke elé állította a magyar kormányt a hol minden, bizony minden oldalról csak vádlóknak és bíráknak tekintetei merednek reá és nem áll mellé még egy védő ügyvéd sem, mint a magyar parlament ellenzékével szemben annak idején Bartha Ödön és a most következő korszakban sejtelmünk szerint — sub ;i:ulo fogja nk össze liberálisok a néppárt e len — Kelemen Samu. Nyil: titok, hogy a választási visszaélések miatt annyira indignálva volt a trónörökös, hogy a Khuen által kért au- diencziát kereken megtagadta és szárnysegédéhez utasította, hogy azzal közölje mondani valóját. Kétségtelen az is hogy az ö befolyása volt, hogy a trónbeszéd a választási reformot, mint sürgős és el nem odázható feladatot jelöli meg és hangsúlyozza az általános választójogi alapot. Ez a kijelentés sem pro, sem contra nem lett eléggé értékelve. A választási reform ellensége; táborában nem keltett nyugtalanságot, híveinek pedig nem okozott különösebb örömöt. Úgy látszik mindenki abból indul ki, hogy a négy év előtti trónbeszéd is hangsúlyozta ezeket még sem lett belőle semmi. De talán az uralkodó épen okulva azon, hogy négy éven át orránál fogva vezették és királyi szavának beváltásában megakadályozták, óvatosabb iesz és gondot fordít reá hogy ne kerüljön ismét ilyen helyzetbe, sőt reparálva legyen a múlt és a királyi szó, szó szerinti értelmében el nem odázva legyen beváltva. Igen elterjedt vélemény az is, hogy a vála ztási reformot Bécsből azért nem fogják íorsirozni, mivel a nagy munkapárti többség mindent megszavaz, egyéb pedig ott nem kell. Abban, hogy a munkapárti többség minden bécsi kívánságot megszavaz, seu- r' a ki sem kételkedik, épen úgy, mint éo-É ban sem kételkedne, hogy a Justh-nárf*^?g> a kormányon ugyanezt tenné ; az is w-v. / zonyos, hogy ha az uralkodó és a tro^- örökös nern is, de az osztrák miniszterig*5 rek erősen és talán eredményesen működnének oly irányban, hogy a választói reformot Damokles kardjaként lebegtessék a magyar parlament felett, mely rögtön lesújtson, mihelyt valamely követelés megadásától vonakodnak, azonban ma már az úgynevezett „átkos Bécs“ nem csak császárból és gonosz tanácsosokból, hanem nép-képviseiőkből is áll. Tagadha atlan bizony, hogy manapság, ha Prágának valamely korcsmájá- b n a Bier-bank mel.etc 15 cseh képviselő összedugja a fejét és elhatároz valamit, attól összerezzen a Burg is, az a Burg, a hol a Jus.h Gyula legbővebb csataoraitását még csak észre sem vették. Ezeket nem ¡ehe konczokkal úgy megszelidiieni mint a nemzeti ellenállás idején a külföld; lapok áual az alföld pm.tikm kiskirályaként emlegetett „Wünt- hende“ Barabást, sem pedig 20—30 millióval meg puskatussal kiszorítani a parlamentből, ezekkel muszáj megegyezni es ha a conceosiuka: Magyarországon kell adni annál jobb. így fogunk mi tisztességes választási rendekhez jutni egy Schromekvagy Schillinger jóvoltából. Bánja a szösz akár nonuann jön a reform, általános lesz-e vagy csak kiter- jesztettt, csak jöjjön mielőbb, mert most a poiiiikai légkör dögletes és minden egészséges fejlődést lehetetlenné tesz. Péter és Pál. Magyarország mezőgazdasági életében rendkiVül nevezetes naptári pont mindig Péter és Pál napja. Körülbelül olyan ez a mezőgazdákra nézve, mint a hajósnépre nézve a kikötő. Ahogy a hajósnép a tenger különböző veszedelmei, a hullámokkal való küzködés bizonytalanságai után megnyugvással, lelki megköny- nyebbüléssei lép a kikötő szilárd talajára: a mezőgazdák is kétség és remény között, a bizonytalanságok kinos hatásai után, átszenvedve az időjárás szeszélyességének rettenetességeit, érkeznek el Péter és Pál napjához, amikor a mezők, szántóföldek csendjét meg szokta, szakítani a kalászarató kaszák pengése.
