Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-05-28 / 23. szám
4 ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 23. szám «•» indokolatlan széttagoltsága bűnös tehát abban, hogy a néppárt nem arányos és a közel jövőben nem tud ismereteiben arányos lenni a hatalmas magyar katho- licizmussal, ez az oka annak is, hogy a népárt sajtója nem sajtója az egész magyar katholikusságnak. A sajtó azonban olyan hatalmas fegyver, hogy azt alkalmaznunk kell a szerencsétlen körülményekkel való megalkuvás árán is. E ponton is azt mondjuk, amit a néppártról mondottunk, nem nem azért kell nekünk pártonkivüli katho- likus sajtó, mintha a néppárt sajtója nem volna önmagában alkalmas egy öntudatos katholikus közönség sajtóigényeinek kielégítésére, hanem azért, mert a katholikus sajtó táborába be kell vonnunk azokat a széles rétegeket is, amelyeket a néppárti sajtóval jelenleg megközelíteni sem tudunk. Ezek után áttérhetünk arra a kérdésre, pártlap legyen-e a budapesti Uj Lap, vagy pártonkivüli ? Előrebocsátjuk, hogy nem elegyedünk annak vitatásába, rokon — vagy ellenszenvvel kezelte-e eddig nevezett lap a néppártot? A legvilágosabban leirt mondatokat is lehet félreérteni a szerint, aminő az olvasó kedélyállapota. Megnyugtatónak találjuk a szerkesztőség azon nyilatkozatát; hogy becsületesen akarja a néppárt törekvéseit méltányolni. Többet a szerkesztőségtől ne várjunk, mert a lap irányát végre is nem a szerkesztőség határozza meg. Véleményünk szerint igenis van szükség egy nagy pártonkivüli magyar katholikus sajtóorgánumra. Nem szükséges e nézetet mégegyszer vagy bővebben megokolni. De az bizonyos, hogy azt a sajtó-organumot egészen másnak képzeljük, mint aminő a mostani Uj Lap. Hisz nem a nép az a réteg, amelyet legszükségesebb volna bevonnunk a katholikus sajtó sáncai közé, hanem a közép- osztályok, a világi intelligencia, a papság. A nép többé-kevésbbé öntudatlanul vívás anti-kathoükus lapokat, mert sok helyen nem adnak egyebet a kezébe, az — Te szamár, az kirbáj vót. De nem haragudtak e kis beszédért a sváb atyafiak, mikor felélesztettem előttük a múltak emlékét, elmondtam a fentebbieket. A ki nem hiszi, hogy igy van, próbálja meg. A határnapokat községenként folytatólagosan itt közlöm, sikerült egy községi bírótól azokat megtudnom. Mezőfényen a kirbáj szept. 29-én, szent Mihály főangyal napján, Mező- petriben november 19-én, Erzsébet napkor van, Mezöteremen szeptember 13-án, Nagymajtény- ban aug. 15-én, nagy boldog asszony ünnepén, tehát itt ekkor dupla, kettős ünnep van, Gilvá- cson május 16-án, Csomaközön aug. 20-án, vagyis szent István király napján, ezen az országos, nemzeti magyar ünnepnapon van, mikor a magyarok nem azért ünnepelnek vailás- különbség nélkül, mert István szentté avattatott, hanem azért, mert ha ő nem lett volna a mi első magyar királyunk, a magyar máig nem létezne e földön, elpusztult volna. Vállajon pünkösd másodnapján volt megtaitva, hajh, ha én ezt pünköst első napján tudtam volna, eső után késő a köpenyeg! Mérken junius hó 29-én Péter és Pál napkor van a templomszentelési évforduló! Hálából emlékeztem meg e dologról, en- gedelmet kérek érte sváb atyámfiáitól és kö-1 szönet a szerkesztőségnek és a nyomdának a leközlésért. A viszontlátásig! A legközelebbi kirbájon találkozunk. Mikcsa János. említett osztályok azonban öntudatosan vétkeznek katholikus meggyőződésük ellen, mikor egyetlen nagy katholikus napilapunkat azért nem olvassák mert nekik néppárti lap nem kell! Mivel pedig nincs reményünk arra, hogy az Uj Lap ilyen nagy pártonkivüli orgánummá fejlesztetik, de ezt nem is tartjuk lehetségesnek, további szerény véleményünk az, hogy a jelen körülmények között célravezetőbb volna az Uj Lapot határozott és kimondott néppárti szellemben szerkeszteni. Ily módon legelterjedtebb krajcáros napilapunk a nép százezrei között tudna eredményeket elérni, eredményeket, melyek meszsze meghaladják azokat, amelyeket esetleg pár- tonkivüliségével elérhet. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez ügyben nem lehet a szerkesztőséget zavarni. Ki kell keresni az Uj Lap tulajdonjogának birtokosát vagy birtokosait és azokkal kell, mint illetékes fórummal minél előbb tárgyalni ezt az égetően fontos kérdést. Népszövetségi zászló. Minden egyesületnek, testületnek össze kell tartania, hogy kitűzött czélját elérje. A lobogó zászló alá sereglenek a tagok, a zászlótartó fennen lobogtatja azt, mintha mondaná, hogy : Előre! A katholikus népszövetség nagykárolyi szervezete egy pár évvel ezelőtt megalakult, szépen halad a kitűzött czél felé. A kezdet nehézségein már régen túl van. Tagjainak száma folyton növekszik ugyan, de még mindig kevés a szám az összességhez arányitva, minden katholikus lénynek be kellene, sőt mi több, be kell lépnie a katholikus népszövetségbe. Akkor lesz az olyan erős, a milyennek a mai viszonyok között lennie kell. Összetartásban az erő. A költő szerint: „Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja, És tudod, mi az erő, akarat ? Mely elébb, vagy utóbb, de borostyánt [arat“. A katholikus népszövetség nagykárolyi szervezetének még nincs zászlója. Óhajtandó volna más városbeli hason szervezetek lelkes példáján felbuzdulva a szervezet kebelében gyűjtést indítani egy népszövetségi zászló beszerzése czéijából. A zászló f^hér vagy piros selyemből készüljön, egyik oldalán azon képpel. mely szent István nagy királyunkat ábrázolja, a mint hazánkat Szűz Mária patronánk oltalmába ajánlja. Másik oldalán a népszövetségi jelvény legyen aranyszálakkal kihimezve. A nagyobb kivitelű díszes jelvény alatt: „A katholikus népszövetség nagykárolyi szervezete“ felirat himeztessék oda. Esetleg a népszövetség megalakulási és a zászló készítési és felszen- telési időpontja év, hó, nag megjelölésével is rá hímezhető. Felkérjük a népszövetség vezetőségét ez eszme megvalósítása érdekében. Annak idején, ha a zászlóbeszerzést és adomány gyűjtést kimondja a vezetőség, e lap is készséggel fogja fogadni a kegyes adományokat. A koczka el van vetve. Valamiként a vizbe dobott kő körül a hullám-gyürük mind mesz- szebb és messzebb terjednek, azonképen terjedjen a zászló iránti szeretet s az adakozás iránti hajlam a katholikus lakosság minden rétegében. Adakozzunk ! Bármily kis adományt is szívesen, köszönettel kell fogadni. Előre a megkezdett utón! A siker biztos, az eredmény fényes, kielégítő lesz. Rajta, fel! Gyüjtsünk. Adjunk jó szívvel, a jó Isten nagyobb dicsőségére. Úgy legyen ! Mikcsa János. Fizessünk elő az „ÉSZAKKELETI ÚJSÁG“ RA. Hadüzenet a sajtónak. Lapunk folyó hó 14-iki számában színházi tudósitónk egy czikket irt Somogyi Károlynak színtársulat komikusának azon kupiéiról, melyeket a „Gésák“ czimü operette keretében részben az újságírók kigúnyolására, részben pedig helybeli czégek reklamirozására énekelt el. A „Gésák“ czimü operettét azóta ismét előadták és pedig vasárnap folyó hó 22-én délután, mely alkalommal nevezett színész jelzett czik- künk — azt kell hinnünk — határozott igno- rálására ismét előadta a nehézményezett kup- lékat. Különösnek tartjuk, hogy a direktor, a kivel színházi tudósítónknak a mai számban közölt jegyzőkönyv szerint lovagias ügye volt, s ennek keretében a direktor tapintatosan intézte el a kérdéses dolgot, ennek daczára az ő igazgatása alatt álló színész mégis megmeri ismételni azokat a kuplékat, a melyekről nemcsak mi és a helybeli ujságiróikar, hanem a közönség is elítélően nyilatkozott. Az egész kavarodás, ami a színészek részéről lett provokálva már eddig is annyira elmérgesedett, hogy a dolgot a végletekig hajtani és újabb botrányokat keresni a lehető leglelkiismeretlenebb dolognak tartjuk és saját érdekében kérjük az igazgatót, hogy színészeinek működésére jobban ügyeljen. Somogyi urnák pedig privatim megsúgjuk, hogy olyan dolgot nyilvánosan forszírozni, a miből kifolyólag még lovagias ügy lóg a levegőben, — vagy annak legalább sok köze az említett lovagias ügyhöz — nemcsak az embernél nem gavallér dolog, hanem a hatást hajhászó komikustól is furcsa . . . Színház. Haldoklik a tavaszi szezon. A direktor kínosan kapkod, idegesen szedegeti elő a re- pertuar kászs darabjait, hogy némileg csökkentse a Nagykárolyban már következetessé vált ráfizetést. E célból napról-napra elköveti £ vidéki színészet legnevetségesebb és leghelytelenebb szokását és sorra jutalmazza társulatának tagjait. Majdnem minden estén jutalomjáték van. Szombaton a „Szinészvér“ c. operette került színre. Az operette a kuliszák titkai közül akarva a közönség elé valamit tárni. Az előadott dolgok azonban senki előtt újdonságot nem képeznek s az egész darab egy züllött színész léha gondolkodását és erkölcsös színésznő férjhezmenetelének körülményeit irja le. A szinészvér léha tulajdonosát Barics Gyula játszotta. Játéka — mint rendesen — most is kellemes volt. Az egyedüli hiba a mazskirozás hiányában mutatkozott, amennyiben a szereplő színész sokkal fiatalabb volt, mint a szerep azt megkívánta volna. H Bállá Mariska és Dénes Ella érdemelnek még ez estéről dicséretet. Rónai jól játszott. Valamivel vontatattabban és kevesebb érdeklődés mellett ismételték meg ez operettet vasárnap este. Vasárnap délután a „Gésák“ c. operettet adták zónában. Az előadás a lehető legslen- driánabb volt. A szereplők hangosan felnevettek a szinész-páholyokba és minden teketória nélkül kacérkodtak ott ülő kollégáikkal ; sőt az egyik színésznő — nevét ezúttal nem említjük — egész feltűnően oda is köszönt az egyik páholyba. A már egy Ízben kifogásolt kuplékat az egyik színész ismét előadta, arról lapunk más helyén van szó. Amit a színészek a délutáni és zónaelőadásokon müveinek, az oly határozott lekicsinylése a közönségnek, hogy nem csodálkoznánk, ha városunk intelligenciája ilyen eljárás után teljesen bojkottálná a társulatot. Hétfőn a rendes szokástól eltérőleg nem volt zónaelőadás, aminek oka az volt, hogy a „Tilos a csók“ c. operettével Rónai Imrét jutalmazták. A jutalomjátéknak telt háza volt, amit a jutalmazott meg is érdemel, az esti játékával pedig különösen hálásnak mutatkozott az őt kedvelő közönség iránt. Dicséretet érdemelnek inke Rezső, Dénes Ella, H. Bállá Mariska és Markovits Margit. Sipos Zoltán ez alkalommal sem tudta levetkőzni döllyfös természetét és felfuvalkodottságát, amely kisebb
