Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-01-15 / 3. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 3-ső szám. pártba, azok t. i. a kinek nem az elv, de a kormány a programmjuk, mig a megmaradtak teljesen elvhü katonái az orthodox 67-es alapnak és tiszteletreméltók, hogy ezen állásponton szilárdan megállották és félretették úgy az anyagi érdeket, mint a személyes érvényesülést. Persze, mint becsületesek sokan nincsen- nek és ezért nyilvánvaló, hogy a kormánynak még más támogató után kell néznie. Valószínű, hogy a parlamentben 90 taggal biró alkotmánypárt társul a kormányhoz. Elvi külömbségek alig választják el őket, kivéve Andrássyt, ki leszegezvén magát a neszesemmi katonai követelések mellé, bizonyos applomb-al talán félre fog állani. Pártját azonban engedi, hogy mint a tékozló fiú nehány évi kóborlás után visszatérjen az apai házba, a hol tárt karokkal fogadják. A bibliai históriával szemben ez az eset annyival kevésbbé megható, mivel a tékozló fiú legfeljebb elvek tekintetében jön kissé rongyosan, tépetten vissza, mig az anyagi javakból többet hoz az apai házba, mint a mi ott találtatik. Tovább egyelőre positiv alapon nem combinálhatunk, csak a találgatásokra vagyunk utalva. Nagy kérdés, mindjárt mi lesz a néppárttal, mert itt már differentia van. Nem a lényegi, az aktuális kérdésben, hanem azon mellékdologban: kizárólag liberális legyen-e az uj kormány vagy ily tekintetben indifferens. Egy liberális kormányt, mint a régi Tisza-Széll-Bánffy kormányok voltak, a néppárt természetesen nem támogathat, sőt kénytelen lenne ellene a végsőkig menő harczot indítani, a minek eredménye épen úgy nem volna kétséges, mint ahogy megbuktak a fentebbi kormányok. Nyilvánvaló, hogy a 48-as párt ellen csak az összes 67-es elemek con- czentrácziója boldogulhat, osztott 67-es táborral ellenben kár belefogni is a küz„Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves . . . Élnünk együtt nem lehet“ . . . Mártha menyasszony, — azzal a hírrel lepett meg Marina, — amidőn beléptem hozzájuk — nagyot néztem s mintha nem jól hallottéin volna, mit sem szóltam. — Igen, igen hiába csodálkozik rajta, — csacsogott a bohó kis leány — Friczi elment katonának s Mártha örökre lemondott róla. Amig igy beszéltünk, belépett Mártha. Arcza szomorú volt. Feléje mentem, sok szerencsét kívántam neki a kötendő frigyhez. — Még nagyon korán, — felelte Mártha — pár nap mnlva lesz csak az eljegyzésünk. Most már elhittem, mert tulajdon szájából hallottam . . . Halkan jegyeztem meg: a „boldog“ Mártha meghallotta s mosolyt eo Itetett ajkára, a másik perczben azonban már elfordult s egy könny cseppet szárított fel halvány arczáról. — Ezt a kis Marina nem látta csak én. Egy erőltetett mosoly és egy könnycsepp . . . Tisztában voltam a helyzettel. Tehát csak mese, hogy Mártha örökre lemondott volna szerelme tárgyáról. Friczit még a távolban sem szűnt meg szeretni soha. Pár nap múlva megtartották az eljegyzést s ezt követő pár hétre fejére tették a bánatos kis Márthának: a menyasszonyi koszorút . . . Ott voltam, amikor elhangzott ajkáról az „igen“ szó. — Imádkoztam árte, a szegény boldogtalan, szerencsétlen Mártháért. — A lakodalom vig volt nagyon. Vacsora ideje alatt a czigány rá zendírett egy méla bús dalra: hogy „lakodalom vig zajában, a menyasszony szomorú“ . . . És úgy volt! Átkozott eszme! Kinek jutott eszébe — e dalt huzatni ? Márthára néztem, — arcza halvány volt nagyon, mit sem delembe. A liberalizmusnak tüntetőén az uj kormány zászlójára való Írása nemcsak a néppártot, hanem az ezek számát három-négyszeresen meghaladó öntudatra ébredt kathoü'kus közönséget, a 230 ezer tagú népszövetséget is szembe állitná a kormánynyal. Éppen ezért nem valószínű a néppárt mellőzése, sokkal kérdésesebb, fogják-e tudni nyújtani e pártnak azon garantiákat, a melyeket ez a múltak tapasztalatain okulva, feltétlenül követelni fog. Még homályosabb a Kossuthékkal való helyzet. Nincs kizárva, hogy a Kossuth-párt határozott ellenzéke lesz a kormánynak és ez esetben egyesül Justhékkal, de ez azért nem valószínű, mivel Justhék az általános egyenlő szavazati jogot most a legvehemensebbül fogják követelni, a Kossuth-párt tagjait pedig ettől a hideg leli. Kossuthékra nézve az a gyanú, hogy a kormány jóindulatú ellenzéke lesznek és ennek fejében a kormány jóakaratát fogják élvezni. A választásra paktumot kötnek olykép, hogy a hol a kormány nem állíthat a Justh pártnak a valószínűség reményével 67-es ellenjelöltet, ott a Kossuth-pártot fogja támogatni, a mostani mandátumokat pedig biztosítja. Miniszteri, államtitkári és főispáni állásaik természetesen nem lesznek, de egyébként, ha tetszik élvezhetik a húsos fazekat és fogjck is élvezni jobban, mint a 67-esek. Általános meggyőződés, hogy uj választás lesz, de csak tavasz felé kellő előkészület után. Alig lehet kétséges, hogy ha valamennyi párt összefog Justhék ellen, ezek jóformán megsemmisülnek, de viszont nem kétséges az sem, hogy eredményt csak több párt együttműködése érhet el, mig egy uj szabadelvű párti többséget feltámasztani még álomnak is merész. Egy ilyen kísérlet csak visszavetné a szabadelvű pártot, mert kétes elemekkel való együttműködésre evett s erős főfájásról panaszkodott, pedig a szive fájt. Oh, hogy hasgathatta szivét-e dal: „Ha majd egyszer látni foglak másnak karjai között“ ... Szerencsére vége volt a nótának s vége a vacsorának. Táncz következett s a tánczok valamennyiét egy fehér szobor tánczolta végig... „Isten veled boldogságom Bűvös-bájos leány álmom“ . . . Ezek a sorok csengtek busán, fájdalmasan a szomorú menyasszony szivében. Más nap az ifjú pár elutazott. Hogy minő érzelmekkel kelt útra Mártha. elgondolhatjuk, ha még egy pillantást vetünk vissza tagikusmultjára. Hisz először hagyta itt a puha családi fészket, hova oly sok édes s oly sok fájó emlék köti. Szárny próbálgatás nélkül indult el egy hosszú útra, uj otthonába, hogy megalapítsa családi fészkét. Bárkire is rossz hatással lenne a válás, ha kisebb mértékben is szeret s bármennyire szerettetik viszont. Elindulni a nagyvilágba egy férfivel, akit még nem ismer s aki talán nem ismeri őt s végig küzdeni vele az életet, megosztani vele jót, rosszat, örömet, bánatos egyaránt, ez a legnagyobb áldozat, amit ember hozhat. * * & Hideg deczembar volt, hogy újra láttam Márthát. A szürke, borús égből nagy pelyhek- ben hullott alá a hó, a legelső szüztiszta fehér hó . . . Hogy örvend az ember szive a legelső hónak. A gyermekek pajkosan, nevetve futkároznak a szép fehér hóban. Milyen isteni, milyen szép ilyenkor az öreg természet! Fehér mezében, mintha fehér ruhás leány- gyermek volna. és tisztességtelen eszközök használatára kényszerítené a 48-as pártot, viszont hatalmasan megerősítené s ezáltal a koronával való újabb konfliktusok, illetve formulák és becsapások részére nyitna kaput. Néhány nap eldönti a kérdést. Falussy Árpád főispán a Kossuth pártkörbe azt hangoztatta a héten, hogy a főispáni kar kicserélése az uj kormány által nehezen fog menni, mert nehéz alkalmas embereket kapni. Mindenki magáról szokott ítélni és igy Falussy Árpád úrtól nem vehetik rossz néven, hogy magánál alkalmasabb embert nem tud Szatmármegye főispáni székében elképzelni. Ez a kijelentés tehát oda tendál, hogy az uj kormány hagyja meg őt hivatalában. — Ha az uj kormány nem az összes mérsékelt elemek concentrátioja, hanem a régib szabadelvű rendszer erőszakos feltámasztása akar lenni, akkor igaza is van Falussy urnák, mert ilyen func- tióra kapható ember csak egy van a vármegyében és az ő maga. Csanálos község hírhedt jegyzője Szabó Dezső több, mint egy tuczat fegyelmi ügyének nek gyors elintézését kérni egy a község legtekintélyesebb lakóiból álló 50 tagú küldöttség tisztelgett kedden a főispánnál és alispánnál dokumentálva impozáns fellépésével azt, hogy a tisztelt jegyző ur végleg megérett arra, hogy útilaput kössenek a talpa alá. Rónay István plébános szónoklatára, melylyel kapcsolatban egy memorandum nyujtatott át, mindkét helyen megígérték a jóakaratot és gyors intézkedést. A főispánban csalódott a küldöttség, mert ő tőle arra vártak volna nyilatkozatot, hogy, ha a panasz kellő alapot nyújt, — mint a hogy nyújt, mert törvényszéki határozatra támaszkodik, — felfüggeszti a jegyzőt, a mihez neki hatásköre van. Bezzeg Danka Gábor dengelegi bírót fel tudta függeszteni egy pénzügyigazgatósági jelentésre, mert ebben az esetben a tisztviselő és nem a panaszlók voltak néppártiak. Pozsony vármegye törvényhatósági bizottsága a m. é. december 20-án tartott közgyűlésén tárgyalta a nagyszombatvidéki róm. kath. népnevelők egyesületének kérelmét és elhatározta, hogy a felekezeti tanitók féláru vasúti igazolványa tárgyában felirattal járul a kormányhoz, országgyűléshez és a mozgalom támogatására a társtörvényhatóságokat is fölkéri. Ez ügyben már a nagykárolyi esperes kerületi tanítóegyesület is nyújtott át a múlt év Mindenki úgy örül, mikor a száraz, egyhangú télben leesik a legelső hó. Újra átfutnak emlékeink a múlton, annak minden örömein s minden édes emlékein és oly jól eső örömmel gondolunk vissza a tavaszra; megelégedetten a termékeny, a hevitő forró nyárra s mintegy megnyugodva örülünk a télnek. De akinek vérzik a szive, — akinek élete virágjait megfogyasztotta a zord természet, annak százszoros teherrel nehezedik szivére a tél. — Így volt ez Márthánál is . . . Oh, mennyire fájt a szivem, hogy újra látnom kellett: Emlékemben fölujult a múlt. Felujult a szegény rózsabimbónak ámultja . . . Nem régen még mosolygó üde, illatos rózsáát láttam, ha rátévedt tekintetem, most... összetörött, bimbójában megfagyott rózsa. Szegény, . . . szegény összetörött Mártha. Hervadt-hervadt élő halott asszony, akiben ma már csak az első szerelem halvány emléke tartja a lelket. * * * Régi nóta, amely sohasem lesz régi: mindig uj marad . . . Szülők, kik gonddal félve ápoljátok nevelitek fel gyermekeiteket, kik álmatlan éjeken át remegve virrasztók gyermekeitek ágya mellett, — hát csak azért nevelitek fel lelketektől lelkezett drága magzataitokat egy gondtalan gyermekkorban, hogy majdan, amikor élvezni tudnák az életet, — megöljétek a lelkét, a szivét, megmérgezzétek az életét ?! . . . Szülők, ne tegyétek tönkre gyermekeitek boldogságát. Tanuljátok a szegény, szerencsétlen Mártha történetéből, mert ez az a régi nóta, amely mindig uj marad. (Vége.)
