Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-05-14 / 21. szám
ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 21. szám 2-k oldal, godva addig, míg minden korcsma és szatócs bolt nincs szövetkezet kezében. Egyik minden adóval a földet sújtaná és az iparost segélyezné, a másik a börzéből szeretne mindent kipréselni és minden földmivest államilag eltartani. Van tehát az egész országra kiterjedő három főpártunk vagy tizenkét fraktióval, rhhez jönnek azon pártok, a melyek csak az ország egyes részeiben szerepelnek. Ezek közt legtekintélyesebb a néppárt, a mely már az ország egész nyugoti felében oly gyökeret vert, hogy a másik három párttal teljesen egyenrangú tényező úgy, hogy az ország ezen felére eső mandátumunkból nálánál többet más párt sem fog elvinni. Legkeletibb két vármegyéjük Sáros és Bács és abból, hogy ezekben is négy, illetve hét jelöltet állítottak lehet következtetni, hogy élénk tevékenységet fejtenek ki, habár megfelelő sajtó orgánumaik h ányában rólluk vajmi keveset olvashatni. Természetesen e pártban is eltérők a felfogások a szavazati jog tekintetében azonban egy szétválás hangoztatása conservativ és keresztény szocziálista pártra, mint sok európai államban ma még legalább is korai. Jelentékeny tényezővé váltak utóbbi időben a nemzetiségek, a kik most, mim egyes szellemből látható a német nemzetiségekkel is megszaporodnak. Erejüket legjobban mutatja az, hogy az egyes pártok tárgyalnak, sőt paktumokat kötnek velük. El lehet képzelni, hogy mennyi eonsestiót tesznek akkor az egyes jelöltek. Tagadhatatlan, hogy a nemzetiségi öntudat rohamosan fejlődik, a nemzetiségi inteiigentia erősen növekszik és Így ma a nemzetiségeket az Észak-nyugati tót vármegyékben Erdélybe, Dél-Magyarországon, továbbá Arad és Bihar vármegyében a többi pártokkal egyforma erejüeknek kell szintén tekintenünk. Öt erős párt küzdvén egymással legtöbb kerületben, három vagy több jelölt áll egymással szemben és ezért helyezkedtek az intarziás müvü dohányzó asztalkánál. — Talán sejtheti Nagyságod — kezdi a kiadó üzleti nyugalommal — hogy Nagyságod „Uj világ“ cimü regénye dolgában bátorkodtam tiszteletemet tenni Hajlandó volna-e könyvét eladni ? Kuthy Pista ideges izgalommal szoritotta ajkai közé cigarettáját . . . — Ötvenezer korona s ugyanennyi összeg minden hasonló irányú munkáért tette hozzá sunyi számítással Rottermann. A hasonló irányt különösen hangsúlyozta. A neves iró szónélkül belement az alkuba. Aztán Íróasztalához lépett s részleteket olvasott fel „Korhadt szellem“ cimü legújabb regényéből. Vallást és morált, hazát es becsületet sáros lábbal taposó részletek voltak. Rotterman önelégülten dörzsölte kezeit a felolvasás alatt. Hizott képe ördögies mosolyba szélesült ki, mikor az erény bukását s a bűn glorifikációját élvezte. S mikor távozott, két vörös kezével bizalmasan rázogatta a fiatal iró áttetszőén finom, kék eres kezét . . . Kuthy Pistán győzött az immorál . . . * * * A szél iránya közben északra fordult s jázminillat helyett az óbudai hajógyár meg a dunaparti gőzmalmok nehéz, fekete szénfüstje ülte meg a hónapos szobát . . . A mesésfényü dolgozószoba tünedezni kezdett, a fiatal iró alakja szétfoszlott s a kiadó el lehetünk készülve arra, hogy írtig Magyarországon eddig alig volt pótválasztás az idén a kerületek negyed-ötöd részében pótválasztás, fog dönteni. Ehhez jön még az, hogy a pártok vezető emberei két-három, sőt négy kerületben is fellépnek úgy, hogy a pótválasztásokon kivüi még 10—15 uj választásra is van kilátás. Mindezen körülmények felette bizonytalanná teszik a választás esélyeket. Körülbelül biztosra is vehető, hogy absolut többsége egyik pártnak és igy a kormánypártnak sem lesz, habár az fog mint legerősebb kikerülni. A pótválasztások és uj választásokon az a párt fog erősödni, a melyik az első választások küzdelméből jó eredménnyel került ki, mert az emberek sietnek a felkelő napot üdvözölni. Ezek a kilátások nem hatnak kellemesen arra, ki a koaliczióval jól laktak és ma egy egységes többségről álmodoznak. Nézetük szerint az egységes többség csapás volna az országra és a helyes dolog ha több erős pártban oszlanak meg a képviselők. A koaliczió főhibája az volt, hogy nem volt ellenzéke, most azonban a pártok közt kiélesedett ellentéteknél fogva ez kizárt dolog. Mellőzhető továbbá a koaliczió azon másik hibája is, hogy belőle egy egységnélküli kormány alakult. Lehet a kormány a pártokon kívüli, illetve a pártokon felett úgy, hogy javaslatai hol megbuknak, hol keresztül mennek. Ettől ugyan a parlamentarizmus dokti inőrjei borzadnak, azonban a szükség törvényt ront és ha egyszer az ország közvéleményének tetszik öt párt között megoszlani, akkor minden doktrína daczára is lehetetlen egységes kormányt parlamentből kinevezni. Gróf Károlyi József programmbeszéde némi megelégedést és vegyes érzelmeket keltett főként a nagyon hangsúlyozott keresztény és agrár elvek miatt. A kidomborodó közfelfogás körülbelül az, hogy legjobban a néppárt lehet megelégedve és legkevésbbé a Justh-párt, mert az utóbbinak programmjából a jelölt tulajdonképpen egyetlen komoly pontot sem honorált, sőt nagyon is az Apponyi hívének muvastag kerülete' kisimult a nagy, szürke semmiségbe . . . Kuthy Pista ismét a hónapos szoba siralmas szegénységére ébredt . . . Lázas izgalommal járta körül a hat lépés hosszú s négy lépés széles, fogyatékos butor- zatu hónapos szobát . . . — Miért nyomorogjak éppen én e börtönlyukban ? ! Tehetségem van, érzem, tudom! Megírom az „Uj világot“, a „Korhadt szellemet“ meg a többit. A közönség kapkodni fogja őket. A hizott képű és vörös kezű Rotterman- nok pedig versenyezni fognak nevemért s hullanak az ötvenezer koronás ajánlatok . . . • Ideges sietséggel járta tovább picike szobáját. Akaratlanul is mellénye zsebébe nyúlt a pénz gondolatára. S helyette rózsafából való ezüstkeresztes kis olvasó akadt a kezébe. Megállt. Egy pillanatig habozott ... A kis ezüstkeresztet pedig odaszoritotta forró, lázas aja- kához . . . S mikor olvasóját visszacsusztatta helyére, a régi zavartalan szempár ismét derülten mosolygott a csillogó alkony végtelenjébe. — Soha ! Soha! Aztán elővette Íróasztalából a „Pünkösdi tűz“ cimü novellaciklusát s elment vele az egyetlen becsületes lap szerény szerkesztőségébe — tiz korona előlegért. Éhezett . . . Kuthy Pista tovább nyomorog és éhezik, de elfeledte, hogy álmodott. Győzött a keresztény morál! tatkozott. Hála Istennek ennek dacára a nagykárolyi Justh-páríban mindenki boldog, mert a — fő dolog — a piros tallu megmaradt. Mit szól a programul agrár részéhez dr. Adler Adolf, a kéresztény részéhez pedig Falussy — őszintén? Kossuth-párti jelölés Fehérgyarmaton. Megütközéssel értesültünk arról, hogy a vármegye köztiszteletben és közszeretetben álló függetlenségi pártelnöke ellen, dr. Jármy Béla fehérgyarmati ügyvéd Kossuth-párii programmal fellépni szándékozik. Nézetünk szerint dr. Jármy Bélának közéleti szereplése még eddig oly jelentéktelen, hogy egyáltalán nem számíthat arra, hogy egy oly évtizedek óta vezető szerepet vivő egyennel szemben meggyőződésből megválasz- szák. így tehát nyilvánvalóan a pénznek és a hatalomnak eszközeire számit fellépni szándékozó. Amennyire azonban a fehérgyarmati kerületet ismerjük, kizártnak tartjuk, hogy az bármiféle eszKözzel és bárki által eltántorítható legyen szeretett képviselőjétől, ki a függetlenségi eszméknek ép olyan rendíthetetlen harcosa, mint amennyire hatalomnak hízelgők és húsos fazék után futkosok a többi vezérek nagy része. Épen ezen körülmények tették őt olyan tiszteidé és rokonszenvessé a többi pártok előtt, hogy ellenjelöltre még nem is gondoltak. Ugy- látszik azonban, hogy a függetlenségi párton nem kedvesek az olyan erős elvű 48-asok, akik nem a minden eszközzel hatalomra jutásban látják pártjuk jövőjét, és ezért kell neki ellenjelöltjét a 48-as és nem a 67-es táborból kapnia. Néhány szó a színtársulathoz. Körülbelül a színészettel és az ujságiro- dalommal egykorú, meggyökerezett szokás az, hogy a színdarabokat, azok előadását, különösen pedig a színészek játékát a sajtó bírálat alakjában ismerteti a közönséggel. Hogy a sajtónak, amely bírálatot gyakorol minden közérdekű dolog fölött, véleményt ad nagy emberekről, művészekről, tudósokról, Írókról és költőkről, gazemberekről és lángeszű feltalálókról, bírálat tárgyává teszi a politikát, sőt még az uralkodókat is, — fedetlenül joga van a színészekről is bírálatot mondani, ezt intelligens ember kétségbe nem vonhatja s erről a jogról I bővebben beszélni talán nem is kell. Hogy aztán helyes-e, vagy nem, hogy ezt a szokást a vidéki journlistika is gyakorolja, arról talán lehetne csevegni. Mert a fővárosi sajtó komoly, nagy művészekkel foglalkozik, feltűnő tehetségekről emlékezik meg és hires, nagy emberekről, vagy nagy jövőjű ifjú művészekről mond bírálatot. A vidéki sajtónak ez nem áll módjában. A vidék nem kap művészeket, hanem csak színész mesterembereket, akiknek ez a foglalkozásuk, ez a kenyérkeresetük, mint a csizmadiának a kaptafa, vagy a szabónak az olló. Nekik a színpad, ük aztán nagyképűen a „művész“ nevet adják maguknak, kenyérkeresetük porondját pedig elkeresztelik a „világot jelentő deszkákénak. A vidéki sajtó aztán bírálja őket. Ha tehát lehet beszélni arról, hogy ez a vidéki kritika helyes-e, vagy nem helyes, akkor ez csak azért van, mert ezeket a vidéki színészeket bírálni, velők foglalkozni nem érdemes. Mivel azonban a színészek a közönség számára és a közönségért vannak, nem csoda, ha a közönség oda iparkodik hatni, hogy magának a lehető legjobb műélvezetet biztosítsa. Ezért bírálja, jobbra, tökéletesebbre serkenti a sajtó a maga színészeit. Joga van hozzá s ha érdemesnek tartja velük bíbelődni, miért ne tegye ? Tehát teszi. Nagykárolyban is kritizálnak a lapok. Így tesz többek között az „Északkeleti Újság“ is, melynek alantirott egyik szerkesztője és színházi kritikusa vagyok. A színészek azonban itt megszokták már, hogy az a rovat, amit a helyi lapok róluk vezetnek, minden legyen, csak nem bírálat. Szokva vannak ahoz, hogy nekik csak tömjénezni szoktak, őket csak dicsérni lehet, de megbírálni a szó valódi értelmében nem. Mikor lapunk kritikai tolla az én kezembe lett letéve, elhatároztam, hogy azt a sajtó hivatásához méltóan fogom kezelni. Ilyen értelemben irtam meg első heti bírálatomat, amely — és erre büszke vagyok, mert tudom, hogy igazságomnak garanciája — a közönség körében általános megelégedést keltett, mert
