Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-05-07 / 20. szám
2-k oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 19. szám. múltú és múltja alapján nagy jövőre jogosított ország elgyengiteít ereibe akarnak friss vért bocsátani. Ezeknek a, talán akaratlanul, talán öntudatlanul, de szemmelláíhatőan a lehető legrombolóbb, leghazafiatlanabb munkát végző eltévedt, tévútra vezetett magyaroknak próbáltam ezt a néhány szót elmondani, hogy lássák az örvényt, mely felé hazájukat tolni akarják. Lássák, hogy Magyarország csak keresztény katho- likus állami mivoltában élhet tovább ; lássák, hogy hazánkat csakis és kizárólag a régi tradíciókon lehet felépíteni. Hogy is mondta gróf Zichy János .., ? „Könnyű hitvallónak lenni ott, a hol az embert hátrány nem éri, de elsőrendű kötelesség hitvallónak lenni s a vallás és egyház érdekében dolgozni akkor, amikor talán nehéz viszonyok között cselekedjük ezt, ami talán némileg gyengítheti is pozíciónkat“ . .. A kötelesség nem mindig könnyű dolog sőt ritkán könnyű, mert rendszerint kényelmetlen. Hogy kötelesség hitvalónak lenni akkor is, ha ez az embernek nehézségeket, talán kellemetlenségeket, bajokat is okoz, — ezt legelsősorban önmagára mondotta gr. Zichy János, mert következő mondatában már meg is fogadta, hogy ennek a kötelességének, bárha nehéz viszonyok között és pozíciójának gyengítésével is — mindenkor eleget óhajt, tenni és tőle tel- hetőleg eleget is fog tenni. Ö a magyarság erős apostola! Az első része a nagy mondásnak azokhoz, szól, akiknek a jelen sorokat írtam, akiknek könnyű hitvallóknak lenni, akiket hátrány nem ér a hitvallásért. És mégis hányán, hányán vannak ezek között, akik amúgy, könnyen áldozat nélkül sem tartanak ki a vallás mellett, hanem oknélkül segítenek döngetni a haza falait azoknak, akiknek Magyarország lerombolása legfőbb érdekük. Reméljük, hogy ezek között is akadnak még hazafias, magyar jellemek, akiknek szive megnyílik a Gróf Zichy János ajkairól elhangzó nagy igék előtt, akik megdöbbennek hazafiatlan, sőt egyenesen magyarellenes működésüktől, látva azt, hogy ellenségei voltak saját hazájoknak és hogy a magyar haza csak az ősi, keresztény magyar alapokon, csak a régi nemzeti tradíciókon építhető újjá. Konviktusunk ügye. Ezelőtt két esztendővel indult meg a mozgalom aziránt, hogy főgimnáziumunk fejlesztése és Nagykároly város környéke tanuló ifjúságának ide kapcsolása okából a főgimnázium mellé egy konviktus állíttassák fel. A konviktus szükségességét az irányitó körök belátták, azonban az anyagi nehézségek elhárítására nem találtak fedezetet, minek folytán egy időre szünetelt- az eszme kivihetőségének lehetősége, mígnem egy váratlan fordulat egyszerre a megvalósulás dűlőjére nem juttatta ezt a közszükségletet képező ügyet. Ugyanis Fetser Antal nagyváradi püspök szülővárosa iránti szeretetből 16000 koronával letette az alapját annak a konviktusnak, mely hivatva van az iskola mellett a vidéki ifjúságnak azt a hazafias és valláserkölcsi nevelést nyújtani, mely pótolja a szülői házat, melyet szellemi képességük és tudásuk bővítése végett nélkülözniük kell. Szeptemberben már megnyílik a konviktus, s 30 vidéki tanuló nyer benne egyelőre mérsékelt díjazásért teljes ellátást. De ha az adakozás oly mérvű lesz, hogy az átalakítások és felszerelésekre szükséges összeget felülmúlják, az esetben teljesen ingyenes helyek is lesznek a konviktusban, s igy szolgálni fogja azt a célt is, hogy az egészen szegény gyermek előtt se zárassék be a tudomány csarnoka. Azonban ehez tetemes összeg szükséges, s a célt pedig csak úgy szolgálhatja teljesen egy intézmény, ha minél olcsóbbá tudja tenni az életet. A nyújtott 16000 koronával még csak a kezdet nehézsége van elhárítva, de nincs mód nyújtva a tovább fejleszthetésre. Ennek tudatában az intéző-bizottság tagjai dr. Boromissza Tibor szatmári megyés püspök, Fetser Antal nagyváradi felszentelt püspök, Károlyi Gyula gróf, Cseh Lajos főgimnáziumi igazgaló, Jakab Gyula, Jurcsek Béla, Klacskó István, Nonn Gyula, Récsei Ede, Róth Károly, Vetzák Ede és dr. Vetzák Ede egy a társadalomhoz forduló gyűjtő ivet bocsájtottak ki, melyben kérik a nagyközönség adakozását e nemes köz és városinak tekintendő jótékony célra. Vajha a bizottság tagjai kérelme több eredménnyel járna, mint amelyet a legvérmesebb remény fűz hozzá, mert ez intézmény fejlesztése nemcsak a gimnáziumot fejlesztené, hanem emelné a kereskedelmi forgalmat is, ide vonván a gyermekeiket fölkereső szülőket, akik egyúttal szükségleteiket is itt, nem pedig a nagyobb Szatmár városában szereznék be. De meg kiszámíthatatlan az érték, melyet a jó nevelés nyújtása által a hazafias ügy nyer. Igazán nemcsak érdekünk, de kötelességünk is anyagiakkal támogatni ezen intézményt. Előfizetési felhívás. Tisztelettel felkérjük t. olvasóinkat, hogy előfizetési szándékukat lapunk kiadóhivatalába bejelenteni szíveskedjenek, nehogy olvasóink közziil épen az ne kapjon mutatványszámot, a ki a lapra előfizetni szándékszik. Lapunk előfizetési ára: Egész évre . . 8 K Félévre . . 4 ,, Negyedévre . 2 „ Tanítóknak egész évre 5 „ Az előfizetési dijak a kiadóhival czi- mére Nagykároly, Hétsastoll-utcza 12. sz. küldendők. Telefon 58. szám. nézték a darabot és észrevették a kihagyásokat. Ez pedig nem jó reklám a társulatnak. Így aztán nem szabad panaszt emelni a közönség ellen. Ünnep lévén, e napon délután is volt előadás. A már jól ismert „Milliárdos kisasz- szony“ ment félhely árakkal. A szereplők nem törődve a túlnyomóan gyermekekből álló kevés közönséggel, inkább az önmaguk mulatságára játszottak. És ez volt a szerencse, mert igy a darab olyan fesztelen, jókedvű előadásban ment, mint még ritkán. Igaz, hogy a fele kimaradt, de hiszen — félhelyárakkal került színre ! Dénes Ella, Gömöri Viíma és H. Bállá Mariska voltak a legjobb kedvű szereplők. Rónai és Somogyi jó „zsidócskák" voltak, csak kár, hogy szerepüknek nagy megtizedelésével. Inke Rezső igen eredeti és fesztelen volt. Sipos, aki a darabban a hülyeséget volt hivatva megtestesíteni — s a mi neki, ügyes színész létére, mellékesen mondva nem nagy fáradtságába került — szerepét Ízléstelen túlzásokkal nagyon elrontotta, ügy látszik ő is eredeti akart lenni. Hétfőn, másodikán „Az elvált asszony“ ment zónában. Az operettet, mely arról nevezetes, hogy először szemléltet végig zenekisé- rettel egy törvényszéki tárgyalást, amit e darab előtt csak drámákban, színmüvekben és vígjátékokban lehetett látni, — telt ház nézte végig. A darab már a múlt saizonból ismerős és kedvelt. Zenéje népszerű és kellemes. Az elvált asszonyt Dénes Ella kreálta igen ügyesen. Kitünően játszott H. Bállá Mariska is Gonda szerepében. Mindaketten kénytelenek voltak megismételni úgyszólván összes énekszámaikat, aminek ellensúlyozásáról Somogyi Károly gondoskodott szerepének jelentékeny megröviditésével. Inke Rezső a társulat egyik legtehetségesebb és mindenféle szerepre felhasználható tagja precízül és rendkívül kellemesen játszott. Sok derültséget okozott Herczeg Vilmos ügyes játéka, amelyben semmi kivetni valót találni nem lehet. Az ő játéka is állandóan a legjobbak közé tartozik. Kedden bemutató előadás volt. „A kis cukros“ cimü vígjátékot mutatták be. A négy felvonásos, ügyes, szellemesen sziporkázó vígjátékot Paul Gavault irta és magyarra Heltay Jenő fordította. A francia erkölcs ráveti ugyan erre a vígjátékra is árnyékát, de mégsem tartozik a darab azok közé, amelyek belemarkolnak a világhírű, inkább hírhedt párisi mocsár mélyébe s a legválogatottabb piszkot tálalják onnan a közönség elé, amely — hiába — prédikál, prédikál, kissé tiltakozik is, de azért mégis megnyalja a száját az édes méreg után, mint aki azt mondja: „Hogy volt?!“ Az első elismerés magát „A kis cukros“-t, Wirth Sárit illeti. A társulat ügyes kis naivája olyan temperamentumosán játszott, hogy fiatal kora után Ítélve — tavaly került ki a sziniiskolából — még nagy jövőt jósolhatunk neki. Zajos tapsot aratott, sőt a második felvonás végen egy hatalmas virágcsokrot is kapott. Kitünően játszott a közönség kedvence, a rokonszenves Szilágyi Ernő, valamint kisebb szerepekben a közkedvelt Herczeg Vilmos is. Dicséret illeti még a Gömöri Vilma és Sipos esti játékát is. Május 4-én, szerdán a hírből már igen előnyösen ismert „Sasfiók“ Rostand Edmond frnnezia drámája került színre Ábrányi Emil fordításában. A dráma azt mutatja be, hogyan mételyezték meg Ausztriában a nagy Napóleon fiát, hogy ölték el a lelkét a sasfióknak, aki hivatva lett volna Francziaországot abban a nagyhatalmi pozícióban tartani, melybe a dicső Napóleon lánglelke irányította. Minket magyarokat különösen érdekel ez a nagy dráma. Ro- konszenvünk önkénytelenül is fokozódik a fran- cziák iránt, amikor látjuk, hogy Ausztria iránti gyűlöletünk közös Frankhonnak. A dráma szelleme szinte pontról-pontra ugyanaz, mint a magyar „11. Rákóczy Ferencz fogsága.“ Rákóczyt, ami sasfiókunkat is igy őrizte Becsben Ausztria, igy félt a saját foglyától, igy iparkodott kiölni belőle a haza felszabadítása iránti vágyakat s akart belőle osztrák bábot faragni, akitől többé félni nem kell. Csakhogy Rákóczy végre mégis megszökött és megindította dicső szabadságharczát. A francia sasfióknak ez nem sikerült, annak a lelkét Melternichnek sikerült megölni, az ifjú hős minden ellenállása dacára is. Élénk fényt vet a dráma Ausztria ellenszenves vonásaira, erőszakosságára és „a czél szentesíti az eszközöket“ mindenkor hűen követett elvére, melyért minden csúnya dologra képes. A dráma öt felvonásból áll. Ebben az öt nagy felvonásban vonul végig a sasfiók egész élettörténete, lelke ébredésének minden mozzanata. Rokonszenves vonásokkal látjuk hőssé fejlődni, aki kész minden pillanatban elszökni az osztrák fogságból, hogy folytassa, vagy befejezze atyja nagy munkáját, látjuk bizni és csüggedni, látjuk, amint szárnyait próbálgatja és végre látjuk Metternich által letörve, amint beleég nagy lelkének erőszakosan visszafojtott lángjaiba. A czinrszerepet Sipos Zoltán játszotta. Már magáért a nehéz szerep megtanulásáért is dicséret illeti, az előadásba pedig beleöntötte minden tehetségét, szorgalmát és temperamentumát. Játéka feltétlen elismerést érdemel. Metternich kanczellár szerepét Herczeg Vilmos igen jól játszotta. Kitünően játszott Flambeu szerepében Szilágyi Ernő. Vájná Károly játéka azonban határozottan Ízléstelen, rossz volt. A nőszereplők közül Czakó Miczi, Aitner Ilka és Gömöry Vilma érdemelnek említést. A darab premierjét nagyobb közönség nézte ugyan végig, mint az eddigi előadásokat, de telt ház ez alkalommal sem volt. Csütörtökön, május 5-én megismételték a „Sasfiókot“ hasonló erkölcsi, de — talán, mert ünnep volt — nagyobb anyagi sikerrel.
