Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-05-07 / 20. szám
II. évfolyam. Nagykároly, 1910. május 7. 20. szám. Északkeleti / 910 V 8 •« . • ’-H t Ú' « ■' * .i^íí ■ ^ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .. ... .... .. .. 8 korona. Félévre .. .. .. • ....................4 „ Negyedévre .. 1 .. .. .. .. 2 „ Tanítóknak egész évre .. .. ..5 „ Egerben, Nagykároly, 1910. május 7. (Cs. ].) Ezt mondta gróf Zichy János, vallás és közoktatásügyi miniszter 1910. évi április hó 24-én Egerben: „ . . . Könnyű hitvallónak lenni ott, ahol hátrány az embert nem éri, de elsőrendű kötelesség hitvallónak lenni és a vallás és egyház érdekében dolgozni akkor, amikor talán néhéz viszonyok között cselekedjük ezt, ami talán némileg gyengítheti is pozíciónkat . . .!“ Magyarország kultuszminisztere, a magyar katholicizmus ősz vezére, a keresztény Magyarország rajongója tette ezt a kijentést. Egerből harsogott szét a messiási ige, hogy megtegye a maga körútját szerte e hazában. A modern világ és modern eszmék által minden oldalról ostromolt igazi keresztény tábor mohón nyeli a nagy igazságot, mert szomjas lelke olyan oázisra talált a modernizmus sivár Szaharájában, amely oázis reményt, csüggedetlen hitet önt a tusában fáradó lélekbe. Apostoli szavak ezek, amelyekkől az a csalhatatlan meggyőződés sugárzik azok felé, akik a vallásnak tántoríthatatlan hivei, hogy céljukat, a keresztény Magyarország felépítését biztosan el fogják érni! A szabadkőművesség, nemzetközi szocializmus és liberalizmus alhazafias jelszavaitól megszéditett lelkek, akik ma már nyílt testvér- harczot vezetnek a hithű kath'olikus magyarok ellen, furcsa különös érzést tapasztalhattak a fenti szavak nyomán. Az egri kijelentésnek be kellett hatolni ezekbe az elfásitott szivekbe és fájdalmas, panaszos hangon viszhangzott minden szó azokban az ürességtől kongó szivekben, melyekből kiköltözött, eltávozott a hit . . . Most, az egri alkalomból fel kellett ébredni az erőszakosan álomba hipnotizált ielkíismeretnek és meg kellett tenni a maga hatását. Hogy Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = azután ezek a megmaszlagolt lelkek viszafeküsz- nek-e pocsolyába, melyből egy pillanatra felemelkedtek, vagy megtisztítják magukat a lelkükhöz tapadt sártól és felfedezik a helyes utat, ez a kérdés a jelen pillanaté. Most vannak abban a. momentumban, amikor talán egész életre választhatnak utat. Most, amikor egy pillanatra magukhoz téritette őket az Egerből szertehangzó dörgő szózat. Egy hatás még az egyik, vagy a másik oldalról s a gyönge jellemű ember határozott. Ezt a hatást iparkodom én most megtenni ebben a válságos, kritikus időben, amikor minden legcsekélyebb idevágó momentumnak óriási hordereje van. Ha a magyarok a szabadkőmives és más eféle téves, nemzetközi tanok nyomán indulnak el, Magyarország csak volt. Az agónia nem is tarthat sokáig. Modern Magyarországot építeni nem lehet, mert akkor az már nem lesz „Magyarország,“ hanem valami más megmagyarázhatatlan alakulat. Magyarország csak úgy maradhat meg annak, ami volt, ha ősi tradícióinktól el nem állunk s az uj Magyarországot ezeken a régi alapokon építjük újjá. Akkor igenis lehet még önálló, szabad, független, erős Magyarország, amely végigélheti a világot, kitarthat az összes nemzetekkel és legyőz minden eléje toluló akadályt. De csak a régi, ősi alapokon. Ezeket megbolygatni nem szabad. A szabadkőművesek és társaik pedig épen erre fektetik a fősulyt, mert tudják, hogy ha ezeket az alapokat sikerül tönkretenni, akkor önmagától ömlik össze az egész épület, egész Magyarország. És mik azok az ősi alapok, azok a tradíciók, melyekből engednünk egy jottányit sem szabad ? Magyarország keresztény, kátholikas állam. Koronája „szent", kereszt, a disze. Királya „apostoli“ és csak katholikus lehet. Hivatalos Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, HÉTSASTOLL-UTCZA 12. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) :Hirdetések ugyanott vétetnek fel. " __Nyilttér sora 40 fillér._ _ ne ve : „A magyar szent korona országai.“ Magyarország első megkoronázott királya szent és azóta. is nem volt egy szent királya. A magyar szent koronát, államiságunk simbolumát, a római pápától nyertük s ez a tény volt az, amely nekünk az európai állami nívót megadta, amely hazánkat Európa országai sorában Magyaror- szággá, magyar állammá emelte. A magyar király csak akkor törvényes, alkotmányos uralkodó, ha az érsek megkoronázta. Ez törvény, melyet megtagadni nem lehet. Ha ez;ket az alapokat elhagyjuk, a megmaradó fogalom nem egyéb gyönge kártyavárnál, amelynek az első lehelletre össze kell omlani, sőt erre a gyönge lehelletre sincs szükség: összeomlik alap nélkül önmagától is. További élete csak pillanatokig terjedhet. Magyarországot tehát a kereszténység, a katholicizmus van hivatva újjáépíteni. Idegen segítségre nincs szükségünk, mert az olyan, hogy adtál, Uram, de nincs köszönet benne. Mit csinál tehát erre az a bizonyos „idegen“? Az idegen szellem kapja magát és betolakszik az igazi hazafias magyarok közzé és megmételyezi a a magyar szellemet, bebeszélni iparkodik, hogy a régi alap már korhadt, rozoga, az országnak uj alap kell, modern alap. Ezek azok, akik Magyarországnak vesztét akarják, ezekre hallgatni vétek, tanácsukat megfogadni bűn nemcsak a vallás, hanem a haza legszentebb fogalma ellen is. Az idegen Szellem önmagában nem lenne képes tenni semmit. Sajnos azonban elvakitja a magyar tábort, az igazi; magyarság egy nagy részét s ezek aztán a; betolakodottak vezérlete alatt újítják fel ma is a legrégibb s a legnagyobb magyar bűnt, a testvérharczot. Nem elég, hogy maguk nem vesznek részt a mai válságos időkben a haza ujjáaikoíásában, hanem még azoknak a munkásságát is megbénítják ellent- állásukkal, akik hazafias munkájokkal egy nagy Színészet, Április hó 30-án vonult be városunkba Heves Béla színtársulata, hogv a négy heti tavaszi szinidény alatt Nagykároly város színházában szerezzen városunk közönségének élvezetes estéket. A társulat szerény tehetségéhez képest iparkodik eleget tenni hivatásának s' ez többé-kevésbbé sikerül is neki. A közönség még nem igen melegedett fel. Általában szemmel látható dolog az, hogy a közönség legnagyobb része nem igen rokonszenvezik Hevessel, illetve társulatával. Az indok rendszerint a Krémer társulatának Heves társulatával való összehasonlításából is származik, amennyiben az összehasonlítás mindig Krémer és> társulata javára dől el. A közönség sajnálja Krémer távozását, mert megbecsülni csak most tudja, amikor már nincs. Ez már ősi, nemzeti, magyar hiba. Nagyban, a történelem lapjai bizonyítják ezt, kicsinyben pedig a mindennapi élet esetei, mint például a nagykárolyi közönség felhozott példája is. Sokan azért nem járnak színházba, hogy kiéheztessék Heveséket a sok nagykárolyi ráfizetéssel s. ha Heves visszelép, mást hozzanak be maguknak. Hogy ez mennyire fog sikerülni, az a jövő titka. És hogy jobb társulatot kapunk-e Heves helyett, vagy még rosszabbat, az meg kérdések kérdése. Mert hogy Krémért, a kit kidobtak s a ki a nagykárolyinál sokkal jobb kerületet kapott, nem kapják többé vissza, az majdnem bizonyos,, de mindenesetre több, mint valószínű. Kiváncsiak vagyunk, hogy Heves fogja-e végeredményben megpuhitani a közönséget, vagy ez bőjtöli-e ki a társulatot. Az e heti műsorról egyébként a következőkben számolunk be: Április 30-án, szombaton este volt a megnyitó előadás, mely alkalommal „Az obsitos“ cimü operettet adták elő Hevesék. Maga az operette érdekes újítás e műfaj terén. Operettet ilyen erős, szivhezszóló, drámai momentumokkal még nem láttunk. / hóditó útjára Franciaországból világgá indult operett-műfajt általában a léh.a, könnyüvérü, gyakran erkölcstelen szellem jellemzi, mint a kort és környezetet, amelyben született, A világ eleinte csak a lefordított francia operetteket falta s csak később jutott eszébe hasonlókat a maga lelki világához szabni. Ekkor az operette már lassan veszíteni kezdett ledér színezetéből, de még mindig né'külözött valami komolyabb szebb alapot. A mai tisztultabb formájában pedig már értékes kincsévé válik az irodalomnak. „Az obsitost“ már minden különcködés nélkül lehet „drámai“ operettnek nevezni. Szerzője Bakonyi Károly. Zenéjét Kálmán Imre, az, ismert zeneiró. szerezte. A mi a darab zenéjét illeti, az — sajnos — úgy szólván teljes mértékben tallózás. Olyan benyomást tesz az emberre, mintha azt már egy kifáradt zeneszerző erőnek-erejével, de minden ihlet hiányában erőszakolta volna ös;ze. Még elég szép, hogy nagyobbrészt önmagától lopott a szerző, azokból a darabjaiból,: amelyekben még tudott eredeti lenni. Ráismerünk „Az obsitos“ zenéjében a „János vitéz“ furulyanótájára, a „Tatárjárás“ számtalan helyére, az „Előre“ cimü indulóra, és még sok közismert: zenemű kissé megkorrigált vagy kissé megrongált, de első hallásra feltűnően ismerős melódiájára. A legfülbemászóbb, talán legkellemeseb zenéje a „Tente, tente, szivem édes szentje . . .“ altató dalnak van s a hozzátartozó jelenet is egyike a legszivhezszójóbb, legmeghatóbb jelqneteK- nek; itt veszi fel aztán az operette az erősebb drámai jelleget. — A mi az. előadást illeti a kevés számú közönség teljesen meg; .lehetett elégedve Azt hittük a függöny felgördülése előtt, hogy a szereplők meg fognak ijedni a hideg fogadtatástól s a darab nem fog jól menni.. Kellemesen csalódtunk. A címszerepet játszó Barics Gyulának szép hangja van, és azt művészien kezeli. Drámai kitörései igen ügyesen sikerültek. Dénes Ella, H. Bállá Mariska ügyesen és kis szerepében Wirth Sári is kielégítően játszott. Rónai és Somogyi dicséretet érdemelnek. Molnár József Ízléstelen túlzásokba ment. s Másnap, május i-én ismét „Az obsitost“ adták. Mivel pedig közönség a vasárnap és a jó idő dacára sem volt több, mint az előző napon, jóval kedvetlenebb hangon és nagyszabású kihagyásokkal. Ez helytelen. Így nem lehet közönséget fogni. Épen azért kellene jobban iparkodni, hogy legyen közönség, mert sokan voltak ám, akik mind a két estén meg-
