Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1910-04-16 / 17. szám

2-ik oída!. 17-ik szám. elég szerények és ügyetlenek egy ily alkalmat kihasználatlanul hagyni. Ő persze rohant volna rögtön, négy ló­val és diszbeöltözött hajdúval a helyszínre. El tudjuk képzelni őt az oköritói halálmezön, an­nak tudatában, hogy az egész világ szeme most ide fordul és igy muszáj neki őt meglátnia, sőt elsősorban és fi kép és majdnem egyedül öt kell látnia, mert mindenütt az ö személye a fő és csak jóval mögötte jönnek a szerencsét­lenül járt halottak és sebesültek. Legyen nyugodt mindenki, hogy a sajtó nem irt volna rosszat a közigazgatásról, ha ő lehetett volna a főispán. A sebesültek ugyan semmivel se részesültek volna jobb bánásmód­ban, mint a miben részesültek, de szemei fel­kutatták volna a legkisebb újságírót is és meg lett volna magyarázva mindegyiknek, hogy mi­csoda emberfeletti munkát végez ő, hogy dol­gozik éjjel és nappal, micsoda nagyszerű in­tézkedéseket tett, melyek egész Európában út­törők stb. És el lett volna látva az az újságíró enni és innivalóval —kutyafáját! úgy, hogy a tudósítás minden második sorában az ő dicső­ségét zengette volna. A kormánynak pedig nem kellelt volna kérni a jelentést. Nagykárolyból és Szatmárról a telefon folyton csilingelt volna. A budapesti táviróhivatal a kézbesítést alig győzte volna. Minden minisztérium naponként többször is tudta volna miket cselekszik ő. Két héttel az eset után bizony nem tá­madások jöttek volna a lapokban, hanem nagy­szerű magasztaló czikkek, a melyikben az egész actió, főleg és legfőképen az ó páratlan mű­ködése hasábokon lett volna le irva azon elő­adás alapján, a melyet a pártkörben a gentry kaszinóban és a Balaton kávcház újságírói asztalánál ő tartott volna. És jött volna a nagy segitő actió. Nagy, igen nagynevüekbői álló és óriás bizottság és védnöki kar és ezek középpontjában ő, a mi hosszuidőkre biztosította volna az újságok ha­sábjait a neve számára. Végül pedig jött volna Ferencz József rend, sőt talán hullott volna a Takova es Siámi fehér elefánt is. Minthogy azonban mindez nem két hó­nappal előbb történt elkeseredésében mit tehet mást a stréber, mint üti azt a közigazgatást, mely persze az ő vezetése alatt mintaszerű volt és szidja azon barátait a kiktől február 22-én a Magyar Királyban oly megható jelene­tek és talán csókok keretében búcsúzott el, a sirig tartó szeretetet esküdvén nekik. E miatt a két hónap miatt kell nekünk reszketve várnunk azt, hogy a miniszteri vizs­gálat vármegyénkről egy szégyen foltot letö­röljön, mert tudvalevőleg nagy szégyen az, ha egy vármegye vezetősége egy szerencsétlen­ségnél komoly tárgyilagossággal viselkedik, kezdődött a második kurucz hős-költemény, a magyar szabadságharcz, a titáni küzdelem, melyben egy nemzet küzdött szabadságáért s a melyet letörni nem tudott az osztrák csak a magyartalan magyarok omlása által nyakunkra vezetett oroszok segítsége E válságos időkben lett még nagyobbá Kossuth Lajos. Pénzt, katonát teremtett lángsza­vával és a tanulatlan, fegyver kezelésben járat­lan sereggel szégyenszemre csúffá tette a hír­hedt osztrák ármádiát s igazolódott újra az osztrák vitézség, elől voltak újra a futásban. De jött Világos és a magyar Golgotha. Oda volt a magyar szabadság legalább igy hitte azt az osztrák kamarilla, de csalódott, mert a nemzet imája megmentette ellenségei kezéből Kossuth Lajost s a nemzet tűrt, remélt s lázasan leste a legkisebb jeli is, nem-e kell harczba mennie újra, nem üzent-e Kossuth Lajos? Kossuth Lajos a nagy kormányzó volt tovább is ebrentartója a függetlenségi törekvé­seknek. O buzdította tovább is a nemzetet kitartásra, feláldozott mindent a hazáért, életét vagyonát. Őt a történelem lapjain szemlélve cso­dáljuk mint államférfit, mint a jellemszilárd­ság mintaképét s mint Európa legnagyobb szó­nokát. Kereste száműzetésében is a módot ha- záia felszabadítására s otj vott mindig, a hol remélhette, hogy azt keresztül vinni sikerül. Kossuth Lajos hazánk nagy atyja, ki nemzetének szívós kitartásával megszerezte azt, a minek gyümölcsét csak most kezdjük érezni, ÉSZAKKELETI ÚJSÁG nagy hűhót nem csap, egyéniségét előtérbe nem tolja és a szerencsétlenséget saját érvé­nyesülésére fel nem h isználja. Szerencsétlen vármegye, melynek nem egy nagy stréber áll az élén. Orvos választás. Folyó hó 10-én tartotta rendkívüli köz­gyűlését Nagykároly város tanácsa, melynek egye­düli tárgyát képezte a városi alorvosi állás be­töltése. A közgyűlésen ilosvay Aladár vármegyei alispán elnökölt. Akijelölő választmány tagjaiul Debreczeni István és dr. Adler Adolf neveztettek ki, N. Szabó Antal és Reök Gyula pedig vá­lasztás utján lettek annak tagjává. Két pályázati kérvény adatott be. Az egyiket Dr. Rooz Ele­mér helybeli gyakorló orvos, a másikat pedig Dr. Róth Sándor K.-Erdődi kórházfőorvos adta be. A kijelölő választmány első helyen Dr. Rooz Elemért, második helyen pedig Dr Róth Sándort jelölte. A hangulatból előre látható volt a bekö­vetkezett eredmény. A beadott 171 szavazat köz- zül Dr. Rooz Elemérre adatott 88, Dr. Róth Sándorra 41, két szavazó lap pedig üres volt. Ennek folytán az elnöklő alispán Dr. Rooz Ele­mért jelentette ki megválasztott városi orvosnak, mit a közgyűlés lelkes éljenzéssel vett tudomásul. Dr. Rooz Elemér azután letette az esküt, mire Debreczeni István polgármester üdvözölte a megválasztott orvost. Dr. Rooz Elemér a következőkben vála­szolt a hozzá intézett beszédre: Mélyen tisztelt képviselőtestület! Rendkívül köszönöm a csekélységembe helyezett bizalmat. Igyekezni fogok, hogy köte­lességemet a közegészségügy terén becsülettel töltsem be. Midőn kérni bátorkodom a m. t. képviselőtestületnek leendő munkásságom iránt való jóakaratát, egyszersmind a személyem iránt ma megnyilvánult bizalomnak további szives istápolására is kérem becses jóindulatukat. Mi a magunk részéről örülünk őszintén az orvos választás eredményének, örülünk, hogy városi képviselő testületünk minden kapaczitálás ellenére helyes belátása alapján Rooz Elemérnek jutatta e kiérdemelt állást. Nem azért örülünk, mert az ellenfél elbu­kott, hanem azért mert városunk szülöttével szemben a közgyűlés méltányolta azt a 12 éves fáradhatatlan munkásságot, melyet Rooz Elemér közöttünk, ami polgárságunk egészsége érdeké­ben kifejtett. De meg Rooz Elemér megbizható orvos, rokonszenves, közszeretetben álló fiatal és agilis ember, aminek biztos ösmerete garan- czia nekünk arra, hogy szavait, melyeket a kép­viselő testülethez intézett, beváltja s városunk közegészség ügyének lelkes, becsületes szol­gája lesz. ő volt az, aki a nemzet jogait folyton követelte s bizony az itteni küzdelmeknek nem ritkán az adott sikert, hogy ö is mellette volt s bi­zonyára a kamarilla beolvasztási kísérletét vég­hez is vitte volna, de félt Kossuth Lajostól, félt, hogy a szabadság apostola a nemzetek itélőszéke előtt felemeli hatalmas szavát. Kossuth Lajos eszméi örökéletüek s em­lékirataiban vannak lefektetve. A magyar nem­zet lelkének vágya van azokban megírva. Ezek az eszmék örökidőre szólók, ezek az eszmék túlélték Kossuth Lajost, mert ezek fenmaradnak mindig, mig magyar szív fog dobogni e ha­zában. Ezek az eszmék megtanítanak bennün­ket bizni, remélni, hinni, hogy lesz, mert kell hogy legyen: szabad, független Magyarország. Ezek az eszmék megtanitanak arra is, hogv ne higyjünk azoknak, a kik a független­ségi eszmékről, elveinkről feladást hirdetnek, hangok azok, annak nyilvánítja őket maga Kos­suth Lajos. Nincs lehetetlenség sem, álpróféták ilyeneket tanítanak. Kossuth Lajos azt mondja : „Szentségtörést követ el, a ki lehetetlen­séget követi. A nemzet pedig öngyilkosságot müvei, ha azt elhiszi.“ E kis kör, e társaság egyik letéteményese e szent eszméknek. E társaság Kossuth Lajos asztaltársasága, mely most ünnepli 1848. már- czius Idusát, tegyünk egy szent fogadalmat, hogy Kossuth Lajos zászlóját soha el nem hagyjuk, hogy eszméi mellett tántorithatatlanul kitartunk s ha kell harczolunk mindhalálig! Isten minket úgy segéljen. Szálkái Sándor programmbeszéde. Folyó hó !4-én délelőtt, mintegy 20C-ra menő választó várta Mátészalkán a vonat be­érkezését. Ekkor érkezett ugyanis Mátészalkára Barabás Béla Kossuth párti orsz. képviselő, hogy részt vegyen Szálkái Sándor programm- beszédén. Az érkező Barabást lelkes éljenzéssel fo­gadták, minek lecsendesiilte után Móritz Árpád nagydobosi lelkész üdvözölte Barabás Bélát, lelkes szavakkal hangoztatván, hogy a máté­szalkai választó-kerület örömmel látja a Kossuth párt nagy nevű vezérférfiát a kerület székhelyén. A beszédre Barabás Béla válaszolt egy pár szóval. Ezután megindult a menet a városháztérre, ahol mintegy ezerre tehető választó várta az érkezőket. A menet élén 86 tagból álló lovasbandé­rium ment, utána 14 négyes és 80 kettős fogat vitte a városba a Barabást fogadó polgárokat. A menet a városháztérre érkezvén, szűnni nem akaró éljenzés után, Jármy András megnyitotta a pártgyülést és ajánlotta, hogy a gyűlés Szálkái Sándort kiáltsa ki képviselő jelöltjének, a ki immár 31 éve lelkes és fáradságot nem ösmerő elnöke a függetlenségi pártnak. A választók a jelölést nagy lelkesedéssel tették magukévá. Ezután Szálkái Sándor tar­totta meg programmbeszédét. Nem Ígért sem­mit, de hangoztatta, hogy a haza és a kerület érdekeit mindig szem előtt fogja tartani s ezek előhaladásán teljes erejéből munkálkodni fog. Szálkái után a választók Barabást óhajtották hallani, kinek beszédét számtalanszor szakí­tották félbe tetszésük nyilvánításával a pol­gárok. A gyűlés után a társas ebéd volt, melyen több pohárköszöntő hangzott el Barabásra, Szalkay Sándorra, a kerületre és Kossuth Fe­rencz pártvezérre. A társas ebéden a kerületi inteligentia — 5 egyént kivéve, — mind jelen volt. A Justh párt jelöltje Szunyogh Mihály ezen gyűlést megelőzőleg pár nappal már le­jött a kerületbe, hol egyes községekben titkos gyűléseket tartott és biztatta a polgárságot, hogy rendezzenek tüntetést Szálkái Sándor programmbeszéde alkalmával mellette, s ezzel zavarják a gyűlés sima lefolyását. Tervük azon­ban nem sikerült, mert Péchy László főszolga­bíró intézkedése czéljukat lehetetlenné tette. Szunyogh Mihály segédje Bartos Mihály provokáló viselkedése folytán érintkezésbe jött ugyan a Justh-féle alkotmányos eszközökkel úgy, hogy orvosi látleletet is váltott, azonban, hogy élve emlékezhetik Szálkái Sándor dicsőség­teljes napjára, azt Szálkái Sándor gépészének köszönhette a nép halálitéletének végrehajtása elől. Akik a kerületi viszonyokat ösmerik, azt állítják, hogy Szálkái Sándor megválasztása bizonyos. HÍREK. Vármegyénk tavaszi rendes közgyűlése május hó 12-én délelőtt 11 órakor veszi kez­detét. Ekkor kerül betöltésre a szatmári főszol­gabírói állás s az ennek betöltésével esetleg megüresedő többi állás is. Vármegyénk állandó választmánya f. hó 19-én délelőtt 11 órakor az 1909. évi zár­számadás megvizsgálása tárgyában, május hó 11-én délután 4 órakor pedig a május hó 12- én és következő napjain tartandó tavaszi ren­des közgyűlés tárgyai előkészítése czéljából a vármegyeháza kistermében ülést tart. Kinevezés. A király Czilli György vár­megyei állatorvosnak a föállatorvosi cimet ado­mányozta. Pénztárvizsgálat. Debreczeni Isván pol­gármester a városi hatóság kezelésében levő pénztárakat folyó hó 2-án megvizsgálta s azo­kat teljesen rendben találta. A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület folyó hó 10-én a városi színházban műkedvelő szini- előadást rendezett. Színre hozták Heltai Jenő fordításában ösmeretes. „A nevezetes kastély“ cziinü vígjátékot a következő szereposztással : Claude Barrois — Hodor Kornél, Gaston Bau­doin — Nagy Jóska, Colombin — Demidor Ignácz, Cabriac kapitány — Kelemen Alajos,

Next

/
Thumbnails
Contents