Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-04-02 / 15. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 15. szám. elsírta addig minden ember. Csak a szivek vonaglottak meg-meg néha. Megborzadt az egész világ a nagy katasztrófa hallatára. Nem volt európai lap, amely ne foglalkozott volna a rettenetes szerencsétlenséggel, mely nekünk, szegény sorsüldözött magyar népnek jutott ki, mint gyászos, szomorú szenzáczió. Olyan megrázó volt az ököritói dráma, hogy sem a magyar társadalom, sem a külföld nem maradhatott hidegen a szerencsétlenség életben maradottjaival és nyomorékjaival szemben. Részvéttáviratokat küldött Ö Felsége, a magyar király, Vilmos német császár, József főherczeg, Henrik porosz herczeg, Báró Fücher bécsi bajor követ, a nemzetközi sajtószövetség, Gróf Bozdari nagykövet az olasz kormány nevében, Folliéres a franczia köztársaság elnöke, stb. De nemcsak szavakkal csatlakozik a világ Magyarország gyászához. Megindultak a különböző segélyakcziók is. Bécs városa máris megszavazott KHXX) koronát a nyomor enyhítésére s az ösz- szeg már át van utalva a magyar kormányhoz. A magyar társadalom is megmozdult. Bizottság alakult segélyösszegek gyűjtésére. E bizottság élén Vaszary Kolos, bíboros herczegprimás, Dr. Pro- hászka Ottokár székesfehérvári püspök, Dr. Giesswein Sándor prelátus-kananok s a magyar társadalom és közigazgatás legelőkelőbbjei állanak. Mosolyt már nem varázsolhatunk a fájdalomtól megfagyott arczvonásokra. Anyának gyermekét, árvának szülőit, hitvesnek a hitvest már nem adhatjuk vissza. Legalább a nyomor enyhítésében segíteni kell minden embernek, hogy azoknak, akik boldogságukat, életük fényét visszavonhatatlanul elveszítették, legyen meg legalább a mindennapi kenyerük, hogy azok, akik örökre nyomorékok lettek, ne legyenek kénytelenek koldulással tengetni amúgy is rideg életüket. Az apró árvákat, akik veszteségüket még felfogni nem képesek, gyámoltalan aggokat, kiknek minden támasza lógus. Újságíró, aki millió bölcs butasággal, buta bölcseséggel altatja el azt a skorpiót, ami másnál „szív.“ írok, mindig csak irok; sok, sok mindent, amit mások olvasnak. Olyanok, akik boldogok és nincs más dolguk, nem tudnak mással szórakozni, mint avval, hogy elolvassák azt, amit szerencsétlen, félhalott emberek összeírnak. Nincs sem lelkem, sem szivein, zsibbadt az agyam, merevek az idegeim. Járok az életben, mint egy dróton rángatott fabáb. Csak akkor élek, amikor irok. Amikor irok azért, hogy mások szórakozhassanak. „Boldogság“ — ezt aszót nem ismerem. Csak úgy cseng a fülemben, mint egy régi álom sejtelmes emléke, de gondolni nem merek reá. Elkárhoztam elvenen a csalódás gyehennájában. Kerülöm a múltat, amely mindig kisért, kerget, üz, kínoz. Eszeveszett hajsza ez és mégis a visszaemlékezés lett a győztes. Most győzött le és végig kell szenvednem azt a régi nagy fájdalmat még egyszer. Miért is szerettem ? Miért hozott össze az élet azzal, aki hóhérom, szivem bakója lett?! Miért kel fel a nap reggel s mért nyugszik le este? Miért forog a föld. Miért van hold, kihalt világ s miért ragyognak, forró, szerelmes csillagok ? Miért nem vagyok szántó-vető paraszt, vagy kiszolgáló pincér ebben a kávéházban ? Miért élek, mit várok még? Miért nincs nálam hideg cső és gyilkos golyó ? beleveszett az ököritói gyehennába, — a társadalom vegye szeretetteljes ápoló karjai közé. * * * . . . Látom az égbe csapkodó lángokat. Az egész borzalmas kép folyton felmerült lelki szemeink előtt. Látom az égő embereket, a rohanó, világitó fáklyákat, amint állati üvöltéssel száguldanak az éjszakában. Fülemben cseng száznak halálhördése egyetlen éktelen, rettenetes leírhatatlan zsivajjá olvadva. Embereket látok, akik beleugrálnak a pokolba, hogy kihozzák onnan kedveseiket. Örültek és hősök. , Hallok elképzelhetetlen, pokoli hangokat. Azután látom a sötétséget, melyen csak néha-néha villan át pattogva egy zsarátnok, talán parázsló emberi hus- dárab. Hallom a némáságot, melybe még bele-bele nyöszörög egy haldokló. Lelkemben összeolvadnak az iszonyatos képek, a borzalmas hangok és reszkető kezemből kiesik a toll . . . A nagykárolyi választókerület jelölő gyűlése. Eolyó hó 9-én programmszerüen, letargikus tunyasággal, a nagykárolyi választókerületben nem szokott közönynyel folyt le a függetlenségi és 4S-as párt és a szabadelvüpárt és 48-as párt egyesitett jelölő gyűlése, az előbbi d. u. 4 órakor, az utóbbi összesített 5 órakor az ipartestület, illetve a Polgári olvasókör helyiségében. Mi a magunk részéről minden Károlyi grófnak, igy tehát a József jelöltségének is csak örülni tudunk megújuló reménynyel, hogy ami városi czélt boldog emlékű elődje meg nem valósíthatott, azt meg fogja valósítani, mert ez előkelő összeköttetései révén módjában áll, azonban azt a formát, melyben a jelölés történt mélyen sajnáljuk, attól undorral fordulunk el. Papp Béla volt elvhü 48-as képviselőnek párthívei az udvariasság tényével tömjéneznek, amikor az ipartestület helyiségében ismét jelölik annak biztos tudata mellett, hogy Papp Béla a jelöltséget el nem fogadja akkor, amikor vele szemben ugyanezen 43-asok már jó előre felléptették Károlyi József grófot, akivel Hogy holnap ismét lefilozofáljam ösztönnel a halált? Miért nem most? Miért nem mindjárt ? Mire várok még? Élni ? Járni tovább a — kálváriát. Hát élet ez? Irgalmas Isten ! Megmozdul a szivem ! Hát él még ? Érez még! Vagy csak kínozni akar! ? Benne egy halott akit feltámasztani többé nem lehet, aki meghalt visszavonhatatlanul... Minden ellenem esküdött. A czigány is az 0 nótáját húzza. Visszaszáll minden keserűség; viszszatér minden kin ! Kisértenek az emlékek. Hajnalodik. Reggelre egy cikket Ígértem a szerkesztőnek! Istenem, azt még mégis kell Írni. De miről, miről? A cserebogarak lelkének halhatatlanságáról, vagy a falra mászott fogkeféről ? Nincs téma ... Hát ez az élet?... Nelli, te boldogabb vagy... * * * Elhatározta, hogy megírja a gyilkosok lélektanát. — Pincér! Tollat tintát! írni Akarok. Hogy is? Igen. „A gyilkosok lélektana.“ Ez lesz a cirne. Szocziális cikk lesz. S amikor elkészült, akkor vette észre, hogy novellát irt, amelynek cime : „Egy journolista ... “ szemben természetesen a harczot fel nem veheti. Meghívják küldöttséggel, hogy nyíltan lemondathassak. S aztán vele ajánltatják maga helyett a köztük már jól megbeszélt Károlyi Józsefet. Így fedik a Papp Béla bőrével a maguk akna munkáját és meggyőződésnek nem nevezhető politikai meggyőződésüket. A helyi párt ugyanis kimondta, hogy feltétlen Jüsthöz ’csatlakozik. Károlyi József gróf pedig feltétlen Kussuth párti. Hogy most nehogy következetlen politikai bogaraknak látszanak, aki után nem jó menni, Károlyi Józsefnek ők adják párt állása meghatározását, hogy pártonkivüli 48-as párti. Károlyi József még nem nyilatkozhatott, hogy melyik párthoz, vagy egyikhez sem tartozik, de két dolog a törtentekböli következtetés alapján bizonyos, először hogy olyan pártonkivüli, mint Károlyi György volt annak idején, másodszor hogy a mi 48-asaink egy csep- pel sem különb Justh pártiak, mint Kossuth Ferencz. Vagy Papp Bélával nem voltak megelégedve s igy a Justh párttal sem, vagy több előttük, ha elvüket nem js fedi egy gróf egy főur, mint az elv. Hát még egy uralkodó milyen lenne, ha hozzá is mehetnének deputaczióval. S még azon csodálkozunk, hogy Kossuth és még sokan megszédültek az uralkodói szoba illatától. Bizony ez a forma, mely minden belső lényeget elvet, undorral fordítja el az embert attól az ideális politikától, mely a 48-as politikát jellemzi. így jelölték a Justh-pártiak a választás idejére pártonkivüli 48-as párti Károlyi Józsefet. Azután elmentek a tervszerüleg későbbre összehívott volt szabadelvű pártiakhoz, ahol Roóz Samu a párt nevében örömmel vette tudomásul a 48-asok jelölését s elhatározták a közös támogatást s azt, hogy egy küldöttség adja tudomására Dr. Falussy Árpád vezetése mellett Csurgón Károlyi József grófnak jelölését. A küldöttség Budapesten a déli vasútnál április hó 1-én reggel 8 órakor jön össze. Végül Dr. Falussy Árpád Kossuth-pórti szavaztatott köszönetét Papp Bélának, a Justh- pártinak, hogy lehetővé tette félre állásával a Károlyi József gróf megválaszthatását. Furcsa ez is, de még furcsább volt az a sok előlegezett bizalom Károlyinak, akit bizony alig hiszem, hogy még személyesen is ösmerne Falussy Árpád. Legyen Károlyi József gróf a képviselő, mert nekünk van okunk szeretni a Károlyi családot, de ne nagyképüsködjünk elveinkkel. A vármegyei munkapárt megalakulása. A vármegyei nemzeti munkapárt szervező- bizottsága folyó hó 30-ára, mint már közöltük is lapunkban, ülést hivott egybe a vármegyei párt megalapítása végett. A gyűlés délelőtt 10 órakor a Pannónia nagytermében vette kezdetét, melyen körülbelül 300 ember jelent meg, többnyire a régi ó-sza- badelvü párt hivei, a tisztviselők és a Tisza István gróf kedvéérti munkapárti ref. lelkészek közzül egy nehány. A gyűlést Nagy Béla elnök nyitotta meg, s miután üdvözölte a megjelent főispánt és a közönséget, bejelentette, hogy a szervező-bizottság a miniszterelnököt a rajta esett sérelmek idején, bizalmáról táviratilag értesítette. A bejelentést a gyűlés tudomásul vette, s azt mindenekben magáévá is tette. A tárgysorozat első pontja Domahidy István beszéde volt, a ki felolvasta a néphez szövegezett országos felhívást, mely egyben magában foglalja a párt programmját is. Előadta még, hogy a felolvasott programmpontokat Tisza István gróf már több nagy beszédében ösmertette, s az interpretácziót ezekben találja meg a közönség. Ezután a tisztikar megválasztására került a sor. Egyhangúlag megyei párt -elnökké választattak : Domahidy István és Nagy Béla föld- birtokosok. Alelnökké: N. Szabó Antal nagykárolyi kir. közjegyző, Stoll Béla nagybányai, Helmeczy József szatmári ügyvédek, Péchy Manó porcsalmai földbirtokos és Demjén Atha- náz avasfelsőfalui g. kath. esperes A végrehajtó-bizottság elnökéül Kende Zsigmond, alelnökéül: Maróthy Sándor és Isaák Elemér, jegyzőjévé: Dr. Antal István, Szuhányi
