Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-03-26 / 14. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 14. szám. nak megszabását, irányítását, mert csak az ilyenek értethetnék meg az emberiséggel, hogy a lemondás boldogság, ha azzal más boldogtalanságát váltjuk meg, hogy az élet örök, végnélküli, mert az isteni lélek uralkodik a halál felett is, azt megőrzi az emlékezet. Ezt a feltámadását hisszük és várjuk mi az emberiségnek már itt a földön, hogy abban az életben éljünk, a melyben „mindnyájan egy Atyának a gyermekei vagyunk.“ A Szatmárvármegye és Luby Géza nem igen szeretik egymást azóta, hogy Luby Gézának a Majos ügyben elfoglalt corrrect 48-as álláspontja kenyerének elvesztésével fenyegette a Szatmárvármegye gazdáját. A sárga földig, sőt még azon alul is lehúzott Luby Géza azonban rögtön tisztelt, szeretett és becsült égvén lett akkor, mikor a Szatmárvármegye támadásai daczára bizalmi votumot kapott a megyei függetlenségi párttól. A szerkesztőt elcsapta a gazda és úgy ő, mint a lap megkövette és ettől fogva szerette és ünnepelte Luby Gézát, kire szükség volt, ha élni akartak. Ez az en- teute cordiale azonban rögtön véget ért a mikor Luby Géza, mint a correct 48-as elv képviselője ismét szembe került a Szatmárvármegye és gazdája husosfazékos leszerelő politikájával t. i. a Justh és Kossuth-párt elszakadásakor. Luby Géza ettől fogva, mint a Lukácscsal és nemzetiségekkel paktáló banda feje szerepelt a tisztelt lap hasábjain. Ez azonban nem volt akadály arra, hogy mikor a főispáni búcsúztató volt ez a Szatmárvármegye által lebrávózott és lehazaáruló- zott vezér ne ünnepelje a nevezett lap gazdáját. Érthetetlen volt, hogy a Justh-párt ünnepli a Kossuth-párti főispánt még érthetlenebb, hogy ez az ünneplést elfogadja, de a csattanója a dolognak az volt, a mikor az ünnepelt orgánuma hálából a diszbeszédért nekiesik Luby Gézának és annak rendje és módja szerint lerántja. Elhisszük azt, hogy a Szatmárvármegye gazdájának jól esett volna, ha az ő tőle való mérsékelt fényes bucsuzást nem követte volna az ország egyik legdíszesebb főispáni installá- tiója. Azonban ezért Luby Gézát tenni felelőssé és magáról mindent elhárítani nem lehet. A szatmarvármegyei 48-as párt züllésének oka az, h( gy a húsos fazékhoz való ragaszkodás Ámde a jelen kor, a technika csodái által izgalmassá és mozgékonynyá tett jelen kívánalma már nem elégeszik meg azzal, hogy a földet műveljük, termeljük a rozsot, hogy ipari terméket állítsunk elő és vegyünk olcsón, adjunk el drágábban s igy munkánk eredménye, létünk főczélja kizárólag a vagyon legyen, mert ez értéktelenné tenné a vagyont, de meg vannak az embernek izomszervein kivül más tehetségei és vágyai is, meheknek művelése emeli az emt er értékét. Ez a belátás lépcsővé, eszközzé teszi a munkát ahhoz a társadalmi élethez, melyben a test és lélek összhangja alapja az egyéni boldogságnak, az egyéni boldogság pedig a társadalmi és állami boldogulásnál, — jólétnek. A pénz és vagyon még maga nem lehet a mai társadalomban a jólét ismérve még akkor sem, ha annak birtokába a legragyobb és legtisztább munkával jutottunk, haiem annak csak egyik eszköze. így tehát a minka csak eszközévé lesz a mai társadalomban a boldogságnak, de ez az eszköz elengedhettflen, föl- tétlen szükséges, mert egyedüli. S ezt már a mai kor megértett', innnen az, hogy a munkás osztály jövedelmétek fokozását, mint társsdalmi szükségletet követeli, hogy munkája eredményével szellemi képességeit művelhesse, — társadalmi lénymé lehessen. A nevelés és önképzés fokozatos elöhala- dása betanítja őket arra, hogy munkájik eredményét ne hátrányukra, hanem előnyüké használjak fel s igy ezen előnyök őket oa emeljék, hogy józanabb,, erényesebb s nőiesebb életet folytassanak. S ameddig ez a czi lebeg előttünk, ameddig a munkás azért kér íunká- jának megfelelő ellentéteket, mert abbl eszmiatt folyton fedezte főispánjának leszereléseit, elvtagadásait. Az a gyáva leszerelő magatartás, a mit a függetlenségi párt a Majos ügy, bank, aradi vértanuk és más kérdésekben tanúsított, hogy főispánjának nehéz helyzetet ne teremtsen megrendítette a bizalmat saját párthiveiben és közutálat tárgyává tette a pártot a nagyközönség szemében. Ezért fogadja gúnyos hahotával mindenki a legpathetikusabb honmentő frázisokat, épen mert tudja, hogy csak frázisok, melyek a húsos fazék illatától elrepülnek. Luby Géza volt jóformán azon egyetlen ember, ki a függetlensági párt ezen lejáratását minden erejével megakadályozni törekedett, hogy sikerre törekvése nem vezetett annak oka, hogy a húsos fazék kanalai nem az ő kezében voltak és igy a tisztelt 48-as urak éhségét ő ki nem elégíthette. Ő ellene szegült nyíltan minden leszerelésnek, de jóformán egyedül maradt correct 48-as álláspontjával és a me- gyegyüléseken daczára párt elnökségének rendszeresen leszavaztatott. Elfogulatlan szemlélő és Ítélő előtt ő épen ;zért tisztán áll és a bűnösök épen azok, a kik saját bűneikről akarják a figyelmet az ő megrágalmazásával elterelni. Majd igazságot fog szolgáltatni a nép nemsokáral mert Luby Géza lelkesedéssel lesz kerületében megválasztva, mig leszerelő és a húsos fazékia ácsingózó elvtársait elfogja seperni a nép ítélete. Választási mozgalmak. Nagykárolyban kedden márczius 29-ín lesz a jelölő gyűlés, melyen valószínűleg a más pártiak is megnyugszanak Gróf Károlyi József jelöltségében pártonkivüli 48-as programmal. Mátészalkán a Kossuth-párt Szálkái Sándort jelölte, ki Szu- nyogh Mihály Justh-pártival fog megküzdeni, miután a kormány nem állit jelöltet. A küzdelem igen heves lesz, de a népszerű Kossuth- párti jelölt győzelmét biztosra vesszük. Csen- gerben Szuhányi Ferencz kormánypárti és Luby Béla Justh-párti közt a választás nem nehéz s igy a kimenetel egyáltalán nem kétséges, úgyszintén Aranyosmegyesen, hol Szentiványi Gyulának csak nemzetiségi e1 lenjei öltje van. Kras- són még teljes zűrzavar van. Gál Endre budapesti gyógyszerész Kossuth-párti ugyan szórja a pénzt, de ez csak a kortesekre hasznos, neki semmit sem használ miután sem személyének sem pártjának a kerületben legkis- sebb talaja sincs. Pilisy Justh-pártinak volna egy kis pártja, de csekély. Nemzetiségi programmal hir szerint Lukács Konstantin lép fel, kinek tekintélyes pártja van. A kormánypárt még nem állapodott meg a jelölt személyében, de azért mérget lehet reá venni, hogy az ő közt akar nyerni az önképzésre, magának nagyobb műveltséget szerezve tényezőjévé akar lenni a társadalomnak addig ez a kivánalom, ha a lehetőség határait túl nem lépi, jogos és méltányos, jogos és méltányos azért, mert közhasznú. Ugyanis a társadalom sohasem emelkedett, sohasem haladt a tökéletesedés felé a maga egészében, hanem szervei, ez egyesek emelkednek s csak az összes egyesek emelkedése jelenti a társadalom emelkedését. így érthető meg, ebben a tudatban lesz elfogadhatóvá a társadalomnak szocziális alapokra való fektetése, mert a társadalmi végczél a tökélesedés utjáni előrehaladás s ha ez csak az egyesek emelkedése utján lehetséges, az egyesek emelkedését pedig a vagyon, az anyagi javak teszik lehetővé, aidror a munka s annak ellenértéke eszközévé lesz a társadalom haladásának, emelkedésének, ami pedig közczél akár egyéni, akár állami szempontból. Egyéni szempontból azért, mert az önművelésre fordított munka ellenértéke a nagyobb műveltség általánossá létele által egyedüli biztositéka a személy és vagyon biztonságnak. Mennyivel kevesebb rablógyilkosság és lopás lenne, ha az egyesek munkájuk eredményét a pénzt az önművelésre fordítanák s mennyivel magasabb niveun állana az állam, ha a társadalom és annak alkotó elemei az egyesek kellő műveltség birtokában vannak. Azonban amennyire jogos ily czélból a munka kellő ebenértékének követelése a munkásság részéről legyen az kereskedelmi, ipari, vagy mezőgazdasági munkás, ép annyira jogtalan, ha a nagyobb ellenértéke a munkának csak azért követeltetik, hogy a testi szükségletek a kellőnél nagyobb mértékben elégittesjelöltje fog győzni, miután egy alkalmas jelölt a néppárti érzelmű részre is számihat szemben a függetlenségivel. Nagybánya traditióihoz híven egy nagyfejü kormánypártit keres, de reméljük a vidék talál alkalmas megyei embert is. Nagysomkuton Mán Lajos kormánypárti, Vajda Sándor nemzetiségi és Tóth József Justh- párti állanak szemközt. A parlamenti verekedés. (N. Sz. A.) Szemtanúja voltam a hétfői eseményeknek, azon eseményeknek, melyek örökös szégyenfoltot ejtettek a magyar parlament méltóságán. A karzati közönség kevés kivétellel lelke mélyéig megbotránkozott a lent történteken és nem győzött elég elitélő szavakban kifejezést adni felháborodásának. Még a karzat is! Mi, a kik mindig büszkén hangoztattuk, hogy felette állunk az osztrák parlamentnek, a Justh párt jóvoltából egyszerre mélyen az alá sülyedtünk. Épen a fajmagyarok pártja, hol legtisztább véreink vannak túlnyomó többségben cselekedték ezt. Ez teszi a dolgot minden magyar ember előtt felette fájdalmassá. Mert nem az a fő baj, hogy verekedtek. Ez minden magyar emberrel könnyen megtörténhet, hanem az, hogy egy védtelen embert rohantak meg százan és hogy az eset nem nemes indokból, nem valami hazafias ügy érdekében történt. A ki látta, mint rohanta meg az egész Justh párt a magában álló és gyanútlanul beszélő miniszterelnököt és még hozzá nem kézzel, hanem jó messziről dobált tárgyakkal, melyekkel a védelmére hirtelen kordont vonó alkotmánypárti, néppárti és Kossuth-párti képviselők mögül is záporesőként zúdították reá és védőire, az nem érezte magát magyar emberek körében, hanem inkább azon ókori nép között, melynek szokása volt megkövezni azokat, a kikre haragudott. Éhez nem kell egyéni bátorság, csak sok ember egy ellen. Nevetséges magyarázat utólag az, hogy meg kellett gátolni azt, hogy a miniszterelnök a gyorsíróknak beszéljen. Ez indokolhatja esetleg a gyorsírói napló eltépését, de nem azt a tintatartó és könyvzáport, melyet nagy részt olyanok zúdítottak reá, a kik nem is tudták miért lépett ki székéből. A Justh párt egész magatartása, nem a hazafias elkeseredés benyomását tette, hanem a bosszúság és düh kitörése volt azon ember ellen, ki elvette tőlük a húsos fazekat, a ki senek ki. Jogtalan maga az egyén szempontjából is, mert a szükségletek túlhajtott, felesleges mennyiségben való kielégítése oka a mértéktelenségnek a fényűzésben és dorbézolásban, ami az egyén részéről életczélul el nem fogadható. Másfelől pedig ily kívánalomnak eleget tenni ily czélból társadalmi bűn lenne a munkaadók részéről, legyen az maga az állam, vagy egyes személy, mert alkalmat nyújtván a nagyobb ellenértékkel, elősegítené a munkabírásra való képtelenséget. S jogtalan az állam czélját tekintve is, mert a mértéktelenség terjesztését segítené elő a javak nyújtása által s nevelne egy lusta enervált társadalmat, mely az államok felbomlásának minden időben alapoka volt. Szóval a munka nagyobb eredményének a nyújtása csak akkor indokolt, ha az kiérdemelt s ezzel az önművelés s az ehhez való munkaidőn túli kényelem biztosítása czélozta- tik, mig ha nem az, akkor indokolatlan, mert veszélyt hozó az egyéni munkaképességre, a társadalom emelkedési képességére, és az állam fennállására. Már pedig az öntudatos munkát s az egyénben az arra való képességet fenn kell tartani, mert az öntudatos munka tartja és tartotta fenn mindig az emberiséget, ez teremtett a testnek táplálékot és ruházatot, a léleknek pedig erkölcsi alapot vetett. Ez teremtett műveltséget, tudományt és művészetet, szóval ez adott az emberiségnek olyan méltóságot, mely az állattól s a föld egyébb teremtményeitől megkülönbözteti. Az öntudat nélküli, czéltalan, vagy a testi előnyökért előálló munka nem munka, mert csak állati vágyakat kelt az emberben, eszköze lesz olyan dorbézolásnak, mely az emberi méltóságot, büszke öntudatot megalázza. Tehát
