Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-01-08 / 2. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 2. szárn. nem fejleszthető, belenyugodtak és katonai téren kísérleteztek tovább. Hatvanhetes programmjok ezt lehetővé tette és így nekik nem kellett választóik előtt hazu- dozniok, magatartásukat csürés-csavarás- sal indokolniok. A függetlenségi oldalon azonban csupa szemfényvesztésből állott a koali- czió élete. Biztatták a vezérek a pártot, a képviselők á választókat, hogy jön a függetlenség, jön a bank, jönnek az engedmények. Közben beliferálták Bécsnek a katonatiszti fizetésemelést és házszabály- reviziót, hogy engedékenyebbé tegyék. Élére állítani azonban a dolgot senki sem merte. Sem a kormány nem mert garantiákat kérni Bécsben, sem a képviselők nem mertek kérni a kormánytól, sem a vidéki pártvezérek a képviselőktől. Féltek, hogy a kérdés bolygatása esetén összedül az egész reményekre és Ígéretekre alapított kártyavár és le kell vonni hamarosan a consequentiákat. Ez pedig nagyon fájdalmas lett volna, mivel a kormány, hogy leszerelje a függetlenségieket, elhalmozta őket mindenszemélyes kedvezménnyel. Amit képviselők kértek, minden megadatott, ömlőitek a kitüntetések és közgazdasági előnyök, a sajtó fizetve lett úgy, a mint még a darabont világ idejében sem. El is érték azt, hogy a bank kérdés felszínre kerülésekor senki sem beszélt az önálló bank híveiről másként, mint a 25—30 tagú bankcsoportról. Számításon kívül hagytak azonban valamit, a választókat. Nem a vidéki vezetőket, mert ezek megkapták a húsos fazék mellett a maguk helyét, hanem a 48-as választók széles alsó rétegét, kik ha rendszerint többet is lelkesednek, mint gondolkoznak és a Kossuth-nóta mellett akárhova vihetők, mert csak a nótára ügyelnek és nem arra, hogy hova viszik őket. A mi sok, azonban ezeknek is sok. Quotát, házszabályreviziót, katonaa természetnek minden adománya megvan, ott a szerelem sem hiányozhatik és nem is késhet soká. így volt ez Márthánál is. Szeretni nem bűn, hisz a csúnyáknak is szabad szeretni és szeretnek is. Miért ne szerethetnének akkor a szépek ? A szerelem Márthánál sem késett soká. Egy szép napon uj lakó érkezett a szomszéd házba. Ne kutassuk, ki volt, hogy hívták? Csak annyit jegyezzünk meg, hogy a családnak volt egy fi-tagja is, az alig 18 éves Friczi s ez iránt lobbant lángra a nála egy évvel fiatalabb bűvös-bájos Mártha. Viruló szép tavaszi nap volt ... A kikelet pompázott. Dalos madárkák boldugan, vidáman csicseregtek a lombos ágak között. Május volt, a legszebb május s annak is a legszebb napja. Ilyenkor már fü zöldéi a fák alatt, szerelemittas a lég s a virágok is mind, mind szerelemről beszélnek ... A szivekben pedig titkos vágyak keletkeznek Hisz itt a kikelet. A természetnek legszebb szaka ez. Tavasz. A szivek tavassza. Ki ne szeretné a tavaszt? Mikor annyi vágyat gerjeszt beunünk, meg annyi reménnyel tölti el sziveinket. „A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet “ Bizony nem lehet . . . Nem lehetett az én kis Márthámnak sem megtiltani. De ki hitte volna, hogy egy rózsabimbónak elég egy tavaszi napsugár, hogy kinyíljon ? Pedig kinyílt. Egy ilyen szép, veröfényes májusi napon latta meg Mártha legelőször Friczit s a legelső látásra érezte, hogy egész lényét valami megnevezhetetlen varázs szállta meg . Szivében valami édes érzések ütnek tanyát ... A rózsabimbó fesleni kezdett. Érezte, tudta, hogy Friczi az ő éltető napja. (Folyt, köv.) tiszti fizetésemelést, császárjubileumí üdvözlést sikerült részben eltitkolni, részben lenyeletni, mert az e fölötti keserűséget édesítették nagy 48-as lármával, Kossuth szobrok leleplezésével és az önálló bankra való újabb és újabb fogadkozással. — Csoda-e, hogy az igy biztatott közönség végre a bankot úgy állította fel, a miben nem lehet engedni? Erről meggyőződtek a képviselő urak kerületeikben és ez lett az oka annak, hogy Kossuthtól nem 25— 30, de 130 képviselő szakadt el* A 67-es tábornak is van azonban egy szépség hibája, a választói reform kérdése. A paktumban elfogadtatott a Kristóffy-féle alap. Azok, a kik ezt nem helyeselték, főleg Andrássy, nem voltak őszinték, mikor a paktumot azzal a belső elhatározással fogadták el, hogy ki fogják játszani. Nem akarunk most érdemileg foglalkozni areformmal, helyes-e, nem helyes-e az Andrássy álláspontja, azt azonban el kell ismerni mindenkinek, hogy a paktumot akkor kellett volna vissza utasítani, azoknak, kinek elveivel és meggyőződésével ellenkezett. E helyett Andrássy kidolgozta pluratitásosjavaslatát, előterjeszteni azonban nem merte, mert tudta, hogy ha számottevő ellenzéke lesz, a mi pedig a bankcsoport, balpárt, nemzetiségek részréről előrelátható volt, Bécsben rögtön visszatérnek kedvencz eszméjükhöz, az egyenlő szavazati joghoz. A választói reform napirendről levételével azonban csak tetéződött a hiba, mert a helyett, hogy törésre ment volna a dolog és a koaliczió vagy győzött vagy bukott és ha bukott hát a harezmezőn esett volna el; kettős betegsége, a bankkérdés és választói reform lassú dicstelen halállal ölte meg. A plurális választói jog épen oly impossibilissé tette a 67-es pártokat Bécsben, mint a bank a függetlenségi pártot. Három és féi év után tűntek ki csak ezek, azért mert a paktum kötésekor és azóta úgy felfelé, mint lefelé mindenki gondosan titkolta, palástolta valódi terveit, remélve, hogy az időközi kialakulás vagy valami nem várt dolog közbejötté lehetővé teszi annak megvalósítás át. Mindenki csalódott. Elül korona szilárdan áll a paktum álláspontján, me’yben nincs önálló bank, de van választói reform, hátul pedig a 48-as választók előszedték a régi fokosokat és azzal v rják a képviselőket, a kik le mernek szerelni. Ez a helyzet képe, a melyben a koaliczió csakugyen nem tehetett egyebet, mint feladta a játszmát. Az ország pedig visszakerült arra a pontra, a hol 372 év előtt volt azzal a külömbséggel mégis, hogy akkor egy tábor volt a magyar nemzet Bécscsel szemben, most pedig pártokra szakadozva áll egymással szemben. De talán jobb igy, mert a másik sehogy sem volt jó. így nem szerelhet le a nemzet, legfeljebb a többség engedhet, a melynek azonban erős ellenőrző ellenzéke meglesz, azon ellenzék, melynek hiánya volt a főbaja a koalicziós uralomnak. Az alma messze esett fájától. Mády Lajos volt darabont vármegyei V. aljegyzőnek folyó hó 5-én jött le kérvénye folytán a véghatározat a m. kir. közigazgatási bíróságtól, melyszerint egy évi gyászos nem működéséért 1000 korona végkielégítést kell a vármegyének fizetnie. Nem rossz biztatás egy esetleges küszöbön lévő ellenállás esetén, hogy akadjanak ismét ilyen Mády-féle hazafiak, akiknek szolgálatait honorálni lesz kénytelen a vármegye. Természetesen ezután a Brebán és társai kérvényei sem nyerhetnek más elintézést, mint a Máclyé. Különös dolog, hogy 3 és fél év alatt nem ért reá senki az ellenállás vitás kérdéseit tisztázni, pedig voltak némely felette ogressiv hazafiak, kik ma is folyton erre apellálnak legalább az újságban. Majd elválik, hogy fog sikerülni a Májas és Mády példák után. Az őszinte szövetségesről. Adler Adolf és Falussy Árpád urak abban külömböznek egymástól, hogy előbbi egy correct és bátor politikus, aki, ha ezen a téren provokálják, nem késik kiáltani, utóbbit ellenben hívogathatják, az ugyan oda nem megy ahol ütnek, ha mindjárt csak szellemileg is. Ha azonban az okosság szempontjából mérlegeljük a két politikust, feltétlenül a főispáné a pálma, mert ő nagyon jól ismeri a függetlenségi párt 3Vst évi működésének gyenge oldalait, nagyon jól tudja, hogy az álláspont megvéd- hetetlen és hogy párbajra szállani a‘kritikával, az öngyilkossággal egyértelmű, tehát nem szalad bele az ellenfél kardjába, mint Adler Adolf ur. Hát kezdjünk hozzá a páros víaskodáshoz szerkesztő kollega ur, úgyis mint a nagykárolyi; 48-asok vezére, de előbb engedje meg, hogy mint lovagias ellenfelet szokás, bátor kiállásáért üdvözöljem. Azt hiszem elismeri ténynek a cikkíró ur, hogy a nemzeti ellenállás, a szabadelvű párt elleni szövetkezése volt a pártoknak és pedig a függetlenségi pártnak, a néppártnak, a szabadelvű dissidenseknek vagyis alkotmánypártnak, az uj pártnak és a demokratáknak. A czél a szabadelvű uralom letörése volt, de nem úgy, hogy helyébe 4Tas uralom lépjen, hanem, hogy a koaleált páitok kerüljenek kormányra, akik egymást minden külön pártérdek félretételével támogatni kötelezték. Ha a függetlenségiek már ekkor elárulták volna azt, hogy a nemzeti ellenállás bekövetkező diadalát a saját pártérdekeiknek szövetséges társaik rovására leendő érvényesítésére kívánják kihasználni én részemről már akkor szemükbe mondom, hogy ezen eljárást politikai jellemtelenségnek tartom és ilyen szövetségből nem kérek. Mig azonban a harcz folyt, addig a tisztelt urak szörnyen adták az önzetlent. Az 1934. évi választás correctül végbe is ment és minden párt megfelelő számarányban jött be vagyis a függetlenségiek kissebbségben voltak. Miért nem mutat fel Adler ur ez időből oly hangú czikkeket, mint a minőket idéz? Mert akkor szükség volt a fegyvertársra és adni kellett az őszinte szövetségest. Az 1906. évi választásnál azután már gyönyörű dolgokat müveitek a 48-asok. Az alkotmánypártot megakadályozták abban, hogy a szabadelvű pártból dissidensekei felvegyen, de nem volt ennek a pártnak a söpredékéből sem senki, akit tárt kar.ikkal ne fogadtak volna ők. Ame nyi húsos fazékon élősködő szemétje csak volt a szabadelvű pártnak, az mind hozzájuk csatlakozott és az ő lobogójuk alatt szipolyozta tovább az országot. Ennek köszönhetik nagyrészét a szabadelvüpárttól elhódított mandátumaiknak. Mig az alkotmánypárt, mely csak tisztességes és önzetlen embereket vett be, csak kis részét tudta ezen érzelmileg hozzá sokkal közelebb álló kerületeknek megszerezni. A néppárttal szemben még alávalóbb módon jártak el. Mig elfogadták a néppárt támogatását a nekik jutott kerületekben, addig ők a pártközi megállapodással a néppártnak juttatott 16 uj kerületből tízben alattomosan a sza- badelvüpárt és a felekezeti ellentétek felhasználásával elbuktatták szövetségesüket és a maguk embereit hozták be, a főispáni állásokból pedig teljesen kinullázták a néppártot. Hogy a néppárti vezéreknek ezt nem kellett volna tür- níök ezt magam is mondom, de ez nem változtat a függetlenségi párt eljárásának tisztességtelenségén. Ha ekkor a néppártiak nem törődve a paktumban vállalt kötelezettségeikkel, ellenzékbe mennek és köve élik a függetlenségi párttól,
