Északkeleti Ujság, 1910 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1910-03-14 / 12. szám, Rendkívüli szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 12. szám. Az idő előre haladtával a tömeg nőttön- nőtt, úgy hogy a menet megérkezése alkalmával több, mint 1000-re tehető a várakozók száma. Budapestről lejöttek a beiktatásra s csatlakoztak a várakozók tömegéhez Lónyay Ferenc és Szomjas Lajos miniszteri tanácsosok, Dcb- reczenből külön vonattal érkeztek Domahidy Elemér főispán, főispánunk sógora és neje, Uj- falussy Dezső és neje, Vécsey Imre városi főjegyző, Dr. Magoss György városi főügyész, Szabó Kálmán tanácsos, Barkóczy Ferencz m. kir. honvéd alezredes, Vécsey Zoltán, Miskolcy Lajos, Madarász Sándor, Szamoely Viktor, Dr. Jászi Viktor, Berger Móritz, Rázsó István és Hajnal Samu. Az érkező vonat jelezésére csak úgy nyüzs- gött a tömeg s tódult a közönség a peronról a pálya testre. Végre a vonat megtelve a vármegye keleti része bizottsági tagjaival berobogott. Hatalmas éljen kiáltás fogadta a kilépő főispánt s utána tömegesen száltak ki a diszmagyarba és ünnepies szalonba öltözött bizottsági tagok. A főispánt a város pölgárs ga élén és nevében Debreczeni István polgármester fogadta, igy szólt: Örömmel üdvözlöm városunkban, s kívánom, hogy a haza és a vármegye javát czél^ó szándékát megvalósítsa. Isten éltesse soká! A beszédre a főispán válaszolt. Köszönte a fogadtatást, nem, mint idegen-ugymond — jöttem a város falai közzé, régi barátság szálai fűznek e városhoz, ahol pályafutásom kezdtem. Ifjúságom emlékének felujulását érzem. Kérem önöket tartsák meg irántam a régi szívélyes és barátságos jóindulatot a jövőre is. A magam részéről remélem, hogy a jövőben nem leszek idegen e városban. A főispán nejét a „Nagykárolyi Nöegyiet“ nevében küldöttség élén özv. dr. Sery Gusz- távné, az „Izr. Nőegylet“ nevében pedig Roóz Samuné üdvözölték, s mindketten egy szép csokrot nyújtottak át. Ezután a menet megindult. Elől ment a 70 tagból álló lovas bandérium, utána a menet élén Demidor Ignácz rendőrkapitány, aztán pedig a polgármesterrel egy kocsiban a főispán. Utána a feilobogózott Kálmánd utcán végig a kocsiknak ötvenre tehető szakadatlan sorozata és több ezerre menő nép vonult fel a vármegyeházára, hogy halhassa a közbecsülésben álló uj főispán székfoglaló beszédét. A felvonulás ünnepélyesen kojnoly volt, csak a vasútnál egy nehány hazafias túlbuzgóságból eredő és éretlenségre valló kiabálás zavarta meg a józan ünneplés méltóságát. A közgyűlés. A közgyűlési terem az utolsó legkissebb helyig el volt foglalva. A törvényhatósági bizottságnak csaknem minden számottevő tagja megjelent. A karzatot rég nem látott díszes hölgykoszóru foglalta el, mely a terem komoly és ünnepélyes képeinek színes és változatos hátteret adott. Az alispán fél 11 órakor elfoglalta az elnöki széket és a következő kijelentésekkel nyitotta meg a gyűlést: Tekintetes törvényhatósági bizottság! Van szerencsém a bizo<tsági tagokat üdvözölni és a gyűlést megnyitni. Jelen gyűlésünk egyedüli tárgyát azon ügy képezi, hogy Ö Császári és Apostoli királyi Fensége Csaba Adorján urat Szatmárvármegye főispánjává a legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Mai ülésünk tárgyát tehát a királyi leirat tárgyalása és a főispán beiktatása képezi. Az állandó vá- ' lasztmány tudatában azon határozatnak, melyet a vármegye legutóbbi közgyűlésén hozott, midőn annak az álláspontjának adott kifejezést, hogy ezt a kormányt nem támogatja iránta bizalommal, nem viseltetik, ennek a figyelembe vételével azt a határozatot hozta, hogy a helyi körülményekre és a főispán személyére való tekintettel a beiktatás elé akadályt nem gördít. Felolvastatotí a kinevező leirat, melynek meghallgatása után szólásra emelkedett a vármegyei függetlenségi párt elnöke, Luby Géza. Különös, hogy a 67-es pártok szervezkedése és tömörülése épen arra az időszakra esik, amikor a 67-es törvények egyik legsúlyosabb és legnemzetibb követelésének teljesítése körül, a bankkérdésben a conflictus nemzet és korona közt kitört. Ennek a conflictusnak szülötte a Khuen kabinet, mely ellen a vármegye közönsége f. évi február 27-én tartott gyűlésén kimondotta, hogy iránta bizalommal nem viseltetik, a képvíselőház törvénytelen időben való elnapolása miatt. Természetes, hogy egy főispán a miniszterelnök politikáját képviseli és igy ezt is hasonló elbánásban kell részesíteni. A függetlenségi párt ne "ében kijelentem, hogy Csaba Adorján (zajos éljenzés) főispán iránt bizalommal nem viseltetett (éljen Csaba szűnni nem akaró tüntető éljenzés) és vele szemben politikailag a végsőkig fogunk küzdeni, kijelentem azonban a függetlenségi párt nevében, hogy a har- czot a mai napon megindítani nem akarjuk és ha tiltakozunk is az installátió ellen, az elé akadályt gördíteni nem akarunk és ha az uj főispán nem fog erőszakot alkalmazni és az ország törvényeit megtartja akkoz az együttműködésre vele készek vagyunk. Több olyan eset volt már, hogy olyan főispánt ültettek nyakunkra, kinek e megyében gyökere nem volt, ki a vármegye érdekeit szivén nem viselte és annak részére nem csinált semmit. — Örvendetes jelenség az, a mostani kinevezésnél, hogy a kormány Csaba Adorjánt (lelkes éljenzés) küldte Szatmárvármegyébe, ki e vérmegye közigazgatásának egyik jelentős tagja volt, ki a vármegye érdekei iránt érzékkel bir és azokat szivén fogja viselni, bízom abban, hogy a főispán ur a bekövetkezendő kormány intézkedéseknél mérlegelni fogja azok jelentőségét és törvénytelen intézkedéseket nem fog alkalmazni és nem fog bennünket ellene küzdelemre kényszeríteni. Ez esetben szívesen segítünk neki abban, hogy a megye érdekei javára és a közigazgatás tisztasága érdekében működjön. (Élénk helyeslés.) Luby Géza általános megelégedéssel fogadott beszéde után Kende Zsigmond vezetése alatt Gróf Teleki Sándor, Nagy Béla, Gróf Dégenfeld Sándor, Debreczeni István, Kovács Jenő és Szuhányi Ferencz bizottsági tagokból álló küldöttség ment a főispánért, a ki pár perez múlva lelkes, szűnni nem akaró éljenzés és taps között elfoglalta a főispáni széket és letette az esküt. Erre ősi szokás szerint Péchy István vármegyei főjegyző a következő szavakkal üdvözölte : Méltóságos főispán ur! Ahhoz az ősi szokáshoz hiven, mely a főispán beiktatás alkalmával a vármegye főjegyzőjének tette tisztjévé a vármegye első üdvözletének kifejezését, engedje meg, hogy mielőtt székfoglaló beszédét megtartaná rövid szavakban üdvözöljem. Könnyű feladat előtt állnék, ha ezen üdvözletem kifejezésénél a Méltóságod, mint e vármegye régi kiváló tisztviselőjének, közigazgatási életünk kipróbált harezossának a vm. kormányzói székébe való emelkedése felett érzett örömöm érzetébe, örömeseppként nem ve- vegyülne azon hazafias aggodalom érzülete, a melylyel a Méltóságodat e vármegye élére állított kormány céljai és törekvései elé tekintek, mert azt hiszem méltóan fejezem ki e vármegye közönségének gondolatát, amikor kijelentem, hogy ha a politikai harcokban kifáradt nemzeti közvélemény örömmel vrrta és várja is egy békés kibontakozás jótékony következményeit szent hitként megmásithatlan akaratként él bennünk azon tudat, hogy ennek a békének ára csak egy lehet, lemondás nemzeti aspirálóinkról, lemondás alkotmányunkban gyökerező jogaink érvényesítéséről. A midőn tehát Méltóságodat, mint a vm. fiát, szeretet és nagyrabecsült tisztviselőjét a főispáni székben üdvözlöm, hangsúlyozni kívánom, hogy ezen üdvözlet azon bizalmán ala- alapui, mely bizalom Méltóságod eddigi közéleti működésén felépülve, azon meggyőződést oltotta sziveinkbe, hogy Méltóságod sohasem fogja állásánák súlyát és erejét egy oly kormányzat érdekének előmozdítására felhasználni, a mely kormányzat nemzeti jogaink elfojtására törekszik. Ezzel kifejezést adva azon bizalomnak, a mely Méltóságod személye iránt e vármegyében él, biztosíthatom Méltóságodat arról, hogy a közigazgatási életben kifejtendő tevékenysége elé a legnagyobb várakozással tekintve midazon alkotásban, a melyek e vármegye jelesének és modern fejlődésének előbbre vitelére irányulnak, e vármegye modern nemes állást lelkesedő közönségében őszinte támogatóra fog találni, hogy egyesült erővel munkálkodva a törvényhatóság érdekében, egy összhang- zatos, céltudatos munkásság áldásos eredményei tegyék emlékezetessé e vármegye történetében Méltóságod főispáni működését. Adja Isten, hogy úgy legyen ! (Általános helyeslés.) A főispán az éljenzés megszűnte után a következő székfoglaló beszédet mondotta: Mely tisztelet és a vármegye törvényhatóságával szemben érzett hódolattal vagyok eltelve, mielőtt azon helyet elfoglalnám, melyre a magas kormány bizalma folytán Ő felsége koronás királyunk kinevezett. S ha gondolataim kifejezésére nem találom meg azon szavakat, melyek ezen helyhez méltóak lennének, kérném elnézéssel venni s annak tulajdonítani, hogy szónoki képességgel egyáltalán nem rendelkezem s a szavaknak és a nagyhangú frázisoknak jelentőséget nem tulajdonítva azoknak birtokában sem vagyok. ígérem azonban, hogy e téreni fogyatkozásaimat a közügyek terén teljes erőmből kifejtendő munka és szorgalommal igyekszem elfeledtetni. Tek. törv. hat. bizottság! A vármegye a régi Magyarországban hatalmas és igen nagy jogokkal felruházott szervezet volt, amely jogok a nemzet közérzületébe átszállva egy hatalmas és egységes erőt képeztek. A rendi korszakban a vármegyei élet volt a politikai iskola, ott szerezték e téren nagyjaink ismereteiket, ott értékesítették tudásukat, onnan áradt szét a hazaszeretet szent tüze, mely átszivárogva a nemzet legalsóbb rétegeinek lelkiiletébe is, képessé tette e hazát nemcsak a minden oldalról jött támadásokkal szemben megvédelmezni, de oda is fejleszteni, hogy ma a müveit európai államok sorában méltó helyet foglalhat el. 1848-ban a parlamentáris államforma szer- veztetvén, az akkori szabad szellem befolyása alatt a rendi alkotmány megszűnt, de ezen szabad szellem is belátta azt, hogy az a szervezet, mely 240 éven át képezte a magyar nemzet legerősebb alkotmánybiztositékát, másként pótolandó, mert jöhetnek idők, mikor az alkotmány ellen intézhető támadással szemben biztosítékra van szükség s demokratikus alapon szervezte a vármegyei bizottmányt. A későbbi jogfejlődés és modernebb nézetek, a hatalmas erővel előtörő liberálizmus azonban a vármegyéknél fogyhatatlanul meglevő bizonyos konzervativizmust látva, kezdte ezt is a haladás akadályának tekinteni s különösen a szellemi proletariátus hangoztatta azt, hogy a régi középosztály a vármegyei hivatalokat magának valósággal kisajátítja, elkezdték a már különben is csonka bástyák ostromát s a parlament és sajtó egyaránt egy magát, túlélt intézménynek igyekeztek feltüntetni a vármegyét, mely egy modern állam szervezetében helyet sem foglalhat. Emlékezhetünk, hogy ezen támadások behatása alatt 1892-ben az akkori kormány elér- kezettnek hitte az időt arra, hogy a vármegyék Í A nagyérdemű közönségnek van szerencsém tudomására hozni, hogy i raktáromon lévő ruhaszövet, vászon, Tisztelettel kanavász, asztalnemű, chiffon, karton, ágyteritö, függöny, szőnyeg és az összes e szakba vágó áruimat hatóságilag engedélynzett végeladáson kiárusítom. KOHN MÁRKUSZ.
